Sonoko Kase 

Először a clusterjáték néhány alapvető módját szeretném bemutatni.

1. Ez a mackólépés, 

tenyérrel játszuk.

Különösen figyeljünk arra, hogy a kar laza legyen, és hogy soha ne üssük, vagy nyomjuk a zongorát! Ez a le-föl mozgás az akkordjáték alapja.

2. Ez az óriás,

könyökkel játszuk.

Itt nagyon fontos, hogy a váll és a felsőkar laza legyen. Ez pl. a gyors tremolóknál és repetáláskor elengedhetetlen.

3. Ezek hullámok,

körömmel játszuk, mint glissando.

Először zongorahang nélkül, hogy jól érezzük a karok vízszintes irányú mozgását. Ez a skálajáték és a gyors futamok alapja. 

4. Most forgatni fogjuk a kezeket. Ezeket a clustereket ököllel játszuk.

Először tegyük az öklöket a billentyűkre, de még ne játsszunk! Lazítsuk a vállakat és a karokat! A félholdak mutatják, hogy melyik irányba tartsuk az öklöket. Játsszuk a clustereket, de vigyázzunk arra, hogy ne üssük vagy nyomjuk a zongorát! Forgató mozgással vigyük az öklöket a következő pozícióra!

Ez a forgató mozgás az Alberti-basszus alapja, és elvezet ahhoz a körmozgáshoz is, amelyet bizonyos futamoknál használunk.

5. A zongoratechnika leglényegesebb része mégis az, hogy hogyan használjuk az ujjakat. Az ujjtechnika alapja az ujjak merőlegesen lefelé való mozgása, a kar segítsége nélkül. 

Ezt a gyakorlatot �madárfogásnak� hívjuk, mert először zongorahang nélkül gyakoroljuk. Engedjük le az egyik ujjat az első ízületből indítva a billentyű aljáig! Nem szabad nyomni. Emeljük fel az ujjat, és pihentessük a billenytűn! Amikor mindegyik ujj mozgását függetlenül tudjuk érezni, gyakoroljunk zongorahanggal!

6. A következő a szöcske, amivel a staccatot gyakoroljuk. Tegyük az egyik ujjat valamelyik billenytűre, és ugorjunk föl, mint egy szöcske! Nem szabad a billenytűt ütni vagy nyomni, sem az ujjal, sem a karral!

Kombinálva ezt a hat alapmozgást, eljutunk a körmozgáshoz és a csuklók előre-hátra való mozgásához is, amelyeket gyakran alkalmazunk zongoradarabokban.

A következőkben bemutatok néhány példát clustereket tartalmazó zongoradarabokra, és hogy miként lehet ezeket a zongoratanításban alkalmazni.

* A clusterjáték, mint pl. a következő darabban, egy könnyű és érdekes módja lehet a kottaolvasással való megismerkedésnek is.

Könnyen és gyorsan érthető a fel, le, középen, egyszerre vagy egymás után fogalma. Világosan érezhető az egyenletes metrum, ki lehet találni egy történetet és dinamikát alkalmazni rá. Mondjuk, hogy a balkéz egy kisfiú, és a jobbkéz egy kislány. Találkoznak, együtt játszanak, de mi történik a szünet után?

* A zenei kifejezés két hang összekötésével kezdődik. A következő darabban érezzük a kapcsolatot először két cluster között, majd ugyanúgy két hang között. Akkor is, ha messze vannak egymástól és két kézre elosztva játszuk, érezzük őket egy mozdulatnak, elképzelve a köztük levő zenei összefüggést.

A következő darabban ugyanezt érezzük, csak most mind a két kézzel külön-külön játszunk.

Ugyanígy érezzük pl. a jobbkéz legato-hangjait Mozart G-dúr szonátájában, 

vagy az A-dúr szonátában.

*A kézforgatás, ami a következő két darab játékmódja,

lényeges pl. Bartók Gyermekeknek 12. sz. darabjában a balkéz szólamában.

Itt a súlyt erre a pozícióra helyezzük (balkéz):

Mozart C-dúr szonátájának balkéz-szólamában

a súlyt erre a pozícióra helyezzük:

Így meg tudjuk adni a basszushangoknak azt a telt hangzást, ami itt helyénvaló.

Chopin következő két darabjában: cisz-moll Impromtu

és Etüd op. 25 no. 1.

a forgatómozgás átalakul körmozgássá, ami hozzásegít a szép frazeáláshoz. Először lassan, forgatómozgással gyakoroljuk.

* Ebben a darabban a jobbkéz úgy játszik, mint a szöcske:

Hallgassuk, ahogy mindegyik hang ugyanolyan röviden szól, a háttérben messziről zengő felhangokkal. Ez a szöcskejáték használható ebben az esetben is, amikor gyors staccato akkordokat játszunk egymás után:
Beethoven C-dúr szonáta op. 2 no. 3.

Itt az is nagyon fontos, hogy különbséget tegyünk a dallam és a kísérőszólamok között.

* A következő darabban kombináljuk a szöcskejátékot és a forgatómozgást.

Liszt La Campanellájában

megvan a szöcskejáték és a forgatómozgás érzése, ugyanakkor emlékezzünk az óriásra is, hogy ne kapjunk görcsöt a karban és a vállban.

* A következő darabban a felütés különböző frazeálási módjait gyakorolhatjuk.

Először úgy, hogy a súlyt a második ütésre helyezzük, ami a leggyakoribb. Ebben az esetben érezzük az elsőről a második ütés felé előre haladó irányt. Mint a következő példában: Chopin a-moll Ballada

Játszhatjuk úgy is, hogy a súlyt az első ütésre helyezzük. Ebben az esetben a második ütést az elsőből következőnek érezzük. Hasonlóan, mint itt:
Chopin a-moll Ballada

Ez egy különösen érdekes példa, mert bár a súly itt a felütésen van, de ugyanakkor az előrehaladó irányt is érezzük.

* Ebben a darabban a clusterjáték világosan érzékelhetővé teszi a tipikus keringő-frazeálást. A súlyt az első ütésre helyezzük, a második és a harmadik ütést könnyebben és lazítva játszuk. Az egész ütemet egy mozdulatban összefoglalva érezzük.

Ugyanezzel az alapérzettel játszuk, habár karakterük különböző, pl. Brahms következő három keringőjét is.

* Az európai zene egyik jellegzetessége a polifónia kialakulása. A zongorán majdnem mindig mást játszunk a jobb és a balkézzel. Igen gyakran még egy kézzel is különböző szólamokat játszunk. Ehhez hajlékony kézmozgásokra van szükség, különösen a csuklókban, nemkevésbé nyitott fülekre és jólképzett belős hallásra, hogy különböző szólamokra egyidejűleg tudjunk figyelni. A következő gyakorlatban fel-le mozgást végzünk a csuklóval, miközben az egyik ujjal lenttartunk egy billenytűt.

Hallgassuk a félhangokat egybefoglalva, mint egy dallamot, és játsszuk a clustereket puhán, vigyázva, hogy ne zavarják a dallamot. Vessük egybe a következő példákkal:

Chopin: Etűd op. 25 no. 10.

Pachelbel: Gavotte

* A zongorajáték egyik legnehezebb része a nagy távolságra való gyors ugrás. Itt nagy is az esélye, hogy hibázunk. A következő darabban azt gyakoroljuk, hogy pontosan a megfelelő helyre ugorjunk. A keresztek (x) szabadon választható körülbelüli hangmagasságot jelölnek, így nem kell félni a melléütéstől.

Először gyakoroljuk lassan! Mindig érezzük ujjvéggel illetve tenyérrel a billentyűt, mielőtt leütjük! A leütés után a kar a lehető leggyorsabban a klaviatúrával párhuzamosan a következő pozícióba megy. A következő leütés előtt megint érezzük a billentyűt!

A következő Brahms-keringőt ugyanilyen módon gyakorolhatjuk, először lassan, majd gyorsabban.

* A következő két darabban tegyünk különbséget a dallam és egy hangulatfestő háttér között. Ügyeljünk arra, hogy a hullámok (glissando) ne zavarjanak a dallam frazeálásában.

Romantikus és impresszionista darabokban gyakran hallunk ehhez hasonlóan egy zsongó hátteret, amelyből kiemelkedik egy dallam.
Liszt: Három Koncert-etűd, no. 3.

* Ebben az előadásban a mai zenében már általánossá vált clusterjáték pedagógiai vonatkozásaira mutattam példákat. Remélem, hogy mások is kedvet kapnak ezekkel a lehetőségekkel való kísérletezéshez, és úgy találják, hogy a clusterek, amellett, hogy a tanításban igen jól használhatók, mint játék is érdekesek.
Köszönettel vennék minden észrevételt és hozzászólást ezzel a témával, vagy általában a zongoratanítással kapcsolatban, ami esetleg egy kreatív tapasztalatcsere kezdete lehet.