Búcsúk Strém Kálmántól

 

Kedves Kálmán!


A Művészeti Alap Zenei Szakosztálya elnökeként ismertelek meg a 80-as évek közepén. Közös ismerősök, barátok (Apagyi Mária, Lantos Ferenc, Tóth Ferenc, Tarcai Zoltán) révén az első pillanattól kezdve, úgy viselkedtél velem, pályakezdőként, mintha régi ismeretségben lettünk volna egymással. Egyik nagy képességed, a kontaktusteremtés minden pillanatban, itt is, megnyilvánult. A Filharmóniai éveidből hihetetlen rálátásod és tudásod alakult ki a művészekről és értékekről. Ez a kreatív érzékenység életed velejárója volt. Imponáló volt zenetörténeti jártasságod, példamutató a kortárs zenei elkötelezettséged. Bár látnám ezt a megnyilvánulást, illetve affinitást sok esetben a koncerpódiumon, előadóknál! A minőséget kerested nap, mint nap: a koncertrendezéseid, annak műsorai, nem a rutint célozták meg. A Földvári Napokat is ez a Benned született „kényszer” és lehetőség indította el. (Nem volt publikus, de a tőzsdén nyert pénzed volt a Fesztivál kezdetének egyik jelentős, anyagi pillére…). Úgy gondolom, tematikájában, megvalósulásában nagyon magasra tetted a mércét, nemzetközi viszonylatban is irigylésreméltó Fesztiválnak lehettünk tanúi, magas színvonalú előadásokkal, koncertekkel. Ritka pillanat: a játszott zeneszerzők- úgy láttam- nem „szekértáboronként” rendeződtek. Az ügy volt a fontos…
    A sok szívügyed mellett, életedben Fertőd helyzete – és a hely szelleméből adódóan, Haydn művészete központi szerepet játszott. Kezdve ott, hogy lépéseket tettél afelé, hogy e település nyerje vissza ismét Eszterháza nevét… Az odalátogató közönség felejthetetlen koncert-pillanatoknak lehetett tanúja!
    A fiatalok indulását figyelemmel követted, segítetted pályájuk alakulását.
    Visszaolvasva, leírva úgy tűnik, a dolgok menete simán, zökkenőmentesen zajlott! Sajnos nem, ez az út rengeteg konfliktussal, harccal, keserűséggel, időnként értetlenséggel járt. Nagyon sajnálom, hogy általad kezdett zenei menedzserképzés abbamaradt. Szakmai életünknek nagyon nagy szüksége lett volna e fajta tudásodra, tapasztalatodra! 70. születésnapodon a Muzsikában részletes útmutatásokat adtál a zenei élet további mikéntjéről. Életműved talán ezért még értékesebb, mert nem pótolja semmi hiányodat…
    Ugyanazt a szomorúságot érzem most magamban, mint amikor eltávoztak közülünk kedves tanáraim: Pernye András, Kistétényi Melinda és Simon Albert. Halhatatlannak hittem Őket…
    Drága Kálmán! Nyugodj békében!
2005. Karácsonyán
Gyöngyössy Zoltán