Kedves Mariann!

Régi barátságunk során ez az első nyílt levél, amelyet Hozzád írtam. Ihletője az a CD korong volt, amellyel 2000. őszén megajándékoztál, s melyen Kodály, Ligeti, Soproni és Gershwin műveit játszod Emmanuel Feldman gordonkaművész társaságában. Úgy érzem, hogy ez a CD beteljesíti MŰVÉSZTANÁRI pályádat: így, NAGY BETŰKKEL ÍRVA! A több évtizedes kiváló pedagógiai munka és Ha valaha lesz módon tanárjelölteknek a művésztanári pálya szépségéről, összetettségéről szólni, vagy írni, akkor Te leszel ennek a modellje. Mert ezt nem képes egyetlen metodikai könyv sem szavakba foglalnia. 
    Már most bajban vagyok, hogy miképpen foglaljam össze a fentieknek legalább a vázlatát különösen azok számára, akik esetleg még nem ismernek személyesen. 
– 1962 óta a Bartók Béla Konzervatórium professzora vagy, generációk nevelője,
– 1992-ben létrehoztad a Varró Margit Alapítványt, amely a kiváló pedagógus életművének megismertetésén túl (Varró Margit nyomában) feladatul tűzte ki a XX.századi magyar zongoraművek népszerűsítését. Az fiatal zongoristák játékát tartalmazó video UNESCO kitüntetésbe részesült, 
– 1996-óta az Európai Zongoratanárok Szövetsége (EPTA) magyarországi szekcióját vezeted és megalakulása óta tevékenyen dolgozol a Zenetanárok Társasága vezetőségében is.
– Több mint két évtizede részt veszel a Parlando szerkesztőbizottságában, a 80-as 90-es években „Zongora mellett” általad szerkesztett lapszámok a folyóirat krónikájának legszebb fejezetét képezik.
– Továbbképzéseid Budapesten és vidéken legendásan jó hírűek: a jelenlévők szívükbe zárják munkádat, jobbító szándékú szaktanácsaid alapján eredményesebben dolgoznak tovább. Szívesen hívnak országos és nemzetközi zenei versenyek zsűrijébe.
– Változatlanul jól és szívesen zongorázol. Amikor tanítasz, mindig előjátszol, amikor koncertezel jó példát azt kollégáidnak a kortárs zene népszerűsítéséből, amit Te szinte missziószerűen végzel és abból is, hogy a hangszerrel való mindennapi kapcsolat életed fontos, elválaszthatatlan része.

Csodálatos, hogy mennyi mondanivalód van zenén keresztül is. Emmanuel Feldmannal együtt készült CD korongod arról meggyőzött arról, hogy nagyszerű párost alkottok. Élményszerűek a Kodály és Ligeti cselló-zongora szonáták dialógusai, a Kodály-mű „magány”-hangja és népi intonációja, a Ligeti mű beszédszerű líraisága (I. tétel) vagy erőteljes drámaisága (II. tétel). Gershwin zongora-prelűdjeinek gordonka-zongora átirata (E. Feldman munkája) pedig arról győzött meg előadásotokban, hogy a komolyzene és a jazz igazi „édestestvérek”. Ez a produkció revelációt váltana ki nemcsak az igényes jazz klubokban is. Biztos vagyok abban, hogy Sopron Józseftől már kaptál néhány baráti puszit a Jegyzetlapok zongorára előadásáért. Ez a pedagógiai jellegű sorozat azzal vált előadásodban Kodály, Ligeti és Gershwin koncertdarabjainak egyenrangú társává, hogy a „Jegyzetlapok” ugyan úgy deklamálnak és lélegeznek, mint az említett szerzők duói. Soproni Józsefnek még a tételcímei is gazdag fantáziáról tanúskodnak (pl. Illanó szín, Ballagó vers, Etűd violinkulcsban, Etűd basszuskulcsban, Ámokfutó, Strófák a szinkópáktól) Jegyzetlapjait. Soproni azonban emlékezik is: In memoriam Viski János, Hommage a’ Kodály Zoltán. Ezek az emlékezések a múlt örök értékeinek megőrzésére, ápolására és felmutatására szolgálnak. Ez a tiszteletadás is kapocs közted és Soproni József között. Minden kiváló tanár erre tanítja tanítványait. Egykoron Kodály Zoltán és Varró Margit is erre tanította növendékeit, tanár társait.
  A CD korong borítóján hű társad, a felejthetetlen emlékű Nagygyörgy Sándor fényképe látható. A ködbe vesző fák mögött a nap fényesen izzó korongja látható. Az izzó korong nélkül nem volna sem múlt, sem pedig jelen. 
2000. november 6.