25. BÁRDOS SZIMPÓZIUM

 

Debrecen, 2010. március 19-21.

 

 

Ünnepi esemény volt ez a három napos rendezvény, felesleges és hivalkodó ünnepélyeskedés nélkül. Célja és tartalma ugyanaz volt, mint a megelőzőké: összegyűjteni azokat a szakembereket, szakmájuk művészeit, akik még hisznek abban, hogy a zenei nevelés ügye, a magyar kultúra ügye megmenthető, s akik hajlandók az ár ellen úszni a mai kultúraellenes világunkban, akik erre tették föl életüket, ennek szentelték képességeiket, munkaerejüket.

A találkozó megnyitásaként dr. Duffek Mihály, a Zeneművészeti Kar dékánja idézte föl a kezdeteket, kiemelve természetesen Szesztay Zsolt kezdeményező és haláláig alkotó irányítását, a Szimpózium harmadfél évtizedének jelentőségét, eredményeit, kisugárzását. Utána Daróci Bárdos Tamás köszöntötte a résztvevőket a maga és a népes Bárdos-család jelenlévő és jelen nem lévő tagjai nevében, megemlékezve édesapja és Szesztay Zsolt kapcsolatáról, végül idézve régi és újabb gondolkodók véleményeiből a zene jelentőségéről az Ember életében.

A Szimpóziummal egyidejűleg és ahhoz kapcsolódóan akkreditált továbbképzés is folyt ének-zenetanárok, karvezetők részére.

Az első napi program Ittzés Mihály előadásával kezdődött „Az ismeretlen Bárdos”-ról. Legyünk őszinték: Bárdos Lajos zeneszerzői életművéből alig néhány tucatnyi, vagy még kevesebb kórusművét ismerjük, arról hogy hangszeres zenét is komponált, szinte semmit sem tudtunk. Az előadás ebbe vezetett be, zenei bemutatásokkal. Elhangzottak zongorára, gordonkára, orgonára, hegedűre írt művek, valamint Dienes Valéria szövegeire komponált Két Mária-ének, melynek, valamint a feldolgozott népdaloknak a megszólaltatásába a közönség is aktívan bekapcsolódott. A hangszeres darabokat helybeli zeneiskolai, szakközépiskolai és főiskolai előkészítő tagozatos növendékek, valamint Sárosi Dániel orgonaművész-tanár tolmácsolták.

„Zene és ének nélkül nincs teljes emberi személyiség” – ezt a mindnyájunk által vallott tételt az agykutató szemszögéből világította meg Hámori József professzor, sokunk számára a reveláció erejével. Beszélt a bal és a jobb agyfélteke eltérő, egymást kiegészítő szerepéről, mely utóbbi a kreativitás, a képzelőerő, az érzelmek, az ének és a zene központja. Meggyőzően világított rá, hogy mekkora baj a jobb félteke kihasználtságának a hiánya.

Ordasi Péter „Kórusnevelés, kórushangzás” című előadásában Kardos Pál  életpályájáról, munkásságáról beszélt, legfőképpen a tiszta intonálásra nevelés terén végzett kutatásairól és annak gyakorlati megvalósításáról. (A három nap során mintha minden fellépő kórus az ő megállapításait, útmutatásait igazolta volna.) Felhangzott hangfelvételről Kodály: Fancy című kórusműve, Kardos Pál tolmácsolásában.

Az ezt követő rövid műsor a hangszeres zenéé volt: Matuz István – aki a napokban részesült Kossuth-díj kitüntetésben – 20-21. századi magyar zeneszerzők (Hollós Máté, Legánÿ Dénes, Jeney Zoltán, Szigeti István)  szólófuvolára írt darabjait szólaltatta meg a rá jellemző fölényes technikai és zenei biztonsággal.

„Mester és tanítványa” volt a címe az első esti hangversenynek. Kodály: Első áldozás című, ritkán megszólaló művét (magam most hallottam életemben először) és Bárdos Lajos: Az Úristent magasztalom c. kompozícióját a Kodály Zoltán Ifjúsági Vegyeskar adta elő Végh Mónika vezényletével, szépen kidolgozott, érett előadásban.

A Nemes József vezette Lautitia Gyermekkar – akárcsak Matuz előbb említett fuvolakoncertje – kortárs magyar szerzők (Orbán György, Sebők Péter, Vajda János, Zombola Péter) latin nyelvű kóruskompozícióit szólaltatta meg. Ahogy Duffek Mihály megnyitójában is utalt rá, a Szimpózium mindig feladatának tekintette napjaink zeneművészetének ápolását és terjesztését.

A valóságos és a virtuális mester-tanítvány kapcsolat jegyében került egymás mellé Buxtehude és Bach (Kovács Szilárd orgonált), Czerny és Liszt (Pless Attila  zongorázott) egy-egy kompozíciója, valamint a két Gabrieli után Giovanni Bassano és Hans Leo Hassler motettái. Az utóbbiakat a Canticum Novum Kamarakórus adta elő kiválóan, karnagyuk, Török Ágnes vezényletével. Harsonán közreműködött Bolla Gábor és Kovács Tibor.

Ezen az estén került sor a jubileum alkalmából megjelent könyv bemutatására. 25 év – 25 előadás idézi fel a kiadványban – számos fotóval kiegészítve – az eddigi szimpóziumok tartalmi gazdagságát, sokszínűségét. A kötetet Sárosiné Szabó Márta szerkesztette, aki – mint a Zeneművészeti Kar tanszékvezetője – az egész Szimpózium egyik szervezője-irányítója volt, szaktudásának és lelkes jelenlétének nagyban köszönhető a rendezvény sikere.

 

 

A második nap – szokás szerint – bemutató tanítással kezdődött. Spiegel Marianna tartott szolfézsórát debreceni zeneiskolásoknak (tanáruk: Ludmány Antalné). Ötletes, a gyerekek formaérzékét is célzó gyakorlatokkal vezette be az osztályt Mozart: „Linzi” szimfóniája menüett-tételének zenei anyagába, formai megoldásaiba. Énekes, zongorás elemzés után meghallgatták a teljes tételt.

A Bárdos Szimpózium mindig tartogat valami meglepetést, valami különleges élményt. Ilyen volt az idén a Felső-Nyárádmentéről (Erdély)                                                                                                                                                                                                   érkezett gyerekcsoport fellépése Czakó Gabriella és Nagy Éva Vera vezetésével. Bemutatkozásuk „énekes misszió” címmel szerepelt a programban, tökéletesen kifejezve ezzel munkálkodásuk lényegét. A gyerekek énekeltek, furulyáztak, táncoltak, zenei ismereteiket  bővítő  játékot játszottak – az óra minden mozzanatában élték  a zenét, kedvesen, tiszta szívvel-lélekkel. Felemelő élmény volt mindnyájunk számára.

Pécsi Rita előadása folytatta és tovább bővítette az előző nap, Hámori professzor által ismertetett gondolatokat, a zenész-pszichológus alapos felkészültségével és tapasztalatai alapján. Címe: „A befogadás útjai és gátjai – avagy automatikus-e a zene hatása.” Van, lehet a zenének automatikusan is hatása, de ez tovább fejleszthető és fejlesztendő. Ennek a mikéntjét járta körül sokoldalúan, lendületesen, dinamikusan.

Délután Móczár Gábor adott tájékoztatást a KÓTA és az Europa Cantat tevékenységéről.

A kétszáz éve született Erkel Ferencre irányította a figyelmet a Szimpózium két programpontja is. Sziklavári Károly felvázolta a zeneszerző egész pályafutását, egyenként jellemezve valamennyi operáját, megemlítve életművének egyéb, jószerivel ismeretlen alkotásait is. Tartalmas, felfedeztető előadás volt.

Gulyásné Somogyi Klára „Zene és iskola a 19. században” címmel az egykori Nemzeti Zenede létrehozásáról és működésének első éveiről nyújtott alapos, gazdagon informatív ismertetést.

A továbbiakban a Szabó Soma-vezette Cantemus Fiúkórus próbáját élvezhette a Szimpózium közönsége, melynek során egy számukra ismeretlen madrigál (Josquin: A tücsök) lapról éneklésének és megtanulásának lehettünk tanúi. Vezetőjük bevezető szavaiban kifejezte a reneszánsz műveknek mint az abszolút tisztaságra nevelés eszközének fontosságát. A bemutató utolsó perceiben a Prágába készülő kórus versenyrepertoárjából adott ízelítőt.

A szombat esti jubileumi hangversenyen „Magyar költészet a kortárs kóruszenében” címmel gazdag műsort szólaltatott meg a Bárdos Lajos Leánykar, vezetője: Ordasi Péter, a Kölcsey Kórus karnagya: Tamási László (friss Liszt-díjas), a Canticum Novum Kamarakórus, vezetője: Török Ágnes, és a Debreceni Kollégiumi Kántus, karnagyai: Berkesi Sándor és Baliga Ádám  vezényletével. Orbán György, Mohay Miklós, Szőnyi Erzsébet, Balassa Sándor, Tóth Péter, Huszár Lajos Vajda János és Kocsár Miklós – Kádár Ferenc, Pilinszky János, Csanádi Imre, Weöres Sándor, Ady Endre, Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc, Fazekas Mihály és Balassi Bálint verseire komponált kórusművei hangzottak el egyenletesen magas színvonalú, valóban ünnepi atmoszférájú tolmácsolásban. (A zeneszerzők közül többen is jelen voltak.) Orgonán Virágh András Gábor működött közre.  

A hangverseny során másodízben került sor a Szesztay Zsolt Emlékdíj átadására, melyet a Bárdos Szimpózium életre hívójának, a nagyhatású tanáregyéniségnek, a kórusnevelés és –vezetés Liszt- és Kodály-díjas művészének özvegye alapított. „Az emlékdíjat  a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának  az a hallgatója kapja, aki Szesztay Zsolt szakterületén, a zeneelmélet, szolfézs/zeneismeret és kórusvezetés szaktárgyak terén együttesen kiemelkedő teljesítményt nyújt, valamint általános tanulmányi eredménye, a zenei, illetve a zenetanári pályára való felkészülése példaértékű.” Az idén Bűdi Katinka ének-zenetanár, egyházzene szakos hallgató volt az emlékdíj kitüntetettje.

A találkozó utolsó délelőttjén Szőnyi Erzsébet tartott vitaindító előadást „Zenepedagógiánk jelene és jövője” címmel. Értékelte a Szimpózium idei munkáját, eredményeit, az előadásokat és zenei bemutatókat. Külön kiemelte számos magyar mű megszólaltatását, melyek színvonala nemzetközi mércével mérve is magasan áll. Kiemelte, hogy napjainkban is sok pozitív dolog történik a zenei nevelés területén, jó tudni ezekről. Ismertette a Magyar Kodály Társaság céljait és feladatait, majd Pál apostolt aposztrofálva buzdította a jelenlévőket, hogy az „Igét” mindenképpen hirdessék!

A résztvevők négy szekcióban beszélték meg aktuális problémáikat, feladataikat: az ének-zenetanárok Kedvesné Herczegh Mária, a zeneiskolai szolfézstanárok Spiegel Marianna, a szakközépiskolai és a főiskolai tanárok S.Szabó Márta, a kórusvezetők Ordasi Péter  vezetésével.

A Szimpózium utolsó nagy eseménye ismét Erkel Ferenc emlékét idézte. Szitha Tünde előadásában a verbunkos zene kialakulását, stílusának jellegzetességeit, nemzeti jellegét fejtette ki, valamint ennek beépülését és funkcióját Erkel operáinak zenei nyelvébe. Az elmondottakat nagy előadó apparátus demonstrálta: a Partiumi Keresztény Egyetem Vegyeskara, a Debreceni Kollégiumi Kántus, a Szegedi Universitas Szimfonikus Zenekar a Hunyadi László–nyitányt és a Bánk Bán-ból két részletet szólaltatott meg: a Hazám, hazám – áriát és az első felvonás fináléját. Énekes szólisták voltak: Mercs Angéla, Ujvárosi Andrea, Xavier Rivadeneira, Posta Emil. Vezényelt Somorjai Péter  és Berkesi Sándor. Impozáns, szép előadás volt, hatásos befejezése a 25. Bárdos Szimpózium programjának.

Zárszavában Duffek Mihály ismertette a következő időszak eseményeit, majd köszönetet mondott mindazoknak, akik a rendezvény sikeréhez hozzájárultak.

A következő Szimpózium időpontja: 2011. március 25-27.

 

Körber Tivadar 

 

 

 

 

A Debreceni Egyetemi Kiadó gondozásában megjelent kötet válogatást kínál az eddig 25 alkalommal megrendezésre került Bárdos Szimpóziumok előadásaiból. A huszonöt előadás többségében nyomtatásban még meg nem jelent, a zenetörténet és kórusirodalom, a XX. századi magyar zeneélet és a zenepedagógia tárgyköreiből választott tanulmány. Szerzői: Arany János, Berkesi Sándor, Daróci Bárdos Tamás, Duffek Mihály, Fekete Károly, Gárdonyi Zsolt, Ittzés Mihály, Joób Árpád, Karasszon Dezső, Kedves Tamás, Kollár Éva, Komlós Katalin, Kovács Mária, Körber Tivadar, László Ferenc, Lukin László, Mohayné Katanics Mária, Mohay Miklós, Rozgonyi Éva, Sapszon Ferenc, Spiegel Marianna, S. Szabó Márta, Szesztay Zsolt, Szőnyi Erzsébet és Ujfalussy József. Szerkesztő: S. Szabó Márta.

A kötet megvásárolható a Debreceni Egyetem Sziget könyvesboltjában (Egyetem tér 1.), vagy megrendelhető a Kiadótól, ugyanezen a címen.