Útmutató a Művészetoktatáshoz
Kreatív kapacitások építése a 21. századra
A
lisszaboni Művészetoktatási Világkonferencia állásfoglalása
I. Háttér
II. A
művészetoktatás céljai
1. A neveléshez és a kulturális részvételhez való emberi jog védelme
2. A kulturális sokszínűség kifejezésének elősegítése
3. Az egyéni képességek fejlesztése
4. Az oktatás minőségének javítása
III. A
művészetoktatással kapcsolatos fogalmak
1. A művészet területei
2. A művészetoktatás megközelítési módjai
3. A művészetoktatás dimenziói
IV.
Alapvető stratégiák a hatékony művészetoktatáshoz
1. Partnerkapcsolatok
2. A tanárok és a művészek képzése
V. A
művészetoktatással és ismeretmegosztással kapcsolatos kutatás
1. Javaslatok a pedagógusoknak, a szülőknek, a művészeknek, valamint az
iskolák és képzési intézmények igazgatóinak
2. Javaslatok a minisztériumoknak és a politikusoknak
3. Javaslatok az UNESCO-nak és más kormányon belüli és nem kormányzati
szervezeteknek
VI.
Javaslatok
4. Javaslatok a pedagógusoknak, a szülőknek, a művészeknek, valamint az
iskolák és képzési intézmények igazgatóinak
5. Javaslatok a kormányminisztériumoknak és a politikusoknak
3. Javaslatok az UNESCO-nak és más kormányon belüli és nem kormányzati
szervezeteknek
Útmutató a Művészetoktatáshoz
Ennek az Útmutatónak a célja, hogy
elősegítse a kölcsönös megértést a művészetoktatás fontosságának minden
terjesztője között, és támogassa azt az alapvető szerepét, hogy javítsa az
oktatás minőségét. Igyekszik definiálni a fogalmakat, és felfedni a megfelelő
gyakorlatot a művészetoktatás terén. Gyakorlati tényezők tekintetében célja,
hogy referenciaműként szolgáljon, és hangsúlyozza
azokat a konkrét változtatásokat, lépéseket, amelyekre szükség van ahhoz, hogy
egy stratégiailag jobb tervet fejlesszünk ki a művészeti nevelés alkalmazására
a (formális és nem-formális) oktatási területeken, és egy szilárd váz
megállapítására a jövőbeni döntésekhez és tettekhez ezen a téren. Ez az
Útmutató ezért arra törekszik, hogy bemutasson egy nézőpontot, és egyetértést
hozzon létre a művészetoktatás fontosságáról, bátorítsa az együttműködő
gondolkodást és tevékenykedést, valamint összegyűjtse a szükséges anyagi és
humán erőforrást annak biztosítására, hogy a művészetoktatás teljesebben
integrálódjon az oktatási rendszerben és az iskolákban.
Háttér
Rengeteg vita van a
művészetoktatás sok lehetséges célja körül. Ez a vita olyan kérdésekhez vezet,
mint pl.: „A művészetoktatás csak az elismerésért van, vagy eszközként kellene
tekinteni arra, hogy más tantárgyak tanulását elősegítse?” „A művészetet
önmagáért tanítsuk, vagy azért a tudásért, készségekért és értékekért, amelyek
belőle származnak (vagy mindkettőért)?”; „A művészetoktatás néhány tehetséges
emberért van, vagy mindenkiért?”. Ez a dokumentum próbál átfogó választ találni
a fenti kérdésekre. A következő pontokat kell figyelembe venni a
művészetoktatás legfontosabb céljainak meghatározásában.
A művészetoktatás céljai
1. A neveléshez és a kulturális
részvételhez való emberi jog védelme
A kultúra és a művészet alapvető
összetevői az átfogó nevelésnek, mely az egyéniség teljes kifejlődéséhez vezet.
Ezért a művészetoktatás minden tanuló egyetemes emberi joga, köztük azoké is,
akik gyakran kimaradnak az oktatásból, mint pl. a bevándorlók, kulturális
kisebbségi csoportok és rokkantak. Ezeket az állításokat tükrözik a következő
megállapítások az emberi jogokról és a gyermekjogról.
Az Emberi
Jogok Egyetemes Nyilatkozata
22. cikkely
„Mindenkinek mint a társadalom
tagjának …. joga van a méltóságához és a személyisége szabad fejlesztéséhez
nélkülözhetetlen gazdasági, társadalmi és kulturális jogok megvalósításához.”
26. cikkely
„A nevelésnek az emberi
személyiség kiteljesedésének irányába kell történnie, valamint erősítenie kell
a tiszteletet az emberi jogok és az alapvető szabadság iránt. Elő kell
segítenie a népek, faji és vallási csoportok közötti megértést, toleranciát és
barátságot, továbbvinnie az ENSZ tevékenykedését a béke fenntartásáért.”
27. cikkely
„Mindenkinek joga van szabadon
részt venni a közösség kulturális életében, élvezni a művészeteket, valamint a
tudományos haladás és eredmények részesének lenni.”
Egyezmény
a Gyermekek Jogairól
29. cikkely
„A gyermeknevelés célja a ……. (a)
Gyermek személyiségének, tehetségének, mentális és fizikai képességeinek a lehető
legjobb fejlesztése….”
31. cikkely
„Az állami pártoknak tisztelni
kell és elő kell segíteni a gyermek azon jogát, hogy teljes mértékben részt
vegyen a kulturális és művészi életben, segítenie kell a megfelelő és egyenlő
lehetőségek biztosítását a kulturális, művészi, rekreációs és szabadidős
tevékenységekhez.”
2. A kulturális sokszínűség
kifejezésének elősegítése
A művészet a kultúra
manifesztációja és egyben a kulturális ismeretek közlésének eszköze is. Minden
kultúrának egyedülálló művészi kifejezései és kulturális gyakorlatai vannak. A
kultúrák sokszínűsége és ezeknek a kreatív, művészi termékei képviselik az
emberi kreativitás kortárs és hagyományos formáit, melyek egyedülállóan
hozzájárulnak az emberi civilizáció nemességéhez, örökségéhez, szépségéhez és
integritásához.
A kulturális gyakorlatok és
művészi formák ismerete és tudása erősíti a személyes és kollektív identitást
és értékeket, és hozzájárul a kulturális sokszínűség megőrzéséhez és
elősegítéséhez. A művészetoktatás javítja a kulturális tudatosságot, és segíti
a kultúra gyakorlását, valamint eszköz arra, hogy a művészet és a kultúra
ismeretét és méltatását átörökítsük egyik generációról a másikra.
Sok országban elvesznek a
kultúrának mind a kézzelfogható, mind a nem érzékelhető aspektusai, mert ezeket
nem értékelik az oktatási rendszerben, és így nem lesznek átadva a jövő
generációinak. Ezért egyértelműen szükség van arra, hogy az oktatási rendszer
felölelje és közvetítse a kulturális tudást és kifejezésmódot. Ez elérhető a
művészetoktatáson keresztül, mind a formális, mind a nem-formális oktatási
szektorban.
Az UNESCO 2001-ben elfogadott
kulturális sokszínűségről szóló egyetemes nyilatkozatának alkalmazásához írt fő
tevékenységi irányvonalak közül több is rávilágít erre a szükségszerűségre,
mint pl. :
6. irányvonal: a nyelvi
sokszínűség bátorítása – miközben tiszteljük az anyanyelvet – az oktatás minden
szintjén, ahol csak lehetséges, és több nyelv megtanulásának támogatása a
lehető legfiatalabb kortól.
7. irányvonal: az oktatáson
keresztül elősegíteni a kulturális sokszínűség pozitív értékeinek
tudatosítását, és ez irányba fejleszteni mind a tananyag tervezését, mind a
tanárok képzését.
8. irányvonal: ahol az alkalmas,
bevonni a hagyományos pedagógiát a nevelési folyamatba, hogy megőrizzük, és
teljességében használjuk a kommunikáció és ismeretátadás kulturálisan megfelelő
módszereit.
3. Az
egyéni képességek fejlesztése
Minden embernek kreatív képességei
vannak. A művészet olyan egyedülálló környezetet és gyakorlatot biztosít, ahol
a tanuló aktívan vesz részt kreatív élményekben, folyamatokban és fejlődésben.
A kutatások[1] azt mutatják, hogy ha a
tanulókat bevezetjük a művészeti folyamatokba, mialatt a saját kultúrájuk
elemeit belevesszük az oktatásba, azzal fejlesztjük benne a kreativitást és a
kezdeményezőkészséget, a termékeny képzelőerőt, az érzelmi intelligenciát és a
belső erkölcsi iránytűt, a kritikus gondolkodás képességét, az önállóságot,
valamint a gondolkodás és a tett szabadságát. Az oktatás a művészetekben és a
művészeteken keresztül stimulálja a kognitív fejlődést, és a modern társadalom
igényeihez igazítja azt, ahogyan és amit a tanulók tanulnak.
E képességek különösen fontosak,
amikor szembekerülünk azokkal a kihívásokkal, amelyeket a 21. századi
társadalom állít elénk. Manapság a két keresetből élő családok és más
társadalmi változások megjelenésének köszönhetően a gyerekek gyakran nem kapnak
elég figyelmet a szüleiktől. Emellett a családon belüli kommunikáció és a
kapcsolatépítés hiánya miatt a gyerekek gyakran érzelmi és szociális
problémáktól szenvednek. Ráadásul a kulturális hagyományok és a művészi
gyakorlat átadása egyre nehezebbé válik a családi környezetben, különösen
városi területeken.
Mivel a társadalmunk és a
gazdaságunk egyre inkább ismeretalapú, növekszik a kereslet az olyan
munkavállalók iránt, akik kreatívak, innovatívak és alkalmazkodásképesek,
fejlett kommunikációs és interperszonális képességekkel rendelkeznek. A
művészetoktatás kifejleszti a tanulókban ezeket a tulajdonságokat, képessé
teszi őket arra, hogy kifejezzék magukat, kritikusan szemléljék a világot maguk
körül, és aktívan részt vegyenek az emberi létezés számos aspektusában.
Az ilyen nevelés szükséges a
felelősségteljes állampolgárok kineveléséhez és a béke kultúrájának
elősegítéséhez. Így az egyéni képességek fejlesztése mellett a művészeti és
kulturális nevelés a társadalmi kohézióhoz is hozzájárul.
A művészetoktatás eszköz ahhoz is,
hogy a népek kinevelhessék az értékes kulturális tőkéjükhöz szükséges humán
erőforrást. Ezeket az erőforrásokat és ezt a tőkét fontos bevonni, ha az
országok erős és fenntartható kulturális (kreatív) ipart akarnak kifejleszteni.
Az ilyen iparágak képesek kulcsszerepet játszani a társadalmi-gazdasági
fejlődés fokozásában számos kevésbé fejlett országban.
Ráadásul sok ember számára a
kulturális ipar (mint pl. a film, tévéprogramok és más népszerű médiumok)
kapuként szolgál, melyen keresztül hozzáférhetnek a kultúrához és a
művészetekhez. A művészetoktatási programok segíthetnek az embereknek, hogy
felfedezzék a fent említett ipar
nyújtotta kulturális kifejezés lehetőségeit. Cserébe a kulturális ipar
forrásként szolgál a nevelők számára, akik a művészeteket kívánják
belevegyíteni az oktatásba.
4.
Az oktatás
minőségének javítása
Az UNESCO által kiadott Oktatás
Mindenkiért (Education for All - EFA ) Globális Elemző Beszámoló szerint míg az
oktatásba bekerülő gyermekek száma nő, az oktatás színvonala a világ legtöbb
országában alacsony maradt. Fontos mindenkinek oktatást biztosítani, de
egyaránt lényeges az is, hogy a diákok megfelelő minőségű nevelést kapjanak.[2]
A minőségi oktatást nehéz pontosan
definiálni, de három alapelvet különíthetünk el, amelyek megmutatják, mi számít
minőségi oktatásnak: olyan oktatás, ami hasznos a tanulónak, de az olyan egyetemes
értékeket is támogatja, mint a béke és a fejlődés; olyan oktatás, amely
igazságos hozzáférés és végeredmény tekintetében, és amely elkülönülés helyett
társadalmi beilleszkedést eredményez; valamint olyan oktatás, amely tükrözi és
segíti az egyén jogainak érvényesítését. [3]
Minőségi oktatás alatt ezért
általánosságban az olyan oktatást értjük, amely a fiataloknak és más tanulóknak
azokat a helyileg releváns képességeket biztosítja, melyek szükségesek ahhoz,
hogy a társadalomban sikeresen funkcionáljanak; megfelel a diákok életének,
vágyainak és érdeklődési körének, éppúgy, mint a családjuknak és a
társadalomnak, nyitva áll mindenki előtt, és figyelembe veszi a jogokat.
A Dakar Tevékenységi Keret[4]
szerint a minőségi oktatásnak számos előfeltétele van. A művészetek tanulása
legalább négy ilyen tényezőt erősít: az aktív tanulást; a helyileg releváns
tananyagot, amely érdekli és lelkesíti a tanulót; tiszteletet és részvételt a
helyi közösségekben és kultúrában; valamint képzett és motivált tanárokat.
A nemzetközi nyilatkozatok és
egyezmények célja, hogy minden gyermeknek és felnőttnek jogot biztosítson az
átfogó oktatáshoz, és lehetőséget nyújtson a kulturális és művészeti életben
való részvételre. Ez az alapvető ok, amiért a művészetoktatás fontos és valóban
kötelező része az oktatási programoknak egyes országokban. Először is, amint ez
a dokumentum éppúgy, mint a kiterjedt oktatásról szóló irodalom illusztrálja, a
művészi kifejezésmódok elsajátítása erősíti a tanuló azon képességét, hogy
megértsen, értékeljen, méltányoljon más embereket, kapcsolatot teremtsen és
kommunikáljon velük. Ez a folyamat egyedülálló perspektívákat nyújt számos
tantárgy területére egy átfogó iskolai programban, olyan perspektívákat,
amelyeket egyetlen más oktatási eszközzel sem lehet felfedezni.
Másodszor, ahhoz, hogy a gyerekek
és a felnőttek teljes mértékben részt vehessenek a kulturális és a művészeti
életben, meg kell tanulniuk megérteni, méltányolni és alkalmazni azokat a
művészi kifejezésmódokat, melyeken keresztül a – gyakran művésznek nevezett –
embertársaik felfedezik és megosztják a létezés és az együttélés számos
aspektusát. Mivel az is egy cél, hogy minden embernek egyenlő lehetőségei
legyenek a kulturális és művészi tevékenységre, a művészeti képzés az oktatási
programok kötelező része kellene, hogy legyen.
Végül és nem utolsósorban, a
művészetoktatás hozzájárul az olyan neveléshez, amely integrálja a fizikai,
intellektuális és kreatív fakultásokat, és amely egy dinamikusabb és
gyümölcsözőbb kapcsolatot eredményez az oktatás, a kultúra és a művészetek
között.
A művészetoktatással kapcsolatos fogalmak
1. A
művészet területei
Az emberek minden kultúrában
mindig is keresték és keresni fogják a válaszokat a létezésükkel kapcsolatos
kérdésekre. Minden kultúra kifejleszti azokat az eszközöket, amelyeken
keresztül bepillantást nyerhet, és megpróbálja megérteni és közölni a talált
válaszokat. A kommunikáció alapelemei a szavak, mozdulatok, érintések, hangok,
ritmusok és képek. Számos kultúrában az olyan kifejezésmódot, amely bepillantást
közöl és gondolkodásra nyitják az emberi elmét, művészetnek hívják. A
történelem során rengetegféleképpen nevezték a különféle művészi kifejezéseket.
Fontos elismerni, hogy bár az olyan fogalmakat, mint a „tánc”, „zene”, „dráma”
és „költészet” világszerte használják, az ilyen szavak mélyebb jelentése
kultúránként különbözik.
Így aztán a művészeti területek
minden listáját pragmatikus kategorizálásnak kell tekinteni, amely folyamatosan
változik, és sosem kizárólagos. Egy teljes listát meg sem próbálunk itt, de egy
kísérleti lista tartalmazná az előadóművészeteket (tánc, dráma, zene stb.), az
irodalmat és a költészetet, a kézművességet, a tervezést, a digitális
művészeteket, a mesemondást, az örökséget, a vizuális művészeteket és a filmet,
a médiát és a fényképészetet. A művészetet a művészetoktatás tekintetében
művészeti gyakorlatokként és élményekként kellene látni, amely a folyamatokra
éppúgy fókuszál, mint magukra a művészi tárgyakra. Továbbá mivel sok művészeti
formát nem lehet egyetlen művészeti ágra korlátozni, több hangsúlyt kell
fektetni a művészetek interdiszciplináris aspektusára, és a köztük lévő
hasonlóságokra.
2. A
művészetoktatás megközelítési módjai
A művészetoktatást mindig abból a
kultúrából kiindulva kell megközelíteni, amelybe a tanuló beletartozik. A
legjobb kiindulópont mások kultúrájának felfedezéséhez, tiszteletéhez és
méltányolásához, ha az ember saját kultúrájának megbecsülésében gyökerező
bizalmat építünk.
Az átfogó oktatási program fontos
elemeként a művészetoktatást általánosságban éppúgy tekinthetjük a tudás
felfedezésének és analizálásának egy speciális megközelítési módjaként, mint a
világ interpretációjaként. Kompetenciát nyújt a tanulóknak arra, hogy aktívan
tapasztalatokat szerezzenek, elgondolkozzanak, alkossanak és részt vegyenek
számos művészeti kifejezésmódban és különféle típusú művészi folyamatokban.
Továbbá a művészetoktatásnak fel kellene szerelnie a tanulót a szükséges
hozzáállással, technikai képességekkel és tudással , hogy fokozatosan fejlessze
a kreativitását, és ki tudja fejezni magát a művészet eszközeivel. Ezért az
oktatás tartalmának és szerkezetének nem csak az egyes művészi formák
jellemzőit kellene tükröznie, hanem át kellene adnia azokat a művészi
eszközöket, amelyekkel kommunikálni és egymásra kölcsönösen hatni lehet a
különböző kulturális, társadalmi és történelmi kontextusokban.
Ebben a tekintetben két fő
megközelítési módja van a művészetoktatásnak (amelyet egyidejűleg lehet
alkalmazni, és nem feltétlenül különböznek). A művészet (1) tanítható külön tantárgyként,
számos művészeti ág tanításán keresztül, ezzel fejlesztve a diákok művészi
képességeit, érzékenységét és a művészetek méltányolását, valamint (2)
tekinthető egy tanítási és tanulási módszernek, mely szerint a művészi és
kulturális dimenziók a tanterv összes tantárgyának részét képezik.
A művészet az oktatásban
megközelítési mód médiumként használja a művészetet (és a gyakorlatot valamint
a művészetekkel kapcsolatos kulturális hagyományokat) az általános tantervi
tantárgyak tanításához, segíti ezeknek a tantárgyaknak a mélyebb megértését;
pl. a vizuális művészetekből és az építészetből származó színek, formák és
tárgyak használatával tanítja az olyan tárgyakat, mint pl. a fizika, a biológia
és a geometria, vagy színjátékot és zenét alkalmaz a nyelvek oktatásához. A
„többszörös intelligencia” elvén ez a megközelítési mód minden diákra és
tantárgyra igyekszik kiterjeszteni a művészetoktatás jótéteményeit. Ennek a
megközelítésnek egy másik célja, hogy a művészeti ágak gyakorlati alkalmazásán
keresztül mutassa meg az elmélet összefüggéseit. Ahhoz, hogy hatásos legyen, ez
az interdiszciplináris megközelítés változtatásokat kíván a tanítási
módszerekben és a tanárképzésben.
3. A
művészetoktatás dimenziói
A művészetoktatást három kiegészítő pedagógiai áramlat
szerint strukturálják:
-
közvetlen kapcsolat a művel (pl. koncertek,
kiállítások, könyvek, filmek)
-
részvétel a művészi gyakorlatban
-
művek elemzése
Vagyis három dimenziója van a
művészetoktatásnak: (1) a diák tudást nyer a művel, az előadással, a művésszel
vagy a tanárával történő interakció során, (2) a diák tudást nyer a saját
művészeti gyakorlása által, valamint (3) a diák tudást nyer a kutatáson és
tanulmányozáson keresztül.
Alapvető stratégiák a hatékony művészetoktatásban
A magas színvonalú
művészetoktatáshoz magasan képzett tanárokra és oktatókra van szükség. A
sikeres kapcsolat köztük és a magasan képzett művészek között szintén javítja a
minőséget. Mindenek előtt való, hogy az oktatási és művészeti közösségek és a
bennük dolgozó szakmabeliek hajlandóak és képesek legyenek kapcsolatot
kiépíteni és együttműködni a közös cél érdekében. Az ilyen közösségek éppúgy
egyénekből, mint szervezetekből és hatóságokból állnak helyi, regionális és
országos szinten.
A sikeres partnerkapcsolat függ
annak a célnak a kölcsönös megértésétől, amely irányában tevékenykednek a
partnerek, és egymás kompetenciájának kölcsönös tiszteletétől. Ahhoz, hogy
lefektessük az alapot az oktatók és művészek jövőbeni együttműködéséhez, mind a
munkakezdő oktatóknak, mind a művészeknek bepillantást kell kapniuk a másik
szakterületére – és mindkettőjüknek kölcsönösen érdeklődniük kell a pedagógia
iránt.
A tanár- és művészképző
programokat felül kell vizsgálni, hogy a tanárok és a művészek megkapják a
szükséges tudást és tapasztalatot ahhoz, hogy megoszthassák a felelősséget a
tanulás megkönnyítéséért, és minden előnyét élvezhessék a szakágak közötti
együttműködésnek. Az ilyen együttműködés elősegítése specifikus intézkedéseket
von maga után, amely új kihívásokat jelent a legtöbb társadalomnak.
Tehát két fő alapvető stratégia
létezik a hatékony művészetoktatás elérésére: a partnerkapcsolat fejlesztése az
oktatók, a kulturális rendszerek és művészek között, valamint a tanárok és a
művészek releváns és hatékony képzése.
Partnerkapcsolatok
Bár a kreativitást nagyon magasra
rangsorolják a legtöbb politikai okmányban, nem ismerik el, hogy a minőségi
oktatás mint a kreativitást elősegítő lényegi eszköz, alapvető fontosságú. A
művészetoktatási programok alkalmazása se nem drága, se nem nehéz, ha a mögötte
lévő filozófia a partnerkapcsolaton alapul.
Ezt észben tartva szükség van
arra, hogy a kulturális és oktatási minisztériumok és a különféle
mechanizmusok, amelyek a művészeti programok alkalmazását és értékelését
biztosítják, közösen vállalják a felelősséget a művészetoktatásért, miközben
mindegyik pontosan tudja, hogyan járul hozzá a folyamathoz. Az oktatás és a
művészetek közötti együttműködést a kreativitás elősegítésére a következő
típusú partnerkapcsolatokkal lehet legjobban elérni.
-
Minisztériumi
szint / törvényhatósági szint
Partnerkapcsolat jöhet létre a
kulturális minisztérium, az oktatási minisztérium, valamint a felsőoktatási- és
kutatási minisztériumok külön entitásai között, amennyiben közös politikát és
költségvetést alakítanak ki az órarendi és órarenden kívüli iskolai
osztályprojektekre. Politikai szinten is egyesíteni lehet a művészetet és az
oktatást a minisztériumok és a törvényhatóságok (melyek gyakran felelősek az
oktatási és kulturális intézményekért) között, hogy összekapcsolják az oktatási
rendszert és a kulturális világot azáltal, hogy együttműködési projekteket
alkalmaznak a kulturális intézmények és az iskolák között. Ezek a
partnerkapcsolatok a kultúrát és a művészetet a tanterv peremterületei helyett
az oktatás centrumába szándékoznának helyezni. Azzal a fő céllal, hogy
legyőzzék a társadalmi és kulturális egyenlőtlenségeket, az ilyen fajta
projektek olyan ügyekre is fókuszálnának, mint a kulturális örökség, a
múlti-kulturális témák és a médiaoktatás.
(lásd a legjobb gyakorlati példát az 1-es mellékletben)
-
Iskolai
szint
Világszerte a legtöbb városnak és
falunak van valamilyen kulturális épülete. A jelenlegi környezetben elismert
tény, hogy a tanulási folyamat nem kizárólag az iskolákban megy végbe. A pedagógia
új lehetőségeit eredményezte a partnerkapcsolat fejlődése az iskolák és a
kulturális intézmények között. Néhány országban régóta fennálló együttműködés
van ezek között az intézmények között, bár ezen partnerkapcsolatok mértéke és
hatékonysága nagyban különbözik.
A támogatás szintje és az
elkötelezettség valódisága a kulturális intézmények és az iskolák részéről
alapvető fontosságú az együttműködés sikerének biztosításához. A szoros
partnerkapcsolatok innovatív programokat eredményeznek, amelyek elsősorban
olyan kulturális intézmények látogatásakor érezhetőek, amelyek az ismeretek
gazdag tárházát, művészi találkozókat nyújtanak, és lehetőséget biztosítanak
arra, hogy lássunk és elmerüljünk művészi eljárásokban, továbbá hatalmas
lehetőségeket nyújtanak az integrált tanítási gyakorlatokhoz. Főleg az
általános iskolai oktatásban - ahol a kisebb gyerekek erősebben reagálnak a
vizuális tanulásra – az intézmények közötti aktív együttműködés alkalmat
nyújthat a gazdagabb tanítási módszerekre és a tanulási környezet kiszélesített
perspektívájára.
(lásd a
legjobb gyakorlati példát az 1-es mellékletben)
-
Tanári
szint
A hatékony partnerkapcsolat a
tanárok számára is gyümölcsöző, akik hasznát látják az új tapasztalatoknak,
melyek során úgy gazdagítják a saját tanítási módszereiket, hogy művészeket
hívnak meg a mozgásban, szavakban, hangban és ritmusban, képekben és a művészet
más formáiban szerzett tapasztalatukkal és szakértelmükkel, hogy létrehozzanak
egy projektet partnerkapcsolati alapon, akár a tanítási órák alatt, akár az
órarenden kívüli foglalkozások során. A tanórán belüli projektek része lehet a
művész, a tanár és az iskola közötti együttműködés, melyet a résztvevők
életkorához, a tanítási módszerekhez és a tanóra időtartamához lehet igazítani.
Néhány esetben a kulturális
intézmények átfogó online oktatási anyagokat nyújtanak a tanároknak,
művészetoktatóknak, családoknak és diákoknak. Ebben az összefüggésben a
kulturális rendezvények, mint pl. a fesztiválok, koncertek, kiállítások,
színházak terjedő eszméjének fontos előnye, hogy a közönség lehető legszélesebb
köre számára teszi elérhetővé a kulturális és művészi gyakorlatot.
Sok kihívással kell számolni az
ilyen partnerkapcsolatok fejlesztésénél. A művészetoktatással kapcsolatos
költségvetés, ha létezik ilyesmi egyáltalán, általában egyetlen minisztériumban
vagy osztályban centralizálódik, akiknek kevés a lehetőségük (vagy
hajlandóságuk), hogy megosszák másokkal. A kormányzati bürokrácia minden
szinten nagyon szűklátókörű lehet, kevés motivációval az együttműködés iránt. Természetesen
nagyon különböző egyéni és strukturális kultúrák léteznek az oktatás és a
kultúra területein.
2. A
tanárok és a művészek képzése
Itt természetesen azokra a gyakran
nagyon különböző tapasztalatokra és perspektívákra utalunk, amikkel a tanárok,
művésztanárok és művészek rendelkeznek az oktatási és kulturális folyamatokkal
ill. gyakorlattal kapcsolatban. Ezért nagyon fontos lenne a művészetoktatás
résztvevőinek hatékonyabb képzése.
-
A
közismereti tantárgyakat tanító tanárok képzése
Ideális körülmények között minden
tanárnak (és iskolai adminisztrátornak) fogékonynak kellene lennie a művészek
értékeire és attitűdjére, és meg kellene becsülniük a művészeteket. A
tanároknak meg kellene szerezniük azokat a képességeket, amelyek segítségével
együttműködhetnek művészekkel az oktatási szituációkban. Az ilyen képzés során
egyrészt felfedezhetnék a saját rejtett képességeiket, másrészt a művészetet
felhasználhatnák az oktatásban. Arról is szerezhetnének némi tudást, hogy
hogyan kell létrehozni egy produkciót vagy előadni egy művet, mi módon kell elemezni,
interpretálni és értékelni a műveket, és megbecsülni más korszakok és kultúrák
művészetét.
Számításba véve azt a tényt, hogy
a művészetek segíthetik a tanulást olyan területeken, amelyek hagyományosan a
tananyaghoz tartoznak, különösen az általános iskolai tanárok gyakran
alkalmazzák a „művészet az oktatásban” megközelítést. Például dalokkal lehet
memorizáltatni a kulcsszavakat a nyelvben, a természettudományi vagy a
társadalomtudományi meghatározásokat vagy egyes matematikai fogalmakat,
képleteket. A művészet integrálása más tantárgyak tanításába, különösen az
általános iskola alsó osztályaiban az egyik lehetséges mód arra, hogy
elkerüljük a túlzsúfolt tantervet, amit néhány iskolában tapasztalnak. Megoldás
lehet ez abban az esetben is, ha tanárhiánnyal küzdünk a művészetoktatás terén.
A középiskolai szint szaktanárai
időnként olyan feladatokat jelölnek ki, amelyek együttműködést igényelnek más
szaktantárgyakkal. Például az üzlet és a technológia területe felmerülhet a
művészetek kereskedelmi aspektusa révén, vagy a diákok olyan projektet
kaphatnak, amely a művészetet a történelemhez vagy más társadalomtudományi
tantárgyhoz kapcsolja. Ehhez a megközelítéshez szükség van ahhoz, hogy az egyéb
tantárgyat oktató tanár értse és értékelje a művészetoktatást.
-
A
művésztanárok képzése
A művésztanárok képzése többről
szól, mint hogy a tanulóknak speciális készségeket, gyakorlatokat és
tudásanyagotadjanak át. Ezért a művészetek tanításának kompetenciája mellé a
művészetoktatási programoknak a széleskörű tanári felkészítés irányába kellene
elmozdulniuk. A művésztanárokat arra kell biztatni, hogy más művészek
képességeit is igénybe vegyék, köztük olyanokét, akik más művészeti ágban
tevékenykednek, valamint fejlesszék az együttműködési készségüket művészekkel
és más tantárgyat tanító tanárokkal az oktatási szituációkban.
A jól felépített művésztanári
képzés a következő területeken fejlesztheti a tudást és a képességeket:
-
egy vagy több művészeti ág
-
interdiszciplináris művészeti kifejezésmódok
-
a művészetoktatás módszertana
-
a művészeten keresztüli oktatás módszertana
-
tananyagtervezés
-
a művészeteknek megfelelő becslés és értékelés
-
formális (iskolai) művészetoktatás
-
iskolán kívüli (közösségi) művészetoktatás
Ráadásul a jó iskolák egyedül
sosem lesznek elég jók. Amint azt feljebb kifejtettem, a művészetoktatást
segítheti a partnerkapcsolat a közösségen belüli egyénekkel és szervezetek hosszú
sorával. Az olyan tevékenységek, mint a múzeum - és galérialátogatás, a
„Művészek az iskolában” programok, a környezeti tanulmányok a művészetoktatáson
keresztül értékes oktatási lehetőségek a tanároknak a tanárképző intézetekben
éppúgy, mint a diákoknak az iskolákban vagy más oktatási helyszíneken.
A művészetoktatás tanárainak
felkészítésénél szükség van az olyan új technológiákra való fókuszálásra is,
mint pl. a számítógéppel készített művészi képek, a digitális kreatív játékok
és az online oktatás. Az ilyen technológiák használata kiszélesítette a
művészetoktatás szerepét, és új szerepeket hoz létre a tanároknak a XXI.
században. Ezek a technológiák fontos platformként szolgálhatnak a művészek,
ill. a művészek és más tanárok közötti együttműködése során. Ma már a számítógépes
művészet is elfogadott mint művészi forma, legitim művészetalkotó forma és
művészetoktatási módszer. A művésztanárok a tanárképzés során szívesen
tanítanának számítógépes művészetet az osztályteremben, bár gyakran hiányoznak ehhez
a tapasztalataik, a pedagógiai képzésük és a forrásaik.
Végül fontos, legalább helyi,
esetleg országos szinten, hogy megállapítsanak egy irányvonalat és egy etalont
a művésztanárképzésre a tanárképzésben. Sokféle etalont dolgoztak ki,[5]
és ezek keretként szolgálhatnak minden országnak a saját művészetoktatási
képzési programja tervezésében, alkalmazásában és értékelésében.
(lásd a legjobb gyakorlati példát az 1-es mellékletben)
-
Művészképzés
A művészek számára meg kellene
adni a lehetőséget, hogy fejlesszék pedagógiai képességeiket és azokat a
készségeiket, amelyek az iskolai oktatókkal történő együttműködéshez vagy
egyenesen a tanulókkal való hatékony kommunikációhoz és interakcióhoz kellenek.
A közös tevékenységi projektek a leendő művészek és leendő tanárok között
segíthetik a későbbi együttműködést.
(lásd a legjobb gyakorlati példát az 1-es mellékletben)
Mint ahogyan a kulturális és
oktatási intézmények közötti partnerkapcsolat fejlesztésében, a
művészetoktatásban résztvevők képzésének gazdagítása és javítása esetében is
hátráltató tényező az anyagi források, valamint – különösen vidéken – a
kulturális lehetőségek, mint pl. a múzeumok, könyvtárak, színházak hiánya.
A művészetoktatással és ismeretmegosztással
kapcsolatos kutatás
Ahhoz, hogy a XXI. századnak
megfelelő kreatív kapacitásokat építsünk ki a művészetoktatáson keresztül,
tájékozott döntéshozatalra van szükség. Azoknak a döntéshozóknak, akik a
művészetoktatás alkalmazását elfogadják és jóváhagyják, fontos, hogy
bizonyítani tudják ennek a hatékonyságát.
A művészetoktatás olyan oktatási
terület, amelynek nincs hosszú kutatástörténete. Hogy megértsék a művészi
fejlődést és magát a művészetet jobb és hatékonyabb kutatáson keresztül, a
kutatóknak a művészetnek megfelelő, minőségibb vizsgálati módokat kell
megállapítaniuk, fejleszteniük és használniuk.
Amint azt fejtegettük, a
művészetoktatásban a tanulási tevékenységek természetébe beletartozik a
művészeti alkotás éppúgy, mint az elmélyedés a megfigyelésben,
interpretációban, kritikában és kreatív művészetekkel kapcsolatos filozófiában.
A művészetoktatásban a tanulás és tanítás természetének ezen tulajdonságai
fontos kiindulópontok a kutatási módszereknél, a művészetoktatás kutatóinak
művészi perspektívából kell nézniük, gondolkodniuk és megfigyelniük.
Az ilyen kutatás történhet
globális, országos vagy intézményi szinten, vagy alapulhat valamely művészeti
ágon, és a következő területekre fókuszálhat:
-
A jelenlegi művészetoktatási programok természetének
és mértékének leírása
-
A művészetoktatás és a kreativitás közötti kapcsolat
-
A művészetoktatás és a szociális képességek/aktív
állampolgárság/önmegvalósítás közötti kapcsolat
-
A művészetoktatási programok és módszerek, valamint
az ezekkel összefüggő szociális és individuális eredmények értékelése
-
A művészetoktatás kivitelezésének különféle módszerei
-
A művészetoktatási módok hatékonysága
-
Az oktatás és a kultúra közötti partnerkapcsolat
természete és hatása a művészetoktatás alkalmazásában
-
Az etalon használata és fejlesztése a tanárképzésben
-
A diákok tanulásának értékelése a művészetoktatásban
(az értékelési technikák legjobb gyakorlatainak vizsgálata)
-
A kultúripar (tévé, filmek) hatása a gyerekekre és
más tanulókra a művészeti nevelésük vonatkozásában, módszerek, amelyekkel a
kultúripar az állampolgároknak művészetet közvetíthet
A művészetoktatás kutatásának az
alábbi lépésekből kell állnia:
-
létrehozni egy művészetkutatási tervet és támogatót
keresni hozzá
-
szemináriumokat szervezni a művészetoktatási
kutatásokhoz, hogy elősegítsék a kutatási munkálatokat
-
felméréseket végezni, hogy a művészeti oktatók milyen
kutatási területek iránt érdeklődnek
-
segíteni az interdiszciplináris együttműködést a
művészetoktatás kutatásának módszereivel kapcsolatban
Lehet vitatni, hogy a kultúrán
keresztül kifejezett kreativitás a világ legigazságosabban elosztott forrása.
Azonban a kutatások azt mutatják, hogy egyes oktatási rendszerek gátolják a
kreativitást, míg mások elősegítik. A feltételezés az, hogy a művészetoktatás
az egyik legjobb médium a kreativitás kibontakoztatására (ha a tanulási és
tanítási módszerek támogatják), de ennek a mechanizmusa nincs jól dokumentálva,
és ezért a politikusok ezt az érvet nem igazán fogadják el. Ezért szükséges
ennek a területnek a kutatása.
Végül, a művészetoktatás kutatását
az egyetemek és más intézmények végezhetik együttműködve egy statisztikai intézettel,
amelyik összegyűjti, elemzi, csoportosítja és kiválogatja a művészetoktatással
kapcsolatos információt és tudást. Egy statisztikai intézet gyűjthet
információt egy speciális érdeklődési területen (pl. az előadóművészetek
oktatása), vagy egy adott földrajzi területen (pl. művészetoktatás Indiában). A
statisztikai intézetek megbízható adatforrások a támogatáshoz és a lobbizáshoz.
Konklúzió
A XXI. századhoz szükséges kreatív
képességeket kifejleszteni nehéz feladat. A társadalom minden erejét be kell
vonni, amikor a század új generációi számára megpróbáljuk biztosítani a tudás
és a készségek megszerzését, és ami talán még fontosabb, azokat az értékeket és
attitűdöket, etikai alapelveket és erkölcsi irányokat, amelyek ahhoz kellenek,
hogy a világ felelős polgárai és a jövő garanciái legyenek. Alapvető fontosságú
az egyetemes, magas színvonalú oktatás.
Ez az oktatás azonban csak akkor
lehet jó, ha a művészetoktatáson keresztül elősegíti a bepillantást és a
perspektívákat, a kreativitást és a kezdeményezőkészséget, valamint a kritikus
gondolkodást és a szakmai képességeket, amelyek annyira fontosak az élethez az
új században. Reméljük, hogy ezt az Útmutatót mintasablonként fogják használni,
általános irányvonalként, amelyet – szükség szerint változtatva és kibővítve –
alkalmassá tehetnek arra, hogy a világ bármely nemzete és társadalma számára
megfelelő legyen.
Javaslatok
A Művészetoktatásról szóló UNESCO
Világkonferencia résztvevői, miután jóváhagyták a 2005. során Ausztráliában (szeptember),
Kolumbiában (november) Litvániában (szeptember), Koreai Köztársaságban
(november) valamint Trinidad és Tobago-ban (június) tartott helyi és nemzetközi
előkészítő konferenciákon kidolgozott nyilatkozatokat, és azokat a
javaslatokat, melyeket az afrikai és arab államok helyi
vitacsoport-értekezletén, a Művészetoktatási Világkonferencián (Lisszabon,
2006. március 6-9.)[6] dolgoztak ki, a következő
megfontolásokat szorgalmazzák:
-
Vegyük figyelembe, hogy minden gyermeknek és
fiatalnak joga van ahhoz, hogy a művészetoktatás segítségével fejlesszék
esztétikai érzékét, kreativitását valamint a kritikus gondolkodásra és
elmélkedésre való képességét, ami az ember lét velejárója.[7]
-
Fontoljuk meg, hogy a gyerekeket és a fiatalokat
sokkal nagyobb tudatosságra kellene nevelni, akár magukkal akár a természetes
és kulturális környezetükkel kapcsolatban, és hogy az oktatási és kulturális
rendszer céljai tartalmazzák a hozzáférést minden kulturális cikkhez,
szolgáltatáshoz és gyakorlathoz.
-
Ismerjük fel a művészetoktatás szerepét a közönség és
a nyilvánosság különböző szektorainak arra való felkészítésében, hogy
megbecsüljék a művészi megnyilvánulásokat.
-
Értsük meg azokat a kockázatokat, melyek a
globalizáció, valamint a képzelőerő, a kreativitás és az együttműködés iránti
növekvő igény következtében veszélyeztetik a kulturális sokszínűséget, amint a
társadalmak egyre inkább ismeretalapúvá válnak.
-
Ismerjük fel, hogy sok társadalomban a művészet
hagyományosan része volt, és gyakran a mai napig is része a mindennapi életnek,
és kulcsszerepet játszik a kultúra átvitelében és a közösség valamint az egyén
átformálásában.
-
Vegyük észre a fiatalok alapvető szükségletét, hogy
teret kapjanak a művészi tevékenységekhez, mint amilyenek pl. a közösségi
kultúrházak és a művészeti múzeumok.
-
Vegyük észre, hogy a XXI. század egyik legfontosabb
kihívása a növekvő igény a kreativitásra és a képzelőerőre a multikultúrális
társadalmakban – melyet megcélozhat a művészetoktatás
-
Ismerjük fel annak szükségességét, hogy a kortárs
társadalmak olyan oktatási és kulturális stratégiákat és politikát fejlesszenek
ki, melyek továbbviszik és megőrzik a kulturális és esztétikai értékeket és
identitást, hogy segítsék és erősítsék a kulturális sokszínűséget, valamint
békés, virágzó és sokáig fennálló társadalmakat formáljanak.
-
Vegyük számításba a világ legtöbb nemzetének
multi-kulturális természetét, ahol kultúrák kereszteződnek, ami a közösségek,
nemzetiségek és nyelvek egyedülálló kombinációját eredményezi; hogy ez a
kulturális összetettség kreatív energiát szült és nemzetspecifikus perspektívát
és gyakorlatot eredményezett az oktatásban; és hogy ez a gazdag kulturális
örökség, érezhetően és rejtve is, veszélybe került a többszörös és összetett
társadalom-kulturális, gazdasági és környezeti változások miatt.
-
Ismerjük fel a művészetek értékét és használhatóságát
a tanulási folyamatban, és szerepüket a kognitív és szociális képességek
kifejlesztésében, az újító gondolkodás és kreativitás elősegítésében, és az
olyan viselkedés és értékek bátorításában, melyek kihangsúlyozzák a társadalmi
toleranciát és a sokszínűség ünneplését.
-
Ismerjük fel, hogy a művészetoktatás javítja a
tanulást és a képességfejlesztést azáltal,
hogy a rugalmas struktúrákra teszi a hangsúlyt (mint pl. az egymással
összefüggő idő, tudományág és szerepek), releváns a tanuló számára (érthetően
összekapcsolódik a gyerekek életével és a társadalmi, szociális
környezetükkel), valamint együttműködést hoz létre az iskolai és iskolán kívüli
tanulási rendszerek és források között.
-
Ismerjük fel a hasonlatosságot aközött, ahogyan a
társadalom hagyományosan gondolkodott a művészetekről és a legújabb felfogás
között, miszerint a művészeteken keresztüli tanulás jó hatással van a tanulásra
és a készségfejlesztésre.
-
Értsük meg, hogy a művészetoktatás azáltal, hogy egy
sor új készséget és képességet szül, és növeli a diákok motivációját és aktív
részvételét a tanórán, emelheti az oktatás színvonalát, és ezáltal
hozzájárulhat az Oktatás Mindenkiért Dakar-i Világkonferencia (2000) hat
elérendő céljának egyikéhez.
-
Fontoljuk meg, hogy a művészetoktatás nagyon hasznos
szerepet játszhat a fogyatékos gyermekek terápiájában, és a katasztrófa-utáni
és konfliktus-utáni helyzetekben.
-
Ismerjük el, hogy a mind az művészetoktatásnak, mind
az oktatás minden típusának, magas színvonalúnak kell lennie a hatékonysághoz.
-
Vegyük számításba, hogy a művészetoktatás, mint az
etikai és polgári építkezés formája, alapvető eszköz a társadalmi
integrációhoz, és segíthet az olyan kritikus témák felhozatalában, mint amilyen
a bűnözés és az erőszak, az analfabétizmus, a nemi egyenlőtlenségek, a
gyermekek bántalmazása és elhanyagolása, a politikai korrupció és a
munkanélküliség.
-
Figyeljük meg az információs és kommunikációs
technológiák fejlődését a társadalom és a gazdaság minden területén, és a
lehetőséget, ami bennük rejlik a művészetoktatás erősítésére.
Azonban számos kockázatot ismertek fel, amelyek a
következők:
-
Ismerjük el, hogy sok országban az oktatáspolitika
kevés értéket tulajdonít a művészetoktatásnak, ami tükröződik ennek a
tudásterületnek az elszigetelésében és leértékelésében.
-
Figyeljük meg, hogy a kulturális és oktatási
rendszerek és kapcsolatok gyakran disszociáltak, ahol két külön napirend
gyakran egymással párhuzamosan vagy akár ellentétesen mozog.
-
Gondolkozzunk azon, hogy kevés olyan tanárképző
program van, ami a művészetoktatásra specializálódik, és hogy a közismereti
tanárképző programok nem segítik megfelelően a művészet szerepét az oktatásban
és a tanulásban.
-
Figyeljük meg, hogy a művészek és a részvételük a
művészetoktatásban nincs kellőképpen elismerve
-
Vegyük észre, hogy hatalmas tapasztalati területek vannak
a művészetoktatásban, amelyeket sosem kutattak vagy rendszereztek
-
Ismerjük el, hogy a művészetoktatáshoz a költségvetés
vagy nem létezik, vagy nem elegendő a mindennapi és fejlesztési igényekhez
A következő javaslatokat a fent
említett előkészítő konferenciákról és a regionális vitacsoport értekezletekről
gyűjtöttük össze.
1. Javaslatok a pedagógusoknak, a szülőknek, a művészeknek, valamint az
iskolák és képzési intézmények igazgatóinak
Pártfogás,
támogatás és képzés
-
Ébresszük fel a nyilvánosság tudatosságát és
terjesszük a művészetoktatás értékét és társadalmi kihatását, keresletet
teremtve ezáltal a művészetoktatásra és a képzett művészeti oktatókra
-
Biztosítsuk a vezetést, a támogatást és a segítséget
a művészetekben való és művészeteken keresztüli oktatáshoz és tanuláshoz.
-
Segítsük elő az aktív részvételt és hozzáférést a
művészetekhez minden gyermek számára, legyen ez az oktatás egyik fő komponense.
-
Bátorítsuk a helyi humán és anyagi erőforrások
használatát mint a minőségi oktatás tartalmát és szolgáltatóját.
-
Biztosítsunk forrásokat és tananyagot, hogy segítsük
az oktatókat fejleszteni, használni és megosztani új, művészetben gazdag pedagógiai
módszereket
-
Nyújtsunk segítséget ahhoz, hogy a művészetoktatás
gyakorlói előnyt kovácsolhassanak a technika fejlődéséből, amelynek
segítségével a marginális csoportokat is elérheti a művészetoktatás, valamint
megkönnyítheti az innovatív tudástermékek létrehozását és a tudás megosztását.
-
Támogassuk a tanárok, művészek és közösségi dolgozók
folyamatos szakmai továbbképzését, hogy kifejlesszük a szakemberekben a
kulturális sokszínűség megbecsülését, és képessé tegyük őket arra, hogy diákjaik alkotó, kritikai és innovatív
készségét fejlesszék.
-
Bátorítsuk és segítsük a művészeti gyakorlat
digitális médiumon keresztüli fejlesztését.
-
Állítsunk fel, ha nincsenek, kulturális központokat
és más művészetoktatási intézményeket a fiatalok számára.
Partnerkapcsolat és együttműködés
-
Bátorítsuk az aktív és tartós partnerkapcsolatokat
oktatási (iskolai és iskolán kívüli) kontextusokban, és a tágabb közösségben.
-
Segítsük a tanulásban való részvételt azzal, hogy
helyi művészeket és művészi formákat, technikákat alkalmazunk a tanulási
folyamatban a helyi kultúra és identitás megerősítésére.
-
Segítsük az iskolák és szülők, közösségi szervezők és
intézmények közötti együttműködést, és mobilizáljuk a helyi erőforrásokat a
közösségen belül, hogy fejlesszük a művészetoktatási programokat, hogy a
közösségek együtt továbbvihessék a kulturális értékeket és a helyi művészeti
formákat.
Kivitelezés, értékelés és ismeretmegosztás
-
Kivitelezzünk és értékeljünk együttműködési iskolai-közösségi
projekteket, amelyek az együttműködés, integráció és relevancia elvein
alapulnak
-
Bátorítsuk a hatékony dokumentációt és a tanárok
közötti ismeretmegosztást.
-
Osszuk meg az információt és a bizonyítékokat a
támogatókkal, a kormánnyal, közösségekkel, a médiával és a privát szektorral.
2.
Javaslatok a minisztériumoknak és a politikusoknak
Felismerés
-
Ismerjük fel a művészetoktatás szerepét abban, hogy a
közönséget és a nyilvánosság különböző szektorait felkészíti a művészi
megnyilvánulások méltányolására.
-
Ismerjük el egy olyan művészetoktatási politika
kifejlesztésének fontosságát, amely hangsúlyozza a kapcsolatot a közösségek,
oktatási és társadalmi intézmények és a munka világa között.
-
Ismerjük fel a sikeresen helyileg fejlesztett,
kulturálisan releváns művészetoktatási gyakorlatok és projektek értékét.
Ismerjük fel, hogy a jövőbeni projekteknek az eddig kivitelezett sikeres
gyakorlatokat kell másolnia.
-
Adjunk prioritást annak a szükségletnek, hogy a
nyilvánosság jobban megértse, és mélyebben elismerje a művészetoktatás alapvető
hozzájárulását mind egyéni mind társadalmi szinten.
Politikafejlesztés
-
A művészetoktatás fontosságának növekvő megértését
fordítsuk át a megfelelő erőforrások biztosításának átvállalására, hogy az
elvekből tettek lehessenek, hogy jobban tudatosodjon a művészetek és a
kreativitás mindenkire jótékony hatása, és támogassuk a művészetek és a tanulás
új látásmódjának alkalmazását.
-
Tervezzünk országos és területi kutatásokat a
művészetoktatás területén, számításba véve az ősi kultúrák jellegzetességeit
éppúgy, mint a sebezhető népcsoportokat.
-
Bátorítsuk a kivitelezés és az ellenőrzés
stratégiáinak fejlesztését, hogy biztosítsuk a művészetoktatás minőségét.
-
Adjunk a művészetnek egy állandó központi helyet a
tantervben, megfelelően megalapozva, biztosítsunk képzett, minőségi tanárokat
-
Vegyük számításba a kutatást, amikor alapításról vagy
programokról döntünk, és hangsúlyozzuk az új normákat a művészetoktatás hatásának felbecsülésére
(mivel kimutatható, hogy a művészetoktatás jelentősen hozzájárulhat a diák
előadókészségének javításához olyan területeken, mint pl. az olvasás és a
számolás, ezenkívül humán és társadalmi előnyöket nyújt.
-
Garantáljuk a folytonosságot, amely felülmúlja az
állam nyilvános politikájának kormányprogramját a művészetoktatás tekintetében
-
Fogadjuk el a helyi módszereket a művészetoktatás
tekintetében a terület minden országára (pl. Afrikai Unió)
-
Vegyük bele a művészetoktatást a minden tagállam
által elfogadott Kulturális Statútumba.
Képzés, kivitelezés és támogatás
-
Tegyük elérhetővé a szakmai képzést a művészek és a
tanárok számára, hogy emeljük a művészetoktatás kivitelezésének minőségét, és
ahol nincs, ott állítsunk fel művészeti tanszékeket az egyetemeken
-
Tegyük új prioritássá a művésztanárok képzését és
felkészítését az oktatási rendszeren belül, hogy hatásosabban járulhassanak
hozzá a tanulás és a kulturális fejlődés folyamatához, a művészet iránti
fogékonyságra való nevelés legyen minden tanárképzésnek része
-
Legyen elég képzett tanár és művész az oktatási
intézményekben és más kulturális intézményekben, hogy elősegítsük és erősítsük
a művészetoktatást.
-
Alkalmazzuk a művészetet az iskolai tantervben
éppúgy, mint a tanórán kívüli oktatásban.
-
Legyen a művészetoktatás elérhető minden egyes ember
számára az iskolában és azon kívül, bármilyenek is legyenek a képességei,
igényei, szociális, fizikai, mentális és földrajzi helyzete.
-
Hozzuk létre és tegyük elérhetővé minden iskolának és
könyvtárnak a hatékony művészetoktatáshoz szükséges tárgyi erőforrásokat, mint
pl. a hely, média, könyvek, művészi alapanyagok és eszközök
-
A bennszülötteknek a saját tanulási és oktatási
módszerüknek megfelelően biztosítsuk a művészetoktatást, a saját anyanyelvükön,
emlékezve az UNESCO Kulturális Sokszínűség Nyilatkozatának alapelveire
-
Tanulmányozzuk a módszereket és eszközöket a
lokalizált művészetoktatási programok létrehozására, melyek a helyi értékeken
és hagyományokon alapulnak
Partnerkapcsolat és együttműködés
-
Támogassuk a partnerkapcsolatot az összes érintett
minisztérium és kormányszervezet között, hogy koherens és tartós
művészetoktatási politikát és stratégiákat fejleszthessenek
-
Bátorítsuk minden szinten a kormányhivatalnokok közös
erőfeszítéseit oktatókkal, művészekkel, lobbi csoportokkal, üzleti egyesületek
tagjaival és a civil társadalom tagjaival, hogy speciális támogató
akcióterveket és üzeneteket hozhassanak létre
-
Bátorítsuk a művészeti és kulturális intézmények,
alapítványok, média, ipar és a privátszektor tagjainak aktív bevonását az
oktatásba.
-
Integráljuk az iskolák, művészek és kulturális
intézmények közötti partnerkapcsolatot a fő oktatási folyamatba
-
Segítsük elő a szub-regionális és regionális
együttműködést a művészetoktatás területén, a regionális integráció erősítését
célba véve
Kutatás és ismeretmegosztás
-
Fejlesszünk ki egy komplett adatbankot a
művészetoktatás humán és anyagi erőforrásairól, és ez legyen elérhető minden
oktatási intézmény számára az Interneten keresztül is.
-
Biztosítsuk a művészetoktatással kapcsolatos
információ terjesztését, végrehajtását és utómunkálatait az Oktatási és
Kulturális Minisztériumon keresztül.
-
Bátorítsuk a művészeti gyűjtemények és leltárak
létrehozását, melyek gazdagítják a művészetoktatást
-
Rögzítsük dokumentumokban a krízisben lévő
társadalmak jelenlegi szóbeli kultúráját.
3.
Javaslatok
az UNESCO-nak és más kormányzati és nem kormányzati szervezeteknek
Pártfogás és támogatás
-
Gondoljuk át azt a fontos hozzájárulást, amit a
művészetoktatás nyújthat a társadalom minden területének és tekintsük a
művészetoktatást nagyobb, szektorokon keresztülívelő stratégiának
-
Kapcsoljuk össze a művészetoktatást a megfelelő
erőforrásokkal és a rokon területekkel, mint pl. az Oktatás Mindenkiért és az
Oktatás a Tartós Fejlődésért
-
Hangsúlyozzuk az alulról felfelé építkező stratégiák
szükségességét, melyek lehetővé teszik és érvényesítik a gyakorlati, széles
néprétegek kezdeményezéseit
-
Segítsük elő a társadalmi-kulturális és környezeti
problémák ismertetését a művészetoktatási programokon keresztül, hogy a diákok
kialakíthassák a környezettel kapcsolatos értékítéletüket, a valahová tartozás
érzését és a tartós fejlődést.
-
Bátorítsuk a kommunikációs médiumokat, hogy
támogassák a művészetoktatás céljait, valamint elősegítsék az esztétikai
fogékonyságot és közvetítsék a művészi értékeket a nagynyilvánosság körében.
-
Továbbra is legyen a művészetoktatás a nemzetközi
programok része
-
A költségvetésben legyen tartalék a művészetoktatás
támogatására és annak elősegítésére, hogy az iskolai tananyag része legyen
-
Segítsük elő művészetoktatás fejlesztését és
kivitelezését a különböző szinteken és az oktatási programok különböző
módozatában interdiszciplináris és transzdiszciplináris nézőpontból, azzal a
céllal, hogy új esztétikai csatornákat nyissunk meg
-
Propagáljuk az olyan befektetéseket, amelyek a
művészetoktatáshoz kulturális árucikkeket, tárgyi erőforrásokat biztosítanak,
és pénzt adnak arra, hogy
-
Az iskolában és egyéb kulturális intézményekben olyan
speciális területeket hozzanak létre, amely a művészetoktatás számos formáját
kínálja
-
Speciális módszertani anyagokat nyújtsanak, köztük
anyanyelvi publikációkkal
-
Biztosítsa a művészetoktatás fejlesztését, valamint
elősegítse az igazságos fizetést és munkafeltételeket a szaktanároknak, akik
ezen a tudásterületen fejlődnek.
-
Aktívan bátorítsuk a kormányokat és más hivatalokat,
hogy megkönnyítsék az együttműködést a kormányok, szakosztályok, kulturális
intézmények és művészi szakemberek között.
-
Hívjunk össze jövőbeni konferenciákat a
művészetoktatásról elismervén annak a fontosságát, hogy megkönnyítsük a
rendszeresen elmélkedést és a folyamatos javulást. Ebben a tekintetben a
miniszterek és a Művészetoktatási Világkonferencia más részvevői támogatják a
Koreai Köztársaság ajánlatát, hogy ők legyenek a második Világkonferencia
házigazdái Szöulban.
Partnerkapcsolatok és együttműködés
-
Könnyítsük meg a koordinációt a kulturális és
oktatási intézmények között minden országban, hogy megegyezhessenek a megfelelő
politika és tevékenységek alkalmazásában a művészetoktatás fejlesztéséért.
-
Bátorítsuk a képességek és mechanizmusok definiálását
az iskolai és iskolán kívüli művészeti oktatásért az oktatási és kulturális
intézmények között
-
Hozzunk létre kooperatív hálózatokat a tagállamok
között és a saját oktatási és kulturális rendszerükön belül, hogy megalapozzuk
a művészetoktatás sikeres fejlesztését kooperatív tevékenységek és egyesületek
tekintetében
-
Utalva a partnerkapcsolati egyezményre, mely az
Afrikai Unió és az UNESCO között köttetett az Afrikai Állam- és Kormányfők
Csúcstalálkozóján (Khartoum, 2006 január):
1.
Támogassuk, hogy az ENSZ - tagállamok elfogadják és
hirdessék az „Évtized a Mindenkiért Való Művészetoktatásért” (2006-2016)
2.
Gondoljuk újra az „Oktatás mindenkiért” stratégia
céljait, hogy tartalmazza a művészetoktatást
3.
Együttműködve az Afrikai Unióval erősítsük az olyan
nemzeti intézmények támogatását, melyek erőfeszítéseket tesznek, hogy
elősegítsék a kultúrát és a művészeteket Afrikában (pl. CRAC Togóban, CELTHO
Nigériában), a művészetoktatási intézményekét (állami vagy magán) éppúgy, mint
a civil szervezetek kezdeményezéseit, amelyek a bennszülött művészeti
képességek erősítését célozzák meg.
4.
Az Afrikai Unióval és a kormányok közötti
szub-regionális szervezetekkel együtt (CEDEAO, SADDEC, CEMAC stb.) nyújtsunk
támogatástaz Afrikai Regionális Művészetoktatási Konferencia megtartásához.
Kutatás, értékelés és ismeretmegosztás
-
Segítsük elő a művészetoktatás érzelmi, társadalmi,
kulturális, kognitív és kreatív hatásainak folyamatos kiértékelését
-
Segítsük egy regionális rendszer kiépítését a
művészetoktatással kapcsolatos információ összegyűjtésére és terjesztésére
-
Segítsük az ismeretmegosztást és a hálózatépítést a
Művészetek az Oktatásban Obszervatóriumokon (statisztikai hivatalokon)
keresztül, az UNESCO székhelyekkel és az UNITWIN hálózattal[8]
-
Segítsük a kutatást a művészetekben, hogy a jövőbeni
kezdeményezések fejlődését közölhessük ezen a bővülő területen
-
Hozzunk létre egy nemzetközi kutatási adatbázist,
hogy tudományos bizonyítékokat nyújthassunk a művészetoktatás és a kreatív
elfoglaltság egyéni és társadalmi jelentőségéről, köztük, de nem kizárólagosan,
olyan területekről, mint amilyen az integrált emberi lét, a társadalmi kohézió,
a konfliktusmegoldás, a közegészségügy fejlődése, valamint az új technológiák
használata az iskolákban a kreatív kifejezésre.
-
Végezzünk esettanulmányokat és kutatást, amelyek
iránymutatásként használhatóak a gyakorlatiasabb kutatáshoz. Az ilyen
esettanulmány a kutatók nemzetközi hálózatának fejlődéséhez vezethet, akik így
megoszthatják a módszereket, és jobb értékelési modelleket építhetnek a
diákokkal, művészekkel, tanárokkal és szülőkkel mint aktív részvevőkkel. Ez
kapacitást hozna létre a jövőre nézve, és élethosszig tartó tanulást és
megbecsülést eredményezne.
-
Bátorítsuk a művészet hagyományos használatának
kutatását és újrafelfedezését a tanulásban és a mindennapi életben
-
Jegyezzünk fel és értékeljünk bibliográfiai
forrásokat és más információforrásokat a művészetoktatásról, figyelmet
szentelve az elemzésükre, csoportosításukra és terjesztésükre
-
Rendszerezzük a jelentős tapasztalatokat, amelyek
szolgálatunkra lehetnek a művészeti oktatás minőségi mutatóinak
előkészítésében, és a tapasztalatcsere elősegítésében
-
Könnyítsük meg a regionális és nemzetközi képzési és
kutatási projektek előkészítését és kivitelezését
-
Hozzunk létre nemzetközi hálózatokat, hogy
megkönnyítsük a regionális együttműködést, és a legjobb gyakorlatok megosztását
a művészetoktatási politika alkalmazásában.
A tanárok, iskolák és művészek képzése és támogatása
-
Mozdítsuk elő a tanárok képzését a művészetoktatás
elméletében és gyakorlatában
-
Segítsük elő a nemzetközi támogatást a tanárok
képzéséhez és a tantervfejlesztéshez, hogy szélesítsük a lefedettségét, és
javítsuk a művészetoktatás minőségét, különösen a forrásproblémákkal rendelkező
országokban
-
Bátorítsuk a művészek, hagyományőrzők és kulturális
kezdeményezők részvételét az alap- és középfokú oktatásban, hogy gazdagítsuk a
diákok kreatív művészi kifejezésmódjait.
-
Szorgalmazzuk a művészetoktatással kapcsolatos
kutatási programok létrehozását és a szakemberek (művészek, tanárok, vezetők,
tervezők stb.) élethosszig tartó képzését.
-
Szorgalmazzuk a művésztanárok részvételét és
szervezését, mind országos mind nemzetközi szinten, hogy nagyobb társadalmi
képviseletet és szakmai kapacitást szerezzenek
-
Szorgalmazzuk a művészetoktatási szövegek, anyagok,
módszerek és tanítási-tanulási iránymutatók készítését
-
Szorgalmazzuk az új információk és a kommunikációs
technológiák használatát a tanárképzési programokban mind az iskolai, mind az
iskolán kívüli folyamatokban mint az alkotás, a művészi kifejezés, az
elmélkedés és a kritikus gondolkodás eszközét.
I. MELLÉKLET: Esettanulmányok
IV. Fontos stratégiák a hatékony művészetoktatáshoz
1.
Partnerkapcsolatok
- Minisztériumi szint / törvényhatósági szint
A partnerkapcsolat módszerei, Litvánia
Hogy erősebb kötődést
hozzanak létre a kultúra és az oktatás között Litvániában, az Oktatási és
Tudományos Minisztérium bevezetett egy országos szintű kezdeményezést, amely
tanórán kívüli művészeti tevékenységeket kínál gyerekeknek. A projektek nagy
részét kormányszinten hozták létre, és szervezeti támogatást kapnak a
törvényhatóságoktól, nemzeti művészeti, ifjúsági és turisztikai központoktól. A
kezdeményezés célja, hogy a gyerekeket lekössék az iskolai órák után,
előmozdítsa a kreativitásukat és önkifejezésüket, támogassa a művészi
tehetséggel megáldott gyermekeket, és elősegítse a kulturális tudatosságot,
valamint a helyi környezet és közösség ismeretét.
Kutatói-alkotói laboratóriumok Kolumbiában
A Kolumbiai Kulturális
Minisztérium Művészetekért Nemzeti Tervének részeként, a kutatói-alkotói
laboratóriumokat arra tervezték, hogy segítsék a vizuális művészetek
fejlődését, és bátorítsák a kapcsolatteremtést kulturális, oktatási és
művészeti intézmények között. Regionális szinten működve találkozóhelyet hoztak
létre művészeknek és tanároknak, hogy megkönnyítsék a művészi és pedagógiai
gyakorlatok kicserélését a művészeti képzés és a művészetoktatás jövőbeni
fejlesztése céljából. A laboratóriumok források arra is, hogy megalkossák a
művészi és pedagógiai gyakorlatok interregionális céljait, és így pedagógiai
modelleket közvetítsenek azokba a régiókba, melyek kevésbé fejlettek ezen a
területen.
Norvég Kulturális Hátizsák
A norvég kormány mintegy öt
évvel ezelőtt kezdeményezett egy Kulturális Hátizsáknak nevezett tervezetet. A
tervezet célja, hogy minden diák, az első osztálytól a tizedikig, rendszeres
alapon, az iskolai tanterv szerves részeként találkozzon magas színvonalú
művészekkel és művészi kifejezésekkel. Egy országos struktúra segítségével,
amelyet az iskolák és kulturális hatóságok országos, regionális és helyi
együttműködése alapján hoztak létre, partnerkapcsolatokat teremtettek a
művészeti szervezetek és intézmények valamint az iskolarendszer között. Az
ország minden iskolájának az éves programja tartalmazza előadóművészek
látogatását, valamint múzeumok és más kulturális rendezvények látogatását. A
tervezetben vannak művészeti műhelyek és előadások, ahol a diákok és néha az
iskola dolgozói is együtt dolgoznak professzionális művészekkel. Az általános
benyomás az, hogy a tervezet kedvező fogadtatásra lelt a helyi iskolákban, bár
vannak egyértelmű kihívások a kompetenciák fejlesztése tekintetében a tanárok
és a művészek között, melyek erősítik a tervezet nevelési hatását, és
megalapozzák a kölcsönös megértést a részvevők között a tervezet lehetőségeit
illetően.
IV. Fontos stratégiák a hatékony művészetoktatáshoz
1.
Partnerkapcsolatok
-
Iskolai
szint
Pilot projekt az iskolai szintű
partnerkapcsolatokért a Koreai Köztársaságban (2004-2006)
Ennek a kezdeményezésnek a
célja, hogy együttműködési modellt építsen, és intézményesítsen egy szükséges
hálózatot a közösségben egy alapítvány létrehozására a hosszú távú
művészetoktatási tervezés érdekében az iskolákban. Ezen a kereten belül a
Koreai Kultúra és Művészeti Oktatás Szolgálat (KACES) 2005-ben 64 projektet
támogatott országszerte helyi művészi csoportokkal, művészekkel, művészeti
szervezetekkel való partnerkapcsolatok létrehozására, illetve művészeti központok,
múzeumok, galériák osztályteremként való használatára. Egy másik
kezdeményezéssel „Művészek az iskolákban” együttműködve, amely a művészek
alkalmazását célozza meg az oktatásban azzal, hogy képzést nyújt nekik, a
pilótakezdeményezés kielégítette az iskolák szükségletét a művészetoktatásra
azzal, hogy biztosítja a professzionális oktatókat az olyan új érdeklődési
területeken, mint a dráma, a tánc, a film és a média. Az eredmény kb. 1500
művészből lett oktató kiküldése 3000 iskolába, ezzel demonstrálva a
művészetoktatás legjobb esetét iskolai környezetben.
2.
Tanárok és művészek képzése
- Művésztanárok képzése
Tanárképzési partnerkapcsolatok a
középfokú oktatáshoz Pápua Új-Guineában.
Az ének, a tánc, a
pantomim, a szobrászat, a mesemondás és a festés szerves része a bennszülött
közösségek életének Pápua Új-Guineában (PNG). A születés, a felnőttkor, az
öregkor, a halál és a halál utáni élet összefonódik olyan tevékenységekkel,
amelyekben a művészet fontos eszközként szolgál a világ megértésére. Az ezekre
a kapcsolatokra helyezett érték miatt a művész tanítása és tanulása éppúgy,
mint a művészetekben való tudás és jártasság fontos tevékenységek a
közösségben.
A projekt célja a
kapcsolatok fejlesztése a tanárok és a művészek között a közösségben, hogy együtt
dolgozzanak a jövő művésztanárainak képzésén. A diákok leendő művésztanárok a
Goroka Egyetem Kifejező Művészeti Tanszékéről. A vezető művész George Sari
Okiufa falujából, ami az egyetemváros peremén van. Elsajátította a klánja
történelmét és történeteit, megtanulta, hogyan éljen a közösségében a
nagyapjával és az apjával, és elbűvölte a klánja földje, növény- és
állatvilága. Azzal, hogy George-dzsal beszélnek és dolgoznak, a diákoknak
lehetőségük van tanulni a múltjukról és olyan képességeket és tudást szerezni,
amely éppoly csodálatos, mint amilyen „megigéző”. A partnerkapcsolat a diákok,
George és a Goroka Egyetem Kifejező Művészeti Tanszéke között kiváló példa a
tanárképzésre a művészet területén.
- Művészek képzése
A művésztanár projekt Nagy-Britanniában
A Művésztanár Projekt része
egy növekvő országos szolgáltatásnak a művészeti és tervezési tanárok
folyamatos szakmai továbbképzésére. Jelenleg tizenkét központ működik
Angliában, egy Skóciában és kettő Walesben. Mindegyik együttműködés egy nagyobb
kortárs művészeti galéria vagy múzeum, egy képzőművészeti egyetem vagy főiskola
és a Művészi Tervezési Oktatás Országos Társasága között, amely irányítja a
projektet. Az Angol Művészeti Tanács, a Skót Művészeti Tanács és a Walesi
Művészeti Tanács biztosítja az anyagi támogatást.
A központok különféle
programjai részvételi lehetőséget kínálnak a művésztanároknak, hogy még inkább
tudatában legyenek a kortárs művészeti gyakorlatok gazdagságának és
összetettségének, a gondolkodás és hatások sokszínűségének. A művésztanárok
újraértékelhetik, megerősíthetik a saját gondolkodásmódjukat és személyes
művészi fejlődésüket, és részeivé válhatnak egy erősen professzionális
közösségnek. Ezeknek a projekteknek a másik célja, hogy jelentősen javítsák a
művészet oktatásának és tanulásának a színvonalát az iskolákban és a
főiskolákon a művésztanárok egyéni gyakorlatainak fejlesztésén keresztül. A
program része számos Bevezető Kurzus (maximum 5 napos intenzív gyakorlati és
elméleti workshop-ok és szemináriumok), a koordinált workshop-ok középszintű programja, szemináriumok és
galéria- vagy stúdiólátogatások, és mesterkurzusok.
More information can be
found at http://www.nsead.org/cpd/ats.aspx