Parlando, 1963/1, 14.-16. p.

 

Gordonka tanárok országos értekezlete és továbbképzés

 

Az iskolareform nagy feladatokat ró a hangszeres tanárokra. Az újonnan megadott keretet új tartalommal kell megtölteni.

 

Ahhoz, hogy az iskolareform szellemében tudjunk továbbfejlődni, szükség van korszerű tananyagra és tantervre, jó tankönyvre és megfelelő segédkönyvre is. Ha azt akarjuk, hogy ehhez a tanárok megfelelő munkája járuljon, akkor nélkülözhetetlen szakonkénti tanácskozásuk, továbbképzésük.

 

A fiatal tanárok, akik megfelelő tapasztalatok nélkül kerülnek a zeneiskolához, a zenekari művészek, akik - bár tudásuk a pedagógiához nem hiányzik - nem érnek rá a tananyag felfrissítéséhez darabokat keresni, s a meglevő modern anyagot nem meggyőződésből, hanem kényszerűségből tanítják, igen nagy segítséget kaphatnak a szakmai értekezleteken, ahol tapasztalatcsere formájában ismerkednének meg a modern tanítás és anyag szellemével. A jó eredményekkel kísérletező, haladó zenetanárok pedig szintén nem nélkülözhetik a pedagógus-közösség fórumát, ahol tapasztalataikat átadhatják, eredményeiket megvitathatják Ezek a tanácskozások, viták azonban csak szakonkénti keretben lehetnek eredményesek. Igen örvendetes tehát a Művelődésügyi Minisztérium kezdeményezése, amely gordonka-tanszaki tanácskozás, majd továbbképzés szervezését határozta el folyó év június utolsó hetére, 23-30-ig mégpedig Karcag-Berekfürdőn.

 

Felvetődhetik a kérdés, hogy miért éppen a gordonkatanárok értekezlete lesz az első, s miért éppen az említett helyen? Hiszen országos viszonylatban a gordonka tanárok száma aránylag nem sok. Azonkívül, talán vonzóbb lenne a kartársak számára egy budapesti kongresszus. Ám eddig a gordonka tanárok, akik általában hegedűtanszaki értekezleteken vehettek csak részt, nem kaptak mindig kielégítő teret és időt különleges problémáikra, holott a gordonka-tanszak súlyban az utóbbi időben igen sokat nyert, hiszen a kamarazene fesztiválok eredményei megmutatták, hogy milyen fontos szerepe van a gordonkának az együttesekben. A zenész-társadalom ennek megfelelő igényekkel méltán lép fel e tanszakkal szemben. Indokolt és halaszthatatlan is tehát, hogy a gordonka-tanárok megkapják a lehetőséget a fejlődéshez.

 

És miért nem Budapesten lesz az értekezlet? Utóbbi időben - igen helyesen - az országos zenepedagógus megnyilvánulások nem korlátozódnak a fővárosra. Igaz, hogy Budapesten, a szakmai értekezleteken és tapasztalatcserén túl egyéb művelődési lehetőség inkább kínálkozik, mint vidéken, ezzel szemben azonban Karcag-Berekfürdő kellemes vidéke, természet adta előnye feltehetően közvetlenebb és szorosabb kartársi kapcsolatok kialakítására lesz alkalmas, mint a főváros nyugtalanabb légköre. A munka mellett pedig a kartársaknak üdülésre is lesz alkalmuk, amit Berekfürdő természeti adottságai biztosítanak.

 

A bemutató tanításon részt vevő tanulók ugyan nem a Fővárosi Zeneiskola Szervezet kitűnő és hatalmas anyagából válogatott, kiválóan előkésztett tehetségek lesznek, hanem a nem zenei pályára készülő kis karcagi csellisták. Ez - bár nem fogja ámulatba ejteni a kartársakat, de kedvüket sem szegi (saját területüket tekintve), és az ország gordonkás növendékeiről hívebb képet nyújt.

 

Az értekezlet azonban csak akkor lehet igazán eredményes, ha jól előkészítjük. Az eddigi hasonló értekezletek hibája általában az volt, hogy a felszólalók nem mindig az előadást támasztották alá hozzászólásaikkal, hanem saját problémáikkal foglalkoztak. A szerteágazó problémákra azután az előadó nem mindig tudott megfelelően válaszolni. Az értekezlet tehát témakörökre oszlik majd, amelyek címeit alább közöljük, s kérjük a Kartársakat, hogy ezekből válasszanak egyet, vagy többet. Erre vonatkozó előadását a hozzászólni kívánó kartárs írja le, s ebből egy példányt küldjön meg a körzeti szakfelügyelőnek, egy példányt pedig a karcagi zeneiskola igazgatójának. A közölt témákon kívül saját témával is jelentkezhetik bárki, csak az a fontos, hogy azt idejében megkapjuk, mert tudnunk kell jóval a konferencia megkezdése előtt a kartársak érdeklődésének irányát és fokát. Ezen kívül az is fontos, hogy a Kartársak jó előre nézzenek utána saját témájuknak s gyűjtsenek hozzá addig is tapasztalatokat.

 

A szakfelügyelő Kartársakat ezúton is kérjük, hogy a körzetükbe tartozó tanárokat biztassák és segítsék a témaválasztásban. A témagyűjtés és felkészülés munkájára a „Parlando” hasábjait is vegyük segítségül.

 

Az április 15-ig beérkezett hozzászólásokat a karcagi zeneiskola sokszorosítja és minden részvételre jelentkező kartársnak megküldi.

 

Az előadásokat, tanulmányokat azután rendszerezzük, a vitavezetőknek átadjuk ― akik maguk a legfontosabb témákról Berekfürdőn előadást tartanak ― értékelés és plenáris megvitatás céljából.

 

Egységes gordonka-oktatást akarunk! Ez nem azt jelenti, hogy most már minden részletkérdésbe bele kell szólnunk, hanem az elvekben kell azonos alapra jutnunk. Célunk: korszerű tananyagon nevelődött, álló-képes és biztos mechanikával rendelkező, zeneileg művelt muzsikusok és műkedvelők képzése.

 

Az értekezlet időtartama alatt hangszer-kiállítást rendezünk, ugyanitt a zeneiskolai fokon tanítható régi és új gordonka irodalmat és pedagógiai műveket betekintésre összegyűjtjük. A képzéshez szükséges kotta-anyag nagy részét a Zeneműterjesztő Vállalat Berekfürdőn árusítja. Hanglemezen és magnetofon szalagon bemutatót tartunk apró gordonka darabokból nagy mesterek előadásában. Az értekezletnek szovjet zenepedagógus előadója is lesz, aki általunk megadott problémákról kívánja előadását megtartani.

 

A kidolgozásra váró téma-körök vázlatosan a következők:

1.      Hogyan üljünk a gordonka mellett?

2.      A vonó fogása.

3.      Alapvonások.

4.      A húr-átmenet kérdése.

5.      A bal kéz feltevése.

6.      Az intonálás kérdései. (Funkció szerint.)

7.      Hangképzés.

8.      A fekvésváltás tanításának háromféle módja.

9.      A vibráto.

10.  A hüvelykujj fekvése.

11.  Hogyan skálázzunk?

12.  Milyen etűd anyagot tanítsunk?

13.  Az előadási darabok formai elemzése.

 

Nevelési kérdésekről:

1.      A tehetségkutatás néhány kérdése. (Kik a jó gordonkás alanyok?)

2.      Neveljünk osztályközösségben!

3.      „Sztár”- vagy elit-nevelés?

4.      Rendszeretetre, kötelességtudásra, pontosságra és fegyelmezettségre nevelés módja a hangszeres órán belül.

5.      A lemorzsolódás oka.

 

A felsorolt témakörök címéhez nem kell ragaszkodni, s az itt fel nem sorolt problémákkal is lehet foglalkozni. Minden hozzászólást örömmel fogadunk, ami hozzásegít az egységes és jobb gordonka-tanításhoz.

 

Hogy a hazai gordonka oktatás mai állapotáról képet kapjunk, hangversenyt is fogunk rendezni szakiskolai és főiskolai hallgatók közreműködésével.

 

Fogjunk tehát hozzá az Országos Gordonka-tanári Értekezlet és Továbbképzés jó előkészítéséhez!

 

Ebben az évben a tanítási anyagot gyűjtjük össze, rendszerezzük és évekre osztjuk, megismerkedünk az országban folyó munkával és betekintést kapunk a Szovjetunió pedagógiájának eredményeibe. A következő évben a kartársak már tanítványaikkal érkeznek a továbbképzésre és a zenei pályára készülő tehetséges növendékek között versenyt is rendezünk. A harmadik évben a kartársak is hoznak magukkal hangszert, és így az egységesen elfogadott tanítási mód kulcs-problémáit a továbbképzésen, hangszeren is elsajátíthatják.

 

Papp László