Parlando 1963/1, 17.-19. p.

A MOSONMAGYARÓVARI ZENEISKOLÁT

December 15-én, a győri „Liszt Ferenc” Állami Zeneiskola tantestülete és a Zeneművészeti Szakiskolának a magyaróvári zeneiskola szakfelügyeletével megbízott tanárai, szakmai továbbképzési nap keretében Magyaróvárra utaztak.

Felhasználtuk az alkalmat, hogy minél többet megtudjunk a magyaróvári „Mosonyi Mihály” Állami Zeneiskoláról és megismerkedjünk az iskola belső életével, az ott folyó oktató-nevelő munkával.

Az igazgatói irodában Németh Gusztáv igazgatóval beszélgettünk, aki az iskoláról a következőket mondotta:

― Mosonmagyaróvárott a zeneiskola a 30-as években alakult, mint városi zeneiskola. 1952-ben lett állami zeneiskolává. Elődeim az igazgatói székben Kisteleki Géza, Enge János, dr. Szíli Pálné és dr. Zsibóy Istvánné voltak, én magam 1956 szeptemberétől vagyok az iskola igazgatója: Bizony 1957-ig nagyon rossz körülmények között tudtunk dolgozni az iskola mostoha elhelyezése miatt. Több helyen tanítottunk, még üzlethelyiségben is. ’57-től kezdve vagyunk itt, a Lenin körút 245. sz. alatti épületben, az első emeleten. Sajnos évek óta nem tudunk létszámbelileg fejlődni, mivel nincs helyünk, tantermeink maximálisan ki vannak használva. Két lakó is van iskolánk épületében. Ígéretet kaptunk, hogy elhelyezik őket és most már V. B. határozat is született erről. Reméljük, hogy így majd két tanteremmel bővülhetünk. Jelenleg öt termünk van.

― Mennyi az iskola növendéklétszáma?

― A folyó tanévben 160 növendékünk van, tanszakonként a következő megoszlásban: 15 előképzős, 75 zongorista, 33 hegedűs, 11 gordonkás, 17 fafúvós és 9 rézfúvós növendék.

― A tanári kar hány főből áll?

― Hét kinevezett és egy óradíj átalányos tanárunk van. Többségük fiatal. Nagyon lelkes gárda, szeretik a zenét és hivatásukat. Két, esetleg három tanári hangversenyt rendezünk minden évben. Szívesen megyünk hangversenyezni vidékre is. Tavaly Horváthkimlén, Halásziban, Rajkán voltunk. Az idén Horváthkimlére, Halásziba és Darnózselire megyünk. Ezek a hangversenyek természetesen ismeretterjesztő jellegűek is. Helyettesem, Fejérvári Benedek tart ismertetést a hangversenyek műsoráról. Ezekbe a hangversenyekbe rendszerint nagyobb, haladottabb növendékeink is belekapcsolódnak. Példa erre rézfúvós együttesünk, amely nagyon szép sikereket aratott.

― Egyébként is a kamaramuzsikálást igen fontosnak tartjuk. A kamarazenét óraszámukon belül tanítják a kartársak. Jelenleg három kamara csoportunk működik, ezekben legjobb növendékeink vesznek részt.

― Természetesen rendszeresen rendezünk házi növendékhangversenyeket is. Előadó termünk eléggé korlátozott befogadóképességű, ezért a reprezentatív jellegű, külső hangversenyeket a Járási Kultúrházban tartjuk, ahova 380-an férnek be.

― Iskolánk korszerű stúdió berendezéssel rendelkezik. 1960-ban, a Magyaróvári Zenei Hetek alkalmával Kodály Zoltán látogatott el hozzánk, a stúdió neki is tetszett. Kitűnő minőségű felvételeket tudunk készíteni. A berendezés Fejérvári kollégám elgondolása alapján készült. Minden növendékhangverseny előtt felvételt csinálunk, ezt a növendékek aztán visszahallgathatják. Nagyszerűen felfed minden kis hibát. Nagyon fontos szerepet tölt be a kamarazene tanításánál is: a növendékek, az együttes tagjai „kívülről” meghallgathatják, hogyan illeszkednek bele az együttesbe. De a tanárok is állandóan használják felkészülésükhöz.

― Szép hanglemezkészletünk is van: 180 darab mikrolemez, melyeket főleg a zeneirodalom órákon és a Zenekedvelő Gyerekek Klubja foglalkozásain forgatunk. Zeneirodalom órát a VI-VII. osztályosoknak tartunk heti egy órában. Itt jegyzem meg, hogy nálunk a VII. osztályban csak egy szolfézs óra van hetenként.

― Milyen időközökben van Zenekedvelő Gyerekek Klubja?

― Havonta egyszer, vasárnap délelőttönként. A foglalkozásokat Németh Gusztávné és Ruday Éva kartársak felváltva tartják. Általában a természettel, vagy irodalmi témakörrel kapcsolatosak az előadások. Volt már „Ősz a zenében”, „Tavasz a zenében”; utoljára éppen a Hunyadi László (opera) volt műsoron. A gyerekek nagyon szeretik ezeket a zenés összejöveteleket, amelyek zenés fejtörővel vannak összekötve. A résztvevőket két csoportra osztjuk és a csoportok pontozásos alapon versenyeznek. A győztes csoport cukor-csokoládé jutalomban részesül.

― Iskolánk hangszerrel ellátottsága általában jó. Kellőszámú, jó minőségű fúvós hangszerrel rendelkezünk. Egyetlen fájdalmunk a hangszer-fronton, hogy kevés a jó zongoránk. Összesen öt zongoránk van, ebből egy hangversenyzongora az előadóteremben, egy angolmechanikás, főtanszak tanításra alkalmas zongora, a többi rossz. Sajnos a főtanszakosok egy részét is rossz zongorán kell tanítanunk. (Itt említem, hogy később a szolfézs teremben járva, az ottani zongorát a normál hangolásnál kis szekunddal alacsonyabbnak találtam. Ez az abszolút hallású növendékek számára is kellemetlen, nem is szólva a nagy többségről, a relatív hallásúakról, akiknél az abszolút hallás kifejlődését akadályozza. N. Z.)

― Ezt a panaszunkat a Városi Tanács V. B. több ízben megtárgyalta és kéréssel fordult a Megyei Tanácshoz, hogy új zongora beruházását engedélyezze. Eddig azonban - ígéreten kívül - nem kaptunk semmit. A városi tanáccsal egyébként nagyon szoros kapcsolatban vagyunk, a tanács mindenben segítségünkre van.

― Milyen a kapcsolat a közismereti iskolák és a zeneiskola között?

― Örömmel mondhatom, hogy a többi iskolákkal való kapcsolatunk jó. Az általános iskolák segítik munkánkat. Úgy érzem, a kölcsönös jó viszony létrejöttét annak köszönhetem, hogy az igazgató kollégákkal személyes jó baráti viszonyt sikerült kialakítanom, és hogy mindig együttműködtem a Művelődésügyi Osztállyal. Magyaróvárott zenei általános iskola is van, jelenleg négy osztállyal. A zeneiskola belekapcsolódik a zenei általános iskolások szolfézs oktatásába olyanformán, hogy heti 12 órában zeneiskolai tanár, Ruday Éva éneket tanít náluk. Hangszeres órákra pedig a zenei általánosak is ide járnak hozzánk, a zeneiskolába.

― Bevált ez a megoldás?

― Feltétlenül így tartom helyesnek a zenei általános és a zeneiskola kapcsolatát. Különben az a véleményem, hogy ének-zene tagozatú általános iskolát ott kell nyitni, ahol nincs zeneiskola.

― Milyen a szolfézs és a hangszeres órák kapcsolata?

― Gyakran szólal meg hangszeres muzsika a szolfézsórákon. A növendékek az éppen akkor tanult darabjaikat a szolfézstanár segítségével, az osztályuknak megfelelő fokon formailag és harmóniailag elemzik. A szolfézs- és hangszeres tanárok egyaránt tanmenet alapján dolgoznak. Szolfézsszakon a tanmenetet egy évre, hangszeres szakokon pedig három hónapra dolgozzák ki a kartársak. A tanmeneteket én ellenőrzöm.

― Megtudhatnánk valamit a Szülői Munkaközösség munkájáról?

― Hogyne. A szülőkkel igyekszünk „összedolgozni”. Rendszeresen tájékoztatjuk őket gyermekeik előmeneteléről. Évente négy összevont szülői értekezletet tartunk, ezt kis bemutató hangversennyel kötjük össze, ilyenkor adunk útmutatást a szülőknek gyermekeik otthoni gyakorlásához is. Ezen kívül még tanszakonkénti szülői értekezleteket is szoktunk tartani, itt azután részletesen foglalkozunk az illető szakon felmerülő problémákkal. Szülői munkaközösségünkre biztosan számíthatunk, különösen a hangversenyszervezésben a szülők nagyon aktívan kiveszik részüket. Pl. Ebben az idényben a Filharmónia négy hangversenyből álló ifjúsági sorozatot tart. Erre csak a zeneiskolai szülők 110 bérletet vásároltak meg.

― Befejezésül még egy meg nem oldott problémáról szeretnék szólni. Szakszervezetünk rendszeresen sajtóértekezletet tart, ahol tanáraink a napi politika eseményeivel foglalkoznak, ezenkívül részt vesznek az állami ideológiai oktatásban is. Sajnos, szakmai továbbképzésük azonban nincs megoldva. :Én a megoldást a következőkben látom:

1. Szorosabb kapcsolatot kell ki építenünk a Zeneművészeti Szakiskolával, tanárainknak évente legalább két ízben hospitálniok kellene a szakiskolában, és meg kell a lehetőséget teremteni ahhoz, hogy a zeneiskolai tanárok a szakiskolai továbbképző osztályokban tovább képezhessék magukat.

2. A pedagógiai gyakorlat elmélyítése, kibővítése végett más zeneiskolákban gyakrabban kell hospitálnunk.

A magyaróvári továbbképzési nap óralátogatások, az ott tapasztaltak megbeszélése, a vélemények kölcsönös kicserélése jegyében zajlott le. Különösen kedves élményt jelentett vendéglátóink kis hangversenye, a Musikalisches Opfer egy részletének bemutatása, mellyel az óvári kartársak bebizonyították, hogy a tanítás és a hétköznapok fáradalmai mellett a legnagyobb mester, Bach művészetében is el tudnak mélyülni.

Nagy Zoltán