Parlando 1963/10. 12.-16. p.

Mozgásművészet a ritmustanítás szolgálatában

A ritmika tanítás célja

Az 1952-ben bevezetett zenei reform rendszeresítette a zenei intézményekben az előképző és szolfézs tanítását, s az eddigi száraz „zeneelmélet” tanítása helyett valóságos „énekes-társas-zeneórák” keletkeztek. A növendékek igen sok kitűnő zenei élményt gyűjtenek ezeken az órákon, s a kiváló tehetségeknek meg is felel a hangszeres tanítás mellett a szolfézstanításunk mai módszere. Azonban most készülő zenetanítási reformunk célkitűzése nem az igen kis százalékban kiugró tehetség zenei fejlesztését, hanem a széles tömegek képzésének könnyítését szolgálja.

Igen gyakran tapasztalhatjuk, főleg a közepes tehetségek hangszeres tanítása közben, hogy a legegyszerűbb ritmus előtt is megtorpannak. Mi ennek az oka? A ritmusképleteket ismerik, de nem élik át, tehát nem megy át a mozgás egész lényükbe, egész izomzatukba. Az előképzőben még adódik rá alkalom, de a második osztálytól kezdve minden mozgáslehetőség megszűnik. A zene gyakorlása igen sok hangszernél ülő foglalkozás. A szolfézs órán, az összes kötelező tárgyak óráin a növendék ül, s hallgat, vagy énekel. A ritmika tanítás célja az előképzőben elkezdett mozgás folytatása, a magasabb osztályokban is. Mozgáson keresztül az ülésben megmerevedett gyermeki testet meglazítja, a gátlások alól feloldja, helyes testtartást, szép fellépést, bátor, pontos mozgáskészséget biztosít. Mindezeken keresztül és túl: a gyermek vérébe, izomzatába viszi a különböző ritmikai elemeket.

Fontos, hogy a ritmikatanítás szoros kapcsolatban legyen a növendék osztályának zenei anyagával. A begyakorlások az illető osztályban előírt tantervből vett zenei anyagra történjenek!

A ritmikus gimnasztika-mozgásművészet igen sok baráti állam zenetanításába bevezetett és rögzített tantárgy. Megindítója és egyben a módszer kialakítója: Jacques Dalcroze volt. Svájcban, l865-ben született francia zeneszerző és zongoratanár. Működése három városban zajlott le: Genf, Párizs és Hellerauban. Dalcroze tárgya olyan magas fokot ért el, hogy a színpadi művészet határát súrolta. Mindemellett hangoztatta, hogy célja a zene lüktetésének, lényegének megéreztetése, megértetése. Apró munkadalokat komponált mozdulatokkal az élet folyamataiban levő ritmus megéreztetésére.

Szentpál Olga Dalcrozenál végezte az akkor 2 éves tanárképzőt Hellerauban. Ma Genfben működik a Dalcroze intézet, s tanárképzőjük 3 éves. Heti 23 órában a következő tárgyakat tanítják: ritmika, ritmus gyakorlati tanítás, szolfézs, szolfézs gyakorlati tanítás, improvizáció, összhangzattan, testtechnika, plasztika, ritmuselmélet, kóruséneklés és zongora.

A Jacques Dalcroze intézet Genfben jövő nyártól kezdve nagy ünnepséget tervez, születésének 100 éves jubileuma alkalmából. Minden nyáron 10 napos tanfolyamot tartanak a volt növendékek továbbképzésére és külön a módszer iránt érdeklődők számára.

Az eddigi magyar eredményeket Ortutay Zsuzsa - volt Szentpál növendék - elbeszélése szerint foglalom össze.

Jacques Dalcroze a század elején Budapesten járt és ismertette pedagógiai módszerét. Ugyanekkor Szentpál Olga Kováts Sándor növendéke volt a Zeneakadémia zongora tanszakán. Dalcroze rendszerén fellelkesülve Hellerauba követte őt, ahol azután elvégezte a tanárképzőt. Később ezt az intézetet Beer tanárnő vette át és Ausztriába vitte, ahol sokáig virágzott. Szentpál Olga elragadtatással emlékezik vissza a Reinhardt rendezésében bemutatott helleraui ünnepélyekről, pl. Claudel „Annonce Faite à Marie” c. misztérium színpadra viteléről, mely egyik csúcspontja volt az ott virágzó művészetnek.

Szentpál Olgának előkelő magánintézetét nemcsak hazai, hanem számos külföldi tehetség is látogatta. Igen sok szegény növendéket segített ahhoz, hogy mint táncos, koreográfus, vagy zenetanár rendkívüli zenei és mozgásművészetben kiválóan képzett egyén működhessék. Pl. Ortutayné Kemény Zsuzsa, Bercik Sári, Lőrinc György, Barkóczy Sándor, Merényi Zsuzsa és még sokan mások, akik külföldi egyetemeken tanítanak, s akik a Dalcroze módszert új utakkal bővítették. Iskolájában tanította mindazokat a tárgyakat, melyeket ma a genfi intézet tanít, így irodalom, képzőművészet és művészettörténeti ismeretekkel is gyarapodtak.

Szentpál Olga művészetét a színművészeti főiskolásoknak, majd mai napig is a Zeneművészeti Főiskola énekes növendékeinek adja át. Négy magyar növendék közül, akikkel Hellerauban együtt tanultak. Ma már csak Szentpál Olga é1. Pedagógiai működése mellett szeretettel emlékszik vissza nagy táncművészeti sikereire, többek közt pl. egy bécsi szereplésre, amikor Bartók: „Siratók” c. művét foglalta táncba. Mindamellett, hogy művészete a tánc felé fordult, a ritmikát, mint vezérfonalat mindig megtartotta. Sőt leánya, Szentpál Mária is átvette és továbbviszi munkája során.

Ez év elején Budapesten két csoportban megindult újból a ritmika tanítás a Bartók Szakiskola termében és rendezésében. Ennek a munkának május 28-án mutatták be eredményeit. Szentpál Olga 14-16 éves növendékekkel, Szentpál Mária a 10 éves növendékekkel vezetett egy-egy csoportot.

A ritmikát nem lehet pusztán könyv szerint, módszertan segítségével tanítani. Ezt megértve fogtam hozzá a miskolci kísérlethez, havonta egyszer több órán át konzultálva, Szentpál Olga tanárnő óratervei szerint vezetek Miskolcon két csoportot. A résztvevők zeneiskolánkban előképzőbe, az általános iskolában első osztályba járnak. Egyikbe a tehetségesebbeket, másikba a gyengébb növendékeket osztottam be. Munkámat a második félév elején kezdtem és hetenként egy-egy órát foglalkoztam a növendékekkel. A május közepén, szülők számára tartott bemutató igen meglepő eredményt mutatott. A gyengébb képességű, eleven gyermekek is pontosan, fegyelmezetten, koncentráltan működtek. A szülőknek és nekem is nagy örömet okozott az eredmény és mindnyájunkat ennek a munkának további folytatására ösztönöz.

Lengyel tapasztalatok

Észak-Lengyelország öt zenei intézményének tapasztalatai szerint a ritmikatanítást igen hasznosnak tartom. Bydgoszcz városban ismertem meg az egyik lengyel ritmika-tankönyv írónőjét: Maria Wasiakovát, ki a sopoti főiskolán és a bydgoszczí zenei líceumban tanított ritmikát. Tanítványai munkájából leszűrhettem, hogy igen kitűnő pedagógus. Eredményei, melyek a pódiumon látszottak az egyes zongorista, hegedűs és ütő tanszakos hallgatók előadásaiból, óriásinak mondhatók. Maria Wasiakovával ma is tartjuk a baráti kapcsolatot. Miskolc Városi Tanács Művelődési Osztálya számára egy módszertan jegyzetet készít, mellyel majd gazdagíthatjuk ismereteinket a ritmika tanításban.

A ritmika tanítás kialakítandó módszerei

A Szovjetunió, Genf, a népi demokratikus államok jelenleg gyakorlatban levő módszereit tanulmányozzuk, ismerjük meg, saját célkitűzéseink számára alakítsuk ki a magyar ritmikatanítást. Most a szolfézsreform idején van a leg-jobb alkalom mindezek megvalósítására.

Tudjuk, hogy egy új tárgy bevezetésére elsősorban szakképzett oktatókra van szükség, Miskolcon nyáron tanfolyam indul, ahol Szentpál Olga irányításával a tárgy iránt érdeklődők a jövő félévi tanításra felkészülhetnek. A téli szünetben ez a képzés tovább folytatódik.

A továbbiakban ajánlatos lenne a nyári genfi tanfolyamra, valamint a Szovjetunióba és Lengyelországba küldeni fiatal muzsikusokat a 3 éves ritmika tanárképző elvégzésére.

Erdélyi Lászlóné