Parlando, 1963/10, 16.-17. p.

 

Created by DPE, Copyright IRIS 2005

 

AZ ABONYI ZENEISKOLÁT

 

…„Abony volt Magyarországon az első község, ahol 10 esztendővel ezelőtt - 1953. október 1-el - állami zeneiskola részleg megindulását engedélyezte a minisztérium 90 növendékkel. Induláskor a művelődési otthonban egy kis szoba, az általános iskolában, az igazgató jóvoltából egy tanterem és a rajzterem volt a birodalmunk. Volt ezen kívül két rossz zongoránk. Az első felhívásra a tervezeti 90 növendék helyett 170 jelentkezett és a községi tanács látva a zenetanulás iránti nagy lelkesedést, vállalta a kiégett épület helyreállítását. Segítségünkre sietett a megyei tanács is, hangszerek, bútorok beszerzésével. Így fejlődött iskolánk, mint fiókiskola, majd 1957-ben önállóvá vált, 240 növendékkel.”

 

Ezek a szavak az abonyi „Bihari János” zeneiskola tanévnyitó tanári értekezletén hangzottak el Szabó Sándor igazgató beszédében és e sorok írója úgy véli, hogy az elmúlt 10 esztendő kemény, odaadó munkáját az igazgató idézett mondatai híven érzékeltetik. Szabó Sándor szavaihoz azonban azt is hozzátehetjük, hogy az abonyi zeneiskola az utóbbi években két új pestmegyei zeneiskola beindítását mondhatja magáénak: az elmúlt tanévben a váci, idén pedig a szentendrei fiókiskolája vált önállóvá.

 

A zeneiskolának mintegy 600 növendéke van, - beleértve a jelenleg működő tagiskolák (Törtei, Monor, Albertirsa, Jászkarajenő, Solymár, Pilisvörösvár, Pilisszentiván) növendékeit.

 

A tanszaki megoszlás nagyjából megfelel az országos átlagnak: a zongoristák létszáma 305 (kb. 50%), a vonósszakon 197-en tanulnak (hegedű 165, gordonka 27, gordon 5). a fúvósok, létszáma 62 (fafúvós 22, rézfúvós 40), a magánének tanszak-növendékeinek száma pedig 10. A zeneiskola vezetősége elsősorban a fúvóstanszak fejlesztését tartja szükségesnek, különös tekintettel az úttörő mozgalom patronálására (menetzenekarok) és a Solymár, Pilisvörösvár környékén a fúvós hangszerek iránti hagyományos érdeklődésre. Ha már a fúvóstanszakról esik szó, a hangszerellátottságot is érdemes felvetni. A zeneiskolának, ugyanis igen tekintélyes hangszerállománya van, és a számszerűség mellett a minőségre sem lehet panasz (9 zongora, 18 gordonka, 3 bőgő, 8 klarinét, 9 fuvola, 28 különféle rézfúvó hangszer és dob felszerelés). Az igazgatói beszámoló ugyan felvetette a fúvós hangszerek elégtelenségét, úgy gondoljuk azonban, ez az elégtelenség csak viszonylagos, ám a tervbe vett fejlesztést figyelembe véve, kétségkívül fennáll.

 

A tízedik évébe lépő zeneiskola immár jelentős tényezője Pest megye intenzív zenei életének. Nemcsak a 600 növendékre utalunk ez alkalommal, hanem arra a céltudatos, iskolán kívüli nevelő munkára is, amely már elválaszthatatlan a zeneiskola arculatától. Csak címszavakban felsorolva is imponáló ez a sokoldalú tevékenység: a Hazafias Népfront zenebaráti körével együttműködve, a zenepedagógusok ellátják, a zenei ismeretterjesztés munkáját. Az abonyi színjátszók és a népi együttes bevonásával elkészültek a Háry János színpadszerű előadásával és a helybeli bemutató után Cegléden, Nagykőrösön és még több más helyen is előadják Kodály Zoltán daljátékát. A zeneiskola segítséget nyújt a művelődési ház szimfonikus zenekara létrehozásában, továbbá három ifjúsági fúvós együttes patronálása is szerepel az idei tanév tervei között. Az ismeretterjesztő előadásokra Abony határain kívül a tsz. tanyaközpontokban és állami gazdaságokban is (Kőröstetétlen, Törtei stb.) sor kerül.

 

Ismeretes, hogy az abonyi zeneiskola növendékei az ifjúsági kamarazene fesztiválokon derekasan helytálltak. Az idei felkészülési terv is szép eredményeket ígér, de Szabó Sándor igazgató és a pedagógusok már joggal vetik fel a fiatalabb korosztályból - a 10-12 évesekből - létesítendő új kamaraegyüttesek létrehozásának szükségességét, az utánpótlás biztosítása végett.

A zongora tanszak Bartók-versenyt, a vonóstanszak pedig magyar szerzők pedagógiai műveiből rendez versenyt úgy, hogy itt a zongorakíséretet is a növendékek látják el. A zeneiskola egyik, motorja a pestmegyei ifjúsági és zenei napok létrehozásának és ha a megyei tanács magáévá teszi az abonyiak elképzelését, úgy az ifjúsági zenei napok programját a megyei kulturális seregszemle eseményei közé iktatják az idén. Hadd tegyük még hozzá, hogy az abonyi zeneiskola nevelőtestülete a megyei kulturális seregszemle rendezését, irányítását magára vállalta!

 

A zeneiskola tanári kara túlnyomórészt fiatalokból áll, közöttük van Peták Istvánné, aki a községi tanács ösztöndíjasaként folytatta szakiskolai tanulmányait és idén kezdi el több fiatal kartársával együtt pedagógiai munkásságát. Kétségkívül a fiatalok nagy lendületet adnak a jubileumi év terveinek valóra váltásához, ugyanakkor azonban helytelen lenne nem megfelelően értékelni a nagy gyakorlattal rendelkező többi zenepedagógus munkáját, - közöttük is Hegyesi Sándornéét és Huszti Józsefét, akik az igazgatóval együtt megalakulása óta tagjai az iskola tantestületének.

 

Az abonyi „Bihari János” zeneiskola korszerű épülete, a jól felszerelt tantermek már külsőségében is szemléltetően jelzik a zeneiskola tíz esztendő alatt megtett útját. Valóban látszik, hogy a felettes szervek támogatásában és szeretetében nincs hiány. De egy tanári konferencia, vagy bármely tanítási nap azt is bebizonyítja, hogy a tantestület a maga hivatásszeretetével, lelkesedésével és szép terveivel méltó erre a támogatásra és szeretetre

.

Kollár Endre