Parlando 1963/2, 7.-8. p.

A fúvós előképzőről

A Parlando folyó évi januári száma cikket közölt „Az alsó fokú oktatás reformjáról” címmel. Igen örvendetes tény a reformtézisek között a fúvós előképzőre tett javaslat, melyet feltehetőleg minden fúvós-tanár csak helyesléssel fogadhat.

Hazánk zenei élete az utóbbi évtizedben a fúvós kultúra fejlődésében is lényeges előrehaladást tett. Ez a tény elsősorban érezhető azon, hogy fúvós szakemberek tekintetében nem szorulunk többé importra: mind a zenekarokban, mind a pedagógiában egyre inkább rendelkezünk megfelelő számú tehetséges fiatallal. De míg hivatásos vonalon ilyen nagyarányú a fejlődés, az amatőr-vonal csak kullog, teljesen lemaradt. A fúvós hangszerek nagy családot képeznek, mégis, ha viszonyítjuk a zongorához, azt tapasztalhatjuk, hogy a zenét tanulók között a zongoristák száma többszöröse a fúvósokénak. Ennek egyik ― talán legfontosabb oka, hogy abban a korban, amikor a gyermek hangszert választ, fúvós hangszerre egészségi okokból nem irányítható. Tehát vagy várnia kell, vagy a lehetőségekből választ: zongorát, hegedűt, gordonkát. Ha megnézzük, hogy kik kezdenek fúvós hangszert tanulni, azt tapasztaljuk, hogy egy részük az előbb említett hangszerekkel nem tudott megbirkózni, s ezért fúvós hangszerre „irányították”. Más részüknek későn jutott eszébe a zenetanulás, mikor már koránál fogva nem vették fel „más” hangszerre, s nem kevés azoknak a száma, akik már naturalista módon tanultak, ezt jazz-zenekarokban hasznosították, s most „kottaolvasást tanulni” jöttek a zeneiskolába. Sajnos, igen csekély azoknak a száma, akik a fúvós hangszer iránti szeretetből „kivárták” azt az időt, amíg a fúvós hangszert elkezdhették, vagy kényszer nélkül „visszatértek” hozzá.

A fúvós és vonós hangszerek kollektív hangszerek, így a tömegek zenei nevelése, a közösségi nevelés s a zenei műveltség fejlesztése szempontjából igen fontosak. A zenei kollektívában (szolfézs, kamarazene, zenekar stb.) azonban a fúvósok mindig hátrányt szenvednek amiatt a jó néhány éves kiesés miatt, amennyivel későbben kezdték el a zenetanulást. Ezt a kiesést lesz hivatva pótolni a fúvós előképző.

Tíz éve folyik a Főv. Zeneiskola Szervezetben furulya-tanítás, amely igen jól látja el a fúvós előképzés feladatát is. A szolfézs-előképző elvégzése után egyszerre kezd hangszert tanulni fúvós, vonós, zongorista növendék és együtt járnak szolfézs osztályba is. Négy évi furulya tanulás után kezdenek fuvolán, klarinéton tanulni, de a szolfézs osztályt illetően továbbra is együtt haladnak a többi hangszeres tanulóval. A furulya tanulással nagy zenei anyagra tesznek szert, s a magyar népzenét jobban megismerik, mint bármely más hangszeren. Tekintve, hogy csoportosan járnak órára, a többszólamú játék, a társas zenélés, a közös produkciók a dominálók.

Több vidéki zeneiskolában is folyik ilyen kísérlet, amely mindenütt sikereket ér el, de a legjelentősebb területe a fúvós előképzésnek jelenleg az ének-zene tagozatú általános iskolák kincsesbányája. Ebben az iskolatípusban ugyanis négy éve kötelező tárgyként tanítják a furulyát. Az I-II. osztályban minden növendék, a III-IV. osztályban pedig azok tanulnak, akik más hangszerre nem mennek. (Kb. 40 százalék.) Ezek egy része a továbbiakban társas-zene órákon csak furulyával vesz részt, más részük, kedvet kapva a fúvós hangszer tanulásra, fa-, vagy rézfúvós hangszert választ. Nagy jelentőségű tehát a Művelődésügyi Minisztérium reform-tervezetének idevonatkozó szakasza, mert eszerint zeneiskolai vonalon is megoldódnék a megfelelő fúvós elő képzés. (L. előző szám 10. o.)

Fúvós előképzésre végső soron bármely hangszer jó, de egyik sem olyan tökéletes, mint a furulya. Igen jó tulajdonsága, hogy a légzéstechnika alapjait minden fúvósra vonatkoztatva magában hordja, egyszersmind az éneklés technikájával rokon, így a szolfézs és hangszer kapcsolata a frazeálást illetően tökéletes. A hangszer tartása, az ujjak mozgatása, sok fúvós hangszeren még az egyes hangok fogása is megegyező. A szájtartás (ansatz) teljesen semleges, tehát „átállni” nem kell. Az előképzés időszakát rugalmasan kell kezelni, lehet két év, de akár öt is, a szükséghez képest. Az eddigi lefolyt kísérletek azt bizonyították, hogy a tanításhoz legmegfelelőbb idő heti két alkalommal 1-1 óra 4-6-os csoportokban.

Természetesen felvetődik a kérdés, „kik” tanítsanak a fúvós előképzőkben,”mit” és „milyen” típusú hangszeren.

Az ének-zene tagozatú általános iskolákban az éneket tanító tanárok tanítanak furulyát, de a zeneiskolákban legalkalmasabb, ha a fúvós tanárok tanítják az előképzést is. Így a tanárnak az eddigi 2-3 év helyett most hatéves kapcsolata lesz a tanulóval, végső soron pedig saját „száj íze” szerinti hangszerre irányíthatja növendékét.

Nagyobb iskolákban esetleg könnyebben megoldható a fúvós előképző külön tanárral, de mindkét fajta megoldás esetén feltétlenül szükséges a furulya tökéletes ismerete, hangszertechnikai és módszertani vonatkozásaiban egyaránt. A tananyag összeállítása a fúvós szakbizottságok közös feladata legyen. A hangszer adottságaihoz mérten úgy kell összeállítani az anyagot, hogy az furulyaszerű legyen és kapcsolódjék, előkészítője legyen a fúvós hangszereknek.

I. osztály: A furulyázás alapjainak lerakása. (Testtartás, kéztartás, ujjtartás és légzés.) Egyszólamú - főleg népdalok -, kánonok, kétszólamú művek.

II. osztály: Mint az 1. o., nehézségi fokot emelve, néhány gyakorlatot a fúvós iskolából bevenni a tananyagba.

III. osztály: Többszólamú művek, kamarazene mélyebb hangolású furulya bekapcsolásával.

(IV-V. osztály szükség szerint, ha a növendék még egészségi okokból nem kezdheti a fúvós hangszert tanulni. Ezek tananyaga az előbbiek nehézségi fokát emelve, a kamarazenét kiszélesítve a fúvós (fuvola, klarinét, esetleg oboa, fagott) hangszerek bevonásával.)

Az előképzők I. és II. osztályának legmegfelelőbb C” (szoprán) hangolású nyolc lyukas rendszerű, oktáv-váltó kislyukkal ellátott, fémből készült furulya. Ezek a hangszerek hazai gyártmányúak, fém-anyaguk pedig jobban ellenáll az idő és használat viszontagságainak.

A III. előképző hangszere a fenti leírású furulya F’ (alt) változata. A kottaanyagot transzponálva (alt in F) írjuk.

Béres János