Parlando 1963/5-6, 43.-44. p.

Pedagógiai művek bemutató hangversenye

A Magyar Zeneművészek Szövetsége május 26-án rendezte meg új magyar pedagógiai művekből összeállított bemutató hangversenyt a Fővárosi Zeneiskola Szervezet, a budapesti Bartók Béla Szakiskola és a Zeneművészeti Főiskola növendékeinek közreműködésével.

A bemutató iránt várakozáson felüli érdeklődés mutatkozott; örvendetes, hogy vidéki zeneiskolák és szakiskolák pedagógusai is jelen voltak, - sőt rendkívüli várakozással néztek az új művek bemutatása elé. A hangverseny jobbára szakiskolás növendékek fokán álló művekből állt, de a zeneiskolák is kaptak pedagógiai műveket, mégpedig Lóránd István hegedűre és zongorára írt művét (Egyszerű dal és körtánc), továbbá Decsényi János Lassú tánc-át és Rondo-ját, valamint hegedűre és vonószenekarra komponált három tételes Concertinóját.

A zeneiskolások számára bemutatott művek nehézségi foka nem haladja meg a reálisan támasztható igényeket, ugyanakkor - mind Loránd, mind Decsényi kompozíciója - alapjaiban a magyar népzenei hangvételre épül, melodikus és nagyszerűen illeszkedik a zeneiskolai tananyaghoz. Így minden adottsággal rendelkezik, hogy vonzó legyen a növendékek számára. Decsényi Concertinója különösen jól használható az ifjúsági zenekarok számára. A hegedű vezérszóláma sem haladja meg az alsó fok VII. osztályában elérhető követelményt (a bemutatón ugyan szakiskolai növendék játszotta), mert tempóiban nem túl gyors, szépen kijátszható, futamai, záró részeinek logikus építkezése a hangszer adottságait kiválóan érvényesíti, egyben az előadó technikai készséget is feltétlenül fejleszti. A zenekari anyag sokszínű: az első tétel dús hangzása, a középső líraisága és a záró rész változékony hangulata, hatásos, frappáns mozgalmassága - nyilván a zenészek számára is szórakozássá teszi a mű megtanulását. Aminthogy nem téveszti el hatását a hallgatóságra sem. Előadásáért elismerés illeti Németh Magdát és az óbudai József Attila művelődési ház ifjú zenekarát. A vezénylő Till Ottó tanárral egyetemben.

A szakiskolai növendékek számára komponált művek között igen változatos anyagot hallottunk. Hajdu Mihály zongora szonatinája rendkívül igényes alkotás (csak terjedelme miatt illeti meg a kicsinyítő név), mégis úgy találjuk, hogy felsőbb osztályos szakiskolák számára megoldható feladatnak fog bizonyulni. A bartóki hangzatvilágot idéző mű különösen az első tétel dinamizmusával és a középső rész természet-zenére emlékeztető hangulatával hat előnyösen szakemberre, közönségre egyaránt. Papp Lajos három rondója figyelemre méltó zongorakompozíció, kiváltképp sokszínű és alapos elmélyülést igényel a középső. Ribári Antal gordonkára és zongorára írt 3 tételes szvitje is kedvelt előadási darabbá válhat, zongora szólamát éreztük kissé nehezebbnek a szakiskolai foknál. (Dános Lili játszotta kitűnően, a gordonka szólamban Mező Márta szép tónusa keltett figyelmet.) Tardos Béla fuvolára és zongorára komponált, prelúdiuma és rondója a legfontosabb pedagógiai szempontokat tudatosan és jól egyesíti. A szerző jól használja ki a fuvola technikai adottságait és a mély fekvésű, borongós hangulatú prelúdium után nagyszerű kontrasztként indítja a friss ritmikájú rondót, amely nemcsak tetszetős, de igényes muzsika is egyszersmind. Kárász Ilona szakiskolai növendék kitűnően helyt állt a fuvolaszólam tolmácsolásában, míg a jobbára ritmikai követelményeket támasztó zongoraszólam Hepke Péter szakiskolai tanár előadásában hatott hitelesen.)

Két főiskolai növendék - Rolla János és Lakatos Katalin adta elő Kadosa Pál hegedű-zongora szonatináját. Kadosa műve rendkívül elmélyült, tartalmas alkotás. Az első tétel megindító, szenvedélyes lírája, majd kitörése éppúgy lenyűgöző hatással van hallgatóira, mint a harmadik tétel szélesen induló, váltakozó ritmikájú, sokszínű melódiavilága, míg a kettő között átvezető hídként szerepel az ugrós, gyors ritmikájú középső rész. Kadosa művénél, majd a következő bemutatónál - Sárai Tibor Quartettójánál - éreztük különösen szembetűnőnek, hogy szakiskolai növendékeink ma már milyen magas nehézségi fokon álló műveket tudnak megfelelő szinten megoldani! (Annak ellenére állítjuk azt; hogy mindkét művet főiskolai növendékek szólaltatták meg a bemutatón -, de meggyőződésünk, hogy kellő előkészítéssel - felsőbb osztályos szakiskolai hallgatók is megállják mindkettőben a helyüket.)

Sárai Quartettója (fuvola, hegedű, brácsa, gordonkára) a maga nemében érdekes alkotás. Előnye, hogy frappirozott hangulatával. ötletes ritmikai megoldásaival, váratlan fordulataival feszülten, ébren tartja a növendék figyelmét, így megtanulása mindvégig izgalmas pedagógiai feladat. A mű első tételében főként a hangszerek önálló, majd együttes hanghatásainak megteremtése tetszett, a második tétel bensőséges hangulata után a meglepetés erejével hatott a derűs, lendületes záró tétel - persze nem hangulata, hanem inkább nyelvezete, ritmusvilága miatt. A magyar népzenei hangvétel mellett a legmodernebb tánczenei- és jazzhatásokkal is találkoztunk; mind jól megfért a tétel keretében.

A hangverseny befejező száma Járdányi Pál hegedű- és gordonka karra írt hat tételes szvitje volt. Minden részében hatásos, kellemes muzsika, hangulatában, hangzásában változatos, igazi sikerszám! Az ugrós tánc élénk dinamikai változásai, az Elégia dús hangzása, a Botladozó Valcer eredeti ritmusvilága, a Pizzicato meglepő kifejezés-gazdagsága, a Pastorale hangulatossága és a Dobbantós tánc fergeteges indítása, könnyed középrésze és frappáns fokozása a befejezésig egyaránt előnyösen hatott, méltán biztosította a hosszas, őszinte tetszésnyilvánítást. A mű előadásával remekelt a Bartók Szakiskola vonószenekara. Sándor Frigyes karnagy érezhetően lelkes, dinamikus és magas muzsikáló kedvre fokozó dirigálása következtében.

A bemutató hangverseny anyagának kiválasztásáért elismerés illeti a Magyar Zeneművészek Szövetségét, a művek betanításáért pedig a fővárosi zeneoktatási intézmények illetékes pedagógusait. A bemutatott művek jelentős mértékben járulnak hozzá pedagógiai irodalmunk gazdagodásához (kivált a kamaramuzsikálásban!), ezért jelentőségük zenei értékükön túl is rendkívüli. Kívánatos, hogy ennek a hangversenynek a műsoranyaga minél több zeneiskolába és szakiskolába jusson el és minél több helyen kerüljön bemutatásra - lehetőleg már a következő tanévben!

Kollár Endre