Parlando 1964/4, 2.-4. p.

A VII. Országos Ifjúsági Kamarazene Fesztivál

Március 31-e és április 2-a között immár hetedszer került megrendezésre az Országos Ifjúsági Kamarazene Fesztivál. Ezúttal Székesfehérvár látta vendégül az ország minden tájáról összesereglett ifjú muzsikusokat és zenepedagógusokat.

A fesztivál eseményeinek sorát dr. Tilinger István elvtársnak, a Városi Tanács VB. elnökének ünnepi beszéde nyitotta meg, majd a Székesfehérvári Zeneiskola tanárai hangversennyel kedveskedtek a fesztivál résztvevőinek.

Két napon át délelőtti és délutáni hangversenyeken hangzottak el a különböző műsorszámok. Harmadnap a fesztivál bírálóbizottsága értékelte az elhangzottakat és a kialakult véleményt Sándor Frigyes főiskolai tanár, a bírálóbizottság elnöke tárta az összefoglaló vitán részt vevő zenepedagógusok elé.

Négy hangversenyen mintegy 80 együttes szereplésének lehettünk tanúi.

Rögtön itt meg kell említeni azt az örvendetes tényt, hogy az előadott műveknek körülbelül 40-45%-a magyar volt.

A fesztivál előkészítése

során általánosságban jobban érvényesültek a válogatás demokratikus szempontjai. A szakiskolai körzetekben megrendezett válogató hangversenyek legjobb résztvevőiből kerültek ki azok az együttesek, melyek a körzetet a fesztiválon képviselték. Tanárok és növendékek kölcsönösen hallhatták a produkciókat, s a szakmai megítélés szempontjai legtöbb esetben felülemelkedtek a zeneiskolai egyenlősdi szűk perspektíváján. Meggyőződésünk, hogy ez a helyes út, ezen kell tovább haladnunk. Lehetővé kell tennünk (bár ismerjük e kérdés anyagi vonatkozásait), hogy e válogató hangversenyek alkalmával minél több zeneiskola hallhassa egymás produkcióját, s így e meghallgatások mintegy körzeti fesztiválként, rendszeres fokmérői legyenek a kamaramuzsikálás tömegméretű fejlődésének.

Általánosságban megállapítható, hogy

a fesztiválműsorok

tekintetében állandó fejlődést tapasztálunk. Az elhangzott műsoranyag szinte teljes egészében kifogástalan, jó zene volt. Nyilvánvaló, hogy a központi szervezés is közrejátszik abban, hogy egyre igényesebb művek kerülnek a fesztivál programjába, de talán ennél is lényegesebb az a hatás, mely az ízlésfejlődés terén a fesztiválok egyik legfontosabb eredményeként itt érvényesült.

Az együttesek összetételét illetően

továbbra is a vonós hangszerek dominálnak. Ugyanakkor jelentős fejlődés tapasztalható a fúvós kamaramuzsikálás terén. Az énekes kamarazenélés, híven a korábbi gyakorlathoz, kis számban volt képviselve. Ez utóbbi kérdés vizsgálata- kor figyelembe kell vennünk az énekoktatás speciális helyzetet a zeneiskolai oktatáson belül. Talán egy hangszeres tanulmány sincs annyira kötve bizonyos életkori sajátosságokhoz, mint az énektanulás. S közismert, hogy ez a körülmény erősen a felnőtt korra helyezi a tanulás kezdeti szakaszát. Az énekes kamarazenének gazdag irodalma van. Bármennyire is szeretnénk azonban fesztiváljaink programját e téren bővíteni, türelmesen meg kell várni, míg a lehetőségek megengedik a fesztiválok jellegének ilyen irányú szélesítését.

Az új magyar művek

értékelésekor, mint általános elvet leszögezhetjük: mivel a zenei nevelésnek és az ízlés nevelésének fő tényezője a stílusérzék fejlesztése, így e művek értékét is elsősorban az dönti el, hogy hangvételükkel mennyiben járulnak hozzá a jó stílusérzék kialakulásához. Ezt tekintve elmondhatjuk, hogy kivételes helyzetben vagyunk. Bartók és Kodály munkássága és alkotásai félreérthetetlenül kijelölték számunkra a zenei nevelés perspektíváit. Mind a gyermeteg, mind a komolykodó, felnőtteskedő hangvétel távol áll a gyermekek igazi érzelemvilágától. Az érzelemvilág és az adott technikai lehetőségek összeegyeztetése, a helyes arányok megtalálása: ez szolgálhat keretül a zeneszerző intuíciójának.

Az elhangzott új magyar kompozíciók közül Szőnyi Erzsébet szonatinája (a fesztivál legifjabb résztvevői, a 6 éves Járinka Csilla (hegedű) és a 7 éves Bugony Barbara (zongora), a tatabányai zeneiskola növendékei adták elő határozott biztonsággal), Sugár Rezső zongora négyese és Mező Imre: Variációk három trombitára című műve tetszett a legjobban.

Szelényi István: Szimfoniette a tre című, három hegedűre írt értékes műve ebben a szerkesztésmódban kissé terjengősnek hatott. A darab végig első fekvésben van, ugyanakkor technikailag ennél a szintnél nehezebb. Ez a probléma egyébként elég gyakori az ifjúság számára írt művek esetében.

Bogár István: Kis szvit-je változatos hangszer összeállításával (fuvola, klarinét, fagott, gitár, xilophon, hegedű, gordonka, gordon), jó humorú hangvételével kedvelt darabja lehet az együttmuzsikáló ifjúságnak. E megállapítás érvényes Petró János triójára is.

Szokolay Sándor: Gyermek kvartettjével kapcsolatban úgy éreztük, hogy egyes részek indokolatlanul nehezebbek, s így nem illeszkednek organikusan a darab egészébe.

Ujj Viktor Géza: Gyermek szvit három fuvolára című műve hálás előadási darabnak bizonyult. A szerző e művével közelebb került az ifjúsághoz.

Arányi György: Ünnepi korál öt variációval című kompozíciójáról előadási zavarok miatt sajnos nem kaptunk valóságos képet, s így értékelésétől is el kell tekintenünk.

Várkonyi Sándor, Borlói Rudolf, Németh Gusztáv és Rossa László alkotásainak hangvétele pedagógiai és kamarazenei szempontból véleményünk szerint nem képvisel megfelelő stílust.

A művek előadása

tekintetében az eddiginél egyenletesebb színvonal, bizonyos stabilizáció állapítható meg. A fesztiválok kezdeti időszakában a műsorokat kevésszámú kimagasló produkció és sok gyenge előadás jellemezte. A további fesztiválokon mind a kiemelkedő, mind az átlagosan jó produkciók száma megnövekedett. Igen jelentős, hogy a vidék és a főváros közeledésének viszonylatában újabb fejlődés tanúi lehettünk. Figyelemre méltó, hogy olyan iskolák, amelyek ez ideig nem tudták elérni a megfelelő színvonalat, most jó produkciók egész sorával jeleskedtek. Négy új iskola: Esztergom, Hajdúböszörmény, Kőszeg, Mátészalka először vett részt a fesztiválon, szép sikerrel.

Az előadásmód

tekintetében a zongoristák billentésmódjának fejlődéséről számolhatunk be örömmel. A simulékony, alkalmazkodó, mégis karakteres billentésmód határozott meglepetés volt. A vonósok a már megszokott jó hangvétellel, bátran muzsikáltak. Feltűnő volt néhány fa- és rézfúvós együttes magas színvonalú produkciója, tiszta intonációja.

Dinamikai vonatkozásokat tekintve fontos eredmény, hogy a dübörgő forték, fortissimók eltűntek. Ugyanakkor még mindig gyakori volt a túlérzékeny pianók, pianissimók használata, aminek elsősorban az előadás biztonsága és a kifejezés intenzitása vallotta kárát. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy e tekintetben reális korlátokat szab a hangszerek minősége (tanuló hangszerek!), s ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni!

Külön kell szólnunk

a zenekarok szerepléséről.

E viszonylag új mozgalomban (az ifjúsági zenekarok működését méltán nevezhetjük mozgalomnak) jelentős fejlődés tapasztalható. Az előző fesztiválon először szerepelt, kísérletképpen egy-egy zenekar a különböző körzetekből. Az akkori meglepő produkciók azt bizonyították, hogy a zenekarok szerepeltetése jogosult a fesztiválokon. Ennek alapján született meg az a döntés, hogy a fehérvári fesztiválon ismét szerepeljenek zenekarok azzal a kikötéssel, hogy ez alkalommal ne a tavaly hallott együttesek képviseljék a körzetet. A fejlődés mértékét misem bizonyítja jobban, mint az, hogy az ezúttal szereplő együttesek színvonal tekintetében semmivel sem maradtak el a tavalyiaktól. Meggyőződésünk szerint a jövőben bővíteni kellene a zenekarok szereplésének lehetőségét. A legközelebbi fesztiválra körzetenként két zenekar meghívását javasoljuk, talán még a kamaraegyüttesek számának rovására is, amennyiben a fesztivál kereteinek további bővítésére nem volna lehetőség.

A vita során Vikár Sándor (Nyíregyháza), Goitein Frigyes (Budapest), Forrai István (Miskolc), Berkes Kálmán (Székesfehérvár), Nagy Miklós (Győr), Nékám Paulette (Pécs), Zámbó István (Veszprém) és mások értékes gondolatok felvetésével, élénk eszmecserével segítették az ifjúsági kamarazene mozgalom további útjának egyengetését.

A Székesfehérvári Állami Zeneiskola kollektívája - élén Enge János igazgatóval - fáradhatatlan munkával igyekezett ellensúlyozni azokat a nehézségeket. melyeket a fesztivál időpontjának utolsó pillanatban történt szükségszerű megváltoztatása, az ebből adódó rendezési és elszállásolási problémák okoztak.