Parlando 1964/7.-8., 38.-40. p.

A kotta- és könyvkiállításról

Az ISME – a Zenei Nevelés Nemzetközi Társasága – hatodik ülésszaka keretében kiállítás is nyílt az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Háza városligetre néző szép, levegős folyosóján. Nemzetközi kiállítás: hazánkkal együtt tizenkét nemzet nyújtott szemléletes áttekintést zenei nevelési eszközeiről, elveiről, eredményeiről; betűrendben:

Argentína, Ausztria, Bulgáría, Csehszlovákia, az Egyesült Államok, Franciaország, Jugoszlávia, a Német Demokratikus Köztársaság, a Német Szövetségi Köztársaság, Románia és a Szovjetunió. (A betűrend tárgyilagossága szabályozta a „békés egymás-mellett élésnek” ezt a komoly szemléjét.)

A kiállítás, természetesen az ISME konferencia tematikájának volt mint egy vizuális illusztrációja. Az uralkodó tematika – a zenei nevelés. De nemzetenként megnyilvánult magán e tematikán belül is az „egyéni (ezúttal nemzeti) profil” és egyben a didaktikai tárgykör valamelyes változó kiegészítése. A népi zene meghatározó jellege hagyta nyomát, olykor még a kották külső képén is, az argentin, a bolgár, a jugoszláv, a román, a szovjet anyagon. A klasszikus hagyomány emlékei komoly kiadványokban vonultak fel az osztrák, a cseh, a nyugatnémet tárlaton, a szovjet kiállításban a nagy nemzeti iskola csúcsalkotásai szinte reprezentatív képviseletével. Klasszikus elméleti irodalom emelkedett ki a francia gyűjteményből, gazdag módszertani literatúra kötötte le a figyelmet az NDK anyagában, népszerű monográfiák sora a román könyvek közt, az ifjúsági zenekarok bő programja az USA kollekciójában. Az elemi zeneoktatás színes gyűjteményei szinte minden tárlón szembeszöktek. A „népszerű” hangszerek (akkordeon, gitár, a német nyelvterületen a „Blockflöte”) műsoraiban a klasszikus és népzene átdolgozásai mellett a legújabb „klasszikusok”, Bartók, Sztravinszkij is helyet találtak. Foglalkoztatta a figyelmet a legújabb avantgardisták termésének néhány extravagáns kiadványa: Stockhausen vagy az amerikai Earle Brown néhány kissé megbökkentő kottaképe. Lekötötték a szemlélőt olyan művek, mint a francia Messiaen írásai, vagy az Orff-iskola kiadványai. Joggal forgattak feszült érdeklődéssel a szovjet művek közt a szovjet zeneműkiadás és zenetudomány kitűnő és jelentős kritikai Liszt-köteteit, – és így lehetne még soká folytatni a sort a pedagógiai és tudományos kiadványok sűrű rendjein át. Szerencsére e gyűjtemények java, a kiállítók áldozatkészségéből, ajándékképp itt maradt és a szakemberek rendelkezésére fog állani. (Az állami kottakölcsönzőnél megtekinthető. A szerk.)

De nemcsak a könyv- és kottaanyag gazdagsága késztette új meg újabb visszatérésre az érdeklődőket, hanem a képi bemutatás tablói is – a középpontban a Német Demokratikus Köztársaság hatalmas, szinte egyetemes vizuális „enciklopédiájával” zeneoktatásuk külső-belső felépítéséről, adatairól, módszereiről és – amennyire az ábrázolás képes erre – szelleméről. Elragadó fényképek mutatták be a szovjet, vilniuszi zenekonzervatórium fiatalságának muzsikálását, színes anyag állított meg a csehszlovák tabló előtt, pontos és szemléletes áttekintést adtak a bolgár zeneéletről és oktatásról képes-szöveges illusztrációik – és végül teljes rendszerességgel a magyar zenei nevelés rendszerét felvázoló (Bécsben is kiállított) hatalmas tablók és megkapó fotográfiak.

Bízvást mondhatjuk: ebben a színeiben, jellegében, szellemében és bőségében is oly kiemelkedő, matériában is feltűnést keltett hazai kiállításunk (és ezzel: zeneoktatásunk, zenekultúránk) külső-belső gazdagsága. A látogatót mindjárt elinduláskor idegen nyelvű reprezentatív zenetudományi kiadványaink impozáns gyűjteménye fogadta; mely a muzikológia magyar jelentős alkotásaival, köztük a népzenetár hatalmas köteteivel folytatódott. Könyvekben, kottákban, tananyagban, iskolákban, az énekes és hangszeres

irodalom minden ágának szinte a teljesség illúzióját nyújtó bőségében – a rendezők éltek a vendéglátó nagyobb helyzeti lehetőségeivel, a népszerű ismeretterjesztő művektől az elmélet és tudomány számottevő tanulmányain át a kispartitúrák immár impozáns soráig. Hanglemezgyártásunk is színesen válogatott gyűjteménnyel hívta fel a figyelmet zenei életünknek erre a szépen fejlődő ágára. Mint a konferencia előadásai, vitái, bemutatói, hangversenyei a magyar kiállítás is méltónak igyekezett mutatkozni a magyar zene és zenei nevelés mestereihez, Liszthez, Bartókhoz, Kodályhoz.

Tizenkét nemzet zenei nevelése és, ezen túlmenően, zenei élete, ha más-más profillal is, egy közös cél szellemét sugározta ezen, a hatásából ítélve, sikeres kiállításon: ez acél – a zene gazdag eszközeivel, a muzsika „fegyvertárával” harcolni az egészséges (egészségesebb), tártlelkű, békés, a művészetben emberséget kereső emberért, emberiségért, jövőért. Egy cél – és más-más utak. És ha felemelő volt is zenekultúránk, művészetünk és nevelésünk széleskörű és meggyőzött elismerésével találkozunk mindenfelől –, az sem kevésbé fontos és maradandó élményünk a konferencia és a kiállítás alkalmából, hogy – tanulnivalónk is akad még, mindenfelől – valamit, amit magunkévá tehetünk, féltőn óva a magunkét. Csak látogassunk minél többet idegen utakra-tájakra az otthoni „táj” melegével és biztonságával szívünk körül…

Az ISME kiállítása, úgy éreztük, ebben a szellemben a békés egymás-mellett élés szép szimbóluma volt.

dr. László Zsigmond

*

A kiállítás sikere elsősorban a rendezők: Veszprémi Lili és dr. László Zsigmond szakavatott, lelkes munkáját dicséri.