Parlando 1964/10., 21.-22. p.

Zeneiskolai tanárok továbbképzése Kőszegen

A kőszegi vár, ez a csodálatosan rendbe hozott történelem, a tanévkezdés napjaiban diákokkal telt meg, a tanulók azonban nem növendékek voltak, hanem maguk is aktív pedagógusok, Észak-Dunántúl zeneiskoláinak tanárai.

A győri Zeneművészeti Szakiskola igazgatója három dunántúli megye anyagi és erkölcsi hozzájárulásával a tanév indulása előtt nyolcnapos „bemelegítésre” hívta össze a zeneiskolák tanárait. A továbbképzés helyének sikeres megválasztása mellett jónak bizonyult az újszerű időpont is. Kőszegen nem fáradt arcokat, a tanévzárás adminisztratív malmában felőrölt idegeket, nyaralási gondokkal küzdő, vagy üdülési tervekkel lekötött embereket, hanem kipihent, lebarnult kollégákat, vidám társaságot találtunk. „Munkára, harcra készen”, akik a kapott ötleteket, tapasztalatokat pár nap múlva már át is adhatták a növendékeiknek. Ötletekről pedig bőven gondoskodott a tanfolyam vezetősége,a munkaközösségeket vezető tapasztalt kartársak: József Andrásné, Komjáthy Aladárné és Kállai Géza, valamint a mindennapos reggeli szolfézstornát vezető Szabó Miklós.

Több évre tervezett program szerint az idei továbbképzés súlypontját a barokk zene adta, ez dominált a csoportos foglalkozásokon, ez volt a mindennapos stílustörténeti órák anyaga is.

Ami feltétlenül dicsérendő a tanfolyam metodikájának összeállításában: végre gyakorlatban, mintatanításokon is láthattuk, hallhattuk, amiről hónapok, évek óta folyik a vita a különböző szakfolyóiratok, brosúrák hasábjain: mit? hogyan?, hogy jobb legyen. Végre hosszan, alaposan, egy héten keresztül beszélhettünk problémáinkról, amelyek a szakfelügyeletek alkalmával egyszerűen időhiány miatt nem kerülnek terítékre. Végre alkalom nyílt arra, hogy jó szándékú kezdeményezések is napvilágot lássanak, amelyek eddig alig kerültek ki egy-egy tanár munkamódszeréből. Végre az igazgatók is összeülhettek, s napokon keresztül tárgyalhatták problémáikat, s kikérhettek a zeneiskolai Rendtartás ügyében a Művelődésügyi Minisztérium képviseletében megjelent Péter Miklós véleményét. S ha mindezeken felül még sikerül a zongoristáknak valóra váltaniuk az elképzelésüket, hogy előre megbeszélt terv szerint év közben kísérleteznének, s a tanév folyamán többször is konzultálnának…

A délutáni és esti programoknak a „Kellemest a hasznossal” közmondás adott színt és hangulatot. Akik még nem jártak Kőszegen, akik még nem ismerték ezt a „végvári” ékszerdobozt, nem tudtak betelni a város szépségével, miliőjével. A hegyekbe vágyók részére külön buszok indultak a Stájer házakhoz, a Hétforráshoz, egy másik délután műsorán a Szabó-hegyi szalonnasütés szerepelt.

A tanfolyam résztvevői délutánonként zene-, illetve énekkari foglalkozáson vehettek részt. Talán nem is helyes ez a szó ide, hiszen a szándék nem volt több, mint alkalmi társulás együtténeklésre, együttmuzsikálásra, saját szórakozásra.

A végén egy hangversenyműsor kerekedett ki belőle (2 koncertre való anyaggal), amelyen a vonószenekar elsősorban barokk műveket adott elő Bisztriczky Tibor és Metzker Károly közreműködésével, az énekkar pedig, – Szabó Miklós vezetésével – jókora vegyes műsorral szerepelt.

Nagyon készültünk erre a hangversenyre: a tanfolyam részvevői ezen az estén kívánták viszonozni a kőszegi vezetőknek azt az őszinte szeretetet és gondoskodást, amellyel bennünket elhalmoztak. Erről szólt a hangverseny utáni „fehér-asztal konferencián” a szakiskola igazgatójának pohárköszöntője, erről tanúskodott a hallgatók beszédes vastapsa, amellyel a vendéglátó városvezetőket éltették.

A bronzbarna természet és a szeptemberi évkezdés kontrasztja, ez a pedagógus-diák sors foglalkoztatta azt a 100 kollégát, aki hegedűvel, gordonkával, „mestersége címerével” a hóna alatt ballagott a buszállomásra, és búcsúzott Kőszegtől, tapasztalatokkal, tudással, élményekkel gazdagodva.

Borhy Ottó