Parlando 1964/11,. 12.-17. p.

Zongoratanítás kezdőfokon

(Folytatás)

III.

Ellenmozgás, unisono, párhuzamos mozgás. Pozíció-áthelyezés

A címben megjelölt formák zongorán való megvalósítása a zongoratanulás kezdetén a polifon szerkezetek megismertetése és játszása után következük. (A gyakorlatban mindkét félével egyszerre foglalkozhatunk. Mindkettő szerepelhet egy- egy órára való leckében.)

Az ellenmozgásos, tükörképben komponált darabok előadásában fennforog az a veszély, hogy játék közben a tanuló csak az egyik kezére figyel, a másik keze pedig csak mechanisztikusan alkalmazkodik mozgásában az előbbihez. Ez a hangzás minőségét is lerontja, mert a motorikus játék következtében a növendék az ellenkező irányban mozgó szólam rajzát elhanyagolja.

Az unisonoban a két szólam végeredményben azonos, tehát a szólamok mintegy „takarják” egymást. Ennek következtében ismét csak bekövetkezhet a mechanisztikus játékból következő motorizmus, a két szólam közül az egyik rovására.

Különböző hangközökben mozgó, párhuzamos szólamoknál bár az előbb említett veszély fennáll, de lényegesen kisebb eséllyel, mivel hangszínben, karakterben a két szólamot a nagyobb különbség jellemzi az unisonoval szemben.

A polifonikus darabok tanításánál, éppen a zenetanítás érdekében, a technikai feladatok megoldásával egy időben rendkívül nagy gondot kell fordítanunk a művek zenei mondanivalójára, szerkezeti összefüggésekre, szólamvezetésre, a szólamok karakterbeli differenciáltságára és rokonságára színben, dinamikában, ritmusban egyaránt. Így érhetjük el, hogy a kívánt feltételes reflexek kialakulásakor nemcsak üres mozgásformák idegződnek be, hanem vele együtt a már tudatosított és a gyakorlás során automatizált mozgásokkal együtt, a teljes zenei tartalom is. Az ilyen sikeresen megoldott polifonikus munka elkerülhetővé teszi az unisono, párhuzamos – vagy ellenmozgás elsődleges tanításából származó motorikus funkciókat, mert a növendékben már előre föltámasztottuk az érdeklődést a különböző szólamok más-más jellegzetessége iránt.

A darab technikailag nem okoz nehézséget, még a bal kéz utolsó három ütemében sem, hisz ilyen probléma a polifon darabokban már fölmerült és megoldást nyert. Formailag, a frazeálás, a tagolás szempontjából annál igényesebb. Miniatűr háromtagú formával van dolgunk. Az első tag: két, szervesen összetartozó, tetrapódikus frázisból alkotott kettős-frázis (1-8. ütem.). A második tag: tetrapódikus frázis (9-12. ütem). A harmadik tag: hat ütemessé bővült tetrapódikus frázis (13-18. ütem). A 15.-16. ütem az előző kétütemes motívum variációja. Ezek szerint a 14.-15. ütem variáltan meg van ismételve, a jelzés tehát igazán így volna (Riemann szellemében):

Dinamikára vonatkozóan Bartók semmiféle utasítást nem ad, nyilván ezt a tanár fantáziájára bízza. (A középrész háromszor megismételt fordulatát esetleg crescendóra lehet felhasználni? (Metrikailag: a 2/2 és 3/2 jelzés világosan az alla breve-re utal,

Nyilvánvaló, hogy a darab előadásában az a technikai követelmény, hogy mindkét kézben az azonos ujjak szerepeljenek egy időben. A logikusság ezt a 9. ütemben is megköveteli. Ha a jobb kézben ujjcserével a 9. ütem G hangjára 2. ujjat teszünk, akkor a bal kéz Fisz hangjára is 2. ujj jön. Hasonlóképpen a 11. ütemben: ha a jobb kézben a G 4. ujjal következik, a bal kézben D-re szintén negyedik ujj szükséges.

A dinamikai rajzot is a pozíciók helyzetéhez simulva alakíthatjuk. 1.-4. ütem: p (vagy mf), 5.-12. ütem: mf (vagy f), és 13.-16. ütem: újra p (vagy mf). Persze a terasz lehetőségek másképpen is felépíthetők, de óvakodjunk egy-egy frázison belül a dallam iránya szerinti cresc.-decresc.-tól. Bár gyakran előforduló dinamikai fordulat a zenében a felfelé crescendáló és a lefelé diminuendáló dallamvonal, de ez nincs mindig így. Kerüljük el a sablonos megoldásokat. Ez a kis darab egyébként sem akar olyan érzelmi feszültségeket kifejezni, hogy a frázisonkénti cresc.-decresc. indokolt lehetne. (Ez a megjegyzés a Mikrokozmosz I. és II. darabjainak túlnyomó részére érvényes. – Óvakodjunk az ízléstelen és komikussá váló dinamikai megoldásoktól!)

Bartók: Mikro. 1. 21. - Unisono dallam

Az unisono darabok közül ez a legérdekesebb és a legszínesebb. Nem csupán a két oktávnyi távolság okozta hangzáskarakter, hanem az új színként megjelenő sf ( > ) miatt is. Jelentős a 9. és 10. ütemek váltakozó megszólalása, amely „hangzás-imitációra” ad alkalmat. Majd a 11. ütemtől a dallam határozottan az E felé tör (13. ütem), hogy innen valóságos szerkezetbeli imitáció segítségével az A-ban csenghessen ki. Ez a dallamvonal szinte megköveteli dinamikájában a crescendo-decrescendo rajzot.

Bartók: Mikro. I. II. - Párhuzamos mozgás

Szerkezetileg könnyen áttekinthető darab. Két szabályos periódusra tagolható. Az első és harmadik fél-periódusok azonosak. A negyedik fél-periódusban a szünet hangsúlyos helyre esik, de ez technikai szempontból már ismert probléma.

A párhuzamosan mozgó szólamok megszólaltatása az unisono dallamok játékához hasonló mozgási elemeket tartalmaznak. Mind az unisonoban, mind a párhuzamos mozgásban a két kéz különböző ujjai játszanak egyszerre, ebben különböznek sarkalatosan az ellenmozgásos formától. Technikai nehézség szempontjából a három forma fokozati különbözősége végett sorrendiséget nem kell felállítani. Az idevágó darabok előadásbeli kérdéseit a művekben jelentkező különböző és igen változatos zenei minőségek határozzák meg és döntik el a kivitelezés végső során.

A Mikro I. 17. számban („Ellenmozgás”-ban) jelentkezett már olyan regiszterváltás, ahol a C-alapú pentachordban mozgó dallam a darab második szakaszában a tonikáról fellépett a dominánsra. Ezt a részt úgy kell eljátszani, hogy mindkét kezünket az újabb pozícióra kell átvinnünk, vagyis a játéktér helyét meg kell változtatni.

A kéz átvitelét egyik helyzetből egy másikba a kar végzi el. (A kar elmozdulását, ehhez alkalmazkodva – akkor, ha a helyzetváltozás párhuzamosan felfelé fekvő regiszterben történik –, a regiszterváltás távolságának megfelelően, a csípő enyhén kontraposztos elmozdulása kíséri.) Az egyensúlyi helyzet biztos megőrzésében a helyes ülésben fontos szerep jut.

Bartók: Mikro. I. 16. – Párhuzamos mozgás helyzetváltozással

A darab három olyan periódusból áll, amelyeken belül a fél-periódusok cezúrái a periódusokat aszimmetrikusan osztják (5+3, 4+3, 4+3). A középső periódus más helyzetben van, míg a harmadik visszatér első helyzetére. A regiszterváltás technikai megoldását megkönnyítik a periódusvégeken álló szünetek, amelyeknek időtartamában a kar a kezet kényelmesen átemelheti az újabb pozícióba. Nagyon fontos, hogy az áthelyezés alatt a kéz egybefogottan maradjon, és a szünet idejének megfelelő ívpályán áthaladva, merőlegesen érje el az új indítási helyet.

Most térjünk vissza az Ellenmozgás című darabunkra. A darab első periódusában a pozícióváltás a két kézben párhuzamos irányú. A második periódus első fele viszont, a helyzetek megváltozása szempontjából, két olyan részre oszlik, ahol a kéz pozícióváltásainak egymással szemben, befelé irányulóan kell végbemennie. Az utolsó fél-periódus mozgása, az előzőnek végéhez viszonyítva, megint párhuzamos helyzetváltoztatás.

A technikai probléma – akár párhuzamos irányú, akár befelé vagy kifelé irányuló a mozgás - nem változik, megoldása hasonló. Csak az elmozdulások irányát kell mindig világosan tudatosítanunk. A mozgás ívpályája aszerint módosul, mennyi idő áll rendelkezésünkre a pozícióváltás elvégzéséhez. Minél hosszabb értékű szünetben végezhetjük a helyzetváltoztatást, mozgásunk annál kényelmesebb és annál nagyobb ívelésű lehet; míg adódhatnak olyan helyek, ahol a helyzetváltoztatást villámgyorsan, a lehető legkisebb pályán kell elvégezni. Ez utóbbira szolgáljon példa:

Szervánszky: Allegretto.(Zongora ÁBC 1. 34.0.)

Figyelemreméltók a bekarikázott ujjrendi számokkal megjelölt helyek. A bal kézben a pozícióváltás elvégzésére szünet áll rendelkezésünkre a jobb kézben ellenben nem!

Ez a darab összefoglalja a különböző irányban változó fekvésváltásokat.

Hegedűs András

(Folytatása következik)