Parlando 1964/11,. 23.-25. p.

A romanticizmus

(Folytatás)

Novalis mágiában fogant, mély élményekkel terhes költészete mintegy ellenmása Tieck sokszor felszínen mozgó, formával virtuózkodó impresszionizmusának. Valójában a német romantika első nemzedékének egyetlen igazi költői tehetsége, de még az ő írásait is erősen az elmélkedő hajlam ihlette meg.

A korai romantikusok zárkózottságát a szélesebb rétegek megnyerésére törekvő népiesség és az erős nemzeti érzés váltotta fel. Mindennek a napóleoni háborúk megaláztatásai is nagy lendületet adtak. Az ezt az irányt képviselő nemzedék sorában Clemens Brentano elsősorban lírai tehetség, aki szívesen lelte kedvét a képzelet szeszélyes játékaiban, de igazán értékeset mégis akkor alkotott, amikor a népdal és népmese közvetlen hangján szólalt meg. Sógora, Achim von Arnim a nemzeti érzés lelkes tolmácsolója volt. Ennek az érzésnek a kifejezője a Brentanoval együtt kiadott híres népdalgyűjtemény, a Des Knaben Wunderhorn, az újabb német líra legnagyobb hatású ihletője. Szorosan kapcsolatban volt velük Joseph von Eichendorff költészete. Népdalban gyökerező, zenei hatásokban gazdag lírája igen széles körben terjedt el, de a lírikus szólal meg hangulatos és rapszodikus elbeszéléseiben is. A titokzatosságnak, a kísértetiességnek s a természet és az emberi lélek rejtelmeinek Ernst Theodor Amadeus Hoffmann volt zseniális költője. A romantika legfőbb vágya: a művészetek különféle ágainak egyesítése, az ő sokféle irányban tájékozódó munkássága révén vált először valóra. Érdeklődésének középpontjában a furcsa fantasztikumok, pszichopatológiai állapotok s a tudat rejtélyes zavarai álltak. Művészetének ezekben a sajátos vonásaiban gyökerezett nagy közkedveltsége; a mai fantasztikus kolportázs-regényekben is gyakran az ő szelleme tér vissza.

A Napóleon által mélyen megalázott német nép szellemi erejében kereste s találta meg belső megújhodásának lehetőségét. A nemzeti felemelkedés útját egyengette, mint költő, és mint publicista, a komoly és férfias szavú Ernst Moritz Arndt. A német ifjúság lelkesedésének volt tolmácsolója Theodor Körner; lírájának friss, népies ritmusai a romantikus nemzedék szellemében hangszerelték át a lendületes, schilleri pátoszt. A hazafias lírikusok köréből emelkedett ki a század első negyedének legjelentősebb költői tehetsége: Heinrich von Kleist. Legerősebb élménye a Napóleon elleni gyűlölet volt, amely költeményeiben démoni szenvedéllyel tör elő. Elsősorban azonban vérbeli drámaíró: erős konfliktusokkal és feszültségekkel teli színműveiben a kor életéből adódott valamennyi lehetőséget felhasználta.

A romantikus művészetszemlélet hatása Schiller halála után Goethe alkotásaiban is mindinkább érezhetővé vált. A romantikus természetszemlélet egyik kedvelt problémája, a természeti és szellemi világ egysége alkotja magvát művészi építkezésű lélektani regényének, a Wahlverwandschaften-nek. Nagy gondolati drámájának, a Pandora-nak töredéke pedig azt mutatja, hogy a költőt ebben a műfajban is a zenei hatásokat s a szimbolikus cselekményt kívánó romantikus esztétika elképzelései ihlették meg. Új lendületet adott a romantika expanzív irodalompolitikája Goethe régi gondolatának, a német nyelvű világirodalom megteremtésének is. Ebben a törekvésében fogant verseskötete, a West-Ostlicher Divan a német keleties költészet megindítója lett.

Az irodalmi romantika mozgalmához hamarosan a német romantikus képzőművészet, kiváltképpen a festészet is csatlakozott. Egyik legkedvesebb, legtöbbet ábrázolt tárgya a természet, amelyet ezek a művészek legigazabb hazájuknak éreztek. „A természet – írta Schelling, a romantikus esztétika egyik reprezentatív képviselője – az emberben ismer magára, az ember pedig, a természetben.”

A természet legkorábbi s egyben legjelentősebb ábrázolói Joseph Anton Koch és Caspar David Friedrich voltak. Koch inkább a nappalt, Friedrich a reggelt és az estét, a keletkezés és elmúlás napszakát szerette. Előbbi a természettől az emberi élet kiteljesedését, utóbbi a megváltást várta. „Csukd be szemedet – mondotta Friedrich – hogy képedet először lelki szemeddel nézhesd. Azután hozd napvilágra, amit a sötétben láttál, hogy másokra is hasson, kívülről befelé.” Friedrichnek a berlini Nemzeti Képtárban kiállított Holdfelkelte a tengeren című festménye édestestvére Novalis Himnuszok az éjszakához című írásának és Schumann Mondnacht című dalának.

Az életnek a természethez, de még inkább a földhöz való kötöttségét, valamint az emberi együttélés eszméjét fejezi ki a harmadik romantikus festő, Otto Runge művészete. Alakjai a földből sarjadtak, vonásaikat keményen és ridegen mintázta, mintha fába véste volna, hogy egymáshoz tartozásukat s egymásra utaltságukat ezzel is kifejezze.

Külön csoportot alkottak Johann Friedrich Overbeck vezetésével a Nazarénus festők, az oly nagyszámú irodalmi társulások képzőművész folytatói.

A romantikus vándorlás megszállott festője Moritz von Schwind volt. Képeinek címeivel: a Waldeinsamkeit-tel, az Abendfrieden-nel a német irodalomban és zenében is lépten-nyomon találkozunk. Der Wanderer című képe Tieck Eine Sommerreise című írásának és Schubert Winterreise című dalciklusának ugyancsak rokona.

Meg kell még emlékezni a német romantikus építészet legnagyobb alakjáról: Gottfried Semper-ről. Hasonlóan Wagnerhez, ő is a művészetek valamennyi ágának egyesítéséről álmodott s alkotásaiban ennek megvalósítására törekedett.

A német romantikus mozgalom azonban legértékesebb eredményeit a zeneművészet terén érte el. A német zenetörténetnek ezt az oly színes és mozgalmas századát – az irodalmi és képzőművészeti romantikától is megihletetten – a kiváló alkotóművészek hosszú sora teremtette meg. A romantikus élet- és világszemlélet legjellegzetesebb vonásai: a nép és a haza szeretete, a természetben való elmerülés vágya, a vándorlás éltető öröme, a művészcsoportok életre keltésének igénye, az időben és térben távoli világok megidézése, a művészetek egyesítésének alig megvalósítható álma éppen ezeknek a német zeneszerzőknek életében és munkásságában nyilvánult meg a legintenzívebben s a legmeggyőzőbb erővel. A romantikus zeneművészetnek mindezek a vonásai azonban a zenei olvasók részére jól ismertek. A tanulmány ezért törekedett mindvégig arra, hogy a romantikus művészet jellegzetes sajátosságait, nagyobb részt·csak az irodalmi és képzőművészeti mozgalmakon keresztül ismertesse meg, s a zenei vonatkozások közül csupán a legjelentősebbeket említse.

Szekeres Kálmán