MEGVALÓSULT AZ ÁLOM

 

A Magyar Örökség-díjas ZÁBORSZKY JÓZSEF 90 éves

 

Szinte hihetetlen: a magyar zenepedagógia nagy egyénisége, ZÁBORSZKY JÓZSEF alapító művészeti vezető, karnagy, ének-zenetanár, zeneszerző, ny. zeneiskolai igazgató) 2008. november 10-én volt 90 éves. Hazai és nemzetközi elismertségét az I. István Gimnázium (mai nevén: Szent István Király) Szimfonikus Zenekar alapítójaként és évtizedeken keresztüli irányítójaként szerezte meg. Szinte már megszámlálhatatlan azoknak a száma, akik zenekari tagként, vagy a zenekar bérleti koncertjeinek törzsközönségekén váltak egy életre a komolyzene barátjává, amatőr muzsikussá, szerencsés esetben hivatásos zenekari művésszé, tanárrá.* Nem véletlen, hogy Záborszky József és a Szent István Király Szimfonikus Zenekar a fiatalság közművelődése érdekében végzett közösségteremtő munkássága elismeréseként 2000-ben MAGYAR ÖRÖKSÉG díjban részesült 2000-ben.

      Záborszky tanár úr így emlékezett a zenekar fennállásának 40. évfordulójára kiadott Emlékkönyvben: „1954 őszén verbuváltam össze a gimnázium növendékeiből egy 16 tagú vonós-kamarazenekart. Ez volt az alapja a mai nagy létszámú együttesnek. Később az énekkarból a tehetségesebb gyerekeket rábeszéltem a kevésbé népszerű nagyzenekari hangszerek (nagybőgő, rézfúvók, fagott) tanulására. Neves operaházi muzsikusokat kértem fel a hangszeres tanításra (Egerland István, Montag Lajos, Romagnoli tanár úr). Az „István” zenekart kezdettől számos világhírű zeneművész pártfogolta, így többek között Ferencsik János, Koródi András, Banda Ede, Kovács Dénes, Brenton Langbein (a bázeli kamarazenekar néhai koncertmestere) és Váczy Károly. „Amikor egy alkalommal Ferencsik János a dán királyi zenekart vezényelte, a tiszteletére rendezett fogadáson megkérdezte tőle az uralkodó: Mester, melyik zenekarral foglalkozik Ön a legszívesebben: Ferencsik erre így válaszolt: Felség! Van Magyarországon egy ifjúsági zenekar, kitűnően muzsikálnak. Velük.” (Esti Hírlap, 1970. november 28. H.M.) Ez a „gyakorlat” napjainkban is tart, példaként említhetjük Kobayashi Ken-Ichiro, Jurij Szimonov, Vásáry Tamás, Kovács János, Molnár András, vagy 2009. tavaszán Kocsis Zoltán vendégszereplését. Tovább él az a hagyomány is, hogy a zenei műhely rendszeresen vállalkozik XX-XXI. századi magyar szerzők műveinek előadására, bemutatására (pl. Ránki György, Farkas Ferenc, Hidas Frigyes, Madarász Iván, Dubrovay László, Hollós Máté, stb.). Amikor Záborszky József 1968-ban a XIV. kerületi Állami Zeneiskola igazgatója lett, a Szent István Király Szimfonikus Zenekar utánpótlása mindmáig érvényesülő biztos alapokra került.

 

      Záborszky József munkáját kezdettől fogva a magas fokú zenei profizmus, tehetség, bölcs előrelátás, tervezőmunka, menedzselési és együttműködési készség jellemezte, valamint következetes szigor mind a tanulók, mind pedig kollégák irányába. A szintén muzsikuspályára lépő fiait, Istvánt és Kálmánt nagyon korán bevonta az „Istvános zenei műhely” munkájába, s amikor a budapesti Zeneakadémián megszerezték gordonkaművészi és karmesteri diplomájukat, azonnal egyenrangú társává tette őket az együttesek vezetésében éppen úgy, mint a Zuglói Zeneiskola oktató-nevelőmunkájában.

      Amikor 1994-ben a Szent István Gimnázium Szimfonikus Zenekara 40. jubileumát ünnepelte a Budapest Kongresszusi Központban, az évfordulóra az egykori muzsikusokból szerveződött meg a Szent István Gimnázium Jubileumi Szimfonikus Zenekara. A találkozás és egykori szeretett, tisztelt Mesterrel való újbóli találkozás annyira megérintette az egykori tanítványokat, hogy azóta is együtt vannak.

      A gép forog, de az alkotó nem pihen. Záborszky József mind a mai napig rendszeresen bejár a Kolumbusz utcai Zuglói Zeneházba kamarazenét tanítani. Földszinti szobáját az elmúlt évtizedek sikereire emlékeztető képek, az iskola folyosóit pedig azok a plakátok díszítik, melyeken többek között az Ő műveit játszották az iskola tanulói, mint pl. a Szent Erzsébet operát, a Virágvasárnapi Passiót, vagy a Mátyás király leányai c. gyermekoperát.

      Záborszky József minden valószínűség szerint boldog ember, mert azok kevesek és szerencsések közé tartozik, akik teljes szellemi frissességgel élhették meg dédelgetett álmaik megvalósulását, az egykori Fővárosi XIV. kerületi Állami Zeneiskolától a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskoláig, az I. István Gimnázium Szimfonikus Zenekartól a Zuglói Zeneházon át egészen a félhivatásos létet biztosító Zuglói Filharmóniáig. Öröm az is, hogy a Szent István Király Szimfonikus Zenekar bérleti koncertjei ma is teltházasak a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben éppen úgy, mint a Budapesti Tavaszi Fesztivál, vagy a Magyar Szimfonikus Körkép eseménysorozatán, és ezreket mozgatnak meg „Örömkoncertjeik” is.

      Isten éltesse minél tovább Pista bácsit – ahogy tanítványai közül ma is sokan nevezik – valamennyiünk nagy-nagy örömére!

Z.T.

 

 


* Valóban csak néhány név azok közül, akik zenepedagógusok lettek: Balsay Krisztina Földesi Lajos, Falvay Attila, Horváth Gábor, Ménesi Gergely (hegedű), Lukács Péter (brácsa), Antók Zsuzsanna, Vass Katalin (cselló), Pege Aladár (bőgő), Antal Mátyás (fuvola), Dienes Gábor (oboa), Solt Tamás (klarinét), Vizsolyi Lívia (fagott), Sztán István (trombita), Zempléni Tamás (kürt), Mericske Zoltán (ütő), Nagy Katalin (hárfa). (Elnézés a kimaradottaktól. A Szerk.)