BÚCSÚ DR. BAROSS GÁBOR KARNAGYTÓL*

 

Tisztelt gyászoló család, hölgyeim és uraim!

 

Vannak az életben pótolhatatlan veszteségek. Soha vissza nem hozható dolgok. Olyan üresség, amelyet csak egy kiváló ember elvesztése okozhat.

Baross Gábor karnagy úr halála ilyen pótolhatatlan veszteség. Ha igaz a gondolat, hogy egy ember mindaddig él, amíg mások emlékeznek rá, akkor a karnagy úr valóban örökké élni fog. Családja, barátai természetesen mindig megőrzik őt emlékezetükben. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem énekkarában hatvan év alatt több tízezer, a zenekarban több mint ezer fiatal dolgozott, énekelt, fejlődött a keze alatt. Ők is emlékezni fognak rá. Emlékezni fogunk rá mi, kollégái is, akik számára az ő neve egybe forrott egyetemünk presztízsével. Emlékezni fognak rá külföldi pályatársai, és tisztelői, akik az európai kórusélet legjelentősebb szervezeteinek elnökeként becsülték és felnéztek rá. És emlékezni fog rá országszerte az a rengeteg ember – még számszerűsíteni sem lehet –, akiknek koncertkörútjaival, zenei rendezvényeivel és fesztiváljaival örömet szerzett. Baross Gábor hitt abban, hogy a minőségi zene világsztárok és csillogó reklámok nélkül is vonzza a közönséget, és kineveli a maga vájt fülű hallgatóságát. Kórusaival, zenekarával Bartókot, Kodályt és a legszínvonalasabb kortárs magyar zeneszerzőket vitte el az emberekhez. Fáradhatatlanul járta az országot – Nógrád megyei koncertsorozatáról, valamint az ő nevével fémjelzett Tiszazugi Zenei Fesztiválról a legmagasabb elismeréssel beszél a szakma és a közönség egyaránt. A kórussal és a zenekarral bejárta a világot, mindenütt nagy sikert aratva, és a magyar zene hírnevét öregbítve. Baross karnagy úr képes volt arra, amire csak nagyon kevés, kivételes ember képes ezen a világon: a zenével közösséget teremtett, embereket hozott össze, megkérdőjelezhetetlen értékeket vitt be a köztudatba.

                Nehéz búcsút venni egy olyan embertől, akinek nagyon sokat köszönhetünk. Talán egy kis vigaszt nyújthat a tudat, hogy a karnagy úr még megélhette a kórus hatvanadik, és a zenekar ötvenedik jubileumát. A tavalyi, egész éves koncertsorozatot, és a karácsony előtti záróhangversenyt is ő, személyesen dirigálta. Nagy örömet okozott neki az ELTE legmagasabb kitüntetése, a Szenátusi érdemérem, amellyel ha csak jelképesen is, de megköszönhettük neki mindazt, amit egyetemünkért tett. Egy nagyon sikeres, tartalmas, a legkomolyabb állami kitüntetésekkel és szakmai díjakkal elismert pályát tudhatott maga mögött. És – mint mindig – tele volt további tervekkel. Ez is olyan különleges volt benne: mindig megújult, mindig előre nézett. Kreativitása, ötletgazdagsága, életereje kiapadhatatlannak tűnt.

                Barátai, kollégái, tisztelői nevében búcsúzom Baross Gábor karnagy úrtól. Márai Sándor írta egy helyütt: „Amíg az embernek dolga van a földön, él.” Baross Gábor sem ment el dolgavégezetlen. Befejezte, amit elkezdett: adott nekünk hat évtizednyi emberséget és tiszta művészetet.

 

Kedves Gábor!

Személyesen is búcsúzom tőled. Egy jó hónappal ezelőtt beszélgettünk tervekről, jövőről. Lelkes, bizakodó és optimista voltál. Kifogyhatatlan energiával készültél az újabb feladatokra. Az időd sajnos letelt! Jó volt, hogy együtt lehettünk.

Amikor vigaszt, megnyugvást keresünk, eszünkbe jutnak a zsoltárok, különösen a 90.

 

„Az embereket te meghagyod halni, / Es ezt mondod az emberi nemzetnek:

Legyetek porrá, kik porból löttetek. / Mert ezer efztendö elötted annyi,

Mint a’ tegnapnak ö elmúláfa, / Es egy éjnek rövid vigyázáfa.

 Kimúlni hagyod öket olly hirtelen, / Mint az álom, mely elmúlik azontól,

Mihelyt az ember felferken álmából, / Es mint a’ zöld füvetske a’ mezöben,

A’ melly nagy hamarsággal elhervad, / Reggel virágzik ’s eftve megfzárad.”

 

Kedves Gábor! Isten Veled, nyugodj békében!

Dr. Manherz Károly

 

 


* Dr. Manherz Károly professzor, oktatási és kulturális államtitkár búcsúztatója 2009. február 6-án a Farkasréti temetőben hangzott el dr. Baross Gábor karnagy, az Eötvös Művészeti Együttes igazgatója, Liszt-díjas, érdemes és kiváló művész, Magyar Örökség-díjas, Kunszentmárton díszpolgára temetésén. Dr. Baross Gábor 2009. január 23-án, életének 79. évében hunyt el.