2009. októberében a Kovács-Módszer Egyesület ünnepi konferenciával emlékezik meg a zenei munkaképesség-gondozás 50 éves fennállásáról és dr. Kovács Géza halálának 10. évfordulójáról. Ebből az alkalomból közöljük az Egyesület névadója írásának egy részletét.

 

Dr. Kovács Géza

 

A foglalkozási ártalmak szemléleti háttere*

 

Tanévzáró beszámoló részlete 1990-ből

 

Visszaeső panaszosok

A zenei munkaképesség-gondozás foglalkozásaira ebben a tanévben is sok növendék és felnőtt jelentkezett kézmegerőltetések, nyak- és hátfájdalmak, figyelem-fáradtság, alvászavarok, erőtlenség, idegesség, túlzott lámpaláz, helytelen tartás panaszaival, és közülük sokan többszörös visszaesőként is segítségünkre szorultak. Keresnünk kellett a visszaesések közvetlen okát, ezért feljegyeztettük a panaszosokkal teljes napi elfoglaltságukat ébredéstől elalvásig percnyi pontossággal. Íme a közös jellemzők:

a)       Mindig sietniük kell.

b)      Étkezésük rendszertelen beosztású és sietős.

c)       Szabad levegőre csak közlekedés közben jutnak.

d)      Tanulásra, gyakorlásra kevesebb idejük marad, mint amennyi szükséges lenne.

e)       Rövid az alvásra fordítható idejük, és a túlzott elfáradás miatt ezt se tudják kihasználni.

f)        A pedagógusok lelkiismeretesen és szigorúan megkövetelik a feladatok elvégzését, de a lecke jó elvégzéséhez erőszakkal se lehet időt adni. A hiányos felkészültség és a szigorú számonkérés olyan stressz-hatás, ami a gyenge fizikai állapotot még érzelmi zavarokkal is tetézi.

g)      A pedagógusok is túlterheltek. Sem erejük, sem idejük a tanítványaik személyes problémáival foglalkozni órarenden kívül.

h)      Még nehezebb a kötelező tárgyakon kívüli foglalkozások szervezése. Az énekkar, zenekar, gólyabál, farsang és egyéb szereplések az el­fáradt növendékektől elveszik a fiatal szervezetnek nagyon szükséges pihenőidőt, és megrövidítik házi feladataik elvégzésének óráit.

 

Kiváltó okok, háttéri okok

Nyilvánvaló, hogy a zene­tanulás sokféle kényszerűsége, a túlterhelés, a családi problémák, a pedagógiai alapszabályok meg­sértése és más körülmények csak felszíni, kiváltó okai a szervezet negatív reagálásának. Ezeknek a – látszat szerint egymással csak laza kapcsolatban lévő – okozati tényezőknek szorosan összetartó, de nehezen észre­vehető hálója a szemlélet. Ez adja a foglalkozási ártalmak mélyebb háttéri okát.

        A jelenlegi zenepedagógiai szemlélet legerősebb szerkezeti szálai a zenei élet­forma történelmileg kialakult tapasztalatai. A tapasztalatok azonban mindig a múlt tanulságait összegzik, így a jelen változásaira és a jövő fordula­taira csak

kevés útbaigazítást adhatnak. Ezért a tapasztalato­kon kialakult szemlélet és a megváltozott életkörülmények összesimulás helyett összeütközésbe kerülnek, és a zenei munkaképesség ijesztő és nehe­zen érthető elváltozásait okozzák.

        A hagyományos zenepedagógiai szemlélet hangsúlyozza a sok és nagy adagokban teljesített gyakorlás nélkülözhetetlenségét. Azok a kevesek, akik kivételes helyzetük folytán ezt megtehetik, többségükben olyan negatív tüneteket észlelnek, amelyek a továbbiakban megakadályozzák ennek a követelménynek teljesítését.

        A másik örökségül kapott elv az, hogy a zene kitartó művelése nemcsak a tudást eredményezi, hanem a magas szintű zenei teljesítőképességet is biztosítja. Ezt viszont megkérdőjelezi a zeneoktatás figyelmeztető lemorzsolódá­si statisztikája. Mindennapos tapasztalat az, hogy a zenetanulás több­letterhelését a növendékek legnagyobb része nem bírja.

        Akkor hát el kell gondolkodnunk azon, mennyire helyesek az érvényben lévő elvek. A szemlélettel irányított cselekvések alapja az iskolában ta­nult és a közművelődésből szerzett ismeret, az egyéni tapasztalat és a saját meggyőződés helyességének tudata. Ezek azonban viszonylagosak. Az iskolában csupán az ismeretek hézagos vázlatára jut idő. Sok fontos gyakorlati tudnivalót iskolán kívül kell megszerezni, de ennek kínálata alkalomszerű, és csak elvétve kapcsolódik a szükségletekhez és igények­hez. Az ember elgondolásainak helyessége meg olyan, amit csak az ered­mény igazol, vagy cáfol utólag. Korántsem biztos, hogy a leg­jobb megoldást sikerül kiválasztani.

A zenei munkaképesség-gondozás két tanulsággal szolgál.

Az egyik a felszíni okokra vonatkozik. Egyénileg kell megvizsgálni a panaszok jelzéseit és azok kiváltó okait. Ezek minden személynél és minden esetben teljesen eltérők lehetnek még lát­szatra hasonló panaszok mellett is. Nem szabad senkit összehasonlítani sem ko­rábbi panasztalan önmagával, sem más szerencsésebbekkel, akik válságok nél­kül, vagy csak kisebb, legyűrhető zavarokkal muzsikálnak. Kívülről nem mindig láthatók a rejtett zavarok. Sokan leplezik is a baju­kat különböző érdekeik miatt.

A másik tanulság a háttéri okokat érinti. A figyelmeztető tünetek megszüntetése a javulásnak csak illúzióját adhatja rövid ideig. Csak a kijavított szemlélet és az erre alapozott korszerű zenész életforma megvalósítása teszi képessé az egyént a ráháruló életterhek sikeres elviselésére.

 

A munkaképesség gondozásának szemléleti alapja

A munkaképesség-gondozás több évtizedes kutatásában az alábbi elvek igazsága sokszorosan bebizonyosodott. 

1. A zenei cselekvések legfontosabb feltétele maga az em­ber, nélküle az összes feltétel használhatatlanná válik.

2. A zene művelésének feltétele a zenei tevékenységre való hiánytalan alkalmasság (fizikai, szellemi, lelki). A születéssel hozott adottságok csak akkor fejlődnek ki, ha a személyi­ség alkalmassága nem gyengül meg valamilyen negatív hatás miatt.

3. A zenei alkalmasság az ember szervezetét alkotó sok milliárd sejt ép működésétől függ.  A működés épsége pedig a felhasznált tápanya­gok folyamatos utánpótlásának és a végtermékek eltávolításának függvénye. Az emberi szervezet tápanyagforgalmát megzavaró hatások a cselekvőképességet rontják, amit a szervezet automatikusan jelez tünetekkel, panaszokkal, foglalkozási ártalmakkal.

4. A személyiség csak abban a zónában terhelhető hasznosan, amelyben a szervezet anyagcseréje normális. A zóna szélessége állandóan változó a szervezetet érő befolyások kényszerítésére. A kényszerhatásoknak csak kisebb részét kelti a zenével való foglalkozás. A nagyobb része zenén kívüli, ezért zenepedagógiával alig befolyásolható. Viszont a zenei követelmények teljesítése függ a terhelhetőség szintjétől. A zenepedagógusnak ezt kell fel kell ismernie.

5. A zenei alkalmasságot szolgáltató sejtműködések nagyobbik részét az akarattól független, automatikus idegi és hormonális vezérlés szabályozza. Ezeket a pedagógiának tudomásul kell vennie, mint olyan jelenségeket, amelyekhez csak alkalmazkodni lehet, de megváltoztatásukra nincs mód. Viszont az akarattal befolyásolható sejtműködések a zenepedagógia segítői lehetnek.

6.       A zenélés nagy oxigénfogyasztását csak az oxigénellátás javításával lehet kielégíteni, ezt pedig sok levegőzéssel, mozgással és légzéstréninggel lehet elérni.

7.       A jó zenei teljesítmény feltétele a normális vérkeringés folyamatos­sága. Ezt a zenei szükségletekhez igazított edzésekkel lehet biztosítani.

8. A zeneoktatásban a zenei feladat elvégzésére alkalmassá tevésnek meg kell előznie a lecke feladását úgy, ahogy előbb ez épület falainak kell elkészülniük ahhoz, hogy a tetőzet rákerülhessen. 

9. A családban és az iskolában segíteni kell a zenei alkalmasság kialakításá­nak alapfeltételeit.

10.    Az emberi személyiség értelmi, érzelmi és fizikai működéseinek a zenéléshez szükséges szintjét a sejtek normális élettevékenysége tartja fenn. Ezt minden pedagógiai tevékenységben szem előtt kell tartani. A korszerű zenepedagógiai szemlélet emberközpontú. Minden oktatási-nevelési, szervezési, adminisztratív és gazdasági tevékenység központjában magának az embernek kell állnia.

11.    Szemléletváltás nélkül az egyéni jóakarat nem változtathat a közismert problémákon. Csak az érdekeltek összefogása szabadíthatja meg a zenepedagógiát a fejlődést visszatartó akadályoktól.

                           

                                                                ***

Hommage ŕ Dr. Kovács Géza címmel

a Kovács-Módszer Egyesület konferenciát rendez

a Kovács-módszer létrejöttének 50 évfordulója és

Dr. Kovács Géza halálának 10 évfordulója alkalmából

 

2009. október 17-én, szombaton

a Pesterzsébeti Lajtha László

Alapfokú Művészetoktatási Intézmény hangversenytermében.

1204 Budapest, Ady Endre u. 98.


* Első közlés