Kroó György kiadatlan tanulmányai, V. réSZ

 

Chopin-levelek (kézirat-töredék)

 

Sorozatszerkesztő: Zsoldos Mária

 

C

hopint Liszt Ferenc és Marie d'Agoult mutatta be a híres írónőnek, George Sandnak 1836-37 telén Párizsban. Chopinnek sokáig nem tetszett az asszony. Másfél év telt el viszonyuk kezdetéig. A kapcsolat végül 8-9 évig tartott. A szerelmes George az anyja és az ápolónője is lett a beteg zeneszerzőnek. A telet Párizsban, a nyarat Sand házában, Nohanban töltik.

          George Sand érdekes leírást hagyott ránk Chopin alkotómódszeréről. „Az alkotás csodálatosan ösztönös volt nála. Gondolatai anélkül keletkeztek, hogy kereste volna vagy, hogy előre sejtette volna azokat. A zongora mellett ült és egészen váratlanul szállta meg az ihlet, alig észrevehető finomsággal, vagy egy séta alatt kezdett benne énekelni valami és sietnie kellett, hogy a zongorához érjen és lejátszva megragadja azt. Ezután kezdődött a leggyötrőbb munka, amit valaha is láttam. Vége nem volt a türelmetlen, habozó próbálkozásoknak, hogy megörökítse a téma egy-egy legsajátabb vonását, úgy, ahogy ezt belülről hallotta. Amit, mint teljes művet fogalmazott meg, a leírás során aprólékosan elemezte, és az a tény, hogy nem sikerült maradéktalanul kifejeznie magát, egy bizonyos fajta kétségbeesést váltott ki belőle. Naphosszat bezárkózott a szobájába, fel és alá szaladgált, összetörte a tollakat, egy ütemet százszor áthúzott és megismételt, ahányszor leírta, annyiszor kitörölte és másnap reggel még gyötrőbb és kétségbeesettebb kitartással újra kezdte. Hat hétig is dolgozott egy oldalon, hogy végül úgy írja le, ahogy azt első vázlatként feljegyezte magának.”

          Egy zeneszerző státusára mindig jellemző, hogyan tárgyal kiadóival és mit kér az új kompozícióiért. 1839. decemberében Chopin lipcsei kiadócégéhez írt levelében ez áll: „A mappám a következő műveket tartalmazza: egy nagy szonáta, a gyászindulós b-moll, egy Scherz cisz-mollban, egy Ballada F-dúrban, két Polonéz  legjobb barátomnak, kézirataim hű másolójának, Julian Fontanának dedikálva, négy Mazurka, két Noktürn és a Fisz-dúr Impromtu.” Kéziratonként és darabonként 500 francot kér.

          Egy másik kiadóhoz címzi 1841. augusztus 23-án az alábbi levelet: „Kedves Mechetti úr, pillanatnyilag egy kézirattal állok rendelkezésére. A mű egyfajta fantázia polonéz formában és Polonaise-nek szeretném nevezni. Ha egy Németországra szóló kiadás megér Önnek 25 Lajos aranyat, legyen olyan jó, írjon és közölje, hogyan rendezzük közös ügyeinket és mikor követi a szerződést a kiadás. Ha nem, akkor is írjon, hogy másképp intézhessem kéziratom sorsát.” Az alku tárgya az Op. 44-es fisz-moll Polonaise.

          Apró, de sajátságos zeneszerzői problémára utal a Fontanának címzett 1841. június 27-i Chopin levél. „Itt küldöm Neked a Tarantellát. Légy oly jó, másold le, de előbb menj el Schlesingerhez, vagy Troupenas kiadóhoz és nézd meg a legújabb kiadású ’Rossini dalgyűjtemény’-t, amelyben egy Tarantella is van A-ban. Nem tudom, hogy írta le 6/8-ban, vagy 12/8-ban? Így is írják, úgy is. De szeretném, ha Te úgy írnád le, mint Rossini. Ha tehát 12/8-ban, vagy esetleg  alla breve-ben van lejegyezve, akkor az én Tarantellám másolásánál két ütemet vonj össze eggyé. Érted, ugye, kedvesem? Arra is kérlek, hogy az ismétlőjelek helyett mindent írj ki. Siess vele! És add át Leonnak a Schubert kiadónak írott levelemmel együtt, mert ő jövő hónap 8-án elutazik Hamburgból és én nem szeretnék elveszíteni 800 francot.” Ez a levél az Op. 43-as Tarantella keletkezéstörténetéhez tartozik.

         Most következzék részlet egy 1841. október 18-án, Nohanban postára adott  Chopin-levélből. A címzett ezúttal is Fontana. A téma itt is műveinek eladása. „Schlesinger kész átvenni mindet az általam kért áron. Ne panaszkodjunk a feltételeim miatt, mert azok nem szigorúak és különben is, már hosszú ideje nem adtam ki semmit. Csak tisztességesen akarok kikerülni ebből a helyzetből. Eladni magam azonban nem vagyok hajlandó... Mondd meg neki kedvesen, hogy én ritkán komponálok és keveset adok ki. Ne gondolja, hogy drágább lettem, de Te ismered a kézirataimat a szokatlanul apró hangjegyekkel és megértetheted vele, hogy joggal követelhetek 600-at, ha a Tarantelláért 300-at és a Boleróért 500-at fizettek. Kérlek Téged, az Isten szerelmére, tartsd becsben a kézirataimat, ne gyűrd őket, ne piszkold be, ne szakítsd el/tudom, hogy nem teszed, de unatkozom, s így van időm ilyesmire kérni. Készíts róluk másolatot, a Tiéd Párizsban marad. Holnap reggel megkapod a Noktürn-t és a hét végén az Asz-dúr Balladát és Fantáziát. Arra nincs időm, hogy eleget csiszoljak rajtuk. Ha leírásuk untatna, másold le őket azért, hogy bűneid megbocsájtassanak, hiszen nem bízhatom durva kopistára ezt a pókhálószerű írást. Még egyszer kérlek, írd le, mert ha a 18 oldalas allegrót nekem kellene még egyszer leírnom, beleőrülnék. De vigyázz, össze ne gyűrd!”

 

 

 

Béres József: Szép magyar ének

Gyermekdalok, népdalok, népies és zeneszerzői dalok, egyházi énekek

 

Ára: 4800 Ft a könyvesboltokban.

 

Közvetlenül a kiadótól: 3800 Ft +

futárszolgálat

 

(email: enekeskonyv@beres.hu)

 

További információ: www.beres.hu