LACZÓ ZOLTÁN

A megvalósult ÁLOM – a ZongorÁLOM

Kreatív zongoratanulás

Apagyi Mária három kötetes zongoraiskolája

PÉCS már 2008 novemberének utolsó napjaiban ünneplőbe öltözött. Ez nem annyira az elő-ádventi készülődésnek, mint inkább a 2010-es évnek szólt, amikor is majd Európa Kulturális Fővárosa rangját élvezve várhatja a külföldi látogatókat, sok-sok kulturális csemegével csábítva ide azokat. Most a belföldi, a budapesti, s más vidéki városok béli és főként helyi látogatók meghívására koncentrált. Ünnepségre került sor 2008. november 27-én csütörtökön 17-19 óra között a Művészetek és Irodalom Házában, úgy is, mint az „Őszi Virág Szimpózium”, a Pécs-2010 Európa Kulturális Fővárosa program 2008-as felvezető évének egyik hivatalos rendezvénye.

Az Apáczai János Nevelési Központ keretében működő Martyn Ferenc Művészeti Szabadiskola fiatal igazgatója, Garamvölgyi Attila volt az est moderátora, aki meleg, közvetlen, családias hangulatot teremtve köszöntötte Apagyi Máriát, aki szerzője egy néhány hete újonnan megjelent zongoraiskolának. Garamvölgyi igazgató úr, célzott kérdéseivel tétette világossá a termet zsúfolásig megtöltő hallgatóság előtt, hogy milyen kivételes eseménynek a résztvevői, részesei. Az estet különösen az tette élménygazdaggá, hogy a kiadvány számos rövid részletét élő előadásban hallhattuk Apagyi Mária jelenlegi és korábban volt – ma már tanárkollégák – növendékeinek professzionális zongorázásában, más egyéb hangszerek kamarazenei megszólaltatásában. Az előadók életkori spektruma 6-60 évig terjedt.

Semmi többről nem esik szó majd e sorok közepette, csak annyi, amennyit e sorok írójának volt kiváltsága megtapasztalni – auditíve és kottalapozgatás közben – ezen a bensőségessé tett, de széles nyilvánosság előtt zajló ünnepségen.

A 3 kötetes „ZongorÁLOM” ’Kreatív zongoratanulás’ alcímet viselő iskola megjelenésében csaknem hagyományos. Álló alakú, A4-es formátumú méret, a bal szélén mintha spirál fogná össze a kötetet. A spirálra épp csak emlékeztet a függőlegesen elhelyezett teljes zongorabillentyűzet: sem több, sem kevesebb, mint egy hangversenyzongorán az érinthető billentyűk száma. Megszámlálhatóan igazodik a realitáshoz. Háttérként vizuális hullámok a kötetek borítóin. Minden kötet más színben hullámzik. Az előtérben körök, átlók, virágszirmok – pirossal, jelezvén a geometria törvényeit vállaló igazodást – talán a teljes világrendhez. Figyelmesebben megnézve lejjebb: „A tulipán virágjának felülnézeti szimmetriái” kézzel írott szöveg segít az értelmezésben. Felül Weöres Sándor versidézet: „Tág a világ mint az álom. Mégis elfér egy virágon.”

A lapozó kíváncsiskodóban felébred a gyanú: lehet, hogy nemcsak hangok, ujjrendek, gyakorlatok találhatók a kötetekben, talán valami más is, több is?

A gyanú már az első belelapozás pillanatában megalapozottá válik. Mert, hogy valóban nemcsak hangok, ujjrendek, gyakorlatok gyűjteményét alkotják a kötetek, hanem fotók, színek, színes fotók, vizuális műalkotások fotói, fekete-fehérek és árnyalatokban tobzódók teszik szinte letehetetlenné a nyomdailag legmagasabb színvonalon megjelent kiadványt. És szakismeretek sokasága ad megszokott és kevésbé hagyományos információkat azoknak, akik használni fogják a „kottakönyvet” - szöveges fogalmi leírásoktól a kottaképekbe foglalt zenei, zeneelméleti ismeretekig a C-dúr skálától a 3:1 vagy 5:1 dallammodellig, a Guidó-féle kéztől, a diatóniától a felhangsorig, szinte felsorolhatatlan sokaságban. Epigrammaszerű rövidségű költemények vagy teljes versek, kortársaktól és az irodalomtörténet nagyjaitól, a filozófiatörténet klasszikus gondolkodóitól a jelen rajongók és tisztelők dióhéjnyi-atommagnyi tömörítettségű gondolatáig terjed azon idézetek száma, amelyek „Megállj!”-t parancsolnak gyermeknek, tanulónak, tanárnak, felnőttnek a napi rohanásban, hogy ki-ki legalább pár másodpercre eszméljen, hogy van még feladata, mielőtt álomra hajtaná a fejét.

Lapozunk tovább. Meghirdetett, rögzített és megvalósított elvek a szerkesztésben, mind a zenei mind pedig a rajzos és festői munkák megkomponálásában (Sok közülük Lantos Ferenc festőművész, még több azonban Lantos és Apagyi tanítványainak a munkái). Írásunk arányait borítaná fel felsorolásuk, mely épp a „kottakönyv” filozófiája ellen szólna: az arányok megtartása a világrend megőrzésének a szolgálatában áll.

Hetekkel ezelőtt látott napvilágot Apagyi Mária munkája. Nem gondoljuk, hogy pár hét alatt, egy-két év alatt összegyűjtött anyagról lenne szó. Épp egy emberöltő szakmai és privát élete sűrűsödik benne. Összefonódva a kettő. Mert Lantos Ferenc képzőművész munkája, festészete, világlátása, nevelési elképzelései, személyiségének egésze Apagyi Mária zenepedagógiai munkájának, nevelési hitvallásának, világérzésének részészévé vált ebben a példaadó művészi-emberi kapcsolatban, humanisztikus szövetségben. És Apagyi Mária tette muzsikáló harmóniával teltté Lantos Ferenc képeit is – a kölcsönösség jegyében.

Milyen pedagógiai alapelveket sugároz a kiadvány? A gyermek fantáziájának felszabadítását, a gyermeki-tanulói aktivitás: a keresés-kutatás igényét, a világszemlélet kitágítását, amely kíváncsivá teheti az ezen művészi légkör által megérintett fiatalokat, hogy megtalálják a rendet, az azonos elveket a tudományban, művészetben, a kozmoszban, a mindennapok szösszeneteitől az univerzum csodálni való jelenségeiig. Erről szólna a gyermek felszabadítására való törekvés a XXI. században, a kreatív emberré nevelés erkölcsi elkötelezettsége.

Milyen stációk vezettek oda, hogy ma kézben tarthatjuk Apagyi Mária jelen kiadványát?

Úgy gondoltam, hogy érdeklődöm majd titkokban Apagyi néhány kollégájától, vagy felhívom őt magát telefonon, hogy ne legyek teljesen tájékozatlan az életút eseményeiben. Lapozás közben arra is rá kellett jönnöm, hogy minden aktuálisan bennem felmerült kérdésre választ kapok a „kottakönyv”-ből. Az életrajzi tényeket még lakonikus tömörséggel sem sorolhatjuk itt, azok közül is csaknem szubjektíven tallózva párat. Tanítás, pedagógiai munka, tanfolyamok, kurzusok az improvizáció tárgykörében, előadások, bemutatók sokasága bel- és külföldön (Komló, Pécs, Debrecen, Orosháza, Szeged; Varsó, Utrecht, Ungvár, Helsinki, Róma és Almamellék) emlékeznek reá és növendékeire. Publikációi a PARLANDO hasábjain folytatásokban, feladatgyűjtemény az improvizáció tanításához, a Népművelési Intézet kiadványaként jelentek meg. Nemzetközi hírét pedig a Pergamon Press kiadó tette állandóvá a „Szimmetriák a zenetanításban” c. angol nyelven megjelent munkájával.

A díjak közül a Weiner Leó Díj a legjelentősebb (1991), az életeseményekből pedig még az említetteken kívül is magasan az intézményalapítás emelkedik ki a sorból: az Apáczai János Nevelési Központ keretében ma is működő Martyn Ferenc Művészeti Szabadiskola, és zenei tagozatának hosszú évekig tartó vezetése.

Előttünk állt meghatódottsága teljében ez a törékeny termetű, művészi alázatával és szerénységével mindannyiunkat zavarba ejtő, emberöltőnyi munkát magába sűrítő alkotás szerzője, Apagyi Mária, akinek a neve odakívánkozik Tusa Erzsébet és Gonda János professzorok említéséhez, akik a magyar zenei nevelés megújítását tűzték célul az integratív művészeti nevelés, a poliesztétikai nevelés, az improvizáció, a kreativitás fogalmainak és gyakorlatának meghonosításával – már negyven éve.

Drága Mária! Kívánom, hogy növendékeink sokasága, akiket munkásságod eredményeként megérint a szépség, a harmónia, az univerzum titkai kutatásának, a művészi kifejezésnek, a kreativitásnak a kényszere, – még ma is, felbolydult és az értékekre egyre kevésbé érzékeny világunkban – a ZongorÁLOM-tól megihletve életprogrammá tegyék azt, amit morális elkötelezettségükből fakadóan személyes vallomássá fogalmazhatnak: „jövőbeli életemben dolgaimat mind így csinÁLOM”. Légy még sokáig részese ennek a sokrétű ÁLOM-világ alakításának, formálásának!