Aszalós Tünde

IV. Országos Zeneiskolai Ferenczy György

Zongoraverseny (2009. december 4-6.)

Ismét összegyűltek az ország különböző részeiről a tehetséges, muzikális gyermekek és fiatalok Budapesten a XVII. kerületben, a Bartók Béla Zeneiskola és a Vigyázó Sándor Művelődési Ház nagytermében. Eddig nem tapasztalt létszámú igen tehetséges növendék vett részt, mintha a nyíregyházi versenyen ültünk volna! Egy-két zseniális adottságú gyermeket is hallottunk kiváló produkciókkal. Reméljük, hogy a magyar zongoraművészet történetébe a későbbiekben beírják nevüket. Meglepő volt, hogy a mai gyermekek mennyivel korábbi életkorban, úgymond hamarább éreznek-értenek zeneműveket, az akceleráció tetten érhető ezeken a megmérettetéseken. A sok-sok díjazott versenyző is ezt bizonyítja. Összesen –  két helyszínen, két zsűri előtt – 248 zeneiskolai növendék játszott.

Amint az mindig tapasztalható, most is előfordult, hogy a tanárkollégák – túlértékelve tanítványuk tehetségét és technikai színvonalat –  a versenyzőt megoldhatatlan feladat elé állították, előadódtak „tanári műhibák”. A távolmaradás is jellemző volt, s a megdöbbentő közöny, érdektelenség a tanárok részéről. Pedig tanulságos és gyönyörködtető végighallgatni egy ilyen versenyt.

Milyen gondolatok juthatnak eszünkbe? (Jómagam is végig ilyen szempontok szerint pontoztam):

1.  A növendék tehetsége, pianisztikus adottságai,

2.  A zongoraművek kiválasztása, stílusos előadása,

3.  A tanár metodikai felkészültsége, úgymond a tanári lelemény,

4.  Milyen mértékben hallja a növendék a saját játékát.

Feltehetjük magunknak a következő kérdéseket:

a.  Jól ítélem-e meg tanítványaim adottságait (a versenyen résztvevő tehetségét)?

b.  Megfelelően felkészítettem-e őt?

c.  Miért tetszett, vagy miért nem tetszett?

d.  Hogyan tovább?

A sikeres szereplés nagy lendületet adhat, azonban az öröm mellett veszélyeket is rejthet. Az esetleges kudarc okait viszont tanárnak és növendéknek egyaránt fel kell tárni. Lehetőség nyílik ilyenkor arra is, hogy a kollégákkal beszélgessünk. Vasárnapra virradó éjszakánkat lerövidítve alkalmat adtunk reggel ½ 9-kor a találkozásra. Nem mindenkit, sőt, igen kevés tanárt érdekelt a véleményünk. (Kovács Kálmánné, Pless Attila és én mondtuk el javaslatainkat, ill. indokoltuk meg a kérdéses növendék értékelését). Az egyik zseniális adottságú gyermek kiváló tanára viszont ott volt, minden mondatunkat figyelte és jegyzetelt! Minősít bennünket, zenetanárokat, hogy mennyire vagyunk érdeklődőek hivatásunk gyakorlása közben, és milyen mértékben hallgatjuk meg mások értékelését.

Köszönet illeti a zeneiskolát a nagyszerű és zökkenőmentes lebonyolításért!

A verseny rendezője és az azt segítő  alapítvány létrehozója, Havasiné Darska Izabella zongoraművész ismét bizonyságot tett ügyszeretetéről és hozzáértéséről. Köszönet érte! Bár több hasonló személyiség lenne országunkban – akkor bizonyosan előbbre jutnánk a kultúra területén. Szeretnék még egy igen kitüntető momentumot megemlíteni: a Ferenczy György Alapítvány a Chopin Társaságok Nemzetközi Föderációjának tagja lett. Örömmel gratulálunk! Büszkeséggel tölt el bennünket, hogy honfitársunk kapcsolatot létesít a nagy lengyel zeneszerző hagyományápolásával, továbbá lehetőséget teremt a tökéletesebb Chopin interpretáció elsajátításához. Havasiné Darska Izabella működésével, tevékenységével bizonyára „beírja” nevét a magyar zongorapedagógia történetébe.

Havasiné Darska Izabella: „Van egy vágyam: azt szeretném, hogy legalább egy valaki, sok kicsi Chopin verseny tapasztalataival, minden alkalommal valamit javítva a játékában, eljutna arra a tudásszintre, hogy a nagy varsói Chopin versenyre jelentkezzen, ebbe kerüljön is be, sikeresen végig csinálja, és hozzon el onnan ide – haza – egy díjat, ezzel megtörve sok évtizedes csendet ezen a téren. Ehhez kívánok segítséget nyújtani munkámmal.”

Mivel nekünk nem „anyanyelvünk”  a chopini világ, ezért különösen lényegesek a fent említettek. A mazurkák szinte minden egyes darabja specifikus előadást igényel, igen változatos karakterben, billentésben, a fontos hangok, a hangsúlyok megtalálásában és alkalmazásában, a dallamívek formálásában. Ezekben (és a keringőkben is) éreztünk hiányosságokat, esetenként ritmustalanság is tapasztalható volt. A bartóki zene nekünk „anyanyelvünk”  – bár tökéletesebb is lehetne interpretációja – (a külföldi előadók igen jól haladnak az autentikus, hiteles előadásban).

Ki hogyan látta-hallotta a versenyt? Prof. Jan Jański, az I. III. V. korcsoport zsűri elnöke (I. J. Paderewski Zeneakadémia, Poznań, Lengyelország): „Hét év távlatából, az összes alapítványi verseny, ebben mind a négy országos Ferenczy György zongoraverseny zsűrizése alapján kijelentem, hogy határozott fejlődést látok a növendékek Chopin játékában, ami egyértelműen köszönhető a téma iránt felfokozott érdeklődésnek és intenzívebb munkának a tanárok és a növendékek részéről egyaránt. Az utolsó, decemberi versenyen különösen érződött a gondos felkészítés, a kiosztott díjak és dicséretek nagy száma is ezt bizonyítja. Sok szeretettel biztatom a díjak és dicséretek nyerteseit a III. „Chopin + ……” Nemzetközi Zongoraversenyre való felkészülésre.”

Kovács Kálmánné, a Fővárosi Pedagógiai Intézet ny. vezető szaktanácsadója, művészetoktatási szakértő: „A résztvevők jól felkészültek, sok szép előadást hallottunk. A nagyobbak, az „ifjak”, köztudottan keveset gyakorolnak, így igen tiszteletre méltó teljesítményt nyújtottak. Érződött a művek iránt érzett szeretet, talán Chopint egyszerűbben lehetne játszani. A Haydn-művek előadása is dicsérhető.”

Pless Attila zongoraművész: „Örömmel hallgattam a kis zongoristáktól azokat a kiváló minőségben interpretált műveket, amelyeket a gyermekek életkori sajátosságainak, értelmi és érzelmi szintjüknek megfelelően választott ki a szakmailag felkészült zongoratanár.”

Erkel Tibor zongoraművész, a II. és IV. korcsoport zsűri elnöke (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem): „Az Alapítvány kezdetektől fogva szorgalmazta Chopin műveinek a szerepeltetését a versenyprogramban. Ez előbb nehéz helyzetbe hozta a kollégákat, nem lévén gyakorlat a lengyel zseni zeneiskolás megszólaltatása. Kétségtelen, hogy okkal tartották nehéznek. Most érezhető volt, hogy kialakult egy elég komoly, játszható Chopin repertoár, és ami fontosabb, a hozzá tartozó tanítási gyakorlat is. Az egész versenyt sikeresnek ítélem. Számos kolléga szerepelt a versenyzőjével figyelemre méltó stiláris és zongorás biztonsággal.”

Dr. Hargitai Imre zongoraművész (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola): „Az értékelésben fontos megemlíteni, hogy valóban országos érdeklődést váltott ki a IV. Ferenczy-verseny! A mi zsűrink hozzávetőlegesen 100 produkciót hallgatott meg az ország legkülönbözőbb településeiről. Hihetetlenül sok és jól felkészült 3-4. osztályos játszott, és a IV. korcsoportban indulók (akik már többnyire középiskolások!) is a zenét magas színvonalon művelve nyújtottak élményt a hallgatóknak és a zsűrinek. Köszönöm a meghívást, azt, hogy részese lehettem ennek az ünnepi hétvégének.

Meggyőződésünk szerint igen hasznos, hogy a növendékek egymás játékát hallva és a szép Chopin műveket megismerve szellemileg gazdagodtak és az élmények által zeneszeretetük elmélyült. A díjazottak nevei és adataik megtalálhatók a www.chopin-budapest.hu honlapon.