Egy
különleges zenei verseny
ádventi
hangulatban
Az I.
Budapesti Gyermek- és Ifjúsági Kamarazenei Fesztivál megrendezésének története
és tapasztalatai
2008 nyarának kezdetén, szokásos tanévzáró zenetanári
értekezletünk vége felé röpke ötletként vetődött fel, hogy a 20 éves jubileumát
ünneplő Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola igazán megérett arra, hogy ne csak
résztvevője legyen a különböző zenei versenyeknek, hanem próbáljuk ki magunkat
egy saját szervezésű fesztivál házigazdájának a szerepkörében is. Ne csak
beszéljünk róla, hanem mutassuk is meg a kórusiskolás világot vendégeinknek! A
röpke gondolatból a következő tanév elejére szándék lett, a szándékból
fenntartónk, a Fővárosi Önkormányzat által is támogatott kezdeményezés és alig
vettük észre, már a Fesztivál felhívását fogalmaztuk nagy körültekintéssel.
Sokan
kérdezték: Nagyon nehéz volt? Honnan volt bátorságotok belevágni? A mi iskolánk
különlegessége nem hatalmas tanulói létszámában, hanem ennek a pedagógiai és
művészi koncepciónak következetes végrehajtásában rejlik, melyet névadónk,
Kodály Zoltán fektetett le nekünk, s melyet ifj. Sapszon Ferenc, a Kórusiskola
alapítója ás művészeti vezetője annak idején megálmodott. Ez az álom és az
iskola mindennapjainak élménye indított el bennünket, szervezőket a Fesztivál
Megnyitójához vezető úton és ez adott erőt a nehezebb időszakokban is.
Bár még
én sem csináltam ehhez hasonlót, bíztam benne, hogy alapos átgondolással és
kellő körültekintéssel minden problémának elejét lehet venni. Hiszen a legfontosabbak
adottak voltak: a fenntartó támogatása, az igazgató bizalma és a kollégák
segítő szándéka! Mégis aggódtam kicsit, amikor az előszervezésekkel,
körlevelekkel, versenyfelhívással, nevezési lapokkal, támogatók keresésével
töltött 2008/2009-es tanév után 2009. szeptemberében, a jelentkezési határidő
előtt egy héttel még alig 2-3 jelentkezési lap árválkodott csak az igazgatói
asztalon. Pár nap múlva viszont már pont az ellenkezője miatt izgulhattam: mit
fogunk kezdeni ezzel a több mint 60 jelentkezéssel, 250 gyermekkel?!
Ha azt
hittem, hogy addig elvégzett munkámnál nem lesz nehezebb, tévedtem: táblázatok,
kör/e-mailek, megbeszélések, telefonok, újabb kör/e-mailek, újabb táblázatok,
újabb egyeztetések… először csináltunk ilyen nagyszabású rendezvényt, nagyon
igyekeztünk mindenkinek megfelelni. Ez végül – remélem –, sikerült és december
11-én 23 iskola (nemcsak Budapestről, hanem az ország minden tájáról) 194
diákjának és 64 felkészítő tanárának részvételével megnyitottuk az I. Budapesti
Gyermek- és Ifjúsági Kamarazenei Fesztivált.
Nyolc
kategóriában, 9 – 20 éves korig duók, triók, kvartettek, fúvós és vonós
kamarazenei együttesek formájában majd' húszféle hangszert felvonultatva
vetélkedtek egymással a szigorúan – zeneiskolás diákok.
A
legaktívabb kétségtelenül a 9-11 éves korosztály volt, a legkevesebben pedig az
énekes kategóriákba jelentkeztek. Szégyenteljesen kevesen, így végül törölnünk
is kellett ezt a kategóriát. Szomorú tanulság ez egész ének-zene oktatásunkra
nézve.
A zsűri mindig gördülékenyen, gyorsan döntött,
köszönhetően emberi és szakmai nagyságuknak: dr. Ábrahám Mariann, Vigh Andrea,
Szefcsik Zsolt, Balogh József, az elnök pedig Daróci Bárdos Tamás személyében a
kamaraművészi és tanári hivatás legjobbjai felügyelték a versenyt. Védnökeink
szintén szívvel-lélekkel a gyerekekkel és iskolánkkal voltak: dr. Szőnyi
Erzsébet és Germánné dr. Vastag Györgyi kedvesebb szavakkal nem is bíztathatták
volna a diákokat.
A
Fesztivál három napján iskolánk tanárai és diákjai egyaránt kivették részüket a
szervező-segítő munkából. Ha kellett, dekorációs virágokat vagdostak, ha
kellett, igazgató és diákok vállvetve székeket pakoltak. Akkor is, most is úgy
éreztem, hogy egy nagycsalád tagjai vagyunk, akik a vendégeiket várják: kicsit idegesek
vagyunk, hogy minden jól sikerüljön, kicsit izgulunk, hogy jól érzik-e majd
magukat, tetszik-e, amit látnak. A verseny alatt aztán nem volt idő a
töprengésre, hiszen már-már meglepően folyamatosan, cseppnyi csúszás nélkül
tartani tudtuk az időkereteket. Kevés alvással, sok-sok szaladgálással telt el
az a két nap, de a Díjkiosztó Gálán látott gyermek- és tanári arcok mindenért
kárpótoltak.
Versenyünk
támogatói első szóra mellénk álltak és a nehéz gazdasági helyzetben is
kitartottak, s közhely ugyan, de nagyon igaz: nélkülük nem lett volna ez a
Fesztivál ilyen sikeres. Minden díjazott koncertfellépési lehetőséget kap a
Művészetek Palotájában, azon túl lemezeket, vásárlási utalványokat,
nyelvtanfolyamot, koncert-, mozi- és fürdőbelépőket, hangoló gépeket,
könyveket, egy hegedűt, valamint a verseny Fődíjaként repülőjegyeket kaptak a
legjobbak! Nem a reklámozás, hanem az őszinte köszönetmondás szándékával
álljanak itt támogatóink nevei is: Fővárosi Önkormányzat, Aquaworld Zrt., Camac
Harps, Csermák Hangszerüzlet, DOVER Nyelvi Centrum Kft., Garantiqa
Hitelgarancia Zrt., Jacobi Koncert Kft., Hárfamíves Bt., Hungaroton Records
Kft., Magyar Állami Operaház, Malév Zrt., Abisso Nemzetközi Zenei Kft.,
Művészetek Palotája, Sonus Bt., Sugár Mozi, Szamos Marcipán, Victoria Music
Hangszerüzlet.
A
sok-sok díjazott és Tanári Különdíjasok felsorolásához több oldal kellene, de
mindenki megtekintheti iskolánk honlapján (www.kzmk.hu) a Fesztiválon készült fotókkal
együtt. Mindannyiuk nevében álljon itt a verseny Fődíjas gordonka kvartettjének
és tanáruknak a neve: Dolfin Balázs, Papp Henrik, Temesvári Bence, Devich
Gergely és felkészítő tanáruk, Antók Zsuzsanna (Szent István Király
Zeneművészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Budapest
XIV.). (Antók Zsuzsanna tanári hitvallása
a beszámoló után olvasható. A szerk. megj.)
Talán
elhamarkodottnak tűnhet, hogy a Díjkiosztó Gálán már a II. Budapesti Kamarazenei
Fesztivált emlegettük, de a résztvevők és szervezők sikerélménye után a higgadt
összegzés és elemzés is azt mutatta, hogy a gyermekek zenélésébe vetett igaz
hittel, őszinte összefogással és józan, gondos szervezéssel egy röpke
gondolatból is értékes dolgokat lehet építeni. Ádventi hangulatú nemes
vetélkedést.
Gulyás Csilla
hárfa tanár, hárfaművész
Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola