A Járdányi Pál tiszteletére rendezett

emlékhangverseny

a II. kerületi Járdányi Pál Zeneiskola és a Tapolcai Járdányi Pál

Zeneiskola együttműködésében

A

magyar zenetörténet nagy alkotóegyéniségeinek szellemi örökségével különböző ismeret- és élményközvetítés útján találkozhat az utókor. E lehetőségek között talán a leghatékonyabbnak bizonyulnak a zeneoktatási intézmények, amelyeknek szervezetében a zenélő ifjúság a maga személyes, muzikális élménye útján kerülhet kapcsolatba egy-egy zeneszerzői életművel. Ilyen és efféle tanulságok ébredtek fel a hallgatóban azon az élményteli zeneiskolai emlékhangversenyen, amelyet 2010. január 29-én a Marcibányi téri Művelődési Központban rendeztek Járdányi Pál születésének 90. évfordulója tiszteletére. A rendező intézmény a budapesti Járdányi Pál Zeneiskola volt, a koncert előadói gárdája pedig a Járdányi Pál nevét viselő budapesti és tapolcai zeneiskolák tanulóinak és tanárainak együttműködésében szerveződött.

Az emlékhangverseny legnagyobb érdemének azt a lényeget tekintő, pedagógiai szemléletet tekintem, amelyben nyoma sem volt az ünnepi formalitásoknak: a hangverseny minden megnyilvánulásában a Járdányi zene élményének a szolgálata állt. E meghatározó szándék sugárzott a koncert mindenegyes műsorszámából, az előadók korától, tudásfokától és az előadott zenedarab technikai nehézségétől függetlenül. A zenélés öröme az egész koncertet beragyogta és mindenkit magával ragadott a maga természetes, anyanyelvi szintű, zenei kifejezésmódjával. Nyilvánvaló, hogy a zenélés mindenkit megszólító hangvételének ez a sugárzó közege elsősorban a szerzőnek, Járdányi Pálnak volt köszönhető, aki nemcsak ifjúsági műveinek számokban is kifejezhető arányában, hanem a művek értéki-tartalmi mivoltában, zenei differenciáltságában olyan sokoldalú műcsoportot hagyott az utókorra, amelyhez hasonló örökséggel – beleértve a hangszeres- és kamarazenét is – csak igen kevés kortárs magyar komponista ajándékozta meg a zenét tanuló ifjúságot. A jelen koncerten ennek az örökségnek széleskörű bemutatására került sor, és ez az élményszerű seregszemle a maga koncepciójában a két Járdányi zeneiskola igazgatóját Wimmer Erikát és Péni Bélát, továbbá a kiváló betanító tanárokat és nem utolsó sorban a műveket megszólaltató zenetanulókat dicséri.

Mint fentebb említettük, az emlékhangverseny Járdányi zeneszerzői életművének főként az ifjúság számára komponált darabjait reprezentálta. A két Járdányi zeneiskola a koncert első és második felében önálló programmal jelentkezett, és ez a rendezés senkiben sem kelthette fel az esetleges versengés, rivalizálás gondolatát, minthogy mind a két koncert-részben a zeneművek változatossága és a rendkívülien magas szintű előadás dominált. A rendezők bölcs megítélésének köszönhetően a két zeneiskola önálló műsorában egy-egy Járdányi-darab ismételten is megszólalt, megszólalhatott, és ezáltal a hallgatóság abban az élményben részesült, hogy néhány, már elhangzott darabot ismét, új előadásban is figyelemmel kísérhetett. Ily módon a koncert első részében, a Tapolcai Zeneiskola műsorában szereplő, majd a második részben a budapesti Zeneiskola tanulóinak interpretálásában ismételten előadott zongoradarabokat hallhattunk, mint például a Szonatinát, vagy a Bolgár ritmusokat, és még a hegedűre komponált Magyar táncot és a Változatok c. vonóstriót is új előadásban élvezhette a közönség.

A szerző iránti tiszteletadás másik érdemi megnyilatkozásaként tapasztalhattuk az előadók körének azt a természetes kibővülését, amelyben a zenetanulók bázisához a tanárok nemzedéke is csatlakozott, sőt a Járdányi-család zeneművész tagjai is (Járdányi Zsófia hegedűművész és Járdányi Gergely nagybőgőművész) bekapcsolódtak az emlékhangverseny zenei élményébe. A felnőtt előadók részvétele által a Járdányi-zene újabb műfajaira, művészi üzenetére vetült fény. Bár név szerinti említést érdemelne a koncert mindenegyes előadói produkciója a zenetanulóktól kezdve a kísérő tanárokig, a betanító tanárok említésétől a kamarazenét megszólaltató előadói társulásokig, értékelésemben ettől eltekintek, abban a reményben, hogy ezt a feladatot a koncert műsorlapja teljesítette.

Azonban nevek nélkül is figyelmet érdemelnek azok a zeneiskolákban érlelődött művészi interpretációk, amelyek már túlléptek az ifjúsági repertoáron, mint például a Szerelmi dalok című dalciklus első dalának (Hívó) megszólalása (a Tapolcai Zeneiskola egyik tanárának előadásában), a Változatok című vonóstriónak kétszeri előadása (elsőként a Tapolcai Zeneiskola három kitűnő vonós-tanárának társulásában, majd a budapesti Zeneiskola haladó szintű vonósainak magas művészi tolmácsolásában). A koncert első és második egységének záró darabjaként előadott művészprodukciók (Melódia, Szonáta hegedűre és zongorára) – a Járdányi-család ünnepi hozzájárulásaként – az emlékhangversenyt kimagasló élményekkel gazdagították. S nem lehet figyelmen kívül hagyni a budapesti Járdányi zeneiskola vonószenekarának igen színvonalas előadását sem, amely az együttes muzsikálás kimagasló példáját nyújtotta.

A két Járdányi-intézmény együttműködésében, több nemzedék részvételével megvalósult emlékhangverseny nemcsak személyes megélésemben, hanem a jelenlévő hallgatóság fogadtatásában is valóságos zenei ünneppé emelkedett: nem csupán egy névadó zeneszerzőnek szóló zeneiskolai rendezvény részesei voltunk, hanem a 90 éve született Járdányi Pál zenei életműve vállalásának és reprezentálásának tanúivá lehettünk ezen az estén. A tanulók, a muzsikus tanárok és a család együttesében megvalósult tisztelgés az életmű időszerűségére és gazdagságára is figyelmet keltett a gyermekdarabok és az érett alkotások közös szellemi perspektívájában.

Úgy éreztük, hogy az ifjúsági emlékhangverseny egy szerzői est igényét töltötte be. Köszönet és elismerés illeti mindazokat, akik létrejöttéért fáradoztak, s azokat is, akik részt vállaltak a művek előadásában. (Itt említést érdemel a koncertet bevezető dr. Láng Zsolt II. kerületi polgármester úr támogatása és jelenléte is.)

Felemelő érzéssel hagytuk el a Marczibányi téri Művelődési Központ színháztermét a téli estében. Napjainkban, amikor zeneművészetünk és zenepedagógiánk háttérbeszorulásának társadalmi tünetei fenyegető távlatokban jelentkeznek, e rendezvényen az ifjúság életteli zenélésének és zeneértésének magas szintű megnyilvánulását tapasztalhattuk. A két zeneiskola Járdányi-emlékhangversenye minden kétséget kizáróan helyet kap majd egykor a Járdányi-zene 21. századi továbbélését őrző emlékkönyvben.

dr. Berlász Melinda