Zenei nevelési konferencia

négy évtized távlatából

 

 

Interjú dr. Nagy Miklós nyugalmazott főiskolai tanárral

 

 

2010. április 22-25. között került megrendezésre Győrben a VII. Zenei Nevelési Konferencia. Ennek kapcsán kerestem fel dr. Nagy Miklóst, aki az I. Országos Zenei Nevelési Konferencia szervezésében vett részt 1968-ban. Az interjú célja volt, hogy egy életpálya üzenetét megfogalmazzam a konferenciák tükrében, felkutassam a konferencia előkészületeit, emlékeit, rávilágítsak a célokra, feladatokra[1]. Ahogy az életrajzból kiderül 1968-ban Nagy Miklós két helyen volt igazgató (Zeneművészeti Szakközépiskola valamint a zeneiskola), továbbá vezető munkatársa volt a Városi Tanács Művelődési Osztályának. Ebben a szerencsés helyzetben szervezhette meg az I. Országos Zenei Nevelési Konferenciát, amelyre még ma is sokan jóleső érzéssel gondolnak vissza, szervezettsége, magas szakmai színvonala miatt.

 

– Kiben, miért, milyen körülmények között vetődött fel a gondolat a konferencia megszervezésére?

– Győr kultúrája nem látszik a gyárkémények füstjétől! – hangzott a szlogen ebben az időben. Ez ellen, mint tanácstag gyakran és keményen hangot is adtam felszólalásaimban. Dr. Eszik Mihály osztályvezetővel, Venesz Ernő népművelési felügyelővel gyakran tűnődtünk azon, miért marad el Győr más városoktól kulturális élet terén. A város vezetői – a 700 éves évforduló közeledtével – ráhangolódtak ötleteinkre, és egyre jobban vállalták támogatásunkat, kezdetben csak szavakban, később azonban anyagiakban is. Ennek a lendületnek egyik jeleként megpezsdült a kulturális élet, napirendre került a zenei rendezvények támogatása, és annak hangoztatása, hogy Győrnek gazdag zenei múltja van, jelenében, pedig minden szinten ragyogóan működő intézményei vannak. Gyakori budapesti látogatásaim (Zeneakadémiai tanulmányaim, valamint a Zeneművész Szakszervezet, a Zenepedagógus Szakosztály, és a Népművelési Intézet ülései, rendezvényei) alkalmat adtak arra, hogy a zenei élet vezető egyéniségeivel találkozzam. )

Ennek következményeként született meg az ötlet, miután Budapest és más város nem vállalta: „rendezzük meg Győrött a Zenei Nevelési Konferenciát!” Szőnyi Erzsébet közreműködésével időpontot egyeztettünk Kodály Zoltánnal – aki nagy örömmel vette ezt a kezdeményezést – a már elkészített tervezet elfogadására. Sajnos erre a személyes találkozóra – halála miatt – nem került sor. Az 1967. februári budapesti elnökségi ülésen bejelentettem: Győr kéri a Magyar Zenei Nevelési Konferencia rendezési jogát 1968-ban, és ezen időtől folyamatosan, hagyománnyá kívánja bővíteni.  Az ezt követő április 17-ére összehívott megyei Zenei Kabinet ülésén került kihirdetésre, hogy az I. Magyar Zenei Nevelési Konferencia rendezését Győr nyerte. Győr város zenei intézményeinek színvonala érdemes arra, hogy a reflektorfénybe állítsuk őket. ( A zenei kabinet tagjai Győr-Sopron megyében élő zenepedagógusok, karnagyok, zenekari muzsikusok, szórakoztató zenészek tagjaiból választott személyiségek voltak.)  A jövőt illetően szükség van azonban bizonyos vonatkozású átrendezésre, s nagyobb anyagi támogatásra, továbbá a zenei szakemberek hatékonyabb összefogására. A zenei kabinet segítette a konferencia rendezését és támogatta Győr várost a zenei fejlesztési tervek megvalósításában is.

 

– Kik vettek részt a szervezésben?

– A Zenei Nevelési Konferencia fő szervezője és irányítója én, dr. Nagy Miklós voltam, konzulens Szőnyi Erzsébet, titkár Cziglényi László, koordinátor pedig Nagy Klára volt, akik a konferenciára érkező vendégeket a Városháza aulájában fogadták. A kollégiumokban ügyeletes énektanárok üdvözölték az érkezőket, ahol természetesen az igazgatók is jelen voltak.

       A konferencia menetéről, hangulatáról a szaksajtóban megjelent cikkek, tudósítások tájékoztatnak. 1968-ban a Kisalföld című napilap „Szabad lantról, szabad dal!” címmel köszönti a konferenciát és résztvevőit. Szapudi András „Forrás” címmel írta köszöntőjét. „Köszöntjük a zenét. A fenséges művészetet, az emberiség legfényesebb, legigazabb aranyértékét. A tiszta szárnyú hangokat, a félhangokat. (…) Egy ország énekel: mert megtanította a nagy magyar tanár. S lám, már a világot tanítja Kodály Zoltán. (…) Köszöntjük a vendégeket és a vendéglátó várost, Győrt, ahol oly szívmelegítően széppé nőtt a kodályi vetés, s a lelkes és fáradhatatlan pedagógusokat. (…) Fanfárok, köszöntsék a nagy eseményt, a hazai és a külföldi vendégeket, akik azért tanácskoznak e héten, hogy gyermekeink, unokáink még igazabban értsék zenei anyanyelvünket, és énekeljenek: Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok!”

           „Visszhang-kórus a kőfejtőben” címmel olvashattunk a konferencia – június 20-i – nagy kirándulásáról. „A fertődi kastély teraszáról messze hangzó, Haydn korabeli muzsika fogadta tegnap délelőtt a zenei nevelési konferencia Győrből érkező résztvevőit. (...) A rögtönzött kórus sikeres szereplése a fertőrákosi kőfejtő romantikus sziklafalai között természetesen már nem volt meglepetés, hiszen ének- vagy zenetanár valamennyi résztvevő. De egy jó játék ízével, a közös éneklés örömével tértek vissza Sopronba.” Kánonok és népdalok mellett felhangzott Párkai István vezényletével Purcell: Visszhang-kórus a Dido és Aeneas c. operából

A Kisalföld 1968. június 23-án „Viszontlátásra 1971-ben – VIVA la MUSICA!” Denise Bacon és Szőnyi Erzsébet fotójával búcsúzik a konferenciától. „Aki egyszer is érezte a közös éneklés örömét, megérti, milyen hangulatban fogant annak a rögtönzött hangversenynek az ötlete, amely betetőzte a konferencia sikerét, s amely éppen spontaneitásával bizonyította, milyen nemes érzelmeket szabadított föl ötszáz ének- és zenepedagógus találkozója. (…) Amikor megindult a közönség a teremből, valaki énekelni kezdte: ’Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek, hosszú út porából köpönyeget veszek.’ (…) A lépcsőházban megállt a közönség: nótafák termettek minden folyosókanyarban, és csaknem fél óráig zengett az ének. Egyszercsak azt mondta valaki:’Menjünk énekelni a városháza elé!’ A tömeg kiáradt az utcára, nyolcas-tízes sorokba rendeződött és elindult a Széchenyi-térről a Lenin úton a városi tanácsig. (...) A városi tanácsháza lépcsőire már szólamok szerint állt fel az alkalmi kórus, hogy elénekelje Kodály Zoltán Berzsenyi Dániel versére írt művét. Szinte jelképes volt, hogy Szőnyi Erzsébet Erkel – díjas zeneszerző lépett a kórus elé: a győri zenei vezetőkkel együtt ő kezdeményezte a konferencia megrendezését még Kodály Zoltán életében; mint ahogy a jelképes – a Mester énektanítási módszerének világsikerére gondolva – Berzsenyi verssora is: ’Szabad nép tesz csuda dolgokat.’ A konferencia – immár véglegesen – közös énekléssel fejeződött be: Viva la Musica! – csendült a dal.”

 

– Kik voltak a célcsoportok? Kinek szervezték a konferenciát?          

– A konferencia mottója volt: A zenei nevelés helye a nevelés rendszerében.” A résztvevők között találkozhattunk az ifjúság zenei nevelésén munkálkodó óvónőkkel, tanítókkal, tanárokkal, karnagyokkal, általános iskolai valamint ének-zenei tagozatú általános iskolai, gimnáziumi, zeneiskolai, zeneművészeti szakközépiskolai, tanító- és tanárképző intézeti, óvónőképző intézeti zenepedagógusokkal. A konferencia célja öt pontban:

·         A magyar zenei nevelés eredményeinek összefoglalása, áttekintése, újabb módszerek felkutatása.

·         A zenei nevelést végző pedagógusok, karnagyok találkozása, továbbképzése magas szintű előadások, bemutató tanítások, viták által.

·         Győr város zenei intézményeinek bemutatása: ifjúsági és felnőtt kórusainak, kamarazene csoportjainak, szólistáinak szerepeltetései, általános iskolai, középiskolai ének-zeneórák, zenei óvodai, ének-zenei tagozatú általános iskolai, zeneiskolai foglalkozások, Zeneművészeti Szakiskolai, Tanárképző Tagozati elméleti és gyakorlati órák látogatása révén.

·         Az ifjúság számára írt művek bemutatója, a művész és közönség kapcsolatának elmélyítése.

·         A hangszeres oktatás, a szolfézs és elméleti képzés módszertani problémáinak rendszerezése.        

 

– Kik voltak a meghívott vendégek?

A megnyitó előadást Szarka József az Országos Pedagógiai Intézet főigazgatója tartotta. Előadásának címe: A művészeti nevelés helye a nevelés rendszerében. Szabolcsi Bence: Bartók és Kodály magyar deklamációja címmel adott elő. Zoltai Dénes a marxista zeneesztétika problémáit feszegette, Gárdonyi Zoltán a zenei formaérzék fejlesztésének módszertani kérdéseiről adott elő, Veczkó József a  korszerű személyiségfelfogás és a zeneoktatás összefüggéséről szólt, Bárdos Lajos előadásának címe: Organika – egy sajátos dallamszövés-mód népzenénkben, Vikár László az MTA népzenekutatásának mai állásáról és a tanítás metodikai problémáiról adott elő, Barsi Ernő pedig Győr-Sopron megye néprajza és népzenéje címmel. A közös muzsikálásokat Sándor János, Szabó Miklós, Sándor Frigyes Liszt-díjasok vezették, a szakmai szekciók vezetői pedig a következő kiválóságok voltak:

·         Általános iskola, óvoda: Lukin László,

·         Ének-zenei általános iskola: Csík Miklós,

·         Középiskola: Ugrin Gábor,

·         Tanárképző (Tanítóképző, Óvónőképző) Kerecsényi László,

·         Zongora: Tusa Erzsébet,

·         Vonós (az igények szerint tagolva): Kállay Géza,

·         Szolfézs- zeneelmélet: dr. Dobszay László,

·         Kórusvezetés: Párkai István.

A konferenciák külföldi vendégeiként köszönthettük Denis Bacon-t Kanadából, Pavel Veisz-t a Szovjetunióból, Naomi Sekio-t, Chieko Nakahara-t Japánból, Alexander Ringer-t pedig az USA-ból.

 

– Milyen tapasztalatokkal zárták a konferenciát?

– A város kulturális életében abban az időben a legkiemelkedőbb esemény volt ez a rendezvény. Méltán mondható, hogy ott, akkor Győr nemcsak a vizek, hanem a muzsika városa is volt!        Bárdos Lajos így emlékezett erre vissza: „Bár csak egy rövid délelőttöt tölthettem a Nagy Zenei Hét folyamán Győrött, - a legteljesebb elismeréssel és gratulációval kell megköszönnöm azt a ragyogó szervezőmunkát, amit az ügy – mindnyájunk szívügye érdekében kifejtett. És milyen pompás sikerrel! Akivel csak beszéltem előtte, alatta, utána, mindenki lelkendezve beszél a Hét hasznáról. Szívből kívánom, hogy ez ne csak egyszeri akció lett légyen, hanem intézményesen továbbvitt és fejlesztett győri hagyomány. Fölmérhetetlen hasznai lesznekSzőnyi Erzsébet levelében pedig a következőket írta: „A győri konferencia híre országhatárokon túlra is eljutott, és már meg is hívtam szóban egy néhány külföldit az 1971-re, hisz ezt jelentettük be tavaly.”

 

– Milyen hatása volt a konferenciának a zenei nevelés területén vagy más területen? A városra, annak intézményeire volt-e valamilyen hatással?

– Mivel ez volt az első hazai zenei nevelési konferencia, óriási összefogás jellemezte mind a várost, mind a szakmát! Ezzel egyfelől Győrre irányult a figyelem, intézmények, muzsikusok, ének-zene pedagógusok részvételét tette lehetővé a konferencia. Városunk az ország zenei, zenepedagógiai központja lett. Nagyon fontos a különböző zenei területen munkálkodók együttműködése, egymás segítése, egymás eredményeinek szemmel tartása. A magyar zenei nevelés ezen a héten az ország színe előtt került reflektorfénybe. „Úgy kell dolgoznunk, továbbra is elismerést és megbecsülést vívjunk ki mind az ország, mind az egész világ színe előtt.”– mondta Szőnyi Erzsébet, akinek a  konferencia zárásakor elmondott gondolataim a következők voltak: „Amikor elhatároztuk, hogy megrendezzük ezt a konferenciát itt Győrött, a vizek és folyók városában, az előzetes tárgyalások és beszélgetések odavezettek, hogy egy márciusi napon, Budapesten fogunk találkozni Kodály Zoltánnal és Szőnyi Erzsébettel, aki a konferencia tervét már megtárgyalta és egyeztette a Mesterrel. A tervezett napon azonban Kodály Zoltán ravatalon feküdt. Akik ott voltunk azt mondtuk: amikor az apa meghal, a testvéreknek egyetlen feladata van, összefogni, és azt, amit ő adott, továbbfejleszteni. Hát így találkoztunk itt, olyan sok-sok irányból összejötten. Amint a nyitó ünnepségen is mondottam: jelképezze ez a konferencia a találkozást, a sok kis patak folyammá növekedését. Nem vagyok a szavak embere, ezért, hogy önmagamat igazoljam, egy verset kerestem. Pákolitz István Barackfa verséből idéztem.”

 

  Mi volt és mi lehet ma az üzenete egy ilyen szakmai konferenciának?

– A konferencia fő célja a szakma összefogása volt. Emellett találkozás, ismerkedés más szakterülettel, tapasztalatcsere, továbbképzés, módszertani kultúránk tovább fejlesztése. Üzenete talán az lehetne, hogy ha az emberek félre tudják tenni mindennapi konfliktusaikat, akkor abból valami nagyon szép és nemes dolog születhet! Kodály mondta: „A zene nem magánosok kedvtelése, hanem lelki erőforrás, amelyet minden művelt nemzet igyekszik közkinccsé tenni. Kapja meg belőle részét, minden magyar gyermek.” (Kodály Zoltán: Visszatekintés I. Közreadja: dr. Bónis Ferenc. Zeneműkiadó Bp. 1964. 50. p.)

 

– Mit tanácsol, mit üzen ma a szervezőknek?

– Igyekezzenek minél több, zenei neveléssel foglalkozó pedagógust, előadóművészt, amatőr kórus-, vagy zenekari tagot érdekeltté tenni e nagy találkozás támogatásában. Az ő érdekükben is történik mindez. „Legyen Győr a zenetudomány, a zenei módszerkutatás bázisa!” A városi tanács Végrehajtó Bizottságára (1971-ben) küldött beadványomnak ez volt a mottója. Hangoztattam: a 3 évenként megrendezésre kerülő Zenei Nevelési Konferenciák ezt a célt szolgálják, ezek tapasztalatait összegezzék. „Legyen Győr mecénása azoknak a fiatal zeneszerzőknek, akik az éneklő közösségek, kórusok felé építik a hidat.”

A konferenciák témáját már a zenemetodikai kutatások megfogalmazásával, távlataiban kell megtervezni. A Konferenciák ne legyenek zártak! Váljanak nyitottá más, hazai és külföldi konferenciák irányában is. A kutatás bázisait ki kell jelölni (pl. tanítóképző, zeneiskolai tanárképző, zenei szakközépiskolák, közismereti iskolák, stb.). Meg kell határozni a kutatások irányait. Például: a zenei hallás fiziológiai, pszichológiai kérdései (orvosok, logopédusok bevonásával); a befogadói érzékenység és reakció vizsgálata, a fantázia és a kulturális szint összefüggései (szociológiai vizsgálatok); a befogadás mélységeinek hatása a személyiség fejlődés éveire; a közönségnevelés kérdései; az esztétikai nevelés komplexitásának, a területek egymásra hatásának kutatásai; az „amatőr” zenei munka, és az alkotó muzsikus kapcsolata.

 

* * *

A Zenei Nevelési Konferenciát ezt követően még öt alkalommal szervezték meg (1971, 1974, 1977, 1980, 1983). Ezekkel kapcsolatos cikkekből válogattam egyet-egyet, hogy a folyamatot érzékeltessem az interjúalany személyes emlékein túl is.

 

A II. konferenciáról:

71. 06. 20. Kisalföld: „Búcsú a konferenciától „… három évvel ezelőtt, az első konferencia utolsó estéjén, a vendégek népdalokat énekelve vonultak a városi tanácsháza elé. Több mint hatszáz dalos ajkán zengett a hatalmas kórus, Kodály-Berzsenyi: Forr a világ című műve: Nem sokaság, hanem lélek, Szabad nép tesz csuda dolgokat. Aztán a Szózat hangjaival mintegy búcsút vettek egymástól a konferencia résztvevői. Az egyhetes tanácskozás értékelésére szombaton délelőtt a Rába Filmszínházban került sor. SZŐNYI Erzsébet professzor, zeneszerző, aki NAGY Miklóssal (…) együtt lelkes szószólója és előkészítője volt a konferencia ügyének a magyar zenei nevelés világhírét idézte. (…) egymás után szólaltak fel a konferencia külföldi vendégei. Pável Weisz (…) mondta: Kodály módszere az emberek és a népek barátságának filozófiája, ennek köszönheti népszerűségét a világban. A magyar muzsikusok szerepe ezért történelmi jelentőségű. (…) Denise Bacon, a bostoni Kodály Intézet igazgatója magyarul szólt: Köszönöm, hogy itt lehettem, mert én már félig magyar vagyok. (…) Naomi Sekio japán tanárnő (…) kolléganőjével Chieko Nakaharával búcsúzóul egy japán népdalt adott elő. A nézőtér a Fölszállott a páva! eléneklésével válaszolt…”

 

A III. konferenciáról.

74. 06. 19: Folytatja munkáját a nevelési konferencia. „Délután került sor Laczó Zoltán előadására, melynek témája az iskolai és otthoni zenehallgatás hatása az általános iskolai tanulókra. A gyerekeket rendkívül sok hatás éri környezetükben. (…) Különösen érvényes ez a művészetekre, így a zenére is. (…) Bár a gyerekeknek van bizonyos ismeretük, fogalmuk a szép, a jó zenéről, de az érdeklődés nem különösebben nagy a hangversenyek, a komolyzene tanulása iránt.

74. 06. 23: Interjú Szőnyi Erzsébettel. „Szőnyi Erzsébet kezdettől fogva lelkes támogatója volt a konferencia gondolatának. (…) Alkalmam volt számos hasonló külföldi találkozón részt venni, és mondhatom hasznosak és tanulságosak ezek.(…) Számos, hazánkban járt zenepedagógus számára éppen a győri konferencia adta az ötletet egy nemzetközi Kodály-szimpózium rendezésére.”

 

A IV. Konferenciáról.

77. 06. 14: A zene megújul és megújít. „… immár negyedik alkalommal gyűlt össze magyar és külföldi szakemberek részvételével az az országos zenei nevelési konferencia, amely szinte elválaszthatatlan megyeszékhelyünktől, Győrtől. (…) Összetett feladatot kell megoldania a konferencia valamennyi résztvevőinek és ezért is mottója az idei zenei nevelési konferenciának: A mai ember és a zene. (…) A vasárnap esti megnyitó emelkedett hangulatban, a Himnusz közös eléneklésével kezdődött, és stílszerűen koncerttel, a Győri Filharmonikus Zenekar hangversenyével fejeződött be.”

 

Az V. Konferenciáról:

80. 06. 24: Előadással, koncerttel kezdődött. „Ötödik alkalommal rendezik meg Győrött az országos zenei nevelési konferenciát. (…) A köszöntő és megnyitó szavak után dr. Ujfalussy József akadémikus tartott előadást aktuális pedagógiai és zenepedagógiai kérdésekről. (…) Gyakori téma manapság az iskolai oktatás komplexitása. (…) Lehet majd vitatkozni arról, hogyan lehet az óvodákban már megvalósított komplex, a mindennapi tevékenységhez természetesen kötődő esztétikai nevelést az iskolákban is folytatni. Mert a mai, tantárgyakra bontott oktatás nehezen tud megfelelni a komplexitás igényének.”

 

A VI. Konferenciáról:

83. 06. 28: Előadások, hangversenyekkel. „A hatodik alkalommal megrendezett országos zenei nevelési konferenciáról van szó, melynek színhelye még Győrött a városi tanácsháza díszterme és a Petőfi Sándor művelődési központ. (…) A zárónapként péntek jelöltetett ki: délelőtt tízkor Bartók és a rend címmel Bárdos Lajos tart előadást a városi tanács dísztermében, délután a konferencia tapasztalatait összegzik a szekcióvezetők Földes Imre vezetésével. S mivel is zárulhatna a hasznos néhány napi program, ha nem egy közös énekléssel a városi tanácsház előtt, pénteken délután.”

 

Várszeginé Gáncs Erzsébet         

 



[1] DR. NAGY MIKLÓS népiskolai kántortanító, általános iskolai ének-zene tanár, középiskolai ének-zenetanár, karvezető; ny. főiskolai tanár. Hogy jobban értsük az interjút, érdemes áttekinteni gazdag életútját. „Rábacsanak községben születtem, 1928. június 27-én – írja. Édesapám világot járt szabó mester volt, aki testvéreivel és néhány falubeli baráttal zenekart alakított, s igazi parasztzenét játszottak. Édesapám hegedült, testvére nagybőgőzött, unokatestvére cimbalmozott. Ebbe a zenei körbe születtem bele, jóllehet hangszeren csak a pápai Tanítóképzőben kezdtem el tanulni. Pápai tanáraim segítő támogatásával készültem fel később a Zeneakadémiai felvételi vizsgára. A tanítói képesítő vizsgán, ének-zene tárgyból elért eredményeim elismeréseként, tanítói oklevelemre rávezették, hogy „A jelen oklevél tulajdonosa zenei képessége, érdeklődése és ügyessége alapján, az énekórák teljes óraszámban való ellátására alkalmas.”Tanítói kinevezést Budapestre kaptam, azonnal felvételiztem a Zeneakadémia Egyházzenei Szakára. Azonban, a szak megszűnése miatt eljöttem Budapestről, és Győrszemere–Hegyre kerültem, majd Gyarmat, Gyömöre, Győr - Bercsényi Miklós - iskoláiban tanítottam. Mindenütt énekkart vezettem, és gyermekekből, felnőttekből zenekart szerveztem. Iskolai munkám mellett a Győri Zenekonzervatóriumba jártam. Tanárképző Főiskolai tanulmányaimat is itt folytattam, az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola kihelyezett tagozatán. 1954-ben a tanári diplomát is megkaptam.

1953-57 között Győr-Sopron megyei ének-szakfelügyelő voltam. Az Országos Pedagógiai Intézet Zenei Tanszéke gondoskodott rendszeres továbbképzésünkről. A tanfolyam csúcspontját jelentette számunkra KODÁLY Zoltán személyes látogatása, 1955. április 21-én. Érkezésekor felálltunk és tapsolni kezdtünk. Ő azonban kérte: „Ne zavarjuk egymás jó hallását a zörejjel, a tapssal.” Meleg szavakkal és felénk áradó elismeréssel szólt hozzánk, kedvesen, humorosan. Majd az alábbi versikét mondta el: „Ki felügyel a szakra, tudja: ez nem megy babra, itt nincs helyén a blabla, rá kell lépni a hangra, nem kvint helyett a kvartra! E nélkül a zenész gyatra! Csak az viheti nagyra, kinek a kóta nem abrakadabra!” A zenei kabinet tagjai Győr-Sopron megyében élő zenepedagógusok, karnagyok, zenekari muzsikusok, szórakoztató zenészek tagjaiból választott személyiségek voltak. Az iskolai óralátogatások mellett tanfolyamokon ismertettem meg az énektanítás módszerét, patronáltam a megyei énekkarokat, dalostalálkozókat szerveztem. Közülük kiemelkedik az 1959. május 31-i, Fertődön, Haydn emlékének megünneplése rendezett találkozó, melyen sok hazai kiválóság mellett Kodály Zoltán is részt vett.

A Győri Liszt Ferenc Zeneiskola igazgatója voltam 1957-69-ig Fodor Kálmán korábbi igazgató javaslatára. A Zenei Versenyek megrendezését a tanári és tanulói zenei munka minőségének összehasonlítása és mérése indukálta, amely később az Ifjú Muzsikusok Fesztiválja nevet kapta.

 A gyermekek – majd később a szülők – zeneirodalmi és esztétikai műveltségének fejlesztése érdekében megalakítottam az Ifjú Zenebarátok Klubját, amely rendkívül nagy látogatottságnak örvendett. 1966-ban kezdődött meg a Zeneművészeti Szakközépiskola szervezése, amely eddig Zenei Gimnáziumként működött a Zrínyi Ilona Gimnázium keretében, ahol 1967-től igazgatói munkakört láttam el. Az 1967 – 1969 közötti időszakban két intézmény vezetője voltam. Ebben az időben középiskolai szintre is kiterjesztettük az Ifjú Muzsikusok Fesztiválja versenyeit. Megszerveztem a fertődi Zenei Tábort, valamint az I. és II. Országos Zenei Nevelési Konferenciát. Mindezek mellett 1967. szeptemberi tanévkezdéssel felvettek a Zeneművészeti Főiskola Középiskolai ének-zenetanár, karvezető szak V. évfolyamába.

1969. december hó 15. napjával Győr Városi Tanács Művelődési Osztályának vezetője lettem. A hivatali munka nagyon megterhelő volt számomra és eltávolított a zenepedagógusi hivatásomtól is. Ezért megpályáztam az Apáczai Csere János Tanítóképző által meghirdetett tanári állást. 1971 – 75 között a győri Tanítóképző Főiskola tanára, majd 1975-től a Művészeti-nevelési Tanszék vezetője voltam. A Tanítóképzőben életem egyik legszebb időszakát töltöttem el. Énekkarom több megyei és országos minősítésen szerepelt sikeresen. Külföldi vendégszereplésünk Ausztriában (Bécs, Kismarton), Csehszlovákiában (Pozsonyban, Dunaszerdahelyen) volt.

Tanítói, tanári tapasztalataim arra inspiráltak, hogy vizsgáljam, kutassam a zenei nevelés fejlesztő hatásait. Zeneesztétikai, szociológiai tanulmányaim elég alapot adtak arra, hogy mérjem, elemezzem azokat. A győri Ortutay általános iskolában végzett kísérlet sikeres záró tanulmánya után benyújtottam doktori kérelmemet az ELTE Bölcsészettudományi Tanszékére. Kutatásomat 2. díjjal jutalmazta a VEAB bíráló testülete. Az ELTE Bölcsészettudományi Karának Dékánja az alábbi értesítést küldte, 450/86. iktatószámon: „Hivatalosan igazoljuk, hogy NAGY Miklós 1986. június 19-én, Karunkon sikeres doktori szigorlatot tett. A szigorlat összesített eredménye: summa cum laude, a fejlődés- és neveléslélektanban képzettségéről és tudásáról bizonyságot tett, őt méltónak ítélvén e megtisztelő tudományos fokozatra, egyetemi doktornak nyilvánítjuk, és a ránk ruházott hatalomnál fogva az egyetemi doktori cím használatára feljogosítjuk. Ennek hiteléül ezt az oklevelet Egyetemünk nagy pecsétjével, valamint saját aláírásunkkal megerősítve részére kiadtuk. Budapest, 1987. évi szeptember hó 26. napján. Dékán, Rektor.” Zeneművek: Megy a gyűrű – körtánc gyermekkarra, zenekarra (1958), A csodaforrás (gyermekopera Kulcsár János szövegére 1967);  cikkek: az Ének-zene tanítása, illetve a PARLANDO című folyóiratokban., valamint Az Embernevelés c. tanulmánykötetben.

1988-ban benyújtottam nyugdíjazás iránti kérelmemet.

Tagja voltam a Magyar Zeneművészek Szövetségének, az Ének-zene Tanítása szerkesztőbizottságának, alapító tagja vagyok a Magyar Kodály Társaságnak.