KROÓ GYÖRGY KIADATLAN ÍRÁSAI X.

BERLIOZ INDULÓTÍPUSAI

Közreadja: Zsoldos Mária

Az operaszínpadokról és a francia forradalom korának katonazenéjéből, a konzulátus és  császárság szabadtéri parádéiból áramlott be a szimfonikus és oratoriális műfajokba az induló és lett a koncerttermek meglehetősen gyakori tételtípusa. Berlioznak talán egyetlen nagyszabású műve sincs, amelyben ne kapna kiemelkedő, vagy legalábbis önálló tételnyi szerepet ez a zenei karakter.

Elsőként említem a C-dúr Fantasztikus szimfónia szokatlanul sötét hangnemű g-moll negyedik tételét. Felirata a korabeli műsorlapon, amelyet az 1830-as bemutató közönsége a kezébe kapott, „Menet a vesztőhelyre". A szimfónia hőse a 27 éves szerző leírása szerint a művész, aki azt álmodja, hogy megölte azt, akit szeretett, elítélték, a vesztőhelyre vezették, ahol részt vesz saját kivégzésén. A menetoszlop néha komor és szilaj, máskor ragyogó és ünnepélyes induló hangjai mellett közeledik, a súlyos léptek tompa hangját minden átmenet nélkül a legzajosabb kiáltások követik.

Az induló végén ismét megjelenik az idée fixe első négy hangja, ezúttal, mint a szerelem utolsó gondolata, amelyet a végzetes csapás félbeszakít. Ez a tétel eredetileg egy kamaszkori Berlioz opera, a Vérbírák testéből szakadt ki és a Gárdainduló címet viselte.

Négy évvel későbbi az E-dúr induló, a Harold Itáliában c. négytételes szimfónia lassú tétele. Ennek is operaszínpadra kívánkozó programja van: esti imát éneklő zarándokok menete. Különös koloritját a ritmus és harmóniai kíséret hátterében állandósuló harangszó adja, két hang mindössze. 1834-ben nagyon modernnek hatott.

Harmadik indulónk ismét más típus: gyászinduló; a Rómeó és Júlia című drámai szimfónia 1839-es partitúrájából való. Programja Júlia gyászmenete, előadói zenekar és kórus. A szerző szavai szerint fugátós szerkezetű induló. Természetesen moll a hangneme, e-mollból indul, és abba sötétedik vissza. Ostinato jellegű, tehát állandó kíséret társul a témához, egyetlen ismételt hang. A kórus szövege szerint: „dobjatok virágot szűzi holttestére”.

Politikai-katonai ünnepséghez kapcsolódó szimfónia-tétel, a Gyász és diadal szimfónia első tétele. Ez is moll zene, f-moll hangnemű. Az eddig említett indulókkal szemben újdonság, hogy tömegdalszerű.

Egy mondat erejéig megemlítem a szívünknek oly kedves marsot, a Rákóczi indulót, a Faust elkárhozása c. drámai legendából. E nemzeti hangú, gyors indulózsáner után seregszemlénket Berlioz 1849-es partitúrájának ékkövével, a Te Deum Judex crederis szöveghez társuló B-dúr induló utolsó ítéletre vonuló végtelen tömegének víziójával zárom.