KOMLÓS KATALIN*

 

Korreferátum

 

A konferencia szervezői által javasolt 6 kérdéskörből kettőre szeretnék röviden reflektálni. Az első:

 

Mi a zeneelmélet-oktatás célrendszere a képzés kimeneti követelményeit,

illetve a pályaalkalmasság kritériumait figyelembe véve

 

Amikor ZENÉt tanítunk, legyen az zeneelmélet, vagy egyéb néven nevezett tárgy, mindig stílust kell tanítanunk. „Absztrakt” zeneelméletnek (vagy szolfézsnak) nincs értelme, csak a történetileg beágyazott és meghatározott stílustanulmánynak van. Bármely kor zenéjét, kompozíciós nyelvét akarjuk professzionista szinten megismerni vagy megtanítani, elengedhetetlen az elméleti háttér és a gyakorlati megtapasztalás együttes jelenléte, mégpedig – meggyőződésem szerint – tökéletesen egyenlő, 50-50% arányban.

          [Ha a zeneelmélet és a szolfézs tárgy egy tanár kezében van, akár ezt magát tekinthetjük elmélet + gyakorlat egymást kiegészítő stúdiumának.]

          A zeneelmélet (legalábbis felsőoktatási szinten) nem egyenlő az összhangzattannal, ami a funkciós zene harmóniavilágának alig 150 évét foglalja magába. A zeneelméletnek az európai zene teljes történetét át kell fognia, a görögöktől napjainkig. A zeneelmélet továbbá nem zenetörténet a szó hagyományos értelmében, tehát életrajzokkal, történeti összefüggésekkel, a művészetek társadalmi beágyazottságával, stb. nem szükséges foglalkoznia. A zeneelmélet a zenei nyelv története, ahogy azt a különböző korokban a zeneszerzők használták, annak minden aspektusával, alaprétegével, változó elemeivel, dialektusaival együtt. A strukturális összetevőkön (dallam, ritmus, ellenpont, harmónia, forma) kívül ez magában foglalja a hangrendszerek, hangsorok használatát éppúgy, mint a hangolásokét és temperálásokét, vagy a konszonancia/disszonancia koncepciójának történeti változásait.

          Rendkívül fontosnak tartom a zenei terminológia pontos ismeretét és megértését. Zenei diplomával rendelkező szakemberek nem engedhetik meg maguknak a zenei terminusok helytelen használatát, az amatőrizmus egyik legfeltűnőbb megnyilvánulását. Ez is a zeneelmélet-oktatás feladata. Ne kerüljön ki felsőoktatási intézményből olyan muzsikus, aki nem tudja, mi az a ritornell, kettős ellenpont, vagy hemiola.

 

A második kérdéskör:

 

Ha feltételezünk egy az előzőekben körvonalazott célrendszert,

akkor milyen tartalmi/módszerbéli repertoárt kellene ehhez rendelnünk?

 

A zenei nyelv történetét a 13-tól a 21. századig szükséges áttekinteni. Az anyagot a rendelkezésre álló tanulmányi idő (=szemeszterek száma) függvényében, az I. évfolyam indulása előtt kell megtervezni. Természetesen kevés az idő, de egyetlen emblematikus darabon (Landino „ballata”, Schütz „kleines geistliches Konzert”) keresztül is rengeteg lényeges stílusjegyet lehet megtanítani és megtanulni. Az ehhez szükséges gyakorlati készségek és ismeretek (C-kulcsok, lapról olvasás, legalább középszintű zongoratudás) megszerzése a szolfézs-órák feladata.

 

Néhány gyakorlati szempont:

 

1.     Bármiféle stílusismeret elsajátításához nélkülözhetetlen a gyakorlati megtapasztalás, azaz megszólaltatás. A 14. századi Machaut-mise egy tételének 4-szólamú eléneklése biztosan nem lesz CD-felvétel színvonalú, de a puszta meghallgatásnál sokszorosan értékesebb és tanulságosabb. Vonjunk be hangszereket is a közös zenélésbe. Ez minden korszakra, műfajra vonatkozik. (A választott anyag természetesen igazodik a csoport képességeihez. Egyszólamú virelai, vagy Haydn-kánon éppolyan tanulságos lehet.)

2.     A diktálások ne korlátozódjanak zongorás diktálásra. Egyoldalúvá válik a hallás, és érzéketlen lesz vonós és fúvós hangszerek, vagy énekhang lejegyzésére. Ez fáradságosabb, mert megfelelő részletek átjátszását igényli hanghordozóra, de megéri. Egy egyszerű Schubert-dal dallamát is egészen más énekhangról, magas szintű interpretációban leírni. Ha régi zene részletét diktáljuk, a megfelelő hangszer hangszíne hozzátartozik a műhöz: zongorán nem tudjuk az oboa da caccia karakterét visszaadni.

3.     Az órák ne váljanak végtelenségig nyúzott összhangzattanpéldák felmondásaivá: ehhez túl drága a kontakt-órák ideje. A gyakorolandó anyagra (30 összhangzattan-feladat, 10 continuo-részlet, stb.), mint otthoni munkára adjunk egy hónapot, vagy két hónapot, és annak a végén kérjük számon.

4.     A zenei „nyelv-történetnek” vannak olyan nagyon fontos, és kissé elhanyagolt területei, mint a féllábbal a modalitásban, féllábbal a dúr-moll tonalitásban álló 17. század. Igazi funkciós zenéről 1700 előtt nem lehet beszélni, ezért Frescobaldi, Buxtehude, Purcell zenéje a modalitás és modern tonalitás izgalmas keveredése. Ugyanilyen izgalmas a funkciós gondolkodás lazulása a 19. században. És persze semmiképpen ne maradjanak el a 20-21. század új gondolatai.

5.     Szemeszterenként 1-1 önálló szóbeli, illetve írásbeli szereplés jótékonyan segíti a beszéd- és íráskészséget. Erre legalkalmasabbak a formai elemzések: 1-1 szabadon választott tétel vagy darab illusztrált bemutatása.



* Komlós Katalin egyetemi tanár (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, Budapest Zeneelmélet tanszék) korreferátuma a Zeneelmélet-tanítás a zeneművészeti felsőoktatásban c. konferencián (Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Kar, 2010. április 23.) hangzott el, melynek szerkesztett változatát a professzor asszony készítette el.