KROÓ GYÖRGY KIADATLAN ÍRÁSAI XI.


Vendégségben Richard Straussnál

Sorozatszerkesztő: Zsoldos Mária



H

a egyetlen zeneszerző kottáival, lemezeivel vesszük körül magunkat, olyan, mintha hozzáköltöztünk volna. Belépünk otthonába, világába, stílusába, részt kérünk gondolataiból, elmerülünk jellemző hangulataiba. Mindenünnen ő néz ránk, fiatalon és idősen, derűsen és töprengőn, ábrándosan és felszegett fejjel, sokféleképpen, mégis ugyanazzal a tekintettel. Most Richard Strauss vendégei leszünk, sokféle portréjában mindig ugyanazt a tekintetet keressük.

          Először talán azt vesszük észre, hogy ragyogó megfigyelő és ábrázoló volt. Strauss az életet elsősorban képekben élte át, jelenetekben fogalmazta meg. Valóságos vagy kitalált személy, esemény, eszme, realitásként kelt benne életre.

          Itt van például Cervantes Don Quijote-ja. Szövegét Strauss nem használta fel, de szimfonikus költeményét annyira operaszerűen írta meg, hogy-bár a mű formája variáció-jelenetek sorának érzékeljük. A szimfonikus változatok alapjául szolgáló moll és dúr téma Don Quijotét és Sancho Pansát személyesíti meg, a harmadik láthatatlan személy, illetve zenei karakter Dulcinea, aki csak a lovag vágyképeként jelenik meg. A drámai személyek bemutatása után leszünk tanúi az első variációnak, illetve kalandnak. Ez a legtipikusabb Don Quijote-i kaland, hiábavaló harc az óriásoknak vélt szélmalmokkal. A viadal kimenetele, mint a zenekar jelzi, nem lehet kétséges, aligha lepődünk meg, amikor hősünk a földre kerül.

          Kevésbé illusztratív, teljesebb, belülről ábrázolt egy másik Strauss-Nietsche hős, Zarathustra, akiben zeneszerzőnk megérezte az életöröm héroszát, az élet által kínált élmények gyönyörű szivárvány-ragyogását. A hangfestés, a program-mozzanatok mögött meglelhetjük a straussi életmű valamennyi eseményének főszereplőjét: a nagy egyéniséget, a hőst.

          A romantikus típusok után most állítsunk magunk elé egy dekadens, beteglelkű, rögeszmés Strauss-Hofmannsthal figurát, az Elektrát. És, ha e rémdrámából felocsúdtunk, máris egy egészen más hős, egy népi monda kedves, utcagyerek alakja bukkan elénk. Till Eulenspiegel fiatal csínytevő kópé és bár akasztófán végzi, a nép emlékezetében győztesként él tovább.

          Strauss következő hőse a világ meghódítására induló ifjúság apoteózisa, Don Juan személyében. A program szerint kiábrándulás, csömör, rezignáció az osztályrésze, de a zene fő vonulatában a mohó életvágy, a túltengő, kiáradó energiák, a győzelemről győzelemre való önfeledt száguldás hőskölteménye e mű.

          Végül a keringőbe foglalt straussi hősportré, a rezignáció, az emlékezés, az örökre elmúlt aranykor utáni vágyakozás alakja: Ochs báró. A Rózsalovag a szépség soha el nem múló füstjeként körülvesz és beburkol bennünket.