SZÁRI
MIHÁLY LEGENDÁI*
Ha Szári Mihály emlékezetéhez a magam emlékeit
szeretném hozzátenni, Miska bácsi alakja jelenik meg, aki nagy tiszteletnek
örvendett a tanári karban.
Cs.
Nagy Tamás (1936-2001), a váci Zeneiskola alapító igazgatója és Bogányi Tibor
elismert karnagy-zenetanár legendákat meséltek óriási szakmai tudásáról, zeneszerzésben,
zeneelméletben, zongorázásban, kórusvezetésben. Sugárzó életszeretetét, derűjét,
tréfálkozó hajlamát magam is megismertem növendékként is, később tanárként is.
Nagyon
szeretnivaló ember volt!
Nyugdíjas
korában átjárt Vácra tanítani Szentendréről, így kollégája lehettem egypár
évig. Szakmai kérdésekben megfellebbezhetetlen tudásával sokat segített nekem
is, másoknak is.
Bőven
ontotta kincseit: a zeneakadémiai évek emlékeit, Bárdos Lajos tanítását, az
akkori légkört, anekdotákat. Neki köszönhetően szinte élő kapcsolatba
kerülhettünk a régi Nagyokkal.
Jó
példa a Rajeczky Benjamin-történet: Rajeczky tanár úr órája reggel 8-kor
kezdődött a Zeneakadémián. E korai időpontban egyedül Miska bácsi jelent meg. A
tanár úr azt mondta: „Kolléga úr, várjunk 10 percet, hátha megjönnek a
többiek.” Miska bácsi elmondta, titokban reménykedni kezdett, hátha elmarad az
óra, nem mintha nem tisztelte volna Rajeczky tanár urat, de a diák csak diák….
A 10
perc letelt, senki sem jött. Akkor Rajeczky Benjamin így szólt:” Úgy látszik,
kolléga úr, ketten maradtunk.” És elmondta a teljes előadást egyedül Szári Mihálynak.
Ez a történet olyan nagy hatással volt rám, hogy azóta megtartom azokat az
órákat is, amelyeken csak egy növendék
jelenik meg…
Azt is
elmesélte, hogy szülőfalujában csak a kocsmában volt zongora, oda járt be
gyakorolni. A zeneakadémiai felvételin:
„Azt láttam, Margarétkám, hogy a dallamdiktálásnál mindenki vadul írni kezd, én
meg csak hallgatom…Hű, ennek fele se tréfa – gondoltam, aztán a 6. diktálásra
gyorsan leírtam az egészet…”
Óriási
tehetség volt. Idősebb kollégák mesélték, hogy a növendékhangversenyeken milyen
zseniális zongorakísérő volt: egyrészt mindent lejátszott, másrészt, ha nem
volt kotta, stílusos kíséretet improvizált bármihez, bármely hangnemben.
A
legemlékezetesebb zongorakísérői teljesítménye az volt, hogy figyelte a kezdő
hegedűs növendéket, akiknek balkeze egyre lejjebb csúszott, így a mű egyre magasabb
fekvésbe került… Miska bácsi pedig szépen folytatta a kíséretet fél hanggal följebb
– így nem volt észrevehető a hamisság a közönség számára. Tudta, mennyit csúszott
a gyerek keze oda-vissza, és szépen követte…
Nagyon
szerette Debussyt, Puccinit. Finom művű kórusművein érződik e két nagy mester
hatása. Kórusommal lelkesen énekeltük Szári Mihály: Zúg még a tenger c.
gyönyörű darabját, melyet Salvatore Quasimodo versére írt. A „Kóruspódium” című
– azóta megszűnt – rádiós sorozatban örömmel mutattuk be „Missa Lyrica”-ját
Bednarik Anasztázia zongorakíséretével. Ennek nagyon örült, mert nem sűrűn
hallhatta műveit élő előadásban. Ez a mise is, más művei is kiadást érdemelnének,
mert szép, érzelmes és értékes énekelnivalót jelentenének a hazai amatőr
énekkaroknak.
Amikor
további műveket kértem tőle, meghívott magához. Nem a saját műveit mutatta,
hanem hatalmas és példásan rendezett kottatárát nyitotta ki nekem, s míg én
kutakodtam, ő főzött: füstölt csülköt, a hússal együtt pirított krumplival,
remek vörösborral… Felejthetetlen nap volt.
Drága
Miska Bácsi! Mindent köszönök, amit Tőled kaptam! Úgy búcsúzom, ahogy Te
szoktál: „Áldás, békesség!”
Brusznyai Margit
*
A súlyos, hosszantartó
betegség után 87 éves korában, 2010. augusztus 3-án elhunyt Szári Mihály aranydiplomás
egyházkarnagy-zeneszerzőt, a szentendrei Vujicsics Tihamér Zeneiskola
nyugalmazott igazgatóját 2010. augusztus 27-én helyezték örök nyugalomba az
Óbudai Köztemetőben. — Bokor Györgynek, a szentendrei Vujicsics Tihamér
Alapfokú Művészetoktatási Intézmény közelmúltbeli igazgatójának Szári Mihályra emlékező Megkésett
beszélgetés c. írása a www.vujicsics.net honlapon található meg. (A
Szerk. megj.)