Hegedűs seregszemlék Győrött és Szombathelyen

 

A versenyek tanulságairól Perényi Eszter számol be

 

Elismerően szólt a versenyen résztvevő gyerekek technikai tudásáról, viszont az egyéni hangot némileg hiányolta Perényi Eszter, aki két megmérettetésnek, a XIII. Koncz János, valamint a XIV. alkalommal megrendezett Kovács Dénes Hegedűversenynek is a zsűri elnöke volt. A hegedűművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanszékvezetője a tapasztalatai mellett arról is beszámolt, szakmai szempontból mennyire elhibázottnak tartja a seregszemlék szétválasztását, valamint azt, hogy a kisebbek és a középiskolások különböző helyszíneken mutatják be tudásukat.  

Miért döntöttek úgy, hogy teljesen különválasztva, más-más városban, Szombathelyen és Győrött versenyeznek a különböző korosztályok?

– Úgy értesültem, ennek csupán bürokratikus okai vannak, és nem is tudni pontosan, hogy kik határoztak így. Pedig a pedagógusok és mi, zsűritagok is többször tiltakoztunk az új rendszer ellen. Régóta figyelemmel kísérem a versenyt, tizenöt esztendeje veszek részt a bírálóbizottság munkájában. A Koncz-megmérettetés alapítóinak ugyanis az volt a szándéka, hogy a versenyen is jelenjen meg a tanulás folyamata, ezért két általános és két középiskolai korosztály mérhette össze tudását, s mellettük még a legkisebbek is pódiumra léptek. Korábban ezért a két verseny egy helyen zajlott, de hat évvel ezelőtt mindezt kettéválasztották, s azóta külön városban versenyeznek a középiskolások és az alsósok... Ez szakmai szempontból hibás döntés. Talán azonban volt eredménye annak, hogy ennyit tiltakoztunk, mert a következő, három esztendő múlva esedékes versenyt valószínűleg már ismét egy helyen rendezik meg…

Ha együtt szerepelnek, akkor a gyerekek is képet kapnak arról, hová juthatnak el, s mindez a pedagógusok számára is tanulságos…

– Így igaz, s a korábbi évek is azt igazolták, hogy az a rendszer hasznos volt mind a versenyzőknek, mind a tanároknak, hiszen remekül látszott, honnan indul valaki és a sokéves tanulással mire lesz képes. S akadt bizony a növendékek között, akinek egészen a Zeneakadémiáig vezetett az útja… A korábbi megmérettetések kiválóak voltak, neves külföldi zsűritagok is rendszeresen részt vettek a bírálóbizottság munkájában. A Moszkvából érkezett professzornak például annyira tetszett az itteni metódus, hogy azt mondta, otthon is ezt szeretné bevezetni… A válogatás korábban úgy zajlott, hogy az utazó zsűri kiválogatta, kik azok, akik indulhatnak a megmérettetésen. Harmincan voltak a középiskolások, ötvenen a kicsik, s így a verseny maga volt a döntő. Jó lenne, ha középfokon is ez az utazó zsűri működne… A rendszer ugyanis változott, az iskola jelöli ki a versenyzőket. Jobbnak tartanék egy ennél objektívebb válogatást…

– Mi a véleménye a gyerekek tudásáról?

– Ebben az esztendőben a Koncz verseny is Kovács Dénes előtt tisztelgett, aki 2010-ben lett volna nyolcvan esztendős, de már öt esztendeje nincs közöttünk… Ő volt egyébként az, aki ismét bevezette a Zeneakadémián az előkészítő tagozatot, s ennek tagjai rendszeresen a Koncz verseny győztesei közül kerültek ki. Kovács Dénes nagy gondossággal ápolta is ezt a megmérettetést. Miután a Mozart-művek előadásával tett szert a legnagyobb hírnévre, ezért az osztrák zeneszerző alkotásai is szerepeltek most a versenyben, a kötelező darabok között. S kiderült, a Mozart-darabok nehéz feladat elé állítják nemcsak a kicsiket, hanem a középiskolásokat is. Az a hangvétel, az a különleges, letisztult hangképzés, ami ezekhez a művekhez szükséges, szinte mindenkinek gondot jelentett. Érdekes módon nem is a hegedűverseny okozott problémát, hanem a rövidebb darabok… A produkciók során az artikulációnál éreztem hiányosságokat. A következő versenyben úgy vélem, talán barokk mű is szerepelhetne a programban, hogy a fiatalok jobban megismerkedjenek a korhű előadások nehézségeivel. S azt kissé szomorúnak tartom, hogy szinte csak három: a győri, a szombathelyi és a Bartók Béla Szakközépiskolából kerültek ki a döntősök. Ezeknek az iskoláknak a növendékei kiemelkedtek a mezőnyből. Régebben azonban sokkal színesebb volt a kép, sokkal több intézmény növendékét lehetett felfedezni a győztesek között…

– Azért most is feltűnt néhány remek tanár…

– Igen, nagy sikert arattak például Ácsné Szily Éva (VI. kerületi Tóth Aladár Zeneiskola) növendékei. Több díjat, köztük két nagydíjat is elnyertek a tanítványai, ő maga pedig tanári nagydíjat kapott. S el kell mondjam, hogy a Szombathelyen szervezett Koncz verseny rendezés szempontjából nagyon magas színvonalú volt, komoly díjakat osztottak szét, és még szakmai tanácskozás is zajlott a versengés alatt. Sajnos azonban azt is meg kellett állapítanom, hogy a mostani korcsoportos megosztás sem jó… Vissza kellene állítani a régi rendszert, hiszen a szakma is azt ajánlja, hogy legyen két korcsoport a kicsiknél, kettő a nagyoknál, s az ötödik keretében pedig a legkisebbek mutatkozhassanak be. Ahogy azt sem tartom szerencsésnek, hogy most azok a pedagógusok sem vehetnek részt a zsűri munkájában, akiknek a tanítványa a versenyez. Ezzel ugyanis remek szakembereket zárunk ki… Hibás az a kikötés is, hogy az előadott darabok hossza maximum hét perc lehet. Ez azt eredményezte, hogy a mostani versenyen mindenki túl gyorsan játszott, hogy biztosan beleférjen a kiszabott időbe...

– Milyen egyéb tanulságai vannak még a megmérettetéseknek?

– Akadt olyan gyerek, aki többször kezdett bele az előadásába, s hiába volt egyébként remek, így végül nem jutott a döntőbe… Hosszan vitáztunk ezen a grémium tagjaival, de végül arra jutottunk, ez verseny, képesnek kell lenni a megfelelő pillanatban jól játszani. Egyébként is versenypárti vagyok, fontosnak érzem, hogy a fiatalok tanulják meg a komolyabb kidolgozást, mélyüljenek el az adott darabban. Ahogy az is lényeges, hogy akkor és ott, az adott pillanatban tudják a legjobb teljesítményt nyújtani. Összegezve a versenyeket, érett, átgondolt produkciókat hallhattunk, amelyeken érződött a komoly, felelősségteljes munka. S tényleg nagyon jó technikai színvonal jellemezte a növendékeket. Ezt azért is tartom nagy eredménynek, mert a mai, felszínességről szóló világban, tényleg szinte ellenszélben kell dolgozniuk a gyerekeknek, s elmélyülniük az adott darabokban. Olyan érzékenységet kell produkálniuk, amelyre máshol nincs szükség… Hiányoltam viszont kicsit az egyéni hangot, persze ezt nemcsak a kicsiken, hanem a nagy művészeken is számon lehet mostanában kérni… Úgy tűnik, az uniformizálás irányba megy a világ, s mindenki inkább a virtuóz technikára, és nem a sajátos hangvételre figyel. Azt viszont remeknek tartom, hogy az egyik díjazottat kiválasztotta Fischer Iván is, így együtt játszhatott a Budapesti Fesztiválzenekarral. Ahogy annak is örültem, hogy a megmérettetéseken kiderült, sok a jó pedagógus, köztük több fiatal is akad. Jó látni, hogy ezt a szolgálatot, ami a zenetanári hivatás jelent, ma is sokan, lelkesen vállalják. Az szintén jó hír, hogy kiderült, egyre többen íratják be a gyereküket szolfézsra. Úgy tűnik, ismét van igény arra, hogy a kicsik zenei nevelést is kapjanak, s ezek biztató tendenciák… 

R. Zs.

A szombathelyi XIII. Koncz János és a győri XIV. Kovács Dénes országos hegedűversenyek díjazottjairól az alábbi honlapok tájékoztatnak:

http://www.konczverseny.hu     http://www.gyorikonzi.hu