Liszt Ferenc dalköltészete
Sorozatszerkesztő: Zsoldos Mária
A rendkívül sokoldalú Liszt Ferenc
életművének egyik kiemelkedő műfaja a dal. Egész zeneszerzői pályáján
végigkíséri, az egyik határkő Petrarca szonettjeinek első megzenésítése az
1830-as évek végén, a másik Victor Hugo Le Crucifix című versének zenébe öntése
1884-ben. A közben eltelt negyven esztendő során Liszt az úgynevezett Wartburg
dalok és a melodrámák nélkül is mintegy 75 verset zenésített meg zongorakísérettel,
rá jellemző módon a költemények többnyire eredeti nyelvükön ihlették meg.
Ötször használt olasz szöveget, tizenegy alkalommal fordult francia vershez,
egy angol és három magyar nyelvű megzenésítéséről tudunk. A többi alkalommal
német költők inspirálták, ezek között Goethe hat verssel, Heine hét költeménnyel.
Azt a
zeneszerzői eljárást, amely Liszt Ferenc műhelyét is jellemzi, a dalok esetében
is megfigyelhetjük. Alig van olyan dalszerzeménye, amelyet ne dolgozott volna
át, gyakran többször is. Hogy ez a folyton változtató, minden alakot, minden
megoldást csupán egyedi esetnek, egyszeri lehetőségnek tekintő zeneszerzői
mentalitás hogyan függ össze Liszt pódiumművész alkatával, mindent szüntelenül
interpretáló természetével, és főként az egész zenei egyéniségét átható
improvizálásra csábító ösztönnel, még nem vizsgálta meg kellő alapossággal a
zenetudomány.
A
daltermés szokásos időrendi besorolása: az 1850-ig tartó első periódus, 1859 és
1862 közé esik a második dalkorszak,1872-vel keletkeznek az úgynevezett kései dalok.
Liszt első dala, Lina Ramann
német írónő,a zeneszerző kortársa szerint,az Angiolin dal biondo crin című
bölcsődal-féleség. A Cesare Bocella márki versére 1839-ben írott dal
Marie d'Agout-val közös három gyermekük egyikéhez szól.
1844-ből
való, a Victor Hugo megzenésítés, a boleró jellegű Gastibelza. Megint más
tempókarakter a Goethe szövegre íródott Der Du von dem Himmel bist kezdetű dal,
mely Liszt költői horizontjának tágasságát érezteti.
Az egyik
legnagyobb formátumú Liszt dal, az először 1844-45-ben fogalmazott, majd
1859-ben végleges formába öntött Ich möchte hingehen című Herwegh megzenésítés.
A dal méretei jogán is olyan, mint egy hatalmas zenei freskó, Liszt egyik méltatója
a szimfonikus költemény analógiájára találóan nevezte dalkölteménynek. Ihletője
Carolyne de Saint-Cricq, Liszt első ideáljának 16 év után visszatérő emléke.
Jellegzetesen
késői dal Emil Kuh Ihr Glocken von Marling című versének 1847-es megzenésítése.
A vers lényegét a bizonytalan, lebegő hangnemérzet bizonyosságot sugalló,
tiszta hangnembe való átcsapásával éri el Liszt.
Dalválogatásomat
egy drámai jelenettel zárom. Liszt maga nevezi így 1874-ben végleges formába
öntött Alexander Dumas nyomán írott Johanna a máglyán c. kompozícióját. A Lajos
Fülöp éra alatt keletkezett eredeti Jeanne d'Arc két vonását fogalmazza zenébe:
a pásztorlányból történelmi küldetésre ébredő hősnő arcvonásait, és a máglyán
mártírhalált halt szenvedő fiatal lány portréját. Ez a mű sejtteti velünk,
milyen operai hanggal szólalt volna meg Liszt, ha zenedrámai talentuma a zenés
színházak ajtaját is feltárja előtte.
(1984.)