Megemlékezés Bántai Vilmos halálÁnak
25. évfordulójáról
IV. Bántai Vilmos Budapesti Fuvolaverseny
„Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája
egy-kettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi
magának.” Kodály Zoltán szavai a zenekultúra megőrzésének fontosságára
figyelmeztetnek. Ma már kutatásokkal bizonyított tény, hogy a zene sokkal több
kellemes időtöltésnél –– kinyitja az emberi lelket a világra. Közismert tény,
hogy a zenét tanulók átlagos tanulmányi eredményei statisztikailag mérhetően
kedvezőbbek a többiekénél. A hazai alapfokú zeneoktatás megőrzése napjainkban,
amikor aki a Kodály módszert tanulni akarja, nem hozzánk jön, hanem Japánba
vagy Amerikába megy, égető feladattá vált. Ezért kap különleges jelentőséget,
hogy nemes hagyományt folytatva, aktív módon, sok-sok embert megmozgatva, háromévenként
kiemelt eseménnyel emlékezünk varázsos hangszerünk alapfokú oktatásának
felejthetetlen mesterére.
Bántai
Vilmos halálának 25. évfordulója alkalmából emléke előtt tisztelgett a fuvolások
sokasága. Egy nagyszerű ember emlékét elevenítettük fel. Kodály Zoltán, Weiner
Leó, Szabolcsi Bence, Hartai Ferenc voltak mesterei. A tőlük kapott tudást
önzetlenül osztogatta tanítványai között. Fuvolaművész, zenekari muzsikus,
kiváló pedagógus, mindig segítőkész kollega, de mindenekfölött ember volt.
Tevékenységének sokféleségéből kiragadva a fuvolatanárit, elmondhatom, hogy
élményszerűen tanított, sok türelemmel empátiával, a diákok adottságait szem
előtt tartva. Harmonikus lénye fuvolaórái légkörét felejthetetlenné tette.
Távol állt Tőle a hivalkodó viselkedés, közkatonája akart lenni vállalt
feladatának. Feleségével, Bántainé Sipos Évával az itthon és külföldön is
elismert kitűnő zongora- és zeneelmélet tanárral együtt sok-sok évet áldozott
életéből nem kevesebb, mint 25 közös kottakiadványuk összeállítására, hogy
tanításunkat színesebbé tegye és a gyerekeknek is örömet szerezzen. A magyar
gyermekdalok és népdalok megszerettetését és igényes előadását egyik fő
feladatának tekintette.
Manapság,
amikor egyre nehezebb pedagógusnak, zenetanárnak lenni, Bántai Vilmos
példamutató egyéniségének máig tartó kisugárzása erőt kell, hogy adjon e pálya
választásához, a már tanító kollegáknak pedig e nemes és szép feladat folytatására.
A
felejthetetlen pedagógusra emlékezés egyik legfontosabb eseménye, az alapfokú
fuvolaoktatás növendékei számára immár negyedszer megrendezett nagysikerű
Bántai Vilmos Fuvolaverseny volt, amelyet első ízben egy érdekes kiállítás is
gazdagított tanításáról és kottakiadványairól.
A
versenyt a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége és a Tóth Aladár
Zeneiskola 2011. február 18-19.-re hirdette meg. Helyszíne E10 Közösségi Ház (Budapest
VI. Eötvös utca 10.) volt. A versenyt Magyar Margit igazgató (Tóth Aladár AMI)
nyitotta meg. Tolmácsolta Bántainé Sipos Éva üdvözletét a résztvevőknek, és
mindnyájunk sajnálatát fejezte ki, amikor tudatta, hogy Éva néni betegsége
miatt nem vállalhatta az utazást. Örömünkre szolgált a bejelentése, amelyből
megtudhattuk, hogy a Tóth Aladár Zeneiskola első alkalommal rendezhette saját
maga a zenei versenyt. Korábban alkalmas hely hiányában ezt nem tehette. A VI.
ker. Önkormányzattal való együttműködési megállapodás alapján nem csak
versenyek megrendezésére lesz lehetősége ezentúl az iskolának, hanem a kerület
kulturális életéhez is még aktívabban hozzájárulhat.
Öröm
számunkra, hogy az iskola első önálló versenyrendezése Bántai Vilmos nevéhez
fűződik – folytatta az igazgatónő. Ezután köszöntötte a zsűri tagjait, a zsűri
elnöke Gyöngyössy Zoltán volt, tagjai: dr. Becsky Gáborné, Berényi Bea,
titkára: Papp Károlyné, majd pedig jó versenyzést és sok sikert kívánt a
résztvevő gyerekeknek és tanáraiknak.
A IV.
Bántai Vilmos Budapesti Fuvolaversenyre 112 növendék jelentkezett. Életkoruknak
megfelelően hat korcsoportban mérték össze tudásukat. Az eredményekről néhány
összefoglaló adatot közlünk:
Díjak: I. korcsoport II.
korcsoport III.
korcsoport
6
arany 2
arany 1
arany
13
ezüst 6
ezüst 7
ezüst
10
bronz 8 bronz 1 bronz
7
dicséret 7
dicséret
IV.
korcsoport V.
korcsoport VI.
korcsoport
2
arany – 1
arany
4
ezüst 2
ezüst 2 ezüst
3
bronz 5
bronz 4 bronz
2
dicséret
A gálahangversenyen az arany fokozatot elnyert
növendékek szerepeltek.
A következő
felkészítő tanárok részesültek dicséretben:
Herczegh Mária III. ker. Pápista
Andrea III. ker.
Hortobágyiné Pók Szilvia X. ker. Reményi
Ágnes V. ker.
Illyés Zsuzsa XV. ker. Török-Papp
Tímea III. ker.
Joó Gyula II. ker. Varga
Gabriella VI. ker.
Orbán Boglárka XXI.
A következő
zeneiskolák részesültek dicséretben: Kiss
Zenede AMI, II. ker., Andor Ilona Ének- Zenei Ált. Isk. és AMI, III. ker., Aelia Sabina Zene-, Képző- és Táncművészeti
Iskola AMI, III. ker., Szabolcsi Bence Zeneiskola AMI, V. ker., Kőbányai
Zeneiskola AMI, X. ker., Hubay Jenő AMI és PSZK, XV. ker. és Fasang Árpád Zenei
AMI, XXI. ker. A felsorolt iskolák közül kiemelt
dicséretben részesült a Fasang Árpád Zenei AMI, legtöbb arany fokozat
megszerzéséért.
A díjkiosztás végén Gyöngyössy Zoltán értékelte a
versenyt, gratulált a részvevőknek. Külön kiemelte a zongorán közreműködő
tanárok magas színvonalú munkáját.
A Bántai Vilmos Budapesti Fuvolaverseny
gálahangversenyére és a Bántai-terem avatására 2011. február 26-án került sor.
Magyar Margit igazgató köszöntő
szavaival üdvözölte a megjelent vendégeket, Bántai tanár úr volt tanítványait,
kollegáit. Megkülönböztetett tisztelettel köszöntötte Szebenyi János, Tősér
Dániel, Antal Mátyás, ifj. Kovács Imre és Bálint János fuvolaművészeket,
valamint Fehér Lászlónét, a rendező iskola egykori, nyugalmazott igazgatóját.
Mindannyiunk nevében köszöntötte Bántai Erzsébetet és fiát, Zarári Mátét.
Ezután az igazgatónő felolvasta Bántainé Sipos Éva levelét, amelyet Herczegh
Máriának írt. „Drága Marikám! Már régóta félek ettől a pillanattól, amikor
nekem is meg kell szólalnom az emlékező ünnepségen. Sorra dobom félre a
szavakat, mert egyik sem méltó a szívszorító érzések kifejezésére. Neveket is
kellene felsorolnom a Tied után. De kivel kezdjem, és hol hagyjam abba a felsorolást?
Nagy szerencsém, hogy nem vagyok egyedül. Itt állhatok Vilim mögött, aki
idesúgja nekem a válla fölött: most ne bonyolítsd a dolgot! Mondj egyszerűen
annyit: köszönöm szépen.”
Része volt a megemlékezésnek a Bántai Vilmos tábla- és
teremavató*.
Érdekes színfoltja volt a délutánnak, amikor Balog
Vera megszólaltatta Bántai tanár úr régi rendszerű fuvoláját. Megismerhettünk
néhány írásbeli üzenetet is, köztük Adorján András sorait, aki egyebek között
ezt írta: „Nagyon sajnálom, hogy nem tudok Veletek lenni – de hát
tulajdonképpen ennek Vili bácsi az oka, hisz ha nem kezdett volna el 1956
szeptemberében fuvolázni tanítani és a hangszert annyira megszerettetni, akkor
valószínűleg nem hiányoznék a mai ünnepségen egy müncheni koncert miatt – hanem
mint nyugdíjazott fogorvos ülnék itt közöttetek.” Élőszóban emlékezett meg a
Tanár Úrról Antal Mátyás és ifj. Kovács Imre.
A
délután folyamán elhangzott J. S. Bach VI. brandenburgi versenyének 2. tétele,
(Bántai Erzsébet, Szekeres László, Zarári Máté, Lukácsházi István, Konrád
György előadásában); Schubert: Variáció (Bálint János - fuvola);
Rimszkij-Korszakov: Dongó (Bálint János és ifj. Kovács Imre).
A
megemlékezés szervezésében része volt számos kollega ügyszeretetének, mindenekelőtt
Magyar Margit igazgatónak, Dunavölgyi Mária ig. helyettesnek, Herczegh Mária
szaktanácsadónak és kiemelkedően Varga Gabriella fuvolatanárnak. Jó egészséget
kívántak és köszönetet mondtak Bántainé Sipos Évának egyebek között a
rendelkezésre bocsátott értékes dokumentumokért.
Magyar
Margit búcsúzóul reményét fejezte ki, „hogy a 108 éves iskola egyik meghatározó
tanáregyéniségének szellemi öröksége iránt fiatal növendékeink érdeklődését
felkeltettük, Bántai tanár úr emberi, pedagógiai és művészi munkásságának
üzenetét így adva tovább a jövő nemzedékének.”
Schweitzer Ivánné