Néhány gondolat a zene határok nélküli internacionális küldetéséről

 

Beszélgetés Ladislav Burlasszal,

a szlovák zenei élet kiemelkedő alakjával

 

 

                Ladislav Burlas sokoldalú alkotótevékenységével a jelenkor zenei életének példaértékű személyisége.[1] Kompozíciói sikerrel hangzanak el a hangversenypódiumokon, zenetudományi tanulmányai a szakemberek és a zenekedvelő olvasótábor könyvtárának szerves részét képezik, több mint félévszázados pedagógiai munkájával pedig több zenészgeneráció, zeneszerző, muzikológus, zenetanár „ideológusa“. A 83-ik életévét betöltő zeneszerző, zenetudós, zenetanár értékes és inspiratív munkájáért számos kitüntetésben, elismerésben részesült. Így pld. a Szlovák Zeneszerzők Szövetségének díja, a Pribina Kereszt  II. rendje, Dr. h. c - Doctor honoris causa a nyitrai Konstantín Egyetemen, aranyérem az Eperjesi Egyetemen és a nyitrai Konstantín Egyetemen.

                               

                Tanár úr, beszélgetésünket indítsuk kis nosztalgiával. Azon szerencsések közé tartozik, akik zenei műveltségük alapjait a kiváló zenepadagógus, zeneszerző, Mikulás Schneider Trnavský[2] vezetése alatt szerezték Nagyszombatban. Tehát abban a városban és annál a személyiségnél, aki Kodály Zoltánnal az érseki gimnáziumban évfolyamtárs és barát volt. Részesítette Önt tanárja visszaemlékezésekben, inspiráló gondolatokban e barátságot érintve?

 

                Valóban, Kodály Zoltán és Schneider-Trnavský a nagyszombati gimnáziumban évfolyamtársak voltak. Kodálynak viszont  egy évvel hamarabb sikerült bejutnia a budapesti Zeneakadémiára, ahová Trnavský is tanulni készült, minek következtében a két fiatal értékes  levelezés formájában tartotta a kapcsolatot. Kommunikációjuk központi témája a zeneakadémiai felvételi vizsgákhoz kapcsolódó kérdések voltak. Mint ahogy erről Trnavský visszaemlékezéseiből értesültem, retroszpektívája alapján a korabeli  hazai magánszférában történő zenei oktatás magas színvonalon folyt. Hiszen Kodály és Trnavský a nagyszombati gimnáziumban érettségiztek, Bartók pedig a pozsonyi Királyi Katolikus Gimnázium befejezése után nyert  sikeres felvételt a zeneakadémiára. Zenei ismereteiket, képességeiket tehát magánúton fejlesztették. A Kodály és Trnavský között tartó korrespondenció viszont életük érettebb korszakában is folytatódott. Kodály a magyarországi zeneoktatás reformjának előkészületei folyamatában Trnavskýhoz fordult, aki ebben az időben a szlovákiai tanárképző intézmények részére már megjelentetett zenei nevelés tankönyvet[3]. Ennek tudatában kérte a közreműködését a csehszlovákiai zenei nevelés tankönyvek összegyűjtésére, az európai zenei nevelés színvonalának összehasonlítása céljából. Trnavský Kodály kérésének eleget tett, aki bár a kézbesített tankönyveket nem értékelte, de hálásan megköszönte.

 

                Hagyományosan az Ön generáicójának műveltségi, kultúrális és társadalmi miliőjéhez, elvárásaihoz a szlovák nyelven kívül aktívan beszéli a német, angol, latin és a magyar nyelvet. Ennek köszönhetően több jeles külföldi személyiséggel is módjában állt találkozni, így a magyar zenei élet kiemelkedő egyéniségeivel is. Tudomásom szerint mindenekelőtt Kodály Zoltánnal és Szabolcsi Bencével. Hol találkozott e zenészekkel, milyen apropóból és hogy emlékszik vissza e pillanatokra?

 

                A Koménius Egyetem Filozófiai Karán lezárt tanulmányaimat követően a Szlovák Minisztériumtól háromhónapos állami ösztöndíjat kaptam, amelyet Budapesten töltöttem. A legszorosabb kollegiális és emberi kapcsolatban Szabolcsi Bence tanár úrral álltam, aki egyrészt érkezésemkor az állomáson várt és a hivatalos kapcsolatunkon kívül otthonának ajtaja is mindvégig nyitva állt előttem. Az ő segítségével sikerült közelebbről megismernem a magyar zenetörténelem egyes sajátos momentumait.  Mindenekelőtt a „magyar“, ill. a „magyaros“ elemeket, az ún. „Hungaresca, Ungarische“ stb. című művekben. Ezek a dallamok viszont struktúrális, formai és a kifejezőeszközök szempontjából nem mindig mutattak  kizárólagos magyar eredetet, hanem más, határon kívüli forrásokat is tartalmaztak.  Sajnálatos, hogy a tárgyalt időben a „differenciálás“ nem kis mértékben hatott a zenei gondolkodásra a plurális megközelítés rovására. Szabolcsi tanár úrral igyekeztünk mindvégig objektív álláspontot foglalni. Ez a későbbi munkánkat is jellemezte, amikor a Szlovák Tudományos Akadémia munkatársaként végeztünk közös kutatásokat.

A visszaemlékezéseknél még fontosnak tartom megemlíteni Kodály Zoltánnal kapcsolatos emlékeimet. Kodály a Zeneakadémián ezidőben etnomuzikológiát tanított, így lehetőségem nyílt részt venni az előadásain. Az ott szerzett ismereteimből, tapasztalataimból kiemelném Kodály munkafolyamatát. A melódiák struktúrális elemzésére fektetett hangsúlyt, majd azok komparatív vizsgálatára. Kodály nagyon sok népdalt, de egyházi dallamot is ismert. Egy alkalommal feljegyzett nekem egy dallam incipitjét, hogy keressem meg azt valamely kanciónáléban. Természetesen megtaláltam, ami azt bizonyította, hogy Kodálynak egészen kivételes memóriája volt.

 

                Munkásságából egyértelműen kiderül, hogy Bartók művészetének és emberi magatartásának nagy tisztelője, mi több népszerűsítője. Ennek egyik kézzelfogható bizonyítéka Bartók szlovákiai leveleinek fordítása, melyek nagy része Demény János könyvében került a széles nyilvánosság elé.[4] Milyen módon jutott Önnek e igényes de egyben megtisztelő feladat?

                A Szlovák Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete megalakulását követően elsődleges feladatának tűzte ki Bartók Béla Szlovák Népdalgyűjteményének kiadását. Ezért fogtunk bele azoknak a a dokumentumoknak a felkutatásába, amelyek a kiadással kapcsolatos munkafolyamatot tartalmazták. Így mindenekelőtt a Bartók és a Matica slovenská[5] között folytatott tárgyalásokat a kézirat kiadásáról, valamint azokkal a személyiségekkel folytatott korrespondenciót, akik Bartókot ez ügyben támogatták, mindenekelőtt Miloš Ruppeldt[6], Viliam Figuš Bystrý[7], Ivan Ballo[8]. Mint ismert, a gyűjtemény kiadásának ügye a tárgyalt időben sikertelenül végződött, nekem viszont lehetőségem nyílt személyesen találkozni azokkal a személyekkel, pld. a Ruppeldt vagy a Figuš családdal, akik az értékes levelezést felajánlották a Matica slovenská könyvtárának és így lehetővé tették a dokumentumok hivatalos feldolgozását, fordítását. E kutatást követően ajánlottam az összegyűjtött és lefordított leveleket publikálás céljával Demény János figyelmébe, aki javaslatára a Bartók levelek 3. kötetében kaptak helyet.[9]

 

                A Bartók-korrespondenció kutatásának folyamatában módjában állt elmélyülni Bartók tudományos gondolkodásmódjában, művészi alkotásaiban és emberi magatartásában  egyaránt.  Hatással volt-e mindez az Ön alkotómunkásságára?

 

                Egyértelműen igen. Sőt, időnként úgy jellemeznek, hogy alkotásaim egyenes Bartók hatást tükröznek. Ez való igaz, hiszen elemeztem is szerzeményeit. Bartók közel áll hozzám éppen a levelei ismeretei alapján, valamint azoknak a személyiségeknek az elbeszélései alapján, akik személyes kapcsolatban álltak Bartókkal, pld. Rajter Lajos[10], Albrecht Sándor[11]. Bartók számos levelében hitelesen fejti ki véleményét a nemzetiségi kérdésekről. Népdalgyűjtő útjain a vidéki emberek között nem tapasztalt konfliktusokat, véleménye szerint ezek csak a politizálás következményei. Számomra a legérdekesebb momentum, hogy Bartók felismerte a magyar, szlovák és más népek zenéjének sajátosságait. Saját zenei nyelvet alakított ki a népzene szellemében. Nem „diszkriminálta“ a magyar, szlovák, román népzenét, de számára mindez a zenei gondolkodás szerves egészébe olvadt, originálissá, eredetivé formázta a lokális és regionális sajátosságokat, megfosztva a 19. század nacionalizmusától.  Ez az érett szakember hozzáállása, az európai zene magasabb dimenziója, a stílusok egysége, amely ismételhetetlen, páratlan. Ez egy zseni alkotása, és Bartók minden bizonnyal az volt. Mindennek következtében úgy érzem, hogy Bartók mindnyájunké.

 

                1951 óta, immár csaknem 60 éves tapasztalattal oktat folyamatosan egyetemi szinten,  nevel, művel, művészeket, zenetudósokat, zenepedagógusokat. Az elmúlt években doktorandusz hallgatókkal is foglalkozik, sőt magyarországi ifjú kollégákkal is. Milyen tapasztalatokat, élményeket emelne ki velük kapcsolatban?

 

                Mindenekelőtt fontosnak tartom kiemelni, hogy a magyar kollégák nagyon magas szakmai és műveltségi szinttel érkeznek a doktori képzésre. Meglátásom szerint kissé eltérő az „optikájuk“ a jelenlegi zenetudományi és zeneművészi irodalomra. Vagyis az eltéréseket bizonyos szempontok akceptálásában látom. Ennek következtében igyekszem figyelmükbe ajánlani mindenekelőtt a magyarországi és a nemzetközi irodalmat, az internetes oldalakat, továbbá összpontosítani a zene értelmére, az ellentmondásokra, amelyeket a modern kor idézett elő, a rohamosan fejlődő technikai, hangtechnikai, audiovizuális lehetőségekre és a közönség, hallgatóság szintjének csökkenésére. Egyetértünk abban, hogy ez a szimptóma Magyarországon is jelen van, sőt egész-európai jelenség. A művelt és körültekintő zenészek célja az értékes zene fenntartása, amely nemcsak a komolyzenére érvényes, de pld. a musicalra, a dzsesszre, vagyis a zene minden műfajára. Kivételesen fontos küldetése van e folyamatban a zenei nevelésnek. Nem lehetséges ugyanis az embernek megparancsolni mit szeressen, ezt magának kell kiválasztania. Ehhez viszont saját véleménnyel, ítélőképességgel kell rendelkeznie és ezen a ponton mond csődöt az az egyén, aki zeneileg műveletlen.

 

                Több mint fél évszázados tanári, művészi, emberi tapasztalattal rendelkezve milyen tanácsot, útmutatót, zenei és ideológiai irányvonalat ajánlana a 21. század zenészgenerációinak - európai zene, nemzeti zene, internacionalizmus?

 

                Létezik néhány szint. A kiindulópont a különböző specifikus regionális dialektusok pluralitása, amelyből fokozatosan integrálódik a regionalitás magasabb foka és amely végkifejlete a nemzeti kultúra. A szintek szervesen kapcsolódnak, fokozatosan épülnek egymásra: regionális, nemzeti, nemzetközi, európai, interkontinentális. Az egyes szintek nagyon fontosak, sőt nélkülözhetetlenek. A globalizációt lehetetlen megállítani, ez egy spontán folyamat, amelyben a kontinensek is hatnak egymásra. Példának okáért, egy japán fiatal Párizsba megy tanulni, visszatérve hazájába megírja a Nirvána szimfóniát. A mai fiatalok továbbá gond nélkül jutnak hozzá a legkiválóbb zenei újdonságokhoz a világ bármely részéről. Mindez összefoglalva a zenetudomány és zenepedagógia szempontjai alapján: véleményem szerint nagyon fontos és korrekt az egyes szinteket respektálni, figyelemmel követni fejlődésük irányvonalát és kamatoztatni azok hatásait a jelenkor körülményei között.

 

                Vagyis zárszóként konstatálhatjuk, hogy a Kodályi és Bartóki szellem és mélyen humánus üzenet a 21. században is él és aktuális - „Legyen a zene határok nélkül mindenkié“!           

Köszönöm az értékes beszélgetést és kívánok további nagyon jó egészséget, töretlen munkakedvet,  energiát, optimizmust  és sok szép alkotói sikert!

                                                                                                                                                            

Dr. Csehi Ágota

 

 



[1] Egyetemi diplomát a pozsonyi Koméniusz Egyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett (1951), majd a pozsonyi Zeneművészeti Akadémián (1955). Egyetemi docenssé a prágai Zeneművészeti Akadémián habilitálták (1966), a Tudományok doktora (DrSc.) címet 1985-ben kapta meg, valamint egyetemi professzorrá 1993-ban inaugurálták. A Szlovák Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének igazgatója (1960-74), majd vezetője. Pedagógiai tevékenységet 1951-től végez szlovákiai felsőoktatási intézményekben. Zenetudományi munkájának gyümölcse több mint 150 tudományos munka, monográfia, egyetemi jegyzet, publikáció.

[2] Mikulás Schneider Trnavský (1881 – 1958) – szlovák zeneszerző, dirigens, zenepedagógus, nemzeti művész. Az első hivatásos szlovák művészek egyike, aki zenei tanulmányait Budapesten,  Bécsben és Prágában végezte.

[3] Učebnica spevu pre školy obecné I.–II. Comenius. Bratislava 1922 (Énektan I.–II. Academia, BA, 1926)

[4] Demény, J.: Bartók Béla levelei. Zeneműkiadó, Budapest, 1976

[5] Matica slovenská – szlovák népművelési intézmény Bartók csehszlovákiai leveleinek kutatásában a Matica slovenská Irodalmi Archívumának vezetője Anton Baník végzett jelentős munkát, aki számos dokumentumot bocsátott a magyarországi és hazai Bartók-kutatók rendelkezésére. Bartókkal 1915-ben ismerkedett meg.

[6] Miloš Ruppeldt (1881-1943) – zongoratanár, zeneszerző. Az első Szlovák Zeneiskola (későbbi konzervatórium) megalapítója és igazgatója, valamint a Szlovák Tanítók Énekkarának megalapítója.

[7] Viliam Figuš Bystrý (1875-1937) – szlovák zeneszerző, tanár. Megközelítőleg 1000 szlovák népdalt dolgozott fel.

[8] Ivan Ballo (1909-1977) – szlovák zenetudós, zenekritikus.

[9] Bartók szlovákiai levelei két szlovákiai szerző fordításában kerültek a nyilvánosság elé. Ezek: Ladislav Burlas (In: Demény, J.: Bartók Béla levelei. Zeneműkiadó, Budapest 1976) és Vladimír Čížik (Bartóks Briefe in die Slowakei, Bratislava 1971).

[10] Rajter Lajos (1906-2000) - szlovákiai magyar karmester, zeneszerző, pedagógus.

[11] Albrecht Sándor (1885-1958) – zeneszerző, karnagy, orgonista, a pozsonyi Városi Zeneiskola tanára. 1907-8-ban Bartók növendéke a budapesti Zeneakadémián zongora szakon.