Prőhle Henrik 75 éves születésnapjára

…Tizenhat éve ismerem, amióta növendéke lettem a Zeneakadémián. Noha tizenhét éve találkoztunk először, amikor kisfiúként felutaztam meghallgatásra vidékről a fővárosba, amiből annyi erőt, hitet és tudni akarást kellett merítenem, hogy felvételiig kitartson. Azóta tudom és vallom: egy növendéknek minden, fejlődését szolgáló instrukció örök értékeket kell, jelentsen. Hálásak lehetünk sorsunknak, akik ismerik, még ha dacolunk is olykor vele: Prőhle Tanár Úr mindig azokat az áhított örök értékeket képviselte, avagy kérte számon növendékeitől, amelyek felé tartunk, futunk, manapság néha már csak vakon rohanunk.

Hosszan lehetne sorolni, mennyi feladat jutott Tanár Úrnak osztályrészül, milyen vezető szakmai szerepeket töltött be a hazai fafúvós és fuvolás társadalomban, s mekkora boldogságot táplál népes családjában, amelyet mindig nagy szeretettel emleget. Volt tanítványainak hosszú névsora állhatna itt, akik – ahogyan maga nyilatkozza, − mind értékes életutat járnak, sikeres tanárok, zenekari muzsikusok, jó emberek lettek. Talán sosem mondaná, de a sors iróniája, amely igazságával örök pecsétet tett munkásságára, hogy az ország emblematikus fuvolás szólistái, művészemberei közül legtöbben az ő keze alatt nevelkedtek a Zeneakadémián.

Engedje meg a Tisztelt Olvasó, hogy amiként Tanár Úr sem a díjait tartja legfontosabbnak, elkerülvén a szakmai bizonygatást, pusztán néhány vezérfonállal szőjem meg a köszöntés és köszönés azon fonalát, amely egy életet és életmódot kíván személyében átölelni: komoly szakmába vetett- és Istenhitét egyszerre. Úgy hiszem, az élet legvégső céljait pontosan ismerő Prőhle Henrik fuvolaművész a rá bízott és általa vállalt feladatok lelkiismeretes embere, akitől jócskán van mit eltanulnia annak a korunk fiatalabb nemzedékének, amelyben magam is felnőttem, s akik olykor a csillagokat elsőként a víz tükrében látva azt hiszik, megfoghatják.

A táguló, rohanó világunkban szinte figyelemre és fegyelemre intő jel Tanár Úr önmaga sorsát, családját, mint ajándékot, őszintén elfogadó életvitele. Belőle e tekintetben csak táplálkozni lehet. Hálás szeretteinek és azoknak, akik karrierjének útján segítették. Hálás nemrég elszenvedett rendkívül súlyos balesetéből való csodás felépüléséért, amelyet akaraterejének és nem különbben Istennek köszön. S bár − a talán túlzottan szűkre szabott szakmai berkeken belül − őt sem kímélte az élet, az ármányos és viharos forgatagok őt is elérték, elképzelései, szakmai és emberi szilárdsága mindvégig megmaradt. Megőrizte. Amit kapott örökségül élete legelső meghatározó pillanatától kezdve Jeney Zoltántól, ugyanazt továbbította a legutolsó növendékének is. Valamennyi diplomás növendékét barátságával tisztelte meg, akiket gyakorta kisebb adományokkal segít, emberségéről tanúskodván. Tudom, hogy bármikor meglátogathatom, fellépéseim előtt megkereshetem. Ebben is példa előttünk: nem csak énekeseknek fontos az állandó külső ellenőrzés, hangszeres játéknál ez éppoly jól eső és hasznos. Annak ellenére, hogy a tanítástól lassan, de megelégedéssel, békességesen elbúcsúzott, széleskörű szakmai jelenléte változatlan és mindig érdeklődéssel van növendékei iránt.

…Tizenhat éve vagyok a Tanár Úr növendéke, s bár méltatlan e sorok megírására, valamennyi tanítványa és kollégája, ismerője nevében kívánok szeretettel szólni és kifejezni tisztelettel köszönetemet és köszöntésemet.

Isten éltesse sokáig a Tanár Urat!

Fülep Márk