„Ha szívvel-lélekkel teszem a dolgom,
azt a gyerekek észreveszik”

 

Zámbó Ferencné Perger Erzsébet zenetanárral Csanda Mária beszélget

 

60 éve alapították Celldömölkön az Ádám Jenő Zeneiskolát. A jubileumi évben többek között ennek az intézménynek is odaítélték a „Magyar Művészetoktatásért” Plakettet*, melyet a Magyar Művészetoktatás Napjának gyöngyösi központi rendezvényén, 2011. április 6-án adtak át. Celldömölkön, a jubileumi hangversennyel egybekötött ünnepségen a város elismeréseit vehették át a Zeneiskola – mai nevén Ádám Jenő AMI – egykori és mai kiemelkedő tanárai. Közéjük tartozik Zámbó Ferencné Perger Erzsébet ének- és szolfézstanár, akinek Celldömölk Önkormányzata „a város művészetoktatásában végzett kiemelkedő pedagógiai munkájáért” elismerő oklevélen kívül

augusztus 20-án a Celldömölk Városért kitüntetéssel is kifejezte nagyrabecsülését.

          A Parlando olvasóinak pályájáról, és az egész életén átívelő zenepedagógiai munkájáról mesél.

– Aranydiplomás pedagógus, 50 éve a pályán van, elmondhatja, hogy tudja, milyen a pedagógus életpálya, amit mostanában sokat emlegetnek. Önnek mit jelent a tanítás? Valóban egy életpálya modellben kell elgondolnunk?

– Pedagógusi életpályát csak az válasszon, aki rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, ami a gyerekek neveléséhez, tanításához kell, türelem, gyermekszeretet, megértés, alázat. A tanítást nem hatalomnak, szolgálatnak tekinti. Az ötven év pályán töltött tapasztalata ez. Fárasztó, de nagyon szép munka! Sok örömem volt az évek során a gyerekekben. Velük tudtam örülni a sikereiknek, kudarcaikat is át tudtam érezni. Fontosnak tartom, hogy a pedagógus ismerje meg a rábízott tanuló családi hátterét. Minden gyerek más, egyéni bánásmódot igényel. Ha a családban nincs béke, az iskolai kudarcot is nehezebben éli meg. Ha otthon feszült légkörben él, az tükröződik a magatartásán, tanulásán. Mindig időt szántam arra, hogy beszélgessek a tanulóimmal és részt vettem közös játékaikban is. Így közelebb kerültek hozzám, nyitottabbak lettek. Soha nem volt gondom a fegyelmezéssel. Talán azért, mert megérezték, szeretem, megértem, meghallgatom őket. Nekik is van örömük, bánatuk, amit szeretnek megosztani, de ebben a rohanó világban kevesen hallgatják meg őket. A tanítási óra előtt már 10-15 perccel ott vagyok, ilyenkor jut idő az élménybeszámolóra. A velük töltött szabadidő munkám során sokszorosan kamatozott.                                               

– Mit kaphatnak a gyerekek a zenétől, mi az, amit át lehet adni, miért érdemes zenét tanítani?

– A zene nagyon fontos a gyermek életében. Aki zenét tanul, lélekben gazdagabb lesz. A lelki gazdagság vidámabbá, boldogabbá teszi őket. Meg tudják különböztetni a jó és a rossz zenét. Igényük lesz később is a minőségi zenére, szívesen járnak hangversenyre. Hasznosabban töltik szabadidejüket, hiszen aki zenét tanul, annak sok gyakorlásra van szüksége. A lelki gazdagság olyan tulajdonságokkal párosul, amelyek a környezetükre is jó hatással van. Befolyásolja a jellem alakulását, hozzájárul az agresszió csökkentéséhez. A zenélő gyermeknek javul a szociális viselkedése, mert az együtt zenélés közösséggé formál, önállóságra nevel, ugyanakkor megtanítja értékelni a csapatmunkát. A zene fejleszti az önbizalmat, koncentrációt, megtanít összpontosítani. A kamarazenélés egymásra figyelésre, alkalmazkodásra nevel. Itt megtanul a gyermek irányítani és háttérbe húzódni is. Tanítványaim beszámolnak arról, ha fáradtak, ha egy kis vidámságra, feltöltődésre, új erőre van szükség, akkor egy dal, vagy zenemű eljátszása vagy meghallgatása felüdülést jelent. A legtehetségesebbeknek a zene tanulása életpályát, hivatást ad.

– Még tanítványaként emlékszem, hogy annyira szerettem a kóruséneklést Böbe nénivel, hogy az utcán is énekeltük a többszólamú dalokat jókedvünkben. Ehhez kivételes személyiség kell, hogy ennyire megkedveltesse az éneklést. Mi ennek a titka?

– Ahhoz, hogy az éneklést megkedveltessük a gyerekekkel, nagyon fontosnak tartom, szeressük azt, amit csinálunk. Ha szívvel-lélekkel teszem a dolgom, azt a gyerekek észreveszik. Többszólamú daloknál, amikor az első sort minden szólam tisztán énekelte, összepróbáltuk. Rájöttek, milyen szépen szól együtt, s várták a folytatást. Ilyenkor a dicséret sem maradt el. Nagyon fontos, hogy legyen sikerélményük. Amikor egy-egy kórusművel készen voltunk, szerepelni vagy versenyre mentünk, nagyon vidámak, de fegyelmezettek voltak. Az ezüst vagy arany éremnek, tapsnak mindig együtt örültünk. Bár többletmunkát jelentett, sohasem volt gond a kórus létszámával, szívesen jöttek énekelni, igazi közösséggé formálódtak. A legjobbak kamarakórusban énekeltek, szólisták szerepeltek különböző városi rendezvényeken: esküvőkön, klubok rendezvényein, kiállítások megnyitóján. Olyan műveket választottam kezdetben, amivel megszerettettem a kórusban való éneklést.

– Az alapok nagyon fontosak, hiszen minden erre épül. Mit hasznosítanak később a gyerekek egy jó szolfézs-alapozásból?

– A zenetanulás alapja a szolfézs, a zeneelmélet. Ahogy az olvasást a betűk ismeretével kezdik, úgy a zenetanulásnál is előbb a hangjegyekkel kell ismerkedni, hogy a kottát jól tudják olvasni. Szolfézs órán valósul meg a zenei olvasás és írás megalapozása, kifejlesztése. Fontos, hogy kezdetben játékosan, az életkornak megfelelően segítsük őket az ismeretek elsajátításában. Ritmusérzék fejlesztésére nagyon sok játékos gyakorlat van: ritmuslabda, ritmustelefon, szöveget ritmizálnak, vagy ritmusra alkotnak szöveget, ami a kreativitást fejleszti. Ritmushangszereket adok a gyerekek kezébe, amivel a dalokat kísérik, vagy gyakorolják az osztinátót. Zenei memória fejlesztésére alkalmas a visszhangjáték, amikor egy zongorán lejátszott dallamot kell visszaénekelni, vagy egy tanult dalt emlékezetből szolmizálnak. A dinamikai és tempójelzéseket is játékosan tanítom. Egy tanulónak megsúgom vagy leírom a tempó- vagy dinamikai jelet. Az osztálynak kell megállapítani egy dal, vagy egy zenemű részletének eljátszása után a helyes megfejtést. Ez csak néhány példa, de így is lehet elérni, hogy a szolfézs óra nem unalmas, hanem élményekben gazdag legyen.

– Mesélne egy-két konkrét történetet az órákról?

– Sok kedves történetet őrzök, amin most is csak mosolyogni tudok.  Az óra előtt az egyik tanulóm ezt jelentette: - Ne tessék haragudni, nem tudtam megírni a házi feladatot, mert éppen akkor felejtettem el, amikor eszembe jutott. A másik kedves történem: Az órát általában problémamegoldó feladattal kezdem. Míg a házi feladatot ellenőrzöm, 3-4 feladatot írok a táblára, amit más-más  tanuló old meg. Amennyiben nem sikerül a megoldás, újra elmagyarázom. Géczi Kata mindhármat megoldotta hibátlanul. Ezért már nem piros pont, hanem egy jeles volt a jutalma, amit az ellenőrzőjébe is beírtam. Mikor a helyére ment, felállt és azt mondta: - Tanár néni, én olyan boldog vagyok !!!  Ez nekem is örömet jelentett.

– Biztos vagyok benne, a gyerekek szeretnek ide járni. Egy iskola azért is maradhat fent, azért fejlődhet, mert jó a tantestülete, a várossal, emberekkel a viszonya. Hogyan alakult ez ki Celldömölkön?

– Intézményünk fontos szerepet tölt be a város kulturális életében. Egy bizonyos szolgáltató szerepkört, ami saját hangversenyekkel, más rendezvények kiegészítésével, iskolai műsorok betétekkel való gazdagításában nyilvánul meg. A 60-as évek végén kezdődött Ság-hegyi Kráterhangversenyeknek máig is élő hagyománya van, a szüreti felvonulás élén fúvószenekarunk halad, az ifjúsági hangversenyeinket a zenét nem tanuló tanulók részére szervezzük, hogy közelebb kerüljenek a muzsikához, hang­ver­senyeink a házimuzsikálás hangulatát idézik. Rendezvényeinkről mindig tudósít a helyi újság, a városi televízió pedig gyakran közvetíti.

          Iskolánk tantestületét kiválónak érzem szakmailag és emberileg is. Nincs irigység, vita, veszekedés, de van egészséges kritika, amit igazgatótól és egymástól is köszönettel fogadunk. Örülünk egymás sikerének, segítjük egymást. Nagy öröm számomra, hogy ennek a közösségnek én is tagja vagyok. Rendszeresen részt veszünk, és kiemelkedő eredményeket érünk el a megyei, a regionális, az országos tanulmányi versenyeken, fesztiválokon, találkozókon. Mindent megteszünk a magunk eszközével azért, hogy tanulóink minél több művészi értéket vigyenek magukkal az életbe.

– Vannak-e visszajáró tanítványai, követi-e a későbbi fejlődésüket? Kikre emlékszik szívesen?

– Nagyon sok kedves tanítványom volt az elmúlt évek során, akikre szívesen emlékszem, és akikkel mindmáig kapcsolatban vagyok. Gyakran kérik segítségemet a közép- vagy felsőoktatási intézménybe történő felvételi előtt, de beszámolnak eredményeikről is. Például Deák György, aki a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerzett gordonka művész diplomát, számos hazai és nemzetközi verseny díjazottja, és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar művésze, vagy Német Violetta, aki Svájcban folytatta tanulmányait és nemrég sikeres mestervizsgát tett. Sebestyén Péter Írországban fejleszti tudását, Gyűrű Veronika pedig idén végzett a Szegedi Egyetem Zeneművészeti Karának a fuvola szakán. Iskolánk 60. jubileumi évfordulójára meghívtuk mindazokat a növendékeket, akik intézményünkben végeztek, és zenei pályát választottak. Jó volt hallgatni beszámolóikat sikereikről, munkájukról, szereplésükkel pedig sok örömet szereztek.

– Mit tanácsol a kezdő zenetanároknak, mit érdemes szem előtt tartani, mire figyeljenek, hogyan érdemes elindulni?

– A kezdő zenetanároknak azt üzenem, hogy szeressék a gyerekeket, legyenek megértőek, türelmesek, és következetesek hozzájuk. Minden gyerek egyéni bánásmódot igényel, törekedjenek arra is, hogy megszerettessék a zenét. Továbbá ügyeljenek arra is, hogy a gyengébb képességűeknek is mindig legyen sikerélménye, ezért lehetőleg minél korábban alakítsák ki a különböző együttesekben való együttmuzsikálás, a zenei együttműködés lehetőségeit. Nagyon fontos, hogy csak jó zenét tanítsanak és legyenek fogékonyak más zenei értékek, a könnyűzene műfajai, a jazz, vagy a népzene iránt is.

– Köszönöm az elmondottakat, és kívánom, még sokáig öröme teljék a növendékek zenei nevelésében, a tudás átadásában!

 


* Magyar Művészetoktatásért Plakettel 2011-ben kitűntetett intézményeknek (celldömölki Ádám Jenő Zeneiskola AMI, orosházi Liszt Ferenc AMI, püspökladányi Csenki Imre AMI) és pedagógusoknak  (Ács Péterné, budapesti Tóth Aladár AMI tanára, Ásztai Csabáné, a pomázi Teleki-Wattay Művészeti Iskola AMI nyugalmazott igazgatója, Bertha János, a fertődi J. Haydn Zeneiskola igazgatója, és Kolossa András, a budapesti Lajtha László AMI tanára) a Parlando is gratulál. A Zámbó Ferencnével készült interjú eredeti, teljes szövege a www.parlando.hu-n olvasható. (A Szerk. megj.)