„A zenepedagógus munkahelyek talán

nincsenek veszélyben”

 
A készülő, új oktatási törvény kapcsán több iskolában töltött időről, egész napos iskoláról, állami fenntartásról, életpálya-modellről is hallani. Arról, hogy az oktatás terén milyen átalakulás várható, s mindez mennyire érinti a zenepedagógusokat, dr. Gyimesi László, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének elnöke, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének főtitkára beszélt, aki azért hangsúlyozta, ő sem látta a kész tervezetet, bár igyekszik ebben az ügyben autentikus forrásokra támaszkodni. S azt mindenképp pozitívumként értékeli, hogy az alapfokú művészetoktatási munkahelyeket, a pedagógusok foglalkoztatását nem fenyegeti közvetlen veszély, ráadásul az új közoktatási rendszerben változatlanul komoly szerepet szánnak a művészetoktatásnak.  
 

– Számos híresztelésről lehet mostanában hallani az új oktatási törvény kapcsán. Hogyan látja a lehetséges változtatásokat, s mindez miként érinti a zenepedagógusokat?

  Konkrét tervezetet még én magam sem láttam, hiszen az új koncepció vitája még mindig folyik kormányszinten, akad azonban néhány autentikus információm. A legfontosabb elem az én számomra az, hogy az újonnan felépített közoktatási rendszerben az alapfokú művészetoktatás és az iskolai művészeti oktatás – ismereteim szerint – jelentős szerepet tölt be. Az is lényeges, hogy a közoktatáson belül is kiemelten fontos szerepet szánnak a művészeti oktatásnak. Ez két dolgot jelenthet, hiszen a NAT-on belül is létezik művészeti nevelés, s emellett önálló iskolatípusokban valósul meg az alapfokú és középfokú művészetoktatás. Nyilvánvalóan a NAT-alapú nevelés nem tudja azt, amit az egyéni hangszeres oktatás, ezek nem tudják kiváltani egymást, így a reményeim szerint nincs alapvető változás. Ez kulcsmozzanat. A másik nagyon lényeges újdonság, hogy az állami felelősségvállalás szintje várhatóan eltolódik. Jelenleg két meghatározó pontja van: az egyik az oktatással összefüggő állami felelősség, a másik az oktatási rendszerhez való központi költségvetési hozzájárulás biztosítása. Az új koncepció szerint az állam nemcsak hozzájárulást kíván biztosítani, hanem fenntartani kívánja a rendszert. Ezen belül – függetlenül attól, hogy az állam vagy más tartja fenn –, biztosítani akarja a legmeghatározóbb tételt, a pedagógusok bérét.

– Akadnak emiatt is aggodalmak, hiszen mindez beleszólást eredményezhet a tantestület felépítésébe, a vezetők kinevezésébe…

– Minden aggodalom helyénvaló olyan helyzetben, amikor mindenki alulinformált. Én is csak feltételes módban tudok beszélni, s olyan információkra hagyatkozom, amelyeket felelős politikusoktól hallottam vagy olvastam. Az, hogy jobb-e vagy rosszabb ez a modell, nem tudom megmondani, csak azt, hogy ez egy új koncepció, ami a jelenlegihez képest jelentős változást hoz. Ha azonban megnézzük a jelenlegi működést, az önkormányzatot és az államot túlzás mereven elválasztani egymástól, hiszen az önkormányzati rendszer is része az államnak. Kötelező feladatokat látnak el közpénzből, a forrás tekintetében semmi különbség sincs az állam és az önkormányzat között. A tekintetben, hogy milyen jogosítványok hol maradnak, nyilvánvaló, ha egy iskola állami fenntartásban működik, akkor az állam nevezi ki az igazgatóját. Az pedig, hogy a fenntartó mennyire szólhat bele az iskola belső életébe, a jogszabályoktól függ.

Miután most erős központosítási törekvések figyelhetők meg, biztos, hogy mindez beavatkozást jelent az iskola belső életébe, de nem hiszem, hogy ez olyan nagy változást okozna. S miután az általános képzésben akadnak nagy elmaradások, szakmai hiányosságok, talán nem olyan súlyos gond, ha mindezt másképpen kéri számon a fenntartó, mint ahogy jelenleg teszi. Ha feszesebbek a központi tanterv-részletek, irányok, azt sem tartom veszedelmesnek, ha azok nem veszélyeztetik alapvetően a pedagógusok szakmai autonómiáját. Azt gondolom, hogy a terveken nyilván szakemberek dolgoznak.

          Visszatérve a fenntartáshoz, továbbra is megmarad a lehetősége annak, hogy az iskolának önkor­mány­zatok, egyházak vagy más személyek, például alapítványok legyenek a fenntartói. Ebben az esetben, ha jól értem a koncepciót, az állammal valamilyen módon szerződést kell kötniük a feladatellátásra, s ezáltal a fenntartás tekintetében sok minden maradhat a régiben.

Eddig, ha egy önkormányzat művészeti iskolát indított, nem szüntethette meg, hanem átvette fenntartásra a megye. A terv szerint most ezeket az intézményeket automatikusan átveszi az állam?

– Igen, fordul a kocka. Most minden átkerül állami fenntartásba, az összes feladat az államnál jelentkezik, de van lehetőség arra, hogy az önkormányzat maga csinálja tovább, viszont ehhez az állammal megállapodást kell kötnie. Viszont így a sorból biztosan kiesik a megye.

  S így talán biztosabb lesz az intézmények működése.

– Elméletileg valóban biztonságosabbá, kiszámíthatóbbá válik. Viszont még számos részlet hiányzik, s nagyon lényeges, hogy a közoktatási törvény harmóniában legyen a készülő önkormányzati törvénnyel. Lehet, hogy lesznek nagyobb centrumok, a többi hely kihelyezett tagozatként működik majd. Ez a gyerekek szempontjából nem hoz változást, viszont lehet, hogy kevesebb intézmény lesz, több feladat ellátási hellyel. Ilyen megoldás létezett már korábban is a magyar művészetoktatásban.

          Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy az indulópozíció azonban nem rossz, hiszen – ellentétben a néhány évvel, ezelőtti állapotokkal – nem az alapfokú művészetoktatási rendszer létének fontosságát kell bizonygatnunk. Nem tudjuk azonban még azt sem, hogy a struktúra átalakítása milyen változásokkal jár a pedagógusok számára. Ma Magyarországon, a pedagógusok szerencsére megkapják a fizetésüket, ugyanakkor hat esztendeje nem volt béremelés. A mostani változás azonban életpálya-modellt is tartalmaz, ami 2013-tól kezdődően jelentősebb béremelkedést helyez kilátásba.

– Viszont óraszámemelés is várható…

– Ami az óraszámemelést illeti, a kormányzaton belül is komoly viták voltak, vannak erről. A legutolsó hivatalos információ az, hogy a javaslat nem tervez óraszámemelést, viszont a heti munkaidőből, az általános 40 órából meg akar határozni egy részt, amelyet kifejezetten az iskolában, az iskola tevékenységével összefüggésben kell tölteni. A jelenlegi szabályozás szerint a pedagógusok munkaideje 40 óra hetente, s akár ennyi órában foglalkoztathatja őket az igazgató. Ebből 22 órát kell tanítással tölteni. Ha jól értem, a tervezett szabályozás kinyitja azt a lehetőséget, hogy 32 órát töltsön az iskolában, ebből legyen 22 óra tanítás, s ezen felül napi két óra marad, ami nem kevés, de nem is lehet sokkal több annál, mint amennyit egyébként átlagosan minden bizonnyal ott is töltenek. Ez persze nem feltétlenül igaz minden esetben, így a művészetoktatás minden pedagógusánál sem. S nem is biztos, hogy minden munkakörnél ez szükséges, hiszen például egy zenetanárnak egészen más az időbeosztása, mint egy történelemtanárnak.

– S hogyan vélekedik az egész napos iskoláról?

– Csak azt tudom válaszolni, amit a szeptember 7-i, tanévnyitó értekezleten Gloviczki Zoltán, a NEFMI közoktatásért felelős helyettes államtitkára elmondott: az egész napos iskola semmilyen körülmények között nem fogja akadályozni azokat a foglalkozásokat, amelyek szükségesek a zeneoktatáshoz. Hozzátette, a kormány elfogadott egy koncepciót, amelynek folyik még utómunkálata, s az az ígéretek szerint néhány napon belül nyilvánosságra kerül. Ma még nagyon keveset tudunk az egész napos iskola ügyéről. Várjuk meg, mi lesz. De azt is tudomásul kell venni, hogy a változások mindig változásokkal járnak, amelyek előnyöket, hátrányokat egyaránt jelenthetnek. Új törvény lép a régi helyébe, és ezzel párhuzamosan a közigazgatási és az önkormányzati rendszer is átalakul. Hogy mi lesz a kormányhivatalok szerepe, hová kerülnek a tanüggyel foglalkozó csoportok, most még nem tudjuk. Ezek érdeksérelmekkel járhatnak, a mi feladatunk az – már amennyiben erre lehetőségünk nyílik – hogy ezeket megelőzzük, illetve a folyamatában pedig tompítsuk, orvosoljuk, képviselve a területet, és kollégáinkat. 

– S valóban, ezek a változások mikortól lépnek életbe?

– Legkorábban a következő tanévtől, de lehet, hogy még későbben. Feltételezem, bizonyos fokozatosság mindenképpen lesz. Még akkor is, ha maga az új közoktatási törvény nagyon gyorsan átfut a törvényhozáson. Szakszervezeti pozícióból két dologra kell koncentrálnunk: a munkahelyek megőrzésére és a pedagógusok foglalkoztatására. Ezt ebben a pillanatban, a koncepció terve alapján ezeket nem látom közvetlenül veszélyeztetettnek.

 Réfi  Zsuzsanna