Az új köznevelési törvénytől a jogvédő szervezetekig

Dr. Gyimesi László a Zamárdiban rendezett tanácskozásról, tendenciákról, tervekről

A hagyományokhoz híven az ország minden részéből várták a zenepedagógus szakszervezet képviselőit a kétnapos, Zamárdiban rendezett továbbképzésre, s a tavaly november végén tartott tanácskozáson számos fontos változásról is szó esett. Dr. Gyimesi László, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szövetségének főtitkára, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének elnöke nemcsak azokról a törvényi változásokról beszélt, amelyek Zamárdiban is szóba kerültek, hanem a jogvédő szervezeteket érintő, új rendelkezésekről. S elmondta, bár valóban akad néhány aggasztó tendencia, azért óvatos optimizmussal tekint az idei esztendőre.

- Gondolom, a fő témát Zamárdiban az új köznevelési törvény jelentette…

- Így igaz, s szerencsére a megszokott, éves továbbképzésünkre ismét nagyon sokan eljöttek. Novemberben azonban tisztázatlan helyzetből akadt még jócskán, így csupán a területet érintő terveket, elképzeléseket tekinthettük át. A közoktatási törvényt váltó köznevelési törvény kapcsán sem beszélhettünk elfogadott jogszabályokról, ennek ellenére - természetesen -, ez jelentette a központi témát. A Parlament ebben az esztendőben kétszáznál több törvényt alkotott, s a tanácskozásra összegyűjtöttem a fontosabb jogszabályokat, törvénytervezeteket, amelyek a zenepedagógusokat is érintik. Akadt belőlük jócskán, hiszen a köznevelési törvény mellett a szakképzési törvény szintén fontos számunkra, akárcsak a szakképzési hozzájárulásról szóló törvény vagy a felsőoktatási törvény. A munka törvénykönyvének módosítása, a korengedményes nyugdíjakkal kapcsolatos szabályozás, a költségvetési törvény, az előadó-művészeti törvény módosításai, az önkormányzati törvény, a megyei önkormányzatok konszolidációjáról szóló törvény is mind-mind vonatkozik ránk, akárcsak a szerzői jogi törvény módosulása. Igyekeztünk ezekről szót ejteni, s végül úgy vélem, a tisztségviselők elégedetten távozhattak, emellett sok kérdést sikerült tisztáznunk.

- Beszéltünk már korábban is arról, hogy mennyiben jelent veszélyt az iskolákra nézve a fenntartó változása. Most hogyan látja mindezt?

- A köznevelési törvényben nem volt novemberben sem jele, hogy a művészetoktatás terén koncepcionális változásokat kívánnának végrehajtani. Pozitívumnak tartom, hogy a törvény stabilizálja és megerősíti az alapfokú művészetoktatás és a középfokú művészetoktatás helyét, szerepét a magyar közoktatási rendszerében. Céljai, feladatai is meglehetősen pontosan és helyesen lettek megfogalmazva a törvényben. Emellett az új törvény megkísérelte azt az új utat járni, hogy keret-jellegű szabályokat ad. Az is megnyugtató, hogy nem lehetetleníti el, sőt, sokkal inkább megerősíti ezeknek az intézmények a működését. Nem rajzol át mindent, nem okoz teljes felfordulást, hanem megőrzi azokat az erényeket, amelyek ezt a területet jellemzik. A problémát a kondíciók, a költségvetés mértéke, a pedagógusok foglalkoztatása, bérezése jelenti. Ezeken a területeken már megjelennek olyan változtatások, amelyekről ma még nem lehet egyértelműen megmondani, milyen következményekkel járnak…

- Az alapfokú művészetoktatás területén zajlottak előzetes konzultációk, tárgyalások…

- Így igaz, s ezek nem azt mutatták, hogy az új szabályozás kedvezőtlenebb irányba vinne. Úgy tűnik, hogy az állam nem akar kivonni pénzeszközöket a zeneoktatás területéről, nem akarja túlterhelni a pedagógusokat, ugyanakkor olyan erőteljes kérdések vannak, amelyre még nem lehet tudni a választ. Az azonban biztos, hogy a köznevelési törvény alapján az iskolák fenntartója maga az állam lesz az önkormányzatok helyett. Megkockáztatom, hogy mindez talán biztonságosabbá teszi az alapfokú művészetoktatás egészét, és különösen a forráshiányos önkormányzati fenntartói kör iskoláinak működését. De van mód arra, hogy az önkormányzat visszaszerződtesse a saját intézményét. Valószínűleg ezt a nagyobb városok, kerületek meg fogják tenni, s megtartják az iskoláikat. Hogy mindez hogyan alakul, s mindennek milyen következményei, előnyei, hátrányai lesznek, még nem tudjuk. Hasonló a helyzet a pedagógusok foglalkoztatása, óraszáma, tekintetében is. A következő időszakban derül ki, hogy mindez hogyan működik a gyakorlatban, hiszen a törvény szeptemberben lép hatályba. Még a végrehajtási szabályozás, az egyeztetések hátra vannak. Így a problémás kérdések egy részét tisztázni lehet. Arról nem is beszélve, hogy olyan alapfontosságú kormányrendeletek megszületése van még hátra, mint a térítési díjak mértéke...

- Aggodalmat keltettek azok a hírek is, amelyek a pedagógusok számának csökkentésértől, létszámleépítéséről szóltak…

- Ez az aggodalom, ismerve az állami, költségvetési viszonyokat, hosszú évek óta nem véletlenül jelenik meg… Több folyamat is zajlik. A gyereklétszám drasztikusan csökken, s ez azt jelenti, hogy pedagógusból is kevesebb kell. Az alapfokú zeneoktatásban azonban- a demográfiai változásoktól függetlenül -, nagyjából konstans a létszám. Összesen 10-15% nőtt, illetve csökkent az évek során a növendékek száma. Ez pedig meghatározza a pedagóguslétszámot is. Ennek alapján megint csak óvatos optimizmussal tekintek az idei esztendő elé…

- Zamárdiban milyen gondokról számoltak be a szakszervezeti tisztségviselők?

- Ha egy változás ennyi kérdőjellel jár, mint a mostani, akkor érthető a tagok aggodalma. Nyilván az első helyen a munkahelyek megtartása áll, ráadásul olyan területről beszélünk, ahol 6-7 éve nem volt átfogó béremelés… Az új köznevelési törvény nyújt azért némi perspektívát, hiszen 2013-tól pedagógus életpályamodellt kínál. Mindez azt jelzi, hogy szeretné ezt a kérdést is megoldani. Reméljük, ennek a feltételei is adottak lesznek!

- S a jövőben ki fogja kifizetni a jogdíjakat?

- A jogdíj-részen nincs semmi változás. Ha valaki zenét szerez, előadják a művét, akkor megkapja az utána járó jogdíjat. A törvény változása elsősorban az úgynevezett közös jogkezelő szervezetekre vonatkozó szabályozást érinti, ami természetesen közvetlenül érinti a szervezet által képviselt jogosultakat , hiszen a közös jogkezelő szervezet legfontosabb feladata az, hogy az érintett jogosultakat minden olyan jog érvényesítésében képviselje, amelyet egyénileg a jogosult objektív okok miatt nem tud érvényesíteni. Ilyen például az üres hordozók jogdíjai is. A közös jogkezelő szervezetekről szóló törvényi fejezetet gyakorlatilag újra írta a jogalkotó. A közös jogkezelő szervezetekből kilenc van, közéjük tartozik az Artisjus vagy az előadóművészek jogait képviselő EJI, a filmmel kapcsolatos jogokat ellenőrző Filmjus, s a hanglemezkiadók szervezete, a Mahasz. Ezek az egyesületek nem konkurenciái egymásnak, hanem esetenként szövetségei is, mert összeköti őket maga a létrehozott mű. Hiszen például egy hangfelvételen három jogtulajdonos is akad: a szerző, az előadó és a kiadó. A kilenc szervezet egyetértésben működött, de most a kormányzat úgy gondolta - bizonyos nyilatkozatok szerint némileg elmarasztaló felhanggal – hogy ezen a helyzeten változtatni kell, ezt kívánja a kor szelleme. A törvénymódosítás ennek megfelelően szigorú felügyelet alá vonja az egyébként egyesületként tevékenykedő közös jogkezelőket, megkockáztatom: az egyesületi autonómia, így a jogosult művészek szándékainak háttérbe szorításával. Ez kardinális változás, amelynek nem látni még a végét...

- Az Európai Bizottság már évekkel ezelőtt több ország, köztük Magyarország ellen is kötelezettségszegési eljárást indított, mert nehezményezte ezeknek a szervezeteknek a monopolhelyzetét.

- Ezt a helyzetet most feloldja a törvény… De azért megteszünk mindent, hogy a monopólium feloldása, a versenyhelyzet előállítása csak olyan helyzetekben valósuljon meg, amikor ez valóban a művészek és nem a felhasználók érdekeit szolgálja. Bízunk abban, hogy a hatóságok bölcsessége és megfontoltsága ezt az ügyet a helyén kezeli, s nem fogja hagyni, hogy a közös jogkezelő szervezeteknek mesterséges, a jogosultak érdekeit csak látszólag szolgáló konkurenciát teremtsenek. Ami közelebbről érinti az előadóművészeket, s a zenepedagógusokat is, az az, hogy az EJI sajátos történeti okok miatt, jogszabályok alapján, közösségi, kulturális, szociális célokra fordította a begyűjtött jogdíjak jelentős részét, amelyeknek egyébként a jogosultja ismeretlen volt. Az üres hordozó jogdíj, a vendéglátó jogdíj jelentős része, amelyeknél a felhasználó nem ad adatot, ebbe a kalapba került. Jogszabály mondta azt ki, hogy az EJI ne egyénileg ossza fel az ismeretlenek között ezt a pénzt, hanem ezekre a célokra fordítsa. Ebből nagyon sok nemes célt meg lehetett valósítani és hozzájárulhattunk a megfelelő élethelyzet megteremtéséhez az előadóművészek – ide értve természetesen a művész tanárokat is – számára..

- Mindez most mennyiben változott?

- A jelen helyzet szerint a teljes jogdíjbevételnek legfeljebb a 10 %-t lehet ilyen célokra fordítani. Ez az összeg összehasonlíthatatlanul kisebb nagyságrendileg, mint korábban. S most a jogosultak döntése nem elégséges a támogatási célokról. Ezeket a célokat, valamint a támogatásra szánt összeget, a kultúráért felelős miniszter véleményének beszerzését követően - a szellemi tulajdon nemzeti hivatalának elnöke javaslata alapján - a közigazgatási és igazságügyi miniszter a hagyja jóvá. Ez azt jelzi, hogy az állam három, igen fontos képviselője foglalkozik az ilyen döntésekkel, egyben azt is jelenti, hogy a jóváhagyási eljárás eredménytelensége megakadályozhatja azt is, hogy a közös jogkezelő szervezet legfelsőbb, demokratikusan választott szervének döntése szerint kerüljön a jogosultak jogdíja felhasználásra. Van még egy negyedik szereplő is az állam oldaláról. Ha ugyanis ezen döntések megszülettek, akkor ennek a 10 % -nak a 70%-át kulturális célokra át kell adni a Nemzeti Kulturális Alapnak. A szervezettel egyébként a felhasználás feltételeiről is megállapodást kell létrehozni.

- NKA osztja el ezt az összeget?

- Ezt még nem tudjuk pontosan. Úgy vélem, inkább együttműködés lesz az NKA és a szervezetek között. Ezek ugyanis jogdíjak, s ezeket a jogosultak érdekében kell felhasználni. Ez azt jelenti, hogy ugyan az Alapnál bevételként jelentkezhetnek ezek az összegek, de a felhasználás csak a jogosultak érdekében történhet. Az én olvasatomban mindez azt jelenti, hogy elosztásban részt vesznek az jogvédő egyesületek tisztségviselői, így a kulturális célokon belül is megfelelő területre kell ezeket az összegeket fordítani. Ha a célok megvannak, s az NKA keretein belül maradunk, akkor nyilván pályázatokat kell kiírni, ami plusz adminisztrációt jelent, de vissza kell kanyarodni a közös jogkezelőkhöz. Ez működtethető modell. Hogy a törvény módosítása mögött meghúzódó, úgynevezett transzparencia minél erőteljesebben érvényesüljön, ennek semmilyen akadálya nincs. Az a fontos, hogy azok a célok ne vesszenek el, amelyeket a jogosultak, az előadóművészek fontosnak tartanak, s amelyek a több évtized alatt kialakultak. A mostani összeggel azonban a lényeges ügyek töredékét sem fogjuk tudni teljesíteni…. Jelen sorok olvasója sem találkozik – legalább is egyelőre – papíralapon a PARLANDO-val, mert a támogatás hiánya már itt is megjelent…Ami már biztosan nem lesz a jövőben, az a visszatérítendő támogatások rendszere, egyszerűbb nevén a munkaeszközbeszerzést – hangszert, illetve a lakáshoz jutást – támogató, kamatmentes kölcsön. Annyi kifogás érte a hivatal részéről, hogy úgy gondoltuk, nem működtetjük tovább. Ezzel egyébként olyan rendszer szűnik meg, amely az előadóművészek érdekeit szolgálta. S nem lesz helyette másik…

R. Zs.