HEGYI ISTVÁN

 

Forma, szerkezet és műfaj, I.

 

A hagyományos, ezen belül a szorosabb értelemben vett, társadalmi összefüggésben funkcionális népzene, és a közönségnek szóló műzene különválása nem változtatott azon a tényen, hogy a műzene eredeti forrása a népzene volt, és hogy a zeneszerzők később is tudatosan éltek azzal a lehetőséggel, hogy a népzene formáit, szerkezeti elemeit és kész műfajait műveikben felhasználják. Ezért nem is képzelhető el a zenetanár oktató munkája úgy, hogy a népzenére vonatkozó ismeretekkel ne rendelkezzen. Munkája során a zeneművekben találkozni fog a nép- és hagyományos zene műfajainak gazdag tárházával: walzer, ländler, fandango, ecossaise, csárdás, palotás, verbunkos, kontratánc, alborada, románc, seguidilla, stb., és a népzene formai és szerkezeti jellemzőivel, amelyek a műzenében is otthonosak, mint a periódus, a sorszerkezet, és fogalmakkal, mint a visszatérés, vagy az ismétlés. Jóllehet a jelen keretek közt részletes elemzésekre nincs mód, a fogalomrendszer pontosítására érdemes figyelmet fordítanunk.

 

A zenei műfaj fogalmának vonatkozásában a sokféle, olykor bonyolult meghatározás helyett fogadjunk el egy egyszerű, világos változatot, egy amerikai értelmező szótárból. Eszerint a műfaj „olyan művészi alkotás egy fogalomkörön – mint a zene vagy irodalom – belül, amelyre megkülönböztető stílus, forma, vagy tartalom jellemző”.[1]

 

Szerkezet

 

Mi a szerkezet? Szűkebb értelemben a szerkezetet a formával nagyjából azonos jelentéssel használják. Néha úgy is, hogy „formai szerkezet”. A szerkezet teljes jelentése azonban ennél több. Lényegében mindenre vonatkozik, ami a zene struktúrájának megértéséhez szükséges. Vegyük sorra ezeket.
 
A hang

Kezdjük a legkisebb egységgel, a hanggal. A hang nem csupán a dallam alkotóeleme, lehet abban kiemelt szerepe is. Így, ha a hangsor, illetve a hangnem alaphangja (tonika), vagy az ötödik foka (domináns). Sajátos helyzetbe kerülhet azáltal is, ha a hangsornak ugyan nem az alapja, de a dalnak a záróhangja, vagy ellenkezőleg, éppen azért, mert nincs exponált jelentése, csak díszítő-, átmenő-, vagy váltóhang. Az értékelésüket tovább is finomíthatjuk. Ezt tesszük, ha pl. súlyos helyen álló átmenőhangról van szó kromatikus menetben, ami népdalokban nem jellemző, vagy el-, illetve beugró váltóhangról beszélünk.

Egyszólamúság

Egy dallam értékelhető aszerint is, hogy egy-, vagy többszólamú zenében fordul elő. Egyszólamúság esetén nagyobb önállósághoz jut. Ilyenkor az előadónak több lehetősége nyílik arra, hogy szabadon formáljon, pl. parlando, vagy rubato előadásban szólaltassa meg, és ami szintén nagyon fontos, tág tere nyílik a díszítések szabad alkalmazására. Ezért a zenetudomány óva int attól, hogy az egyszólamúságot „primitívebbnek” tekintsük a többszólamúságnál. A csodálatos díszítésekkel teli keleti zene, beleértve természetesen a mi díszített népdalainkat is, megfelelő előadásban igen magas művészi szintet képviselnek. Számos nép zenéjében ez az előadási mód szinte kizárólagos.

Többszólamúság

Időrendben nagy valószínűséggel állítható, hogy a többszólamúság az egyszólamúságnál később született. Azon formái, amelyek a műzene korai időszakában, a homofóniában megjelentek, és esetenként egy ideig akár kizárólagosak is voltak, mint a gymel ének terc- és a faux bourdon szextpárhuzamai, majd később a kvintpárhuzamok, először a népzenében jelentek meg, akárcsak a mi szóhasználatunk szerinti polifónia (ami külföldön általában csak azt jelenti, hogy többszólamúság) olyan korai műfajai, mint az angol rota.

Érdemes megemlíteni, hogy egyes népek zenéjében még a szabad ellenpontra is lehet példákat találni, rendszerint minden imitációs igény nélkül.


Forma

Az európai népdalok nagy hányada négy soros, és gyakori az ismétlés egymás utáni sorokban és a visszatérés, vagyis az első sor ismételt megszólaltatása a dal végén. Ezeket jól ki tudjuk fejezni a sorok betűkkel történő jelölésével, ami lehetővé teszi az olyan sajátosságok érzékeltetését is, mint a variálás, vagy a transzponálás. A sorok egymásutánjából aztán kiderül, hogy a dallam fő íve felülről lefelé halad, vagy ún. kupolás szerkezetet alkot. Nem jellemző viszont az emelkedő forma, vagyis a mélyen induló, magasan végződő dallam.

Forma és szerkezet

A népdalok többsége dallamsorokra tagolódik. A dallamsor a népdal elejétől vagy az előző dallamsor végétől az előzőeknél hosszabb értékkel, szünettel, a hangsor szempontjából meghatározó hanggal lezárt, vagy ismétlések illetve kontrasztok révén elhatárolható következő egység végéig, vagyis a következő zárlatig terjedő szakasz. A népdalok formája a dallamsorok számától és azok egymáshoz való viszonyától (ismétlések, visszatérések, variánsok, transzpozíciók, stb.) függ.

 

A szerkezet a formánál tágabb fogalom. Beletartozik több olyan – esetleg a formát is befolyásoló, de nem feltétlenül közvetlenül formai – elem, mint a dallam haladási iránya, a szövegkezelés (szillabikus vagy melizmatikus), a metrika (a zenei súlyrend, aminek az írott kottaképben általában az ütem felel meg), a pódia (a verselés súlyrendje, ami többnyire egybevág a metrikával), a hangsor és annak meghatározó elemei (ilyen lehet pl. valamely, a tonalitás szempontjából meghatározó hang, a tengelyhang és a finális), valamint az ambitus.

 

Néhány gondolat a sokszor nem tisztázott metrika és pódia (podia) fogalmakról. A metrika „az ütem, amely zenében szervesen összefügg a dallami és harmóniai szerkesztéssel. Zenében a metrika méretét és egységét az ütemmutató jelzi…”[2].  Leegyszerűsítve a metrika a zenei súlyrend. A pódia a latin pes, pedis (láb) szóból ered (innen származik köztudottan a pedál szavunk is), és a nyugati „időmértékes” verselés verslábaira utal. A verslábak, az időmértékes verselés egységei, amelyek szintén a súlyrenden alapulnak (trocheus, jambus, stb.). Vagyis mondhatjuk, hogy a podia a szöveg súlyrendje. Mivel azonban a mi népdalaink szövege nem időmértékes, hanem magyaros, „hangsúlyos” verselésű, a verslábak helyett ezen a fogalmon a magyar hangsúlyrend szerinti lüktetést kell értenünk, szó eleji, de a zenéhez igazodó hangsúlyokkal.

 

A szerkezet vizsgálata során ezek mellett fontos lehet pl. az előadásmód (giusto, parlando vagy rubato) is. A szimmetrikus vagy akár terjedelmét, akár zenei anyagát illetően asszimetrikus dallamsor-struktúra mellet, számos népdal belső dinamizmusát recitáló, vagyis a szöveghez, a beszéd lejtéséhez szabadabban igazodó szerkezet, és ezzel összhangban álló előadásmód biztosítja. Vannak strófikus dalok. Ezekben a dallam a versszakok számának megfelelő esetben változatlanul vagy kisebb változásokkal ismétlődik, és ritkábban ugyan, de előfordulnak szabad, nem strófikus énekek, amelyeket szakaszonként más-más dallammal énekelnek. A szerkezet megítélését a szólamok száma is befolyásolhatja.

 

Az európai népdalok többsége kettő-négy soros, vagy ereszkedő, vagy, ún. kupolás, tehát az elején és a végén mélyebben járó, vagy ismétléseket, vagyis egymást követő sorokban azonos, vagy visszatérést, tehát az elhangzást követően közbeiktatott egyéb zenei anyag után a végén azonos vagy hasonló dallamot tartalmazó forma. Ezek és ezeknek számos variánsa mellet azonban találkozunk két- és háromsoros vagy akár négynél több sorból álló formatípusokkal, valamint számos esetben szabadon recitáló illetve ismételgető recitáló formákkal is. A kupolás formát az utóbbi évszázadok termékének tartják. A földrész lakosságának számottevő hányadát kitevő szlávoknál a kupolás szerkezetű népdal megszületését annak tulajdonítják, hogy a népvándorlás során megszűntek a korábban kisebb csoportokra jellemző, nem kötött ritmusú, azonos anyagokat variáló típusok. Ezek helyét vette át a kvint-oktáv gondolkodáson alapuló kupolás, íves forma.

 

Szerkezetek, formák és műfajok példái az európai népzenében

 

Az európai népdalok áttekintése szerkezeti és műfaji szempontból a változatok nagy száma miatt még terjedelmesebb tanulmányban is nehezen képzelhető el a teljesség igényével. Az eligazodásban azonban segítséget nyújthat néhány szokásos formával kapcsolatos ismeretek rövid összegezése is. Fussuk át vázlatosan ezekre a szempontokra figyelve Európa népzenéjének egy szűk keresztmetszetét.

 

Földrészünk országait különböző módokon szokták csoportosítani. A könnyebb áttekinthetőség kedvéért vegyük alapul azt a felosztást, amely szerint az egyes országok Kelet-, Dél-kelet-, Kelet-közép-, Észak-, illetve Délnyugat-Európához tartoznak. Igaz, vannak tudósok, akik ezek közül némelyiknek, különösen a kaukázusi országok esetében, az Európához való tartozását is vitatják. Viszont tartsuk szem előtt, hogy a népzene nem ismer merev ország-, de még földrész-határokat sem, tehát egy ország elhelyezésére vonatkozó esetleges földrajzi tévedés a népzenei összefüggések értékelését a legtöbbször nem befolyásolja. Vegyünk tehát sorra néhány műfajt, elsősorban szerkezeti és formai szempontok alapján.

 

Kelet-Európa

Kelet-Európában előfordul, hogy az énekes a dal egész terjedelmében egyetlen szöveget ismételget. Sok – pl. a nyári napforduló alkalmával előadott – szertartási- és varázsló-, gyakran a házasságkötéssel kapcsolatos ének rövid, általában nyolc szótagos típus.

Oroszországban a lakodalmi énekek olykor gyakran egyetlen zenei gondolatból állnak. A lakodalomnak nem csak egy meghatározott mozzanatához kapcsolva énekelhető, ún. lakodalmi „mintadallamokat”, igen változatos ritmikai sablonok alapján adják elő. A dallamsorok szótagszáma általában öttől kilencig terjed, és ahol erre lehetőség kínálkozik (kettővel osztható egységekből áll), ott vagy azonos, vagy eltérő anyagú kettes tagozódást mutat, pl. A B A B formában, de lehet ilyen is:

 

1. kotta Orosz lakodalmi ének  – Szentpétervár – Internet (HI)

 

A balladák, szemben a nyugat-európaiakkal, szerkezetileg nem alkotnak külön típust, hanem az általános orosz népdalokhoz igazodnak. A nagy számban feljegyzett epikus énekek, a mára már kihalt bülinák (былина)[3] rendszerint felütéssel kezdődtek és önálló műfajt képeztek. Előadási módjuk lehetett szóló recitatívó vagy kórusének. Jellegzetes formájuk az A B B és A B C C. Az ütemfajtájuk lehet 3/4, 4/4 vagy akár 11/8. A gyakran cselekményhez kapcsolt, többnyire négy soros, refrénes strófikus horovod (хоровод) körtánc formája lehet pl. A A B B, A B A B, vagy A B B A. Különösen gyakori a második formaképlet, amelyben a második sor a dal végén visszatér, de lehet egymagvú is:

 

2. kotta Orosz - Horovod  Мядуница и Заря Заряница. Песни-хороводы Internet (HI)

 

A csasztuskák (частушка) – a név az orosz „csasztüj”, magyarul „gyors” szóból származik – szótagszáma általában 8+7+8+7, bár ismertek 8+8 szótagos egyéb regionális változatai is. Ez a szerkezeti állandóság lehetővé teszi azt, hogy ugyanazt a szöveget több dallamra is el lehet énekelni.

A „keleti cseremiszek” (marik) közt gyakori a négysoros, dúr pentaton, ismételgető típus, ugyanakkor ismeretlen a kétrétegű kvintváltás. Ezek alapvetően eltérnek a környező baskír, orosz és tatár népzenei anyagoktól. A szertartási énekek ebben a tekintetben sem különböznek az általános témájú, ún. lírai daloktól. Az „erdei cseremiszeknél” viszont – a mi régi stílusú dalainkhoz hasonlóan – a népdal első felének két dallamsorát a második féldallam lejjebb transzponálva, reális válasszal ismétli. Ez azonos anyagú első két sor esetén egymagvúságot eredményez. Délen a népdalokban a lefelé történő reális kvintválasz az általános. Az ettől eltérő dallamok ütemfajtája 6/8-os, vagyis nem követi az itt egyébként szokásos 2/4-es vagy 4/4-es lüktetést.

A török nyelvcsaládhoz tartozó csuvasok a marikkal szomszédos területen, tőlük délre élnek. Köztük is három jól elkülöníthető csoportot lehet megkülönböztetni: virjyal, anatri és tatárföldi csuvasok. A földrajzi közelséggel magyarázható, hogy a Mariföldhöz közeli területek lakossága gyakran kvintváltó mari népdalokat énekel csuvas szöveggel. A két nép zenéjének kölcsönhatása vitathatatlan. Itt nem ritkák az olyan asszimetrikus ütemfajták sem, mint pl. a 7/8. Ezek formaképlete A B B, A A B vagy A A AvA második és harmadik sor megismétlésének eredményeként gyakran ötsoros formák is születnek. Az anhemiton pentatónia mellett lehet s-t-d-r-m félhang-közös skálákkal is találkozni (pl. a mennyasszony-siratókban). Az itt is megtalálható néhány hangos, variáltan ismételgető típusról feltételezik, hogy ezek képviselik a legősibb réteget.

 

Az Ural-hegység déli lábánál fekvő, a magyarok őshazájának is tartott Baskíria lakossága körében népszerű a szabadon formált, melizmás, elnyújtott záróhangokkal előadott „hosszú ének” és a gyors tempójú, szillabikus „rövid ének”. Ez a megkülönböztetés más országok, többek közt Tatárföld, Románia, Ukrajna, Szerbia, Bosznia-Hercegovina és Törökország lakossága körében is ismert.

 

Tatárföld lakói (az ún. volgai tatárok) két nagy csoportot alkotnak: kazáni és mishari tatárok. A közöttük is megtalálható „hosszú” és „rövid” énekek nagyjából a baskíroknál megismert sajátosságokat hordozzák. Zenéjükben fontos szerepet játszik a pentatónia, és a dal egyik felének vagy felfelé, vagy lefelé történő pontos transzpozíciója. Emellett azonban vannak fokozatosan ereszkedő, vagy kupolás építkezésű énekeik is.

 

A mongol nyelvcsaládhoz tartozó, saját nyelvükön ojratoknak nevezett, a Kaszpi-tenger északnyugati oldalán élő kalmükök zenéje, habár közel négyszáz éve teljesen más (főként orosz és tatár) hatások érik őket, nagyobbrészt megőrizte eredeti mongol vonásait.

 

A mintegy 60 nyelvjárást felölelő örmény nyelv sokszínűségéhez hasonlóan Örményország zenéje is igen sokrétű. Korai időszakának termékeit három csoportba osztották. Ezek a paraszti, az egyházi és a guszan, vagyis szakzenészek által népi hagyományok alapján komponált és előadott zene.[4]

1. térkép A kaukázusi országok

 

A népi zenei anyag sokféleségét már az előadó apparátus széles skálán mozgó lehetőségei is jó tükrözik. Van ének, amelyet szólista ad elő. Ez lehet recitáló vagy dalszerű. Másokat két szólista, vagy szóló és kórus szólaltatja meg, de vannak olyanok is, amelyeket két kórus énekel. A népi zenei életben központi szerepet játszó táncdalok egy-egy, számos metrikai és ritmikai változatban megjelentő ritmusképlet ismételgetésén alapulnak. A lírai énekek, főként a szerelmi dalok gyakran hosszabbodnak meg belső vagy külső bővítmény révén. A 12‑13. századra teszik azt az időszakot, amikor kis-ázsiai hatásra meghonosodhatott az örmény zenében a makámelv (itteni nevén a mugamat).

 

Az azerbajdzsán bayati nevű gyászének négy versszakból áll [5]. A shikest improvizatív műfaj. Azerbajdzsánban a lírai dalok többsége 3/4-es, vagy 6/8-os ütemben van. A dalok melodikus fejlesztésének eszköze az ismételgetés, a melizmatikus díszítés, a szekvenciázás és a variálás. Az alapvetően lefelé haladó dallamvonal előtt rövid emelkedő, kvart vagy kvint hangterjedelmű bevezető motívum szokott állni, amelyben a modus 5. foka kap hangsúlyt. Hősi költeményük, az epikus dastan [6] formájának alakulását meghatározza az az előadásmód, amelynek során a kísérő hangszer bevezetést és közjátékokat játszik, a szöveget pedig sokszor csak prózában mondják. Itt is hagyomány az, hogy azonos dallamra különböző szövegeket énekelnek. A két énekes versengését tartalmazó deishme [7]  műfajban a vetélkedő személyek rejtvényszerű kérdéseket tesznek fel egymásnak. Az itt is honos mugam (makám) hangszeren bemutatott előjátékkal kezdődik, majd ezt követi az énekes előadása.

Grúzia keleti részein a khevsur törzs siratói recitatív énekek. Jellemzőjük a végén lefelé hajló dallamvonal. Az ütemfajta a beszéd lüktetéséhez igazodik. A tushinoknál jellemző a lefelé haladó dallamvonal motívumainak variálása. Etnikai csoportoktól függően találhatók itt 2-3 ütemes dallamsorokból álló énekek, de végigkomponált dalok is. Egyik műfajuk – a mezőgazdasági munkákhoz kapcsolódó orovel – magasan kezdődik, amit e gazdag díszítéseket tartalmazó recitáló ének hirtelen zuhanása és egész- vagy félzárlaton történő befejezése követ. A hegyek közt élő szvan népcsoport dalainak a hangterjedelme nem haladja meg a kvartot. A munkát kísérő, háromszólamú, lassú tempóban induló naduri jellegzetessége az elején megszólaló széles dallamív után következő gyorsulás, majd a dallam akár egyetlen frázisra szűkülése.[8] Ezt ismételgetik közösen, majd az egészet lassú kóda zárja.

 

Észtországban az ősi runo [9, 10] dalokban egyaránt található lírai és recitáló stílus. A recitálás egyébként a szertartási énekekre, a gyermek- és bölcső-, valamint a munkadalokra jellemző. Ezek vagy egyetlen, egy centrumhang körül mozgó dallamsorból állnak, vagy kettőből úgy, hogy a második az első variált ismétlése. Kis hangterjedelmű énekek, amelyeknek a hangsora az anhemiton pentatónia 3-4 hangos szegmense. A lírai dalokban a dúr- és moll tonalitás jellemző. Ezeknek a hangsoroknak 5-6 (néha több) hangja hallható bennük. Újabb keletű jelenség a rímtelen runo énekekkel szemben a rímes, strófikus és szillabikus változatok előtérbe kerülése, és a hangterjedelem megnövekedése. Többszólamúság csak néhány helyen fordul elő.

 

Lettország népdalaiban a jellemző tagolást a két-két soros rímtelen versszakokból szerveződő négysoros versszakpárok adják. Sajátos a deklamáló stílus (az ún. „kihúzott” dal). A tipikus 3/8-os lüktetés mellett fontos szerepet játszik az asszimetrikus metrika, ami a dalok nagy változatosságát biztosítja. A táncdalaik főként páros, polka- illetve hármas, mazurka-ritmusúak. Ezeknek mindössze 4-5 hang a hangterjedelme, előadása pedig a szöveghez igazodik, ami szillabikus. Többszólamú előadásban is megszólaltnak a bölcsődalok, a munkadalok és a családi rituális énekek. Ebben az esetben a kíséretet bordunhang képviseli. Gyakori formatípusok: A A B B, A A B C, A B A B, A B C B, A B C C, A B C D.

 

Litvániában a gyermekdalok, pásztorénekek, táncdalok, temetési- és lakodalmi siratók általában 3-5 hangos recitáló anyagok. Dzukija körzetben, ahol csak egyszólamú énekek vannak, a mixolíd, az eol és az ion modusok alkalmazása a leggyakoribb. Dór és fríg csak ritkán fordul elő. Keleten lehet pentatóniával is találkozni. A dalok általában izometrikusak, de gazdag ritmikai tartalommal. Sok a szövegekben a hajlítás és az eltolt hangsúly. A hármas- és a négyes lüktetés mellett előfordulnak váltakozó ütemek. Az utolsó egy vagy két sort rendszerint megismétlik. Hagyományos többszólamú műfaj a sutartinė [11] (a jelentése összhang, harmónia).

 

Belorussziában az ún. „korai hagyományos időszak”-ban (a 16. század előtt) keletkezett három alaptípusban – a kozák-, a primak- és a betyárdalok – jellemzően szillabikusak voltak, és csak minden második illetve negyedik sor tartalmazott rímet. A sorok száma rendszerint kettő és négy között mozog.

3. kotta Belorusz népdal - Kalina Marina A B Bv - Federowski 20.

 

Moldvában a dallammozgás általában kiegyenlítettségre törekszik (felfelé ugrás után ellentétes irányú lépések következnek és fordítva). Alapvetően improvizatív zenéről van szó, amiben fontos szerepet játszanak a díszítések, és amihez a rubato és giusto szembeállítása és a gyakori szinkópák is igazodnak. Egyébként a leggyakoribb ütemfajták a 2/4, 3/4, 6/8, 3/8 és 7/16. Az 5/4-es metrika a hajduk táncban fordul elő. A dalok rendszerint szimmetrikusak, kivéve az itt is ismert lassú és gyors szakaszból álló doinák [12] lassú, nagy hangterjedelmű szakaszát és a siratókat.

 

Ukrajnában a lányok által, kis hangterjedelmű zenére járt körtánc a vesnyanka (веснянка).[13] A munkadalaik közt vannak recitáló, panaszos és rituális énekek. Sajátos réteget képvisel a „hívó ének”, ami a hegyek közt élő emberek kommunikációjának az eszköze. Rendszerint egy fiúnak egy lányhoz intézett dala. Szerkezet szempontjából az első szakasza tipikus „hívó” szó- és dallammotívumokat, az ezután következő szabadon recitált üzenetet, majd a záró szakasz a hívott lány nevének említésével az első szakasz variált ismétlését tartalmazza. A rabokról vagy hősökről szóló hagyományos epikus duma műfaj szabad előadású zenei anyag.

 

Hegyi István életrajza:


Születési hely és idő: Siklós, 1941. júl. 8. Diploma: Budapest, Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Karvezetés és Énektanár-képző Tanszaka (1966). Tanárai többek közt: Bartha Dénes, Gárdonyi Zoltán, Hegyi Erzsébet, Kroó György, Párkai István, Szőllőssy András, Szőnyi Erzsébet, Ujfalussy József és Vásárhelyi Zoltán.
1966-75-ig a Pécsi Erkel Ferenc Konzervatórium, majd az abból kivált Művészeti Gimnázium tanára. Tantárgyak: szolfézs, zeneelméletet, zeneirodalom és népzene. 1975-től a Pécsi Tanárképző Főiskola adjunktusa. 1980-81-ben tanár és karvezető Bagdadban, a különleges tehetségek iskolájában, a Music and Ballet School-ban.
1982. Főiskolai docensi kinevezés a Pécsi Tanárképző Főiskolán. 15 évig a Pécsi Bartók Béla férfikar másodkarnagya. 1987-1997-ig a Pécsi Kertvárosi Református Templom Psalmus kórusának a karnagya.
Az 1991-92-ben az Indiana University of  Pennsylvania (IUP) vendégprofesszora.
1993-2003-ig egyetemi docens a Pécsi Tudományegyetemen. Közben 1966-1985-ig megszakításokkal, összesen mintegy 8 éven át a Pécsi Zenetanárképző Főiskola óraadó tanára.
1990-ben doktori vizsga, a védés elnöke Ujfalussy József, zenei elnök: Szőnyi Erzsébet. Disszertációja könyv alakban: Világunk zeneoktatási öröksége, a zeneoktatás kisenciklopédiája (1997).
Fontosabb előadások: sorozat a külföldi zeneoktatásról szlovák főiskolákon és zeneakadémián (Eperjes, Besztercebánya, Nyitra és Pozsony). Két előadás a magyar zenetörténetről: Pittsburgh (PA), a magyar népzenéről California (PA) város.
2003-ban nyugdíjazás. Kiváló tanítványok: Jandó Jenő, Ligeti András, Gyöngyössy Zoltán, Kovács Sándor, Lakner Tamás, Kamm Salamon, Hoppál Péter és még sokan mások.
2004-ben jelent meg: Shinichi Suzuki: Nurtured by Love. A new approach to education (1984). [A szeretet pedagógiája. A tehetségnevelés egyedülálló megközelítése] c. fordítás angolból. (Budapest, Óbudai zeneiskola). Több mint 30 tanulmány, főként a külföldi zeneoktatásról és népzenéről.
Kiadásra vár: Európa népzenéje, több mint 600 oldalas, kottákkal és képekkel illusztrált könyv.

 

 

 



Referenciák

 

1. A category of artistic composition, as in music or literature, marked by a distinctive style, form, or content (Free Dictionary).

2. Lapoda Multimédia Kislexikon  – Internet

3. You Tube: Гусли (gusli) Былина об Илье Муромце: http://www.youtube.com/watch?v=l8wUCKNFUus

4. You Tube: Armenian Mugam – Albert Narkolayev: http://www.youtube.com/watch?v=dNTsC7RNgK8

5. You Tube: Helbawy - Maqamat - Bayati, Hugaz, Nahawand: http://www.youtube.com/watch?v=U6x56WW6P54

6. You Tube: azeri music Ashiq ilham Dastani havasi saz qopuz azerbaijan musicsongs.azari turk muzik: http://www.youtube.com/watch?v=4Bb_l0FECPY

7. You Tube: Super Deyishme Rashad vs Nicat - Molodoysan bala-2:http://www.youtube.com/watch?v=g7kOjIhf304

8. You Tube: Qobuleturi naduri - mtas khokhobi aprenila. Gurian-Acharian folklore: http://www.youtube.com/watch?v=zBhoyqnLMBw

9. You Tube: Singing a Kalevala runo in Finnish [Ensiferum] – Finn runo: http://www.youtube.com/watch?v=hNz4zJobg58

10. You Tube: Kihnu island Estonia – Észtországi runo: http://www.youtube.com/watch?v=pH89AI6ESck

11.You Tube: A folk song from Lithuania: http://www.youtube.com/watch?v=3subUnkjUHU

12. You Tube: Doina ciobanului / Shepherd's song (brácsán): http://www.youtube.com/watch?v=4F6DCPTB-3A

13. You Tube: "Holubka" Веснянка / Vesnianka Ukrainian Dance Ensemble: http://www.youtube.com/watch?v=WFrb4wcLr-Q