P. Stébel Ildikó*

 

A Zenede Palota TÖRTÉNETE

 

 

A Debreceni Zenede, ma a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolának otthont adó Vár utca 1. sz. alatti épület – a Zenede Palota – országosan védett műemlék.

 

Debrecen város zenei életének, dinamikus fejlődését mutatják az 1800-as évek elején azok a szerveződések,  amelyek a muzsika kedvelőit egy táborba kívánta összefogni; így Casino Egyesület, Musika Egyesület tervezete, amely Hangász Egyletként létre is jött, s amely további működésének a szabadságharc vetett véget, ám kis vagyonkáját  - 140 Ft 65kr -   takarékpénztárba helyezve, megalapozta egy zeneművészeti társulat anyagi forrását. A zeneművészeti társulatként pedig a Debreczeni Zenede hivatott életre. Az éneklő és zenélő Debrecen, hamarosan új meg új kezdeményezésekkel alakította zenei életét.

 

Debrecen város polgárainak áldozatkészsége, anyagi alátámasztást adott ezeknek a kezdeményezéseknek. Farkas Ferenc vaskereskedő, aki a Péterfia utcai színház létrehozását is szorgalmazta élen járt ezen áldozathozatalban, mind anyagilag, mind tevőlegesen. A Zenedei Egylet az ő irányításával kezdte meg tevékenységét. A Zenedei Egylet, a zenei nevelés, szervezeti és művészi szempontból egyaránt jelentős intézményesítése érdekében, 1861-ben megalapította a Zenedét, 1894-ben palotát épített annak. 1861-ben már teljes művészi és pedagógiai felkészültséggel nyílhatott meg a Városi Zenede. Hajléka lett a muzsikának, az énekes és hangszeres zenének, nevelője és irányítója a debreceni zenekultúrának. Működésének első évében 270 növendéke volt, fennállásának 75. évfordulóját ünnepelve, pedig már 900. Működésének kezdeti időszaka az, amikor verbunkos zene meghódította a nagy hangszeres formákat, hogy majd egy kései romantika pátoszának zenei korszakán át, eljusson az új magyar zenéig a népi dallamvilág anyagából és szellemi tartalmából kisugárzó magyar zenei nyelv megismeréséig.

 

A „Hajlék”

 

A Zenede kormányzóbizottsága, 1861-ben, kérte a várostól az akkori Czegléd utcai Komáromi féle- üresen álló házat, ám a város nem engedte ezt, meleg hangú levél kíséretében 500 Ft támogatást juttatott alapítvány gyanánt az Egylet részére. A Debreczeni Zenede 1862. november 3-án kezdte meg működését, Dégenfeld Imre gróf palotájának bérletben, rendelkezésére bocsátott 6 termében Degenfeld halála után 1890-ben azonban új otthon után kellett nézzen az intézmény. Ez év tavaszán a Zenede beköltözött a kevéssé alkalmas és szűkös lehetőségeket biztosító Czegléd (Kossuth u.) – Batthyány utca sarkán található épületbe. Közben állandóan vizsgálódott az új otthon megteremtése érdekében.

 

A drága belvárosi telkek, a kevés rendelkezésre álló pénz, a helyigény, ami megnehezítette a választást. Szóba jött a később, Kereskedelmi Akadémia által elfoglalt telek, a városi tűzoltólaktanya használaton kívüli telke, de legtöbb esély a Csapó u. 20 sz. Vár u. 1. sz telek megvételére volt. Az itt található Kainrath féle telek, a Zenede akkori igazgatója – Simonffy Emil figyelmét erőteljesen felkeltette. Sikerült is jutányosan a saroktelekhez jutnia.

 

A Zenedei Egylet elnöke, igazgatója és jegyzője saját felelősségére és kockázatára vette meg a telket. A Csapó és Vár utca szegletét képező telket 11 kat. hold földet 21 739 Ft-ért, amit az 1891 okt.7-i választmányi ülésen - rendkívüli közgyűlésen majd, megszavaztak. A föld értékesítése után, a telek és az épület 86 387 Ft-ba került, ennek értéke, az 1912-évben, már 260 000 korona lett. A város ehhez 20 0000 Ft segélyt nyújtott, az István-gőzmalom is bőkezűen adományozott, és sok debreceni polgár adománya is befolyt, kiknek nevét nem őrzi márvány. Szotyori Nagy Károly, Chon Adolf a Zenede tanárai, több évig lemondtak a fizetésükről, sőt Sz. Nagy még 1000 koronát is adományozott a Zenede rendelkezésére.  Ezen az ülésen, elhangzott az építési program, amelyben elhatározták, hogy az egyemeletes épület alsó szintjét, boltok számára adják ki jövedelem szerzés céljából a Zenede fenntartására. Megegyeztek arról is, hogy hangszigetelésre, s egyáltalán a zenei céloknak való megfeleltetésre nagy  gond fordíttasson. Legyen felügyelői lakás, igazgatói hivatali szoba, szertár, valamint hangversenyterem, ez utóbbi elgondolás, kisebb vitára is okot adott.

 

Az épülettervek, vázlatok költségirányzatok készítésére pályázatot írt ki a választmányi ülés. A pályáztatás kétfordulós volt. A pályázatra 5 terv érkezett: Gerster és Rössler, Tóth István, Tóth Béla, Bernovits Gusztáv, és Tóth Elek (Tempus), A tervek elbírálását Simonffy Emil igazgató, Márton Imre jegyző, Kövy Lajos számvizsgáló, Zádor Lajos majd Komlóssy Dezső választmányi tag, Balogh Mihály városi főmérnök végezte. A tervek kivitelezése nagy tőkét igényelt, s mint a legköltségesebb – Tóth Elek terve- elvétetett. A tervekkel kapcsolatban a bíráló bizottság hibaként rótta fel; a jövedelmezőség, a tanhelyiségek célirányos beosztásának hiányosságait, az építési program figyelmen kívül hagyása – amely arról szólt, hogy a terv a telek egészére készüljön el, a kivitelezés pedig a 2/3-ra történjen. A telken meglévő régi épületet így még egy ideig hasznosítani is tudják a bérbeadása révén, amely 300 forintot jövedelmezett a Zenedének. Valamint kitétel volt, hogy az előirányzott építési költséget a 60 ezer forintot, nem lehet túl lépni.

 

Petz Vilmos budapesti építésznek (műegyetemi tanár) felküldték az anyagot a bírálathoz, vélemény nyilvánítását kérték. Az ő észrevételei is hozzájárultak a hangversenyterem öblösségéhez és folyosók tágasságához. Végül, Tóth István terve fogadtatott el, és az 1893. március 19-i rendkívüli közgyűlés, beleegyezését adta az építkezés megkezdéséhez. Tóth István fővállalkozója is volt a kivitelezésnek. Tóth István a Dégenfeld illetve Tisza palota átépítési munkáinak is tervezője volt. Segítségnyújtásért folyamodtak a városhoz. Debrecen város közgyűlése megszavazta az építkezéshez nyújtandó támogatást, és 20 ezer forintot adott. Ezzel egy időben eltörölte az évi rendszeres segélyt, amelyben addig részesítette az intézményt pár éven keresztül. Az építkezéshez segítséget nyújtott: Debreczeni Első Takarékpénztár, az István gőzmalom Társulat. 1000-1000 forintot szavaztak meg.

 

A 1893 tavaszán kezdetét vette a munka. Építőbizottságot hoztak létre, melynek élén a technikai felügyeletet Domokos Kálmán a gazdasági tanintézet igazgatója majd, Kúthy Béla m. kir. államvasúti mérnök, látta el. Az átköltözés 1894 áprilisában megtörtént. A hangversenyterem csak a tél folyamán lett kész.1895. március. 17 - re, maradt, az ünnepélyes megnyitás.

 

Megépülésekor a Zenede palota egyemeletes saroképület, magas-tetős kialakítás olasz reneszánsz, neoreneszánsz stílusban tartva. A Vár utcáról egy teljesen a Zenede számára elkülönített vestibule, vezet az épületbe. Belépéskor, a bejáratnál láthatjuk a két fekete márványtáblát, amely megörökíti a Zenede, illetve az épület keletkezésének történetei adatait.

 

A bejárati csarnokba belépve a házmesterlakás előtt elhaladva, a lépcsőházba juthatunk. Lépcsői, karsti márványból készültek, mozaikozott, illetve öntött kőpadlós folyosóra vezetnek, melyek, cc. 3 m szélességűek.  A falak műmárvány lapokkal díszítve (stucco lustro). A hangversenyterem, jobbra az első emeleten foglal helyet, mellette az énekterem, majd az igazgatói szoba a szertárral, - volt kialakítva.

 

Az épület utcai szegletében, a zongoraterem, mellette a Csapó utcára tekintő hegedűterem található. Legvégül a felügyelőnő lakása helyezkedett el az első emeleten. A tantermeket, porcelán illetve Friedland- kályhával fűtötték, a termek belmagassága 4 méter, légszeszvilágítással és amerikai parkett padlóval, szelelővel, voltak ellátva. A folyosók, a tantermek falain díszes keretekben, zeneszerzők képei sorakoztak, az igazgatói irodában, több értékes festmény volt elhelyezve. Az iroda és folyosó világítását szolgáló lámpatestek igazi remekművek voltak, díszére az épületnek.

 

A hangversenyterem 14 méter hosszú, 9 méter széles, és 8 méter magas. Három, hatalmas ablakon kapja a világosságot, melyekkel szemben a kagylószerűen bemélyesztett kiképzéssel színpad áll, - közepén tapétaajtóval, amely az öltözőbe vezet, előadáskor a közreműködők gyülekezőhelyéül is szolgál. Maga a színpad több zongora, valamint 30-35 személy elhelyezkedésére, alkalmas. Falain körben erkély is volt található, az énekkar elhelyezésére. Ezen színpadi ”fülke” hasonlatos, az Sydenhamban található kristálypalota zenetereméhez (Alberthall). Akusztika szempontjából, a színpad kiváló megoldásnak bizonyult, - ma is ez adja a hangversenyterem igen nagy értékét. A terem 250 szék befogadására lett tervezve, szelelőkkel, Meidingerrel, két 18-18 légszeszlángú csillárral lett ellátva.

 

Ami a terem díszítését, építészeti művészeti, kivitelezését illeti; általánosan nagyon sikerültnek találtatott, már az akkori vélemények szerint is. A terem falát, sárga stucco-lustro lisenák mezőkre osztják, melyeknek felső harmada, zöld márványozáson: Beethoven, Chopin, Haydn, Mozart, Bach, Verdi, Wagner, Volkmann, Liszt, Goldmark, és Erkel neve vannak aranybetűvel bevésve. A falakat Torockay Oszvald festményei díszítették. Toroczkai több munkája megtalálható a Déri múzeumban. Hollósy Simon tanítványa volt. Sokáig Debrecenben élt, festő iskolát nyitott.

 

A színpadi fülke felett lant, kétfelől a zene emblémái. A mennyezetfreskó, Mirkovszky Géza művészi ecsetjét dicséri. A temperafestmény, a zenét allegorikus csoportban ábrázolja (Lotz felfogásához közelítően, lebegő megjelenítés); postamenten felépített orgona, melyen Szent Cecília játszik, a komoly egyházi és monumentális zenét jelképezve. Az orgona alatt az alkotó Géniusz lantot penget, s dicsőítő nemtő nyújt felé babérkoszorút. Bárányfelhős légben látható az ókori zene allegóriája – hárfázó Múzsa, ettől jobbra álló troubadour a középkori – rokokó s barokk-alakok és egy tamburinverő nő a vidám érzéki zenét képviselik. A modern zenét, pódiumon álló énekkar által fejezte ki a festő, az énekkart tipikus karmester vezényli. Az előtéri ballustrádra egy tripost festett, melyen a művészet soha ki nem alvó örök tüze ég. Ezt az egész allegorikus képcsoporzatot vízi növény és virág fűzér (feston) veszi körül, melyet a négy sarokban angyalok tartanak. Mirkovszky Géza festő, építész volt. Hansen és Lotz tanítvány. A Felsőkereskedelmi Akadémia és az Aranya Bika épületeit is díszítette alkotása. A mennyezetfreskó egy beázás során nagyon megsérült. A különleges eljárással és csodálatos színvilággal készült műalkotás pompáját – a nagy igényességgel elvégzett restaurálás során, próbálták visszaadni. 1913 szeptember 5-én a Debreczeni Zenedét, a – Zenedét irányító – Zenede Egylet, szerződésben, leltárral átadta a városnak - az 50 évig alapítványokból működő intézetet. „Feláldozva a Zenede félszázados autonómiáját és a függetlenség árán keresni, a művészet magas érdekeire védelmet a város hatalmas oltalma alatt.(Drumár János).”

 

A városiasítás eszméje évek óta foglalkoztatta az akkori Igazgatót, Simonffy Emilt, előkészületeket is tett erre nézve. A várossal kötött szerződés kiegészítő része a Szervezeti Szabályzat tartalmazza, hogy az intézetet zeneiskolai bizottság vezeti. A szerződésben rögzítették; a negyedmilliót is meghaladó pénzvagyon, a Zenede palotájának továbbfejlesztésére fog szolgálni. Ezen összeg 1/3-da hamar bele is épült a nagyon nagy gyorsasággal felhúzott második emeletbe, melyben az összes első emeleti termek megkétszereződtek. Kivéve a hangversenytermet. A Bizottság azt tervezte, hogy a még hátralévő pénzmennyiség, a Palota továbbépítését szolgálja, ebben helyet adván annak a nagy hangversenyteremnek, melybe a 12-15 ezer korona, értékű orgona fog megépülni. Az orgona, Liszt Ferenc egykori hangszere, ekkor már a Zenede birtokában volt. Megállapították, a nagy hangversenyterem felépítése igen sürgető, 1000-1200 fő befogadásával és egy szimfonikus zenekar elhelyezhetőségével kell szolgálnia. [A nagyobb zenekart igénylő előadásoknak a Színház (Csokonai) valamint az Apolló mozi adott teret]

 

Az épület, mai külső megjelenése nagyon elhanyagolt, és sok torzítást szenvedett. A földszínt megnyitott portáljait, ablakszerűen befalazták, és eltűntek a sarok rizalit emeleti szintjeinek díszes, nyílást keretező szemöldökpárkányai. A főpárkány feletti balluszteres attikát átépítették, helyette egyszerű mellvédfal van. Az első építési periódus nagytermének ívezetes színpadnyílását balluszteres belső erkély osztotta meg, felette kagylószerűen – festett- mennyezeti kialakítás volt. Ma már egyik sincs meg. Az épülethez 1983-ban épített épülettömb (zeneiskolai) idegenül hat.

 

 

 


* P. Stébel Ildikó a Debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola és Zeneiskolai AMI könyvtáros-tanára, zenei könyvtárosa.