Dr. DUFFEK MIHÁLY

A tehetség viruló hajtásai…

Hangok a III. Országos Bartók Béla Zongoraversenyről

2011. december 2-4. között harmadik alkalommal került sor Budapesten, az Aelia Sabina Zene-, Képző- és Táncművészeti Iskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény rendezésében a hazai zeneiskolákban tanuló zongoristák versenyére. A helyszínt az Óbudai Társaskör biztosította magas színvonalú környezetével, és kellemes légkörével. Kissé csalóka a verseny elnevezése, hiszen idén először a résztvevő iskolák köre kibővült a Kárpát-medencei régió zeneoktatási műhelyeinek növendékeivel is. A verseny négy kategóriában zajlott közel 120 versenyző részvételével, nagyszámú érdeklődő, és tegyük hozzá, szurkoló közönség jelenlétében. A zsűri tagjai voltak: Dr. Eckhardt Gábor zongoraművész, aki a zsűrielnöki teendőket is ellátta, Dr. Duffek Mihály zongoraművész, Kemenes András zongoraművész, Dr. Kerek Ferenc zongoraművész, és László Éva gyakorlatvezető zongoratanár.

Különösen fontos verseny volt az idei, mert átalakuló törvényi környezetünk, az ebből fakadó sok aggodalom és félelem mellett ezekben a napokban sikerült újból megtalálni és felmutatni mindazokat az értékeket, amelyek a jogalkotástól függetlenül folyamatosan léteznek. A zenei tehetség az egyes generációkban mindig újjászületik. Hihetetlen kincset jelent ez, amelyet joggal féltünk és óvunk minden veszélytől. Személyes emlék, hogy a zsűri tagjai olykor felülemelkedtek adminisztratív feladataikon, és csodálva hallgatták a színpadon megszólaló személyes, hangokba öntött vallomásokat, amelyek mindenki számára meggyőzőek voltak és a zene gyönyörűségét hirdették, demonstrálták.

Olyan időkben, amikor megszokott szellemi értékeink a válság okán veszélybe kerülhetnek, nagyon fontos kiemelnünk, hogy az igazi veszély nem ezen értékek megőrzésének nehézsége, hanem esetleges elkallódása, elvesztése. Ki ne tudná, hogy a zenével kapcsolatba kerülő ember a zenei nyelv elsajátításakor olyan képességeket fejleszt ki, amelyek túlmutatnak a zenei hivatáson: a felnőtt, zenét tanult ember minősége más, képességei sok tekintetben átlagon felüliek, így más foglalkozási körben is kiemelkedően képesek hivatásukkal szolgálni a társadalmat, esetenként ennek gazdasági haszna is egyértelműen kimutatható. Márpedig azok, akik zeneiskolában tanulnak, nagyobb százalékban választanak más felnőttkori hivatást, mint a zenei pályát.

A verseny – a zsűri egyöntetű véleménye szerint – igen magas színvonalú volt. Megejtően gondos, alapos tanári munka húzódott meg még azon versenyzők produkciói mögött is, akik most nem kaphattak jutalmat. A szakmai tapasztalatok a korábbiakhoz hasonlóan most is igen sokrétűek, tanulságosak voltak. Minden ehhez hasonló, korosztályos versenyen igen hasznos áttekintés adódik a különböző korú gyermekek, serdülők irányultságáról, zenei képességeiről, zenei és hangszeres kommunikációjáról. Ezek most is megnyilvánultak. Az egyes korosztályok természetszerűleg most sem mutattak egyforma minőséget. Megállapíthattuk, hogy nagyon pozitív fejlemények mutatkoznak a III. korcsoportnál, amelynek egyes tagjai olykor a zenei pályára készülő szakközépiskolásokat is meghazudtoló felkészültségről és előadói kvalitásokról adtak számot, miközben a közoktatásban tanuló diákként élik mindennapjaikat.

A zsűriben ülők maguk is különböző zenei ízlésű és művészi alkatú emberek, tanárok, de a felhangzó produkciók hallatán mégis olyan egységes értékelési szempontokat alkalmaztak, amelyek alkalmasak voltak a legfelkészültebbek kiválasztására.  Mindenekelőtt a versenyző fiatalok zenei mondandóját akceptálta a zsűri, természetesen a kategóriának megfelelő korosztály lehetőségeinek, életkori sajátosságainak, és a sokéves gyakorlatnak az ismeretében. Olykor kevésbé szigorúan ítélt meg egy-egy kisebb hanyagságot, vagy éppen indiszponált előadást, ha a szereplőtől szuggesztív zenei élményt kapott. A kottahűség, a zenei üzenet pontos interpretációja olyan alapkövetelmény, ami szintén helyet kapott az értékelésben. Értékelési szempont volt továbbá a tanári munka minősége is, ami az elhangzó produkciókban mindig jól érzékelhető. Az is szempont volt, hogy az egyes hangszeres képességek a kategória korosztályán belül milyen szintűek általában és konkrétan is, mik az erények és a hiányosságok. A versenyt, magát akár tanári továbbképzésként is fel lehet fogni, mert az egyes értékelésekben elhangzó konkrétumok jelentősen segítik a versenyzők tanárainak további munkáját.

A Bartók Emlékházban megtartott díjkiosztó gálahangverseny, mint mindig, most is kiemelkedő ünnep volt a fiatal muzsikusok életében, ahol tanár, szülő, a gyermek egyaránt katartikus élményhez juthatott a legjobbak zenei megnyilvánulásai hallatán. A verseny a maga ciklikus megrendezésével tehát egy igen fontos misszió, amely – éppen, mert nem helyezéseket ítél oda, hanem az értékesebb produkciókat emeli ki – az úton lévő fiatalokat orientálja, tájékoztatja, alkalmat ad az összehasonlításra, és gyorsan tegyük hozzá, a zenei utánpótlás felmérésére is alkalmat teremt a szakma számára. Ezért illet igen nagy köszönet mindenkit, aki tett a versenyért, a versenyzőkért és a szervezésért, lebonyolításért.

Az idei verseny kiemelt díjazottjainak névsorát ITT tekintheti át a kedves Olvasó (MS Excel formátumban).