Az idő sodrában I.

 

 

A Bartók Rádió 20. századi és kortárszenei sorozatot indított Con tempo címmel, mely négy hangversenyből állt, s három helyszínen szólalt meg. Az első a 22-es stúdióban, egy neves zeneszerző családot mutatott be. Sári József, Sáry László és Sáry Bánk alkotásai csendültek föl, az ilyesmire fogékony hallgatók nagy örömére. A művek közös összekötő kapcsa a fuvola volt, hiszen mindegyik alkotás erre a hangszerre (is) íródott.  Az este önfeledt hangulatába azonban szomorúság is vegyült, hiszen mindhárom művész megemlékezett egy – egy darabjával a nemrég elhunyt kiváló fuvolaművészről, Gyöngyössy Zoltánról.

 

Az első mű Sári József (1935) Praeludium (2010) című duója volt. Sári sokáig Németországban élt, majd 1984-es hazatérését követően ismét bekapcsolódott a hazai zenei életbe. Tanított az alapfoktól az egyetemig, dolgozott a rádióban, sok művét mutatták be itthon és külföldön egyaránt. Erkel-, Bartók – Pásztory-, Artisjus-, Kossuth-díjas zeneszerző, Érdemes művész, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja. Bevezetés című darabja már csak címe miatt is megfelelő kezdete volt a koncertnek. A mű elején szaggatott kíséret fölött szól a szélesen ívelő dallam, tökéletes ellentéteiként egymásnak, mégis hasonló anyagokból komponálva. Majd flatterzungéval elválasztott részek között előbb staccato futamok, utóbb egyfajta középrészként gazdag melódiájú dallamosság, végül gyors tizenhatod mozgás után játékos, könnyed befejezés következik. A mű ílymódon a klasszikus háromtagú formát idézi.

Berényi Bea és Dratsay Ákos felkérésére készült, akik ez alkalommal is avatott előadói voltak.

 

Másodikként az Istvánffy Benedek-díjas unokaöcs, Sáry Bánk (1973) Néma történet (1994) című kompozícióját hallgathattuk meg. Az újabb duó címe – a szerző elmondása szerint – Karel Čapek egyik elbeszélésére utal. Meglepő módon a mű fuvolaszólóként indul, azt hihetnénk, a csellistának nem is lesz dolga a darabban. Állandó alaphangra visszatérve csapong a fuvola, változatos, improvizatív szólója óhatatlanul azt a benyomást kelti, hogy most meséli el a történetet, melyben két ember találkozik, de nem mondanak egymásnak semmit A gordonka belépése igazi fordulat. Közös együttjátékuk után az ő szólama marad egyedül, így tagolva ismét három részre a formát.

Dratsay Ákos kifogástalanul fuvolázott, míg Sipos Gábor Gergő gordonkajátékában éreztem olykor bizonytalanságot.

 

Harmadikként az édesapa, Sáry László (1940) következett. A Kassák-, Erkel-, Bartók – Pásztory- díjas, Érdemes művész Hármasban (2010) című alkotása szólalt meg. A két fuvolaművész felkérésére íródott darab érdekessége, hogy a két fuvola mellett – tulajdonképpen: között – egy marimba is megszólal. (Erre utal a cím). A repetáló dallamtöredékekből kibomló, egymást imitáló trió vidám, jókedvű zene, amit csak még tovább fokoz a marimba csengő-bongó hangszíne.

A két kiváló fuvolaművészhez Palotás Gábor (marimba) csatlakozott, hogy egy hibátlan előadással ajándékozzanak meg minket.

 

A következő szerző ismét Sáry Bánk volt, akinek a Gyöngyössy Zoltán emlékére – két fuvolára, marimbára és gordonkára – írt Hangtalanul (2012) című szerzeményének ősbemutatóját hallgathattuk meg. Egy repetáló hang köré folyondárszerűen fonódik elsősorban a másik fuvola szólama, míg az ütős és vonós hangszer a sejtelmes hangszín kialakításában játszik szerepet. Nem szokványos használatuk – a marimbát bőgővonóval, a csellóhúrokat pedig a láb alatt megszólaltatva – transzcendentális jelleget kölcsönöz a műnek.

Dicséret elsősorban a két fuvolistát illeti, hiszen a két másik hangszernek jóval alárendeltebb szerep jutott.

 

Újból Sári József következett, egy még 1988-ban komponált művel, a Jelenetekkel, melynek most csak a három utolsó tétele csendült föl az ötből. Az első kettő címe Leporelló imája, illetve Hommage ŕ Gy. Ligeti. A darab harmadik tétele, a Nem csak az „Istenek alkonya” minden várakozással szemben (elsősorban) nem ennek a Wagner operának a parafrázisa, hanem a Tannhäusernek a zaklatott vonósszólamát idézi. Izgalmas megoldás, hogy a két fuvolaszólam karaktere egymásnak tökéletes ellentéte, mégis koherens egységet alkot. Míg az alsó szólam izgatott futamokban mozog, a felső fényes, nagy ívű dallamot játszik.

A negyedik tétel Az ördögi kör keletkezése. Ez a második fuvola staccatissimo játékával kezdődik, míg fölötte szaggatott hangok szólnak, amik lassan dallammá szerveződnek. A középrészben terchangközben együtt mozognak a szólamok, míg a befejező harmadban ismét staccato hangok fölött szólal meg egy bonyolult folyondárszólam, amiből karakteresen válnak ki a marcato hangok.

A ciklus befejező darabja a Csillagóra. Érdekes, negyedhangos, glissandós elcsúszásokkal közelít – távolít az egyik szólam, míg a másik gyorsan repetáló hangokat játszik. A darab szép példája az új hangzásélményre törekvésnek, az új hangzások kikísérletezésnek.

Berényi Bea és Dratsay Ákos hallhatóan nagy összhangban, egymás minden rezdülésére figyelve, ideális párosként szólaltatta meg a darabokat.

 

Sáry László műve a Kettős (2001), már ismét ebben a században keletkezett. A szerző útmutatása szerint bármely egynemű hangszerpáron megszólaltatható. Ez a lehetőség egyrészt nyilvánvalóan szélesre tárja az előadók körét, másrészt egy megunhatatlan sokoldalúsággal ruházza föl a darabot. A jókedvű, gyors darab, ellenszólamok játékára, kergetőzésére épül.

Berényi Bea és Dratsay Ákos kiválóan, hiba nélkül adta elő.

 

A következő mű, az In memoriam Zoltán Gyöngyössy (2012), Sáry László tisztelgése a váratlanul elhunyt kiváló fuvolaművész emléke előtt. A kottakép is keresztet formáz – a Muzsika című folyóirat áprilisi számának hátsó belső borítóján megjelentek tanúsága szerint.  Magát  a művet Weöres Sándor A teljesség felé ciklusának Három vízszintes, egy függőleges című darabja ihlette. Kompozíciós technikájára a kortárs megoldások jellemzők. Tizenhat hangú kánonból áll, azonban azt, hogy a hang melyik oktávban szólal meg, az előadó döntheti el. Mivel a hangszerek sincsenek meghatározva, így két előadás szinte biztosan nem lehet egyforma. Ennél a műnél is a végtelen variálhatóság esete áll fenn.

Az előadók – Berényi Bea, Dratsay Ákos – fuvola, Sipos Gábor Gergő – gordonka, Gábor-Nagy Nóra – zongora, Palotás Gábor – marimba – tökéletesen adták vissza a darab megrendítő hangulatát.

 

Sári József Epigraph (Felirat) című alkotása szintén Gyöngyössy Zoltán emlékére íródott 2012-ben. Ezen a hangversenyen hangzott el ősbemutatóként. A szólóban játszó fuvola, a hangszer szinte minden technikai lehetőségét megcsillogtatja. Zaklatott, elégikus, minden pillanatban más és más. Egyáltalán nem gyászzene, inkább emlékezés arra, hogyan is fuvolázott Gyöngyössy Zoltán.

Dratsay Ákos kifogástalanul, magas művészi színvonalon, az elhunythoz méltó módon szólaltatta meg a művet.

 

Sáry László 2011-es változatú Hommage a Kassák című darabja következett a visszaemlékezések sorában. Az öttételes mű tételei attacca követik egymást. Az elsőben a fuvola egyedül játszik egy csapongó, glissandókkal, trillákkal, flatterzungékkal tarkított, meg-megakadó dallamot. A második tételben csatlakozik a zongora is, de odaszúrt hangjai fölött változatlanul a fuvola gyors tizenhatod mozgása uralkodik. A következő tételt a fuvola ismét egyedül kezdi, majd belép a zongora is, s ezúttal egyenrangú partnerré válik. A negyedik tételben a zongora jut főszerephez. Gazdagon játssza körül a fuvola hosszan kitartott éneklő hangjait. Az utolsó tétel a hangszerek különleges megszólaltatási módjaira épül. A zongorista ujjaival pengeti a húrokat, vagy arpeggio játszik, míg a fuvola flageolett hangokat szólaltat meg. A darab sokrétűsége talán a címbéli művész szerteágazó tevékenységeire utal.

Dratsay Ákos és Gábor-Nagy Nóra nagy hozzáértéssel és átéléssel interpretálta a darabot.

 

Sáry Bánk Árnyjáték (2010) című alkotása zárta az estet. A különleges kompozíció jól elkülöníthető részekre tagolódik, aszerint, hogy milyen karakterű ütős hangzás társul a két fuvola játékához. Az első periódusban fadobok kongnak a fúvósok staccatóival, a másodikban csörgők, harangok, hagyományos ütős hangszerek kísérik a repetáló fuvolákat. A harmadik szakaszban lábasok, fazekak szolgálnak hangszerekként, majd újra az idiofon hangszereket hallhatjuk. Az utolsó részben a két utóbbi hangszercsoport egyszerre szólal meg, az egyforma motívumot ismételgető fuvolák mellett. A darab vége meditatív hangulatú elemelkedés.

Dratsay Ákos, Berényi Bea és Palotás Gábor meggyőzően szólaltatták meg a művet.

 

 

Eisenbacher Zoltán*

 

 

 

 

Con tempo 2012/1

Hangverseny Sári József,  Sáry László  és Sáry Bánk  műveiből

 

 

Berényi Bea - fuvola

Dratsay Ákos – fuvola

Sipos Gergő – gordonka

Gábor-Nagy Nóra – zongora

Palotás Gábor – ütőhangszerek

 

 

Sári József:  Praeludium -  2 fuvolára (2010)

Sáry Bánk:   Néma történet - fuvolára és gordonkára (1994)

Sáry László: Hármasban - 2 fuvolára és marimbára (2010)

Sáry Bánk:   Hangtalanul (Gyöngyössy Zoltán emlékére)

                     2 fuvolára, marimbára és gordonkára (2012) - ősbemutató

Sári József:  Jelenetek - 2 fuvolára (1988)

                     - 3. Nem csak az „Istenek alkonya"

                     - 4. Az ördögi kör keletkezése

                     - 5. Csillagóra

Sáry László:  Kettős - 2 fuvolára (2001)

Sáry László:  Keresztkánon (In memoriam Zoltán Gyöngyössy) -  2 fuvolára,

                      marimbára, csellóra és zongorára (2012)

Sári József:  Epigraph (In memoriam Zoltán Gyöngyössy) - szólófuvolára (2012) –

                     ősbemutató

Sáry László: Hommage a Kassák - fuvolára és zongorára (2011-es változat)

Sáry Bánk:   Árnyjáték - 2 fuvolára és ütőhangszerekre (2010)

 

 

Magyar Rádió 22-es stúdió

2012. május 3.


*  A szerző a fővárosi XVI. kerületi Rácz Aladár Zeneiskola igazgatója, egyetemi filozófia- és esztétika tanári képesítéssel is rendelkező művésztanár.