A 90 ÉVES PALLAGI JÁNOS KÖSZÖNTÉSE*
Drága Jancsi bácsi!
Nagyon
sok szeretettel köszöntelek a Hubay Jenő Társaság nevében 90.
születésnapodon. Ahogy felnézek az égre, a felhők szélén ülve mintha
névadó mesterünket, Hubay Jenőt látnám mosolyogni, hiszen zenei unokája
áll itt előttünk, akinek szemüvege mögül most is egy csillogó, okos
szempár pásztázza körbe a termet, és fedezi fel örömmel volt tanítványait, rég
nem látott kollegáit, barátait.
A
világhírű magyar hegedűiskola két reprezentáns személyiségénél,
Zipernovszki Máriánál és Zathureczky Edénél végezted tanulmányaidat, és így
szerezted meg hegedűművészi diplomádat a budapesti Zeneakadémián.
Abban az időben, közvetlenül a háború után minden végzősnek
kötelezően vidékre kellett menni dolgozni, s ahogyan az én drága,
szeretett mesteremet, Bodonyi Istvánt Debrecenbe, úgy Téged Győrbe irányított
a sors, itt, ebben a városban lettél a Zeneművészeti Szakiskola tanára.
Később, a hatvanas évek elején hívtak Budapestre, ahol a Ferencsik János
vezette Állami Hangversenyzenekar koncertmestere lettél. Ezt a pozíciót 22 éven
keresztül töltötted be, és rengeteg felejthetetlen hangversenyen voltál
együttesed irányítója, első embere. Hamarosan a budapesti
Zeneművészeti Főiskola tanára is lettél, s tanítottad növendékeidet
rendkívüli alapossággal és aprólékossággal, semmit sem a véletlenre bízva.
Tanítványaid, kollegáid ma is nosztalgiával emlegetik fanyar humorodat,
amellyel derűt csempésztél a hegedűórák, vagy vizsgaértékelések
hangulatába.
Drága
Jancsi bácsi! Köszöntésemből sugárzik a szeretet, nem csak feléd, hanem
generációd itt jelen levő más tanáregyéniségei felé is. Zenei nevelésetek,
emberi tartásotok, személyes példamutatásotok generációk sorát segítette hosszú
ideig ezen a gyönyörű pályán maradni, s ezt ezúton is hadd köszönjem meg
mindannyiunk nevében.
Beszédemet
csakúgy, mint a 85-ik születésnapodon azzal a kívánsággal zárom:
bis Hundertzwanzig
Szecsődi Ferenc
a Hubay Jenő
Társaság elnöke