Egy évszázad
John Cage
(1912 – 1992) századik születésnapját ünnepelte a szokatlanul nagy létszámú
közönség a Fugában. A kicsi és meglehetősen rossz akusztikájú terem –
ráadásul jól hallható, ahogy néhány percenként elmegy a metró – ez alkalomból
zsúfolásig megtelt, sokan még leülni sem tudtak. Hiába, az ismertség úgy
látszik, nagy vonzóerő.
A The Cagean Circus című est
szerkesztője Wilheim András
volt, de sokkal több is ennél. Igazi házigazdaként viselkedett, s miután
elmondta, hogy utálja a beszélgetős koncerteket, a legjobb hagyományok
nyomdokain haladva, igazi közvetlen, sziporkázó, informatív konferansziéként és
előadóként működött közre. Ismertetői frappánsak,
szakszerűek, és ami nem lebecsülendő, szórakoztatóak voltak.
Egyértelmű, hogy nélküle a hangverseny sokkal szárazabb és unalmasabb lett
volna.
Válogatásának elve elsősorban a korai
művek bemutatása volt. Elannyira, hogy megszólaltatásukban nagy örömmel
vett részt ő maga is, mint zongorista.
Ennek szellemében hangzott fel elsőnek a
Three Easy Pieces [Három könnyű
darab] (1932).
Furcsa, tonális, kis elrévedő dallamok,
melyek csak a mából visszatekintve juttatják eszünkbe a későbbi alkotót.
Már inkább előlegezi a majdani
zeneszerzőt a másodikként elhangzó Three
Songs [Három dal] (1933). A meglehetősen rövid művek Gertrude
Stein (1874 – 1946) szövegeire íródtak, aki kora Párizsának jellegzetes,
avantgarde művésze volt. Jellemzőjük a gyakori ismétlődés, mely
majd később is megfigyelhető lesz Cage műveiben.
A darabokat Darázs Renáta szólaltatta meg.
Harmadiknak egy valódi újításnak számító
mű hangzott el, a Sonata for
Clarinet [Szonáta klarinétra](1933). A három tétel – mint Wilheim András
ismertetőjében külön fölhívta rá a figyelmet – huszonöt hangból épül föl,
mely erősen hasonlít Schönberg módszerére. Külön érdekesség, hogy a két
szélső tétel egymás pontos tükörfordítása.
Klenyán Csaba érzékenyen, szép hangon, nagy
dinamikai változatossággal tolmácsolta a művet.
A Crete
and Dad (1945) szüleinek, szüleiről írt két rövid tétel zongorára.
Dallamos, szinte konvencionális művek. Stílusuk meglehetősen elüt az
általunk elvárttól, ezáltal egy teljesen más oldaláról mutatva meg a
szerzőt.
A hangok lecsengésének mikéntjét kutató Two Pieces for Piano [Két darab
zongorára] (1946) már az ismert, összetéveszthetetlen mestert mutatja.
A lassú, merengő tempó, az elrévedő
hangok, a jelentős szünetek, talán mind-mind a zen buddhizmusra utal,
melynek segítségével Cage a zene mibenlétét kutatta.
A művet Borbély László ihletetten adta
elő.
Nocturne for Violin and Piano [Noktürn hegedűre és zongorára] (1947) című egytételes
művében szintén az előbbi kérdésekre adható egyféle választ
hallhattunk.
Somogyi Lili hegedült kissé bizonytalanul,
ami a hangképzésben és az intonációban is megmutatkozott.
A következő mű ismét egy kuriózum,
az első játékzongorára írt alkotás.
Suite for Toy Piano [Szvit játékzongorára](1948). Wilheim András nagy
élvezettel szólaltatta meg a darabot, mely különleges hangzásával valóban
egyedülálló. Majdnem végig egyszólamú, diatónikus skálamenettel kezdődik,
majd lassan bontakozik ki a dallam. Jókedvű, vidám alkotás.
A koncert első felének befejező
műve az Ophelia (1946) volt.
Dramatikus, tánc, illetve balettzene, mely merőben szokatlan a szerző
későbbi repertoárjában. Jól hallhatóan történést mesél el, ami nyilván a
mozgással együtt lenne teljesértékű. Szintén jellemzőek rá az
ismétlődések, bizonytalan eltévelyedések.
Borbély László játszotta a művet,
hitelesen, érzékletesen.
Az este második felét egyetlen alkotás
töltötte ki, a Hermann Hesse költeményére íródott Stufen (1988) with Instrumental Solos from Concert for Piano and
Orchestra (1956-57)
A mű, mely irodalmi és zenei kompozíció
egyszerre, szavalattal kezdődik. A szöveget többen mondják, a terem
különböző pontjain elhelyezkedve, hol egyszerre, hol külön, hol hangosan,
hol halkan. Már ezáltal egy sajátos zeneiség jön létre, majd a hangszerek, és a
különleges zörejek is bekapcsolódnak. A vers német nyelven hangzik el, melyet
többek mellett Halasi Zoltán költő, műfordító és Márton László író
olvasott fel. Ennek a darabnak is minden elhangzása más és más – ami oly
jellemző Cage-re –, hiszen nincs szigorú időbeli koordináció. A
művet ebben a formájában tehát csak most hallhattuk.
Előadásában szinte mindenki részt vett –
talán csak a házigazda nem – s ennek megfelelően, nagy sikert is aratott.
Úgy látszik még ma is elevenen hat a kísérletezés, a különleges hanghatás, a
térbeliség.
Az egész koncert üdítő, felszabadító
élmény volt, melyre sokáig fogunk emlékezni. A közönség nagyon élvezte, kiknek
soraiban sok zenész, művész és elméleti szakember is helyet foglalt.
Köszönet Wilheim Andrásnak, aki jókedvű, felszabadult estévé varázsolta a
megemlékezést.
Eisenbacher Zoltán
The Cagean Circus: koncert és koncept John Cage 100. születésnapján
Összeállította: Wilheim András
Three Easy Pieces (1932)
Three Songs (1933)
Sonata for Clarinet (1933)
Crete and Dad (1945)
Two Pieces for Piano(1946)
Nocturne for Violin and Piano (1947)
Suite for Toy Piano (1948)
Ophelia (1946)
Stufen (1988) with Instrumental Solos
from Concert for Piano and Orchestra (1956-57)
Borbély László – zongora
Darázs Renáta – szoprán
Farkas Katalin – hegedű
Fervágner Csaba – nagybőgő
Halasi Zoltán – felolvasás/recitáció
Klenyán Csaba – klarinét
Márton László – felolvasás/recitáció
Muntag Lőrinc –
felolvasás/recitáció
Rajk Judit – alt
Somogyi Lili – hegedű
Tornyai Péter – brácsa
Várföldi Anna – hegedű
Wilheim András – zongora
Zétényi Tamás – gordonka
FUGA
2012. szeptember 5
FUGA
elsőrendű üzenete: az építészet a kultúra elválaszthatatlan része. A
különböző művészeti ágakból érkező kortárs alkotók bemutatásával
az építészet és a társművészetek kapcsolatát kívánjuk erősíteni.
Célunk, hogy a kultúrafogyasztó közönség a Budapesti Építészeti Központban
otthonosan érezze magát.
Regisztráció
a fórumokhoz való hozzászólásra illetve a hírlevélre