BÚCSÚ VÍGH MAGDOLNÁTÓL*
Drága
Magikám, kolléganőnk, barátunk!
Búcsúzni
jöttünk, kollégák, diákok, közvetlen munkatársak, tanítványok, barátok és
mindazok nevében, akik ismertek, tiszteltek és szerettek.
Hatalmas
űrt hagytál magad után! Azt mondják: minden ember pótolható, de nélküled
az iskolánk, az a kis közösség, melyet szinte az otthonunknak is tekintünk,
nélküled már nem lesz ugyanaz.
Hiányozni fog a
vidámságod, kedvességed, optimista életfelfogásod.
Nem halljuk majd
a folyósokon a nevetésed, melyből mindenki tudta, hogy megérkeztél, ott
vagy és teszed a dolgod. Nem mondod nekünk többet: „Ugyan már fiam! Ne
törődj vele!!” De mindannyiunk nevében mondhatom, hogy ezek a könnyed
felkiáltásaid fülünkben csengenek még sokáig – nem feledjük!!
Humoros
megjegyzéseiddel, hozzászólásaiddal 33 éven keresztül segítettél nekünk
átvészelni a kritikus pillanatokat – köszönet érte!
Jó érzés volt
betérni Hozzád, a tantermedbe, mert bármilyen szomorúan mentünk is, Tőled
mindig, mindenki vidáman távozott. Mert Te ilyen voltál…
Te nem vagy
pótolható!
1979 szeptemberében,
a pécsi Zeneművészeti Főiskola befejezése után jöttél vissza Bajára,
egykori iskoládba, a Liszt Ferenc zeneiskolába, – mint
magánének-szolfézs-karvezetés szakos tanár – hogy fiatalos lendülettel,
kiművelt énekhanggal, magas fokú muzikalitással énekelj és énekelni
taníts! Növendékek, a színpadi fellépések, koncertek, az iskola, de leginkább a
muzsikavolt az életed. Mindazon erények birtokosa voltál, – becsületes,
alkalmazkodó, szorgalmas, kitartó, tudatos, lelkiismeretes, igényes – melyek Téged
kiváló pedagógussá tettek. Önfeledt kisugárzásodnak köszönhetően örömet,
művészi élményt, a zenével szembeni alázatot tudtad nyújtani
növendékeidnek.
Mindig sok
tanítványod volt, jöttek, mert tudták, Tőled csak szépet, a muzsika iránti
szeretetet, az éneklés örömét kaphatják. Rajongásig szerettek növendékeid! Jó
néhány tanítványt készítettél zenei pályára és ők még évekig visszajártak
Hozzád, az otthonodba, hálásan, általad újra feltöltődni, legtöbbször a
hétvégéket, a pihenésedet is feláldozva. Ám ez részedről nem volt áldozat,
tetted ezt önzetlenül és a növendékek iránti végtelen szeretetből.
Emlékszem, a
Kodály Zoltánné Sándor Emma énekverseny és a Vígh László szolfézs és
népdaléneklési verseny elindításakor, milyen lendülettel és örömmel láttál neki
a szervezésnek és a növendékek felkészítésének. Szolfézs, zeneelmélet,
összhangzattan-tudásodat, oly türelemmel, érthetően tudtad átadni,
megértetni, hogy még a legnehezebb elméleti anyag is egyszerűnek
tűnt.
Vidáman,
jó hangulatban készültél egy-egy koncertre, hangszeres kollégáiddal egyenrangú
félként tudtál együtt dolgozni, muzsikálni. A Liszt-kórusos évek talán a
legszebb emlékeink közé tartoznak. Szüleiddel együtt nagyon nagy szereped volt
a kórus sikereiben. Szólistaként és szólamvezetőként vettél részt ebben a
szép munkában már főiskolásként is. A hazai és külföldi szerepléseket,
szuggesztív szólista produkcióid tették még értékesebbé.
Őszinte,
gyermeki tisztalelkű barátunk és kollégánk voltál és maradsz!
Megőrizzük
vidám kacagásod, szárnyaló énekhangod emlékét.
Szerető,
mindenkit befogadó tiszta lelked, példakép marad számunkra!!
Nyugodj
békében!!
Tuzson Ágnes