In memoriaM Kodály Zoltán

Harmadszor hirdették meg a Nemzetközi Zeneszerzőversenyt Kodály Zoltán születésének évfordulója alkalmából, Kodály Zoltánné védnökségével. Az 1992-es versenyre zenekari és oratorikus műveket, az 1997-ben megtartottra vonósnégyeseket vártak, az idei év a kórusműveké lett. A Zeneakadémia, a Kodály Intézet és a Nemzetközi Kodály Társaság által kiírt versenyt azzal a nem titkolt céllal szervezték, hogy a kórusirodalom gyarapodhasson olyan művekkel, melyek emléket állíthatnak a nagy magyar zeneszerző, zenepedagógus életművének.

Két kategóriában nevezhettek a szerzők, 6-10 perces gyermekkari és 15-20 perces vegyes kari darabot várt az öttagú nemzetközi zsűri, legfeljebb három hangszer használatát engedélyezték, a kórusmű szövege magyar, latin vagy angol nyelvű lehetett. 47 mű érkezett a világ minden tájáról, ebből kategóriánként egy-egy kapott díjat.

Az ünnepi hangversenyt dr. Batta András, a Zeneakadémia rektora nyitotta meg, Kodály hatását említette meg, és a magyar zeneoktatás robbanásszerű fejlődését (és hanyatlását). A díjátadást követően a Cantemus Gyermekkar énekelt Szabó Dénes vezényletével, elsőként a második díjas Bánkövi Gyula: Négyes-hatos

című, Erdős Virág versére komponált darabját. A mai diákvilágot, a diáknyelvet is bemutató kórusművet két marimba – Keresztes Magor és Simon Bence játszott – és egy bőgő (Császár Pétert hallottuk) színesítette, s kompozíció üde, mozgalmas volt, a kórus élvezettel énekelt. A mai trendnek megfelelően a színpadi megjelenés is fontos volt, szerepet kapott a mobiltelefon, a zörejek, mint a taps, nagy levegőkifújás. A rendkívül ritmikus darab valószínűleg nem egyszerű, de örömmel énekelték a lányok. A hangsúlyok szerepe nem elhanyagolható, különösen a páratlan lüktetésű ütemek miatt, a zenei anyag változatos, izgalmas volt a darab köze táján a négyhangos tölcsérmotívum megfordítása, vagy a helyenként gyönyörűen konszonáns részek, az ostinato dallam. Nem a hagyományos felállásban, hanem csoportokban énekelnek a gyerekek, a hangzás így dúsabb lett, és térhatású. Nekem egy hajszállal hosszabbnak tűnt a mű, mindenesetre hosszabbnak, mint egy villamos, talán lehetett volna rövidíteni a vers szövegét. Nem hiányozhattak a Kodály-kórusművek sem, ötöt választott Szabó Dénes, a legismertebbek közül, elhangzott az Egyetem-begyetem, a Túrót eszik a cigány, a 150. genfi zsoltár, az Ave Maria, végül a Táncnóta. Az összeállításban megszólalt egyházi jellegű kórusmű, népdalfeldolgozás, tréfás szövegű, és a zeneszerzés-technikát mutató darab is (a Táncnóta dallamának augmentációja például). A Cantemus Gyermekkar hangzása maga a csoda, hogy kristálytisztán énekelnek, az nem kérdés. Az az öröm, az a természetesség, ami éneklésükből árad, példa lehetne sokak számára, és itt nem csak a zenéléssel foglalkozókra gondolok. Képesek a naivitást ábrázolni a ’50. genfi zsoltárban, az áhítatot az Ave Mariában, a játékosságot, pajkosságot a Táncnóta magyar virtusát, a darab nemcsak az énekléstől, de a lassú lépésektől, fordulástól, tapstól, dobbantástól is megmozdult (a szereplőruhájuk is igazodott a darabhoz). Megérdemelten arattak hatalmas sikert.

Pócs Katalin Gyászmenet című kompozíciója Baka István versére készült, a

rendkívül komor szöveghez a zenei szövet tökéletesen illeszkedett. A versszakokat a zongora közjátéka kötötte össze, illetve választotta el. A darab

túlnyomórészt kis ambitusú dallamokból épül fel, a témához megfelelően a hangismétlések is illenek. Izgalmas az imitáció, a motívumismételgetés, a természetfestés, a zongoraszólam a kóruséhoz képest nem statikus, inkább hullámzó megoldása, a mű felépítése is remek. Az MR Énekkara kifejezően énekelt Somos Csaba vezetésével, a letargikus hangulatot képesek voltak visszaadni, Vékey Mariann zongorajátéka is fokozta a darabban rejlő szépséget.

Négy Kodály-kórusművet is énekelt az együttes, szép, tömör, méltóságteljes hangzással szólalt meg az Ének Szent István királyhoz, a basszus szólamot külön ki kell emelni. Szép volt a Siratóének felépítése, a dinamikai ívek, a Fölszállott a páva kettőssége, a lassabb részek lágy hangzása, a Liszt Ferenchez című mű hősiessége, himnikussága, talán ez a kompozíció volt a legemlékezetesebb.

Szünet után az a mű szólalt meg, mely 1923-ban Kodálynak meghozta a világhírt, a Psalmus Hungaricus azóta is műsoron van, külföldön is. A Kovács János vezényletével elhangzó darabot lenyűgöző tolmácsolásban hallottuk, döbbenetesen szólalt meg a Psalmus. A minden részletében kidolgozott és kifejező előadás nehéz tenorszólóját Horváth István énekelte, nagyszerűen, az énekes hajlékony hangja a magasabb régióban is pontosan szólalt meg. Az MR Énekkara hol csak színezte a zenei anyagot, hol meghatározta az éppen zajló folyamatot. A Cantemus Gyermekkar a Psalmus Hungaricusba is üde színfoltot hozott. Ezen az estén a mű elementáris erővel szólalt meg, mégis a részletek szépségével, a tagolás, cezúrák, hangsúlyok szinte tökéletes voltával, az előadás folyamatában részt vevők hihetetlen összetartásával, összetartozásával.

Kodály születésének 130. évfordulóját ünnepeltük a koncerttel és a zeneszerzőversennyel, méltóan, felejthetetlenül.

Lehotka Ildikó

Bánkövi Gyula: Négyes-hatos

Kodály: Egyetem-begyetem

Túrót eszik a cigány

150. genfi zsoltár

Ave Maria

Táncnóta

Közreműködött a Cantemus Gyermekkar, Keresztes Magor Simon Bence – marimba, Császár Péter – nagybőgő

Vezényelt Szabó Dénes

Pócs Katalin: Gyászmenet

Kodály: Ének Szent István királyhoz

Siratóének

Fölszállott a páva

Liszt Ferenchez

Közreműködött az MR Énekkara, Vékey Mariann- zongora

Vezényelt: Somos Csaba

Kodály: Psalmus Hungaricus

Közreműködött: Horváth István - tenor, az MR Énekkar (karigazgató: Somos Csaba), az MR Szimfonikusok, a Cantemus Gyermekkar

Vezényelt Kovács János

Pócs Katalin kortárs magyar zeneszerző, aki aktív zeneszerzői tevékenysége mellett a budapesti Nádasdy Kálmán Művészeti Iskolában tanít zongorát és improvizációt. 1963. június 4-én született Budapesten. Tagja a Magyar Zeneszerzők Egyesületének és a Művészeti Alapnak. Művei gyakran hallhatóak a Magyar Rádióban, valamint magyar és külföldi hangversenytermekben egyaránt (többek között Rómában, Münchenben, Chicagoban és Bloomingtonban).

Tanulmányai

Zenei tanulmányait az általános iskolában kezdte, s már ekkor is improvizált. "Már kislány koromban komponáltam darabokat, nagyrészt zongoradarabokat és kisebb dalokat – zongorakísérlettel vagy önállóan. A szöveget magam írtam a dalokhoz" - nyilatkozott nemrégiben az EPER Rádiónak a zeneszerző. Később felvételt nyert a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola zeneszerzés szakára, ahol Fekete Győr István volt a tanára. Érettségi után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakán folytatta tanulmányait Petrovics Emil tanítványaként. 1988-ban diplomázott.

Sikerei

1986-ban a Liszt Ferenc emlékére kiírt zeneszerzői pályázat első helyezettje. 1992-ben egy dél-afrikai pályázaton negyedik helyezést ért el. Emellett második díjasa volt az 1993-as "A jövő zenéje" című zeneszerzői versenyen. 1987-ben elnyerte a Kincses Kuratórium ösztöndíjat, 1988 és 1991 között pedig a Kodály Zoltán-ösztöndíjat. 1998-ban a XXII. kerületi önkormányzat művészeti ösztöndíjában részesült.

Bánkövi Gyula (Dunaújváros, 1966. július 22. –) magyar zeneszerző, zenei szerkesztő.

·

Pályája

Tanára Kocsár Miklós, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Bozay Attila volt. A zeneszerzés szak elvégzése után posztgraduális képzésben zenei rendezést és szerkesztést tanult, szintén a Zeneakadémián. Ezután került a Magyar Rádió Bartók Főszerkesztőségébe, ahol kortárs és szimfonikus zenét, valamint speciális sorozatokat szerkeszt.

Díjai

Főiskolásként: a Hidrofónia c. elektroakusztikus kompozíciójával elnyeri a "Vízért” zeneszerzőverseny első díját, majd a Magyar Rádió zenei versenyének díját.

· 2003 Az 50. Tribune Internationale des Compositeurs seregszemlén II. helyezést ér el Accord(ion) concerto-jával.

· 2004 Erkel-díj

· Munkáját két ízben ismerték el Nívó-díjjal, valamint a kortárs zene népszerűsítéséért megkapta az Artisjus-díjat is.

· 2005 a Pannon Filharmonikusok és az NKÖM által meghirdetett kortárs zeneszerzői pályázaton II. díj Távoli ének c. művéért.

· 2007 Artisjus-díj: Az év zeneműve (A szél virágai).

· 2010 Lajtha-díj

1966. július 22-én született Dunaújvárosban. Zenei tanulmányait édesapja, Bánkövi András vezetésével kezdi - zongorázni tanul. A Móricz Zsigmond Általános Iskolában ének-zene tagozatra jár (énektanára: Székely Istvánné és Gyarmatiné Kőházi Éva). Hatéves korától a város balettintézetét is látogatja (Wünsch Éva a mestere), tízévesen fagottozni kezd (tanára: Horváth Béla). A város  gimnáziumának lesz tanulója, és egyáltalán nem zenei pályára készül - a természethez vonzódik inkább. Tizenhét évesen dönt úgy, hogy muzsikus lesz; először dzsessz- zongoristának készül, majd egy év elteltével a zeneszerzést választja. Tanárai: Kocsár Miklós Budapesten a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneakadámián Bozay Attila. A zeneszerzés szak elvégzése után ugyanott posztgraduális képzésben zenei rendezést és szerkesztést tanul. Főiskolai évei alatt három évig a dunaújvárosi Sándor Frigyes, majd a budaörsi Leopold Mozart Zeneiskola tanára. Ezután, huszonnyolc évesen kerül a Magyar Rádió Bartók Főszerkesztőségébe. A rádióban eltöltött évek során volt forgató, zenei rendező, speciális sorozatok szerkesztője, műsorvezető, programszerkesztő. Jelenleg a Hang-fogó, az Ars nova és az Ars acustica című műsorok szerkesztője.
Első zeneszerzői sikerét még főiskolásként aratja: Hidrofónia című elektroakusztikus kompozíciójával elnyeri a „Vízért" zeneszerzőverseny első díját, majd a Magyar Rádió zenei versenyének díját. 2000-ben Ezüstszárnyú lepkék című darabjáért megkapja az Istvánffy Benedek díjat. E mű ugyanebben az évben sikerrel szerepel a Tribune Internationale des Compositeurs seregszemlén: 28 ország rádióállomása sugározza. Az évek folyamán számos kisebb verseny díjazottja, így a Liberális Szegedért Alapítványé (Küzdelem), vagy a Kecskeméti Kodály Zoltán Zeneszerzőversenyé (Hétpúpú zivatar). 2003-ban Accord(ion) concertója II. helyen végez az 50. Tribune Internationale des Compositeurs seregszemlén. Művei világszerte szerepelnek koncertek, fesztiválok, rádióállomások műsorán. 2004-ben Erkel-díjat kap.
2005-ben a József Attila Emlékév alkalmából rendezett zeneszerző versenyen Távoli ének című zenekari darabja a II. helyen végez.
2006. szeptemberében elkészül a magyar kortárszene első hazai 5.1-es stúdiófelvétele Les fleurs du vent (A szél virágai) című nagyzenekari művéből. A kompozíció a következő évben elnyeri az Artisjus Év Zeneműve díját, valamint a Tribune Internationale des Compositeurs seregszemlén a javasolt művek kategóriájába választják.  
2008 nyara óta elektroakusztikus kompozícióit saját stúdiójában készíti.
Négy gyermek édesapja. Felesége Sztankay Klára zongoraművész.
Műveinek kottáit a Hangvarázs kiadó gondozza.

Műjegyzék: