„ … EZÉRT IS JÓK EZEK A VERSENYEK!”

Bokor Gabriella interjúja Hőna Gusztávval, a XI. Országos Szakközépiskolai Harsona- és Tubaverseny zsűri elnökével

Ha a magyar rézfúvósokról beszélünk, természetes, hogy már az első percben elhangzik Hőna Gusztáv neve. A szólistaként, valamint a Modern Rézfúvós Együttes és a Hőna Quartett alapítójaként is ismert muzsikus harmincnyolc éven át volt tagja a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának, és több mint tíz éve vezeti a Zeneakadémia Fúvós Tanszékét. Hőna Gusztávval ezúttal tanításról, növendékekről, és azokról a tapasztalatokról beszélgettünk, amelyeket a verseny-zsűrikben ülve szerzett. Legutóbb például a tavalyi év végén megrendezett, XI. Országos Szakközépiskolai Harsona- és Tubaversenyen zsűrizett, amelyet Budapesten, a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskolában rendeztek. .

- A legutóbbi versenyen zsűri-elnökként vett részt, gondolom, nem ez volt az első alkalom, hogy felkérték.

- Valóban, rendszeres meghívott vagyok a kétévente megrendezett versenyeken. A Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola igazgató-helyettese, Makovecz Pál, aki maga is harsonás, minden alkalommal megtisztel azzal, hogy felkér: vegyek részt a zsűriben.

- Akkor több éves tapasztalata van. Hogy látja, egyre jobbak és jobbak a gyerekek?

- Ez így van, meg is jegyeztem, mennyire örülök, hogy tizenkét konzervatórium vett részt a versenyen, mert ez nagyon szép szám. A színvonal valóban nagyszerű, egyre javuló tendenciát mutat, sok hallgató kifejezetten remek produkcióval állt elő. Nagyon jó dolognak tartom, hogy ezt a versenyt kétévente megrendezik.

- Ahogy mennek az évek, a részt vevő lányok száma is emelkedik?

- Igen, úgy tűnik, az egész zenész szakma kezd elnőiesedni, mert most már nem csak a fafúvósoknál, de a rézfúvósoknál is egyre több leányt illetve hölgyet lehet látni a pódiumon és a versenyeken.

- És a lányok már ebben a középiskolás korosztályban is képesek a rézfúvósoknál elengedhetetlen légzéstechnikát megtanulni?

- Van, aki igen, van, aki nem, a hölgyeknél ez mindig problémásabb, mert ők kicsit másképp lélegeznek. Nálunk egy tudatos légzésre van szükség, ezt kell majd jobban fejleszteni. Az Erasmus-al és más csereprogrammal nagyon sok külföldi professzor jön hozzánk, és mindannyian azt mondják, hogy a légzés az első számú feladat, amit rendbe kell tenni. Utána már sokkal jobban megy a dolog.

- Hogyan történik a versenyen a darabok kiválasztása?

- Mi, a zsűribe meghívott tanárok a szaktanárokkal egyeztetve döntünk, van egy kötelező és egy szabadon választott mű. A verseny kétfordulós, tehát a kötelezőt mindenkinek el kell játszania, ennél össze lehet hasonlítani a hallgatókat, a szabadon választottnál pedig mindenki megmutathatja a képességeit. Nyilván azt a darabot választja a tanárával, ami a legjobban fekszik neki.

- Egy középiskolás korosztálynak meghirdetett versenynél bizonyára nem érett művészi produkciókat várnak. Milyen képességeket lehet már ebben a korban felmérni?

- Mindenekelőtt azt, hogy hogyan tudnak létrehozni egy szép zenei hangot. Ez lenne az első számú kritérium, mert – legalábbis az én filozófiám szerint – a zene gyönyörű hangok összességéből áll. Ha viszont nincs meg a hang, akkor számomra nem születik meg a zene. Ebben a korban is hallható már, hogy egy-egy növendéknek milyen a hangminősége, szakmai nyelven mi ezt úgy mondjuk, hogy mennyire felhangdús egy hang. Minél felhangdúsabb, minél jobban rezonál a hangszer, annál szebb, kezelhetőbb, és zeneibb a megszülető hang. A második szempont az, hogy a hallgató hogyan kezeli a technikát. Aztán számít az is, hogy eltalálja-e a megfelelő stílust, amikor régi zenét, kortárs darabot, vagy éppen romantikus művet játszik, és még egy nagyon fontos dolog van: az intonáció. Itt vagyunk még kicsit lemaradva, elég sok nemzetközi versenyen zsűriztem már, és sajnos azt kell mondanom, hogy ebben még fejlődnünk kell. Nagyon tehetségesek a magyar hallgatóink, gyönyörű hangon játszanak, ráadásul elég kottahűen, ami egy versenyen nagyon fontos, de az intonáción még lehetne javítani. Azt látom a versenyeken a külföldi résztvevőknél, hogy sokszor gyengébbek, kevésbé muzikálisak, mint a mieink, viszont kristálytisztán játszanak. Szóval, intonáció területén még maradt javítanivalónk, ezt a versenyen is megjegyeztem a záróbeszédemben. Ajánlottunk is ezzel kapcsolatban a szaktanároknak néhány trükköt, leginkább a skálázást. Ezt ugyan utálják a hallgatók, mert unalmas, viszont nagyon hasznos, és remekül javítja az intonációt.

- A szakmai szempontok mellett ilyenkor azt is vizsgálják, hogy milyen erős egyéniség egy-egy hallgató, mennyire bírja a szereplést, milyen gyorsan készül fel, tehát azokat a kvalitásokat, amelyekre szüksége lesz, ha egyszer hivatásos muzsikus válik belőle?

- Természetesen. A megmérettetést és a színpadi szereplést érdemes már ebben a korban elkezdeni, és ezért is jók ezek a versenyek. Ráadásul kotta nélkül is kell játszani, tehát ez már egy olyan feladat, amikor az előadandó művet száz százalékosan tudni kell. Hogy ez aztán hogyan sikerül a pódiumon, attól függ, hogy ki, milyen egyéniség, mennyire bírja a stresszt. Az a hallgató, akinek több lehetősége van tanszaki koncerten, versenyeken, vagy bárhol játszani, sokkal magabiztosabban tud kiállni.

- Nyilván az is látszik már ilyenkor, hogy ki az, akinek érdemes folytatnia.

- Persze, de nem lehet azt mondani egy hallgatónak, hogy légy szíves, fejezd be. Nem is mondjuk, mi, tanárok megpróbáljuk inkább a lehetetlent, ha nem megy így, majd megy úgy. Természetesen vannak olyanok, akikben nagyon nagy fantáziát látunk, ebben a korban ez már kiderül. Ezen a versenyen szerencsére nagyon sok volt a jelentkező, magas volt a színvonal, és volt néhány hallgató, akinél azt éreztem: szinte biztos, hogy sikeresen felvételizik majd a Zeneakadémiára.

- A Zeneakadémia tavaly augusztusban rendezte meg első ízben a Nemzetközi Nyári Rézfúvós Akadémiát Balatonfüreden, ami egy hétig tartott és igen jól sikerült.

- Igen, ez volt az első úgynevezett Liszt Academy International Brass Week. Minden remekül sikerült, jó volt a hangulat, az idő gyönyörű, a hely pedig szenzációs. A Ferencsik János Zeneiskolában dolgoztunk, az igazgató úr, Csincsi Ferenc nagyon szívesen látott minket ott, hiszen ő is fúvószenekart vezet, ráadásul tubás is, úgyhogy közel álltunk a szívéhez. Mind a négy rézfúvós hangszert meghirdettük, tehát jelentkezhettek hozzánk trombitások, harsonások, kürtösök, tubások. Aki például versenyre készült, hozhatta a darabokat, és azokkal dolgoztunk. A programban voltak egyéni órák, volt kamarazene, esténként pedig próbáltunk. A hét végén aztán a helyi fúvószenekarral is adtunk egy jó kis koncertet, az utolsó nap pedig a kurzus résztvevőivel játszottunk egy nagyon szép műsort.

- Akkor nagyon gyorsan kellett összecsiszolódni, hiszen csak pár napot töltöttek együtt.

- Így van pontosan, ez volt a Rézfúvós Hét egyik mottója. A másik pedig az, hogy összekössük a kellemest a hasznossal, tehát tanuljanak is a hallgatók, és nyaraljanak is. Különböző programokat szerveztünk, volt például fejelő verseny a Balatonban.

- Idén is lesz folytatás?

- Megnyertük a pályázatot, úgyhogy ismét lesz Balatonfüreden Rézfúvós Akadémia, és szerencsére a lehetőségeink is bővültek. Idén ugyanis már két hétig tart a tábor, aminek nagyon örülök, mert így nem csak „éppen hogy” foglalkozni tudunk a hallgatókkal, de darabok kidolgozására is marad idő. Még egy célunk van az idei táborral: szeretnénk oktatni, bemutatni, és népszerűsíteni a kortárs magyar rézfúvós zeneműveket. Valószínű, hogy külföldi hallgatókat is tudunk majd ösztöndíjjal segíteni, és persze várjuk a magyar hallgatókat. A konzervatóriumi szintet, és az akadémiai alap-, és mesterképzésben tanulókat is megpróbáljuk aktivizálni.

- Széles lesz tehát a spektrum, többféle szint és korosztály képviselteti majd magát.

- Igen, most dolgozzuk ki a részleteket. Úgy próbáljuk kialakítani a programot, hogy a foglalkozások mellett azt is bemutathassák a hallgatók, hogy mit tanultak. Négy hangversenyt tervezünk, az első és a második hét végén is két-két koncertet tartanánk.

- Önnek a művészpálya mellett a zeneakadémiai tanításhoz is komoly sikerélményei fűződnek, a növendékei az elmúlt években sorra nyerték a nemzetközi versenyeket. Hogy állnak most, 2012 tavaszán?

- Az első félévben is volt egy sikerünk, a novemberi, Chieri-ben megrendezett versenyen egy trombitás hallgatónk nyert 3. díjat. Tavasszal lesz Debrecenben egy országos verseny a bachelor korosztálynak, aztán májusban Brno-ban a Visegrádi Négyek versenye, azon is sok magyar rézfúvós vesz majd részt, tehát van megint feladat. Nyár végén pedig ismét megtartják Jejuban az egyik legjelentősebb nemzetközi megmérettetést.

- … ahol sok magyar zeneakadémista nyert már díjat. Mit tudnak ön szerint a magyar rézfúvósok? Miben jobbak, mint a többiek?

- A magyar zenész alapvetően kulturált, és olyan fantasztikus gyökerei vannak, mint Liszt, Bartók, és Kodály. Aztán van még egy dolog, ami inkább technikai kérdés, és a rézfúvósokra vonatkozik. Mivel a rézfúvós zene közvetlenül nincs benne a magyar népzenében úgy, mint a hegedű, a klarinét, vagy a cimbalom, mi a környező országokból szívtuk fel a különböző hatásokat, és ezekből próbáltuk meg valahogy összegyúrni a számunkra leginkább megfelelő hangideált. A szlávok például nagy vibrátóval, nagyon bő hanggal, szinte mindent romantikusan adnak elő, a németek precízek, konkrét hangokat játszanak, így az osztrákok is, talán ők a ritmusban kicsit lazábbak. Ezekhez aztán az én időmben hozzáadódott a francia vonal is. Ebből a sokféle hatásból mi kialakítottunk magunknak egy saját, magyar stílust, és úgy tűnik, hogy nem járunk rossz úton. Ezt a nemzetközi versenyek is bizonyítják, és persze az is, hogy a világ egyik legjobb – ha nem a legjobb – zenekarának, a Berlini Filharmonikusoknak két magyar az első trombitása.

- Tehát ebből a sok hatásból összegyúrva megszületett a magyar rézfúvós stílus. Ez mára egy könnyen felismerhető, jellegzetes hang lett?

- Szerintem igen. Ahogy mondtam, a zenei intelligencia adott, a különböző technikákból és stílusokból pedig mi kiszűrtük és átvettük a legjobbat. Igyekszünk kottahűek lenni, muzikálisak lenni, és hát – szívünk is van.

A XI. Országos Szakközépiskolai Harsona- és Tubaverseny zsűrije:

Harsonaverseny-zsűri:

Hőna Gusztáv elnök (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, MR Szimfonikus Zenekar ny. művésze), Falvai Antal (Győri Széchenyi István Egyetem, az Operaház nyugalmazott művésze), Kaip Róbert (Magyar Rádió Szimf. Zenekara, Debreceni Egyetem).

Tubaverseny-zsűri:

Hőna Gusztáv – elnök (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, MR Szimfonikus Zenekar ny. művésze), Szabó László (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, Zeneakadémia, Nemzeti Filharmonikusok nyug. művésze), Bazsinka József (Budapesti Fesztivál Zenekar, Pécsi Egyetem).

XI. Országos Szakközépiskolai Harsona- és Tubaverseny
helyezettjei 

Tuba, I. korcsoport

1. Tóth Bence – Weiner Leó Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola, Budapest
2. Farkas Petra – Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium, Budapest
3. Khin Balázs – Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium, Budapest

Tuba, II. korcsoport
1. Lukács Gergely – Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium, Budapest
2. Manc Roland – Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola és Zeneiskola, Debrecen
3. Kiss Tamás – Richter János Zeneművészeti Szakközépiskola, Általános Iskola, AMI és Kollégium, Győr

Tuba, III. korcsoport
2. Bíró Máté – Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola, Budapest


Harsona, I. korcsoport
1. Tóth József – Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola, Pécs
2. Tóth Simon – Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola, Budapest
3. Weidinger Robin – Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola, Budapest
3. Pap Gábor – Bartók Béla Művészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Békéscsaba

Harsona, II. korcsoport
1. Bodon Bence – Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola és Zeneiskola – AMI, Debrecen
2. Balogh Sándor – Weiner Leó Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola, Budapest
2. Kulcsár József – Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, Miskolc
3. Dobi János Mátyás – SZTE Vántus István Gyakorló Zeneművészeti Szakközépiskola, Szeged

Harsona, III. korcsoport
2. Ádám Kristóf – Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola és Zeneiskola – AMI, Debrecen
2. Bogács András – Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium, Budapest
3. Peer Tamás – Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola, Budapest