Ikafalvi Farkas Béla festőművész

(Székely Bertalan díjas) zenei tárgyú képeiBŐL

Születési hely, idő: Kaposvár, 1939. április 29.

Tanulmányok:

1960. Tanárképző Főiskola, Eger (rajz-földrajz szak), mestere: Jakuba János

1971. Magyar Képzőművészeti Főiskola, Budapest, Rendkívüli Tanárképző Tagozat

Rövid életrajz:

1960 óta rendszeresen szerepel megyei-, országos és nemzetközi egyéni és csoportos kiállításokon. 1967-től a rajztanítás, vizuális nevelés megyei szakfelügyelője, szaktanácsadója. Jelentős munkái vannak magyarországi múzeumokban, közgyűjteményekben. Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár, József Attila Múzeum, Makó, Xantus János Múzeum, Győr, Kálmán Imre Múzeum, Siófok, Liszt Ferenc Múzeum, Sopron, továbbá hazai és külföldi köz- és magángyűjteményekben, galériákban, Németországban, Kanadában, Lengyelországban, Ausztriában, Angliában, Franciaországban, Hollandiában, Szicíliában, Horvátországban, Japánban.

Vallomások:

„Magánéletének megkésett rendezettsége adja azt a biztos pontot, amely elengedhetetlenül szükséges művészetének kiteljesedéséhez. Kaposvári otthona, akár egy kisebb múzeum, minden szögletében a festőt idézi. Régmúlt és kísérletező korszakait. Mert mint mondta: egy művész sosem hagyja abba a kísérletezést, hiszen az élményt egyre könnyedebben szeretné visszaadni festményein.”

/Várnai Ágnes/

„Néhány éve kitágult előttem a világ. Havonta egyszer Pestre, Pécsre látogatok. Találkozom festő barátaimmal, megnézem a kiállításokat. .. Gyakran utazunk külföldre is. Az Északi-tengertől az Adriáig bejárjuk Európát, s a csodálatos képtárakat. Rembrandt, Rubens vagy Turner szelleme, a barátokkal folytatott beszélgetések egységes élménnyé formálódnak bennem a folyók, a hegyek s a tengerek látványával, A földrajzi tájak, fények, építészeti alkotások s az életmód különbözőségéből adódó benyomások, emlékképek adnak újabb és újabb ihletet. Mert más élményt nyújt az erdélyi rengeteg, mást a németalföldi sík vidék és a tenger találkozása, a svájci Alpok égbenyúló sziklái, Bretagne robosztus, hullámok ostromolta partvidéke, netán Szicília száraz, tikkasztó, kopár mészkőtáblái. Vázlatokat készítek, s itthon,, ha hatalmába kerít az alkotási vágy, ezeket az élményeket igyekszem minél jobban visszaadni.” „Az akvarellt találtam a legmegfelelőbb eszköznek a vizek létezési formáinak, színhatásainak megfestéséhez. Az olaj, a pasztell, a temperafesték használata mellett jelenleg is nagyrészt akvarellel festek. Általában vizes alapra dolgozom (akvarellpapír), majd egyszer vagy többször megszáradni hagyom, s ily módon több réteg lazúros festése után alakítom ki az elgondolt, színvázlatok alapján tervezett munkát.„

/ Ikafalvi Farkas Béla/

Illusztrációk:

Zenészek – olaj

Kórus – olaj

Orgona – akvarell

Zenészek – olaj II.