zárszavak és értékelés

a XIII. Országos Richter János Szakközépiskolai Klarinétverseny és AZ

V. Országos Szakközépiskolai Szaxofonversenyről*

 

 

 Szeretettel köszöntök ismét mindenkit, most már abból az alkalomból, hogy véget ért a „XIII. Országos Richter János Klarinétverseny és az V. Országos Szaxofonverseny”.

 

Prof. dr. Kovács Béla zsűri elnöki értékelés közben

 

Mindenekelőtt szeretném elmondani, hogy a legnagyobb elismerés illeti a felkészítő tanárok fáradságos munkáját, növendékeik nagy-nagy igyekezetét, valamint a zongorakísérők segítőkész játékát. Úgy gondolom, hogy a kollégáink között vannak, akik elégedettek a növendékeik szereplésével, mások talán többet vártak a versenyzőiktől. Ez a verseny hűen tükrözi a mi hivatásunknak az igazi nehézségét, miszerint mindig akkor kell a legjobbat nyújtani, amikor az a legfontosabb. A verseny azt igazolta, hogy ez a megállapítás minden korosztályra érvényes.

 

A legutóbbi versenyhez hasonlóan most is volt egy népes középmezőny, akik között nagyon nehéz volt sorrendet felállítani, mert a pozitívumok és a negatívumok igen rapszódikusan változtak. Előfordult, hogy egy szép hang párosult technikai hiányosságokkal, rendezetlen játékkal, más esetben meggyőzőnek tűnő játékot rontott le a bizonytalan intonáció.

 

 A verseny megrendezésének az egyik legfontosabb feladata, hogy tanár kollégáink és a versenyző növendékeik feldolgozzák a versenyen szerzett tapasztalataikat – a pozitívumokat éppen úgy, mint a hiányosságokat – és ez adjon kedvet és erőt a további munkájukhoz. Különösen vonatkozik ez azokra a kollégákra, akiknek a növendékei ezúttal gyengébb teljesítményt nyújtottak.

 

 És most néhány szót a legjobbakról. A rendelkezésre álló díjak és a különböző ajándékok általában kevésnek bizonyulnak. Különösen sajnáljuk azokat a növendékeket, akik nagyszerű teljesítményt nyújtottak és csak hajszállal maradtak le a díjak valamelyikéről. A legmagasabbra azoknak a növendékeknek a teljesítményét értékeltük, akik a megfelelő technikai követelményeken kívül – mint pl. a szép hang, kiegyenlített technika, kottahűség, és ízléses zenei megformálás – még valami többel is megörvendeztettek bennünket. Ez a nehezen kifejezhető valami egy olyan adottság, amely a növendéknek a játszandó darab iránti érintettségét mutatja és sugárzik belőle, hogy nagyon szereti ezt a művet és olyan örömmel és természetességgel játssza, mintha az illető szerző neki komponálta volna. Ezt az adottságot nem lehet megtanítani, erre születni kell! Reméljük és kívánjuk, hogy minél több növendéket kísérjen majd pályája során ez a kivételes adottság.

 

 A zsűri tagjai a verseny során készített – bár az idő rövidsége miatt igen vázlatos személyre szóló megjegyzéseiket, észrevételeiket – a verseny befejezése után szívesen megosztják azokkal a kollégáinkkal, akik erre igényt tartanak.

 

 Szeretném végül megköszönni Baross Gábor igazgató úrnak és segítőinek azt a szeretetteljes gondoskodását, amellyel a verseny során körülvettek bennünket, valamint a zsűriben helyet foglaló kollégáimnak a közös munkáját és szakértői segítségét. Kívánom minden tanártársamnak és növendékeiknek, hogy a versenyen szerzett tapasztalataik adjanak kedvet és erőt a további munkájukhoz!

 

 

Prof. dr. Kovács Béla zsűri elnök

Kossuth-díjas klarinétművész,

a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professor emeritusa

 



* Elhangzott a Richter János Zeneművészeti Szakközépiskola, Általános Iskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és Kollégiumban 2013. március 24-én.