FELNŐTTEK ZENEI NEVELÉSE EURÓPÁBAN

A zene integratív funkciója

„Musiques à l'école”, avagy egy könyvismertető margójára

A francia Tanügyi és Kultuszminisztérium 1998. július 22-én kelt, minisztériumok közötti körlevele a művészeti és kulturális nevelés egységes kidolgozására ösztönzi az intézményeket az óvodától az egyetemig: egyesítsék erőfeszítéseiket olyan projektek kidolgozására, amely lehetővé teszi minden gyermek számára a rendszeres és minőségi zenei alapképzést a legfiatalabb kortól kezdődően.

Hogy mi indokolta ezt a miniszteri határozatot, miért látták ennyire fontosnak, erre a kérdésre ad választ a tanulmány, mely egyben a megvalósítást célzó tervezeteket is tartalmazza.

A szerzők több éves feltáró kutatást végeztek annak érdekében, hogy kiderítsék az elszigetelődés és a kirekesztettség, valamint a tanulói teljesítmény aggasztó csökkenésének és motiválatlanságának okait.

A kutatások egyértelműen bizonyították, hogy az ok a zenével – hangsúlyozottan a kórusénekléssel – és egyéb művészeti tárgyakkal való foglalkozás lecsökkenése.

A tanulmány hivatkozik arra a kormányrendeltre, amely szerint a zenetanárképzés kerüljön vissza állami felügyelet alá a magán zeneiskolák fennhatóságából. Ennek célja egy új típusú zeneoktatás kialakítása, amelyben a zenetanítás irodalommal, drámajátékkal, mozgásművészettel társul, de meghatározó az egyéb tudományágak, például a pszichológia (ezen belül a zeneterápia), anatómia tanulmányozása is - továbbá a pályaalkalmasság kiszűrése, a pedagógusi, tanári és oktatói hivatásra készülők minőségi oktatásának helyreállítása

A kutatás kiemeli az együtténeklés, együttzenélés fontosságát a megromlott emberi kapcsolatok orvoslásában, ily módon a zenét, a társadalmi integráció eszközeként, középpontba helyezi.

A program a társas éneklést és általában véve a társas művészi tevékenységet teszi előtérbe, ezt tekintve az integráció megvalósításának eszközéül, mely révén az elidegenedés súlyos jelenségét fel lehet számolni.

Emellett a kiadvány tartalmazza a francia zenei oktatásra vonatkozó miniszteriális határozatokat– ezek értelmében négy projekt megvalósítását indítványozza:

<Projet chanson> – a dalok. Hagyományok őrzése: a nagyvárosok és a falvak zenei életének vizsgálata a hasonlóság/különbség szempontja szerint. A program célja a különböző korok és stílusok dalainak (illetve azok különféle változatainak) megismertetése is.

<Projet conte musical> – „szemléltető zene”. A (vokális és/vagy hangszeres) zenei ismeretek elsajátítása a hangzó anyag térben és időben való elhelyezése, technikai eszközök megismerése felvételek készítése céljából, a csapatmunka megismerése, interaktivitás.

<Projet „paysage sonor”> – a „hangzó tájkép”, a gyermekek fantáziájának fejlesztése zenehallgatás és éneklés által. A spontán és a tudatos zenélés elkülönítése, zenei elemzés:

a szöveg és zene kapcsolatának vizsgálatával, valamint a „minőségi zene” felfedezése.

<Projet „de la tradition à la création”> – „a hagyománytól a kreativitásig”. A program célja a városi lakosság bevonása a hagyományőrzésbe, különböző tájegységek dalainak és szokásainak megismertetésével és tanításával. A kreativitás-fejlesztés, újítást is magában foglal, mégpedig a zene megszólaltatását elektroakusztikus hangszereken.

A projektek hangsúlyozzák annak fontosságát, hogy a legfiatalabbtól a legidősebb korosztályig minél többeket vonjanak be kulturális tevékenységekbe, ezáltal mintegy hidat építve a generációk között. Kifejezetten erre a célra szánt pénzügyi keretből támogatják a mi „dalárdáinknak” megfelelő együttesek működtetését, az amatőr színjátszást, a kézműves tevékenységeket, melyek célja egy adott hely jellegzetes népi szokásainak és kultúrájának ápolása, őrzése.

A példaértékű központi indítvány igen nagy sikernek örvend. Nem egészen tíz évvel később, a fent említett kormányintézkedésnek hatására ennek a „csodának” lehettem szem és fültanúja, a lyoni társintézményben tett szakmai tárgyalásom alkalmával.

Egy Lyon melletti kisebb település programjára vittek el ottani kollégáim, ahol alkalmam volt megtekinteni, mindezt „élőben”. A hely apraja-nagyja lelkesen készült és lépett fel közös produkciókban.

Kamarakórusok, hangszeres együttesek, vígjátéki és drámai-jelenetek váltották egymást az előadáson, melynek befejeztével „családi összejövetel”-re volt hivatalos a nagyérdemű a kultúrotthon aulájában. A rendezvény egy jeles nap hagyományát és jellegzetes kulináris szokásait őrző kötetlen beszélgetésre és ismerkedésre adott lehetőséget. Minden család hozzájárult ehhez valami aprósággal: volt, aki külön erre az alkalomra sütött, jellegzetes meleg burgonyaételt készített, mások sajtot, bort, szőlőt hoztak, és mindezt az ottani szokásoknak megfelelően tálalták.

Gondoltam: a tanulmány lényegének ismertetése mellett ezt az élményemet is megosztom az itthoniakkal.

Hercz-Dorman Aliz

Szerkesztő: Pierre Gillet – Colette Cordelier

Kiadó: Editions J. M. FUZEAU S. A. – 79440 Courlay- France

A Francia Tanárképző Intézetek Tanácsa (Conseil de CFMI) által közzétett tanulmány.

A Francia Tanárképző Intézetek Tanácsa (Conseil de CFMI) által közzétett kiadvány fentebb olvasható ismertetése a Lyonban tett szakmai utamat követően merült fel.

A tanulmányút tapasztalatai azt is megerősítették, hogy francia tanárkollégáink érdeklődése a Kodály-koncepció iránt nem új keletű. Az ottani zenetanárképzésben oktatók ismerték mind a kodályi rendszert, mind azt a kórusmozgalmat, amely ennek következményeképp hazánkban megvalósulhatott és a mai napig nagy hírnévnek örvend, nem csak Európában. A tévesen módszernek titulált koncepció irányelvei iránt számos más európai ország énektanárképzést oktató intézményei is érdeklődnek — közismert, milyen számos meghívást kapnak karnagyaink Japánba, az Egyesült Államokba, Nagy Britanniába, stb.

A francia minta láttán felmerült az igény egy szélesebb körű kitekintésre a zenetanárképzés terén: megvizsgáltuk, milyen átjárási lehetőségek vannak a magyar és az európai felsőoktatásban tanuló jövendő zenetanárok számára, valamint a már pályán lévő másod-, illetve továbbképzésben résztvevők részére.

A következőkben tesszük közzé azokat a vizsgálatokat, amelyek elsősorban a szomszéd országok felsőoktatási intézményeiben, illetve néhány más európai országban zajló zenetanárképzést tekintik át. Az anyag lektorálásában, formálásában Bodnár Gábor kollégám, az ELTE BTK Zenei Tanszékének vezetője működött közre.