Dr. Barsi Ernő

 

1920 – 2013

 

Életem nagy szerencséje, hogy olyan kiváló személyiségekkel találkoztam, dolgoztam együtt, akik tanítómestereim, példaképeim voltak, akikre mindig emlékezem, amíg élek.

Közéjük tartozik, a napokban - 93 éves korában – elhunyt Dr. Barsi Ernő /Ernő bácsi!/: Tanárom, Mesterem, Kollégám. Gazdag és csodálatos életművét, személyiségét elemezni, feldolgozni tudós-tudományos feladat; én csupán néhány eltöltött, együtt elvégzett - aprónak tűnő - motívum felvillantásával szeretném megvilágítani emberi nagyságát.

Néprajz. Gyűjtés és kölcsönhatás.

A Borsod megyei Sály falutanító mesterének fia, a magyar falu mindennapjainak életét, szokásait, vidám és bánatos pillanatait, az abban tevékenykedő Édesanya, Édesapa szerepét, pedagógusi hitvallását is megörökölte. Ezzel az örökséggel felvértezve érkezett GYŐRBE. A nagyváros zajai – azonban - nem csendesítették el, nem fogták vissza, sokkal inkább kiterjesztették figyelmét az egész megyére (Győr-Moson-Sopron) városaira, falvaira egyaránt.

Elindult keresni, az értékeket! Vitnyéden Anna néni énekei, meséi azonnal megragadták figyelmét, látta a még élő népszokásokat, majd mélyebbre ásva, fellelte azok gyökereit is. Tanítóképzős diákjaiból szakkört szervezett, s bemutatta nekik milyen kincset talált. Évről-évre tovább terjeszkedett a Rábaköz falvaiba. Azonban, a népdalkincsből monográfia lett, mert az egészre figyelt: az életmódot, a szokásokat, hagyományokat is elemezte. Az évszakok változásait, vallási (karácsonyvárás, újesztendő, nagyböjt, húsvét), és népi ünnepeit (búcsú, vásár), a gyermek (bölcsők, babajáték, labdázás, pilickézés, karikázás) - és a felnőtt kor (lakodalom, temetés, katonasorozás) eseményeit. Az egyes mesterségek is sorra kerültek: aratás, cséplés, szántás-vetés, tollfosztás, kukoricafosztás, csuhéfonás, kézimunkázás. Vizsgálta milyen a történelmi események (szabadságharc, háború, rabság, fogság) hatása a község – közösség életében.

 

Zeneoktatás falun.

Dr. Barsi Ernő a falusi gyermekek hangszeres oktatása érdekében, tehetséges tanárképzősök és más területen tevékenykedő kiváló zenei tudással rendelkező felnőttek segítségét is igénybe vette. Zeneoktatói Munkaközösség néven – csekély óradíjat fizetve – zeneiskolákat hozott létre. Az így útjára indított gyermekek a lakóhelyük zenei életét gazdagították, a tehetségesebbek – később – magasabb szintű zeneoktatási intézménybe felvételizhettek.

 

Barsi Ernő zeneiskolásai között Gyömörén (GyMSM).

„Úgy tanítani az éneket…”

Énektanításának módszere felszabadult a merev lépések alól: együtt éneklés volt mesével, mozgással, játékkal vegyesen, gyakran a szabadban udvaron, parkban, lombos fák alatt. (: Kodály).

A népdalok, gyermekdalok tanítása során elemezte egyes szavak, gondolatok jelentését is. Pl. pittyet-pattyot, arany pityke, kis kece lányom, gilice tüske, stb.

Énekóráin (külső előadásain) ebben a köntösben adta vissza gyűjtéseit, dalolva, mesélve. Később hegedűjátékával feldíszítve, csodálatos szoprán hangú felesége Ida néni énekével, az Écsi-, és a Tanítóképzős népdalkórusával, zenei együttesének közreműködésével, az előadó művészet rangjára emelkedett egyre gyarapodó gyűjteménye. Meg kell említeni saját zeneszerzői tevékenysége mellet, kiváló segítői, Dr. Timaffy László néprajzkutató és Halmos László zeneszerző alkotó munkásságát is.

Az ember.

Ernő bácsi példamutató szerénysége, mindig segítséget adó tanácsai, a beosztottaira szánt bántások magára vállalása, a nagy EMBER kiváltsága. Halk szavú, szerény, minden emberhez barátsággal közeledő személyiségéből sugárzott a szeretet és a tisztelet.

Emberszeretetét jól példázza, a szomorú élethelyzetben lévők felkarolása, személyes segítése.

·                                                                                                                                        Pl. Tanárképzős csoportunkból olyan zeneszerzői kurzust szervezett, melynek befolyt tandíját- tanácsára – a rászoruló tanárunknak adtuk át.

·                                                                                                                                        Énektanítók továbbképzését úgy szerveztük Csornán, Kapuvárott, stb. hogy velünk vittük az éppen „hallgatásra kényszerült” kollégát is, és csoportunk tiszteletdíjával megélhetéséhez járultunk hozzá.

Remélem, hogy tanítványai, kollégái reá gondolva, nem csupán emlékét őrzik, hanem tanítására is emlékeznek, és példáját követik.

 

Dr. Nagy Miklós

ny. főisk. tanár